Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11., kedd Feltűnt már az alagút vége... 11 szórakoztatók stúdiójában KÉPERNYŐ Gondolatok versekről Házimuzsikáltak a szóra­koztató zenészek. Meghökentő talán a bécsi klasszikusokat idéző házi kamarazenélést összepáro­sítani a sokszor füstös kocs­mákban a pénzes . vendég kegyéért muzsikáló szóra­koztató zenésszel. Hiába a ha­mis kép, ez így történt, s végre, hogy így lett. Május utolsó előtti napján amo­lyan zárófoglalkozást tar­tottak az Országos Szóra­koztatózenei Központ (OSZK) megyénkbeli kiren­deltségének békéscsabai, az építők művelődési házában működő stúdiójának tagjai. Az elmúlt év őszén indul­takból huszonhatan jöttek el, hogy az oktatói kar, az OSZK fővárosi központjának képviselője, a kirendeltség- vezető, a stúdió művészeti vezetője, meg a más-más tanszakokon. ismereteiket gyarapító kollégák előtt bi­zonyítsanak: nem volt kár- baveszett ez az évad sem. Az elmúlt hónapokban hét­főnként a billentyűsök Kin­cses László, a gitárosok (szóló és basszus) Budai At­tila, szerdánként pedig a dobosok. zongoristák Var­ga Tamás és Veres József irányításával próbálták el­sajátítani azt a bizonyos ,,tananyagot”. Hogy mi is ez? A ma már klasszikus szám­ba menő örökzöldek. Ame­lyek előadása technikai biz­tonsággal lehetséges, ame­lyek ismerete nélkül senki nem vállalkozhat arra, hogy zenélésével szórakoztasson. \ WWWWfWW Megyénkben közel három­százan vannak olyanok — tájékoztat Hajdú Antal, az OSZK Békés Megyei Kiren­deltségének vezetője —, akik a szórakoztató zenélésből él­nek meg. Számuk évről évre bár csökken, ugyanakkor a zenés vendéglátóipari he­lyek száma meg nő. Aho­gyan az ország más megyéi­ben, a fővárosban is. Talán nem érdemtelen megjegyez­ni, hogy hazánkban a leg­több diszkóst megyénk tud­hatja magáénak. Abban a szórakoztató' műfajban, amely hattyúdalának utolsó strófáit énekli ... De • hát ebből messzemenő következ­tetéseket azért mégsem való levonni! A csökkenés elsősorban az úgynevezett népi zenészek sorában számottevő. Mind több vendéglő kerül szerző­déses üzemeltetésbe, s az ,,új főnök” maga dönti el, hogyan és kikkel dolgozik tovább. Ha a zenés hely mellett dönt, olyan műfajt választ, amely vonzza a ven­déget. S ez a műfaj nem a népi zene . . . Ma alig két­harmada dolgozik annak a népizenész-csapatnak, akik még tavaly ilyenkor alkal­mazásban álltak. S nem ne­héz megjósolni — akár fe­lelősséggel is! —, hogy jö­vőre ismét sokuknak nem írják alá az éves szerződé­sét. Akkor mi kell? A legna­gyobb a kereslet a billentyű­sök iránt. Az elektronika korában egy memóriával el­látott, szintetizátor-jellegű instrumentum önálló zene­kart tud helyettesíteni. . Ha ,,kezelője”, vagyis a zenész ért hozzá, ura a hangszer­nek. Mert ezek a technikai csodák azért igazi hangsze­rek. Az alkalmazási feltételek változása nem maradhatott válasz nélkül. A házimuzsi­kálás végén Krizsik Alfonz, az OSZK munkatársa mégis arra kérte a stúdió hallga­tóit, hogy ne alkalmazkodja­nak a vendéglátóipar már igencsak évek óta tartó süp­pedéséhez. Ne adják fel igé­nyességüket, ne menjenek bele a színvonalcsökkenés­be. Lehet, hogy még kicsit optimistának tűnik, mégis kimondható: feltűnt már az alagút vége; hamarosan a felszálló ágba kerül a mun­káltató, a vendéglátóipar. S már ma előadóművészek­re van szükség. Akkor is, ha a szórakoztató zenész csak alkalmazotti művésze a ze­nének. De ez a „csak” ak­kor tűnhet el, ha a zenészek igényességgel, szakmai tudás­sal, erkölcsi tisztasággal tesz­nek ellene. Feltűnően sokan vannak olyanok a stúdió hallgatói között, akik még iskolába járnak. Az ismert rendelet értelmében 18 éven aluli es­te tíz után még szülői fel­ügyelettel sem tartózkodhat étteremben, presszóban, bár­ban. Ha dolgozik, akkor sem. Kérdezem őket, mi lesz ez­után? Persze szeretnének a zenéből élni. Egy-két^ év után, ha már nagykorúak lesznek. Részükről minden rendben van. Tudásuk, is­meretük, „alázatuk” (már ami a zenével, a céllal való kapcsolatukat ma illetheti) erre alkalmassá teszi őket. A hangszerek elé ülők kö­zött az utolsó Hévízi István. Május 13-án kapta meg az okiratot Budapesten, amely szerint zongorán B kategó­riás zenész. A tizenhét éves fiú most nekünk azt a tíz­perces „szabad programját” mutatja be, amellyel a pesti vizsgáztatókat is ámulatba ejtette. Mi tagadás, szinte mindent tud, amit egy ze­nésznek tudnia kell ebben a műfajban, ezen a hangsze­ren. A pianínó billentyűzete túl lassú ahhoz, hogy köves­se István keze mozgását. Nemcsak a hangszeren ját­szik, hanem a hangszerrel is. A szereplők közül alig- alig. s csak kukacoskodóan lehetne mondani olyanokat, akiket nem látnánk szívesen a pódiumon. Némi, piciny hiányérzete azonban csak van a hallgatónak. Az egyi­ket dr. Sárhelyi Jenő, a stú­dió művészeti vezetője fo­galmazta meg. — Ősztől szeretnénk úgy alakítani a stúdió munka­rendjét, hogy a hallgatók zenekari gyakorlatra is szert tehessenek. Nem elég. ha választott hangszerén jól ját­szik, ismeri a számokat, a szükséges repertoárt. Az összjáték, az együtt zené­lés megtanulása, begyakorlá­sa legalább olyan fontos. A másodikat az oktatók — kategóriás, nagy zenei múlttal rendelkező szórakoz­tatózenészek — teszik hozzá. Eddig nem folytattak hang­képzést, nem volt énektaní­tás. Pedig a vendégeknek erre is lenne igénye. E sorok írója teszi hozzá a harmadikat, amivel aztán a résztvevők is egyetértenek. A fiatalok, az „utánpótlás" nem rendelkezik azzal a ké­pességgel, ami a színpadi megjelenés, az előadás, a „tálalás" velejárója. Két­ségtelen, hogy a biztos zene­tudás nélkül bátortalan még mindenki. De ennek ta­nítására, az erre nevelésre is szeretnének súlyt fektet­ni a következő évadban. Itt, a stúdióban nincsen bizonyítványosztás. Ki-ki belátása szerint folytatja tanulmányait akárhány éven át. A cél végeredményben a megélhetés. Megélni a szóra­koztatózenélésből. Itt felké­szítik őket a kategóriaszerző vizsgára. Aligha képzelhető el, hogy már az ideiglenes működési engedélyt (vagy ahogy errefelé nevezik, az IME-t) stúdió nélkül el le­het nyerni. A személyi iga­zolványba az oly annyira áhított „előadóművész” be­jegyzés azonban csak akkor kerülhet, ha. a zenésznek C. B, vagy. A kategóriája van. Tehát a stúdióban a pályá­ra indulásra teszik alkal­massá a jelentkezőket. És hát, mi ennek a vége, ami pedig már ránk tarto­zik? Legfőképpen az, hogy itt minden értünk, a vendé­gekért van. Igényeinket pró­bálják szolgálni és kiszol-, gálni. Ezek az igények pedig szinte naponta változnak. Sokszor kegyetlen következ­ményeket hoznak. S hogy a humanista megoldások ke­rekedjenek felül, abban is fontos részt vállalt és vállal ez a kis stúdió. Nemesi László ,,Játszani is engedd . . .” Csütörtökön, a késő esti órákban vetítette e címmel a televízió Major Tamás műsorát, mely­ben nem önmagáról — vagy inkább nem csak önmagáról — beszélt a neves művész, hanem azokról a mesterekről, akik őt, a vers szeretetére, értésére tanították. A műsor al­címe: Gondolatok versekről. Ám szavai nyomán nem csiw pán arról győződhettünk meg, hogy mekkora felelősség egy- egy költemény tolmácsolására vállalkozni, hanem arról is. hogy a versek értelmezése, elmondása nem csupán ma­gunknak, másoknak is örömöt, gazdagodást jelenthet. Ter­mészetesen csak akkor, ha olyan tisztelettel, hozzáértéssel próbálunk hozzájuk nyúlni, ahogyan Major Tamás teszi. Igaz, végig- e témáról beszélt főiskolás tanítványain&k Major Tamás — sajnos, hogy ki a hallgatóság, ez csak a rádióújságból derült ki emlékezetem szerint —, ám szavai nyomán kiderült az is, mennyi enei'giába, fáradozásba ke­rül, még neki is a verseket oly magas hőfokon, oly tökéle­tességgel előadni, miként teszi. Ritkán vállalkozik vers­mondásra — kezdte vallomását — mert legalább három hó­napjába kerül a fölkészülés. S beszélt arról a nekünk, né* zőknek is megdöbbentő tényről, hogy súgógéppel akarták segíteni versmondását, s ő megdöbbent — minek? —. mi­re „megnyugtatták”: „Mások is így csinálják”. Nos, ezért vállalkozott. Major Tamás e beszélgetésre, s szerzett ne­künk szuggesztív egyéniségével, klasszikussá vált találko­zásaival egy emlékezetes estét. Reinitz Bélára emlékezett. Radnóti Miklóst és Karinthy Frigyest idézte ... És szavalt . . . Ügy, ahogy tőle megszok­tuk, átélve és újraalkotva a költemények minden sorát. Be­avatott a versek megértésének mikéntjébe, s olyan költők életének apró epizódjait idézte, mint Ady, vagy Radnóti . . . E keretben korántsem tűntek közhelynek az olyan meg­állapítások, hogy a költészet játék, s hogy minden vers egy dráma . .. Nagy élmény volt ez a csütörtöki műsor, ká'r, hogy olyan későn vetítették, s csak azok láthatták, akiket ébren tartott a „Randevú a IV-es stúdióban”. Ám félő, hogy akik azt nézték szívesen, azokat kevésbé érdekelték a versekről al­kotott gondolatok. Vagy . mégis? Noteszlapok... Legalább ilyen személyes hsfngvételű volt —• s épp ezért tetszett annyira — a vasárnap délut’án látott „Noteszlapok a barátság történetéből” című műsor, melyet a Magyar— Szovjet Baráti Társaság fennállásának 40. évfordulója al­kalmából készített Balog Judit, Erdei Zsolt, Lovász Ákos, Mata János és Takács András. Két nép barátságát mindenkor az egyes emberek kap­csolata határozza meg. E kapcsolatokról vallott a műsor­ban dr. Babies Antal professzor, Máriássy Judit újságíró és Farkas Bertalan űrhajós. Dr. Babies Antal a társaság meg­alapítóira emlékezett, s arra, hogy a járványos gyermek- bénulás elleni küzdelem bevezetése az MSZBT érdeme Ma­gyarországon. Máriássy Judit végtelen szeretettel, megkapó líraisággal szólt szovjet művész barátairól, s „szerelmeiről” (így, idézőjelben). Farkas Bertalan is a szovjet emberekhez fűződő nem munkatársi, hanem baráti kapcsolatokat bon­colgatta a műsor neki jutott perceiben. A Külpolitikai szer­kesztőség méltó emléket állított a 40 éve lezajlott esemény­nek: a baráti társaság megalakulásának. Miért? A televízió múlt heti programjait boncolgatva nem fe­ledkezhetünk meg a péntek esti „Miért?" című műsorról sem, melyet az Ifjúsági szerkesztőség Péntek esti randevú­ja helyett vetítettek. A televízió is állást foglalt ezzel a mű­sorával a brüsszeli Heysel stadionban lezajlott tragikus ese­ményekről. „Érthetetlen . . . hihetetlen .. . megdöbbentő ... felháborító” — mondta az utca embere. S a kérdésre, hogy miért történhetett meg mindez, többek között olyan szak­emberek keresték a választ, mint Barcs Sándor, UEFA— FlFA-ellénőr, Kéri László ifjúságkutató, Zsolt István játék., vezető, László János szociálpszichológus és Knézy Jenő sportriporter. Többször felvetődött a kérdés azon az emlékezetes estén: abbahagyják a véres események közvetítését, vágy sem? Nos, végignézhettük az eseményeket. Ha akartuk. Mert — ha hiszik, ha nem — a készülékén két gombot is meg­nyomhatott az, aki nem bírta, nem akarta nézni a vanda­lizmust: átválthatott a kettes csatornára — egész jó műsor ment ott — vagy egyszerűen kikapcsolta a tévét. Jó, hogy a Magyar Televízió ránk bízta a döntést. Elvégre felnőttek vagyunk. Nem? * N. A. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Társalgó. 9 44: Fiatalok muzsikálnak. 10.05: Történetek állatokról. 10.35: Eneklő_ ifjúság. 10.54: Nagy mesterek. 11.39: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. XV/10. 12.30: Ki nyer ma? 12.49: A Rádió Dalszínháza: Suppé: Pajkos diákok. EgyfelvonásQs daljáték 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.02: Arcképek az orosz iroda­lomból: Anton Pavlovics Csehov, (ism.) 15.19: Bach: Két- és háromszó- lamú invenciók. 1G.05: A Nyitnikék postája 17.00: Akit a halottak tanítottak. 17.30: Beszélni nehéz . . . 17.45: A Szabó család. 19.15; Hegedűs Géza hangjáté­kaiból : Thézeusz és Ari- adné. 20.24: Betört ablak 20.34: Üj lemezeinkből. 21.33: Ami a számok mögött van. Riportműsor. 22.20: Indonézia — 1985. I. 22.30: Horváth László klarinéto- zik. Körmendi Klára zon­gorázik. 23.30: A Kölni Collegium Vocale madrigálokat énekel 0.10: Demjén Ferenc szerzemé­nyeiből. ^ PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00 : Napközben. 12.10: Kelen Péter operettfelvé- teleiböl. 12 30: A KISZ Központi Művész- együttes Rajkó-zenekara játszik. 13.05: Popzene sztereóban. 14.00: Scholtz Melinda fuvolázik. 14.15: Népdalkörök pódiuma. 14.40: Karl Heinrich Ehrenforth professzorral, a Detmoldi Musikhochschule tanárával beszélget Dimény Judit. 15.05: A Magyar Néphadsereg Központi Fúvószenekara játszik. ^ 15 20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Tini-tonik. 18.30: Táncházi muzsika. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Nótaest. 21.05: A pajzán griffmadár. Vll/3. (ism) 21.27: Az Aragon-együttes felvé­teleiből. 22.03: ,.Filmfül.” Képtelen rock- film-történet. 23.20: A mai dzsessz. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Szerelmi bájital 10*00: Kamarazene. 11.00: Zenés játékokból. 11.40: Barokk zene. 13.05: Külpolitikai könyvespolc. 13.20: Kórusainknak ajánljuk. 13.43: Onczay Csaba (gordonka) és Gulyás Márta (zongora) szonátahangversenye. 14.38: Operarészletek. 15.22: A Zenei Tükör jubileumi, 150. adása, (ism.) 16.00: Zenekari muzsika. 17.00: Operaegyüttesek. 17 58: Fiatal művészek fesztivál­ja. 18.30: A Magyar Rádió szerbhor- vát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német1 nyelvű nemzetiségi műso­ra Pécsről. 19.35: Louise. Részletek Char- pentier operájából. 20.30: A Poptarisznya dalainak különkiadása. 21.45: Szimfonikus zene. 22 30: Künneke operettjeiből. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismértetés. Hírek. 17.05: Slágerek zenekari válto­zatban. 17.15: Zsibongó.N Gyermekműsor. 17.40: ötven év táncmelódiáiból. Közben: Üzemi lapszemle. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Bonnie Tyler énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. 8.45: Éneklő ifjúság! Nyár. 8 55: Afrika messze van. Fran­cia film. (ism.) 9.50: A nagymama receptjei.. Csehszlovák tévékomédia, (ism.) 10.35: Képújság. 15.50: Hírek. 15.55: Kepmagnósok, figyelem! (ism.) 16 25: Három nap tévéműsora. 16.30: Autók és emberek. 17.25: Sportmúzeum. 100 éves a Magyar Tornaszövetség. 17.50: Képújság. 17.55: Reklám. 18.00: A ..Fazekas” 18.50: Reklám. 19.05: Mini Stúdió ’85. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A halál archívuma XIII/11. 21.05: Stúdió ’85. 22.05: Portré dr. Petri Gábor professzorról. 22.45: Tv-híradó 3. 22.55: Himnusz.­II. MŰSOR 17.55: A kéktollú kacsa Cseh­szlovák rajzfilm. 18.20: Kicsi vagy nagy? Bolgár rajzfilm. 18.25: Képújság. 18.30r Körzeti adások. 19.05: Pave és tamburái. Jugo­szláv rövidfilm. 19.30: Jereváni álmodozók Szov­jet dokumentumfilm. 20.05: Karmester munka közben. Claudio Abbado. 20.55: Tv-híradó 2. 21.20: Férfi kosárlabda Európa- bajnokság 22.50: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: Történelem. 20.50: Nőkről — nőknek. 21.10: Híres operákból. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-naploT 17.20: Videooldalak. 17.45: Kicsiny világ. 18.15: Könyvek és eszmék. 18 45: Kértek — nézzék. 19.10: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: A világ és mi — belpo­litikai adás. 20.55-: Házasság árnyékában — német játékfilm. 22 35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30 : Zágrábi körkép. 19.00 : Ex libris — adás a kultú­ra köréből. 19.30: Tv-napló. 20.00: Tamburaest — szórakozta­tó adás. 20 50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: A forradalom emlékművei — dokumentumadás. 21.50: Művelődési adás. SZÍNHÁZ 1985. június 11-éri kedden 19 órakor Hajdúböszörményben: A BOR 1985. június 12-én, szerdán 19.30 órakor Mátészalkán: A BOR MOZI Békés Bástya: 4-kor: Törvény- sértők, 6 és 8-kor: Segítség, fel­szarvaztak. Békéscsaba Szabad­ság: de. 10 és 4-kor: Sasszárny, 6 és 8-kor: Higgyetek nekem Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Né­ma front, fél 8-kor: A francia hadnagy szeretője. Gyula Erkel: fél 6-kor: Jedi visszatér, há­romnegyed 8-kor: Lady Chatter- ley szeretője. Gyula Petőfi: 4-kor: Elektromos eszkimó, 6-kor: Röcco és fivérei I—II. Orosháza Partizán: Flashdance. Szeghalom Ady: A negyvenegye­dik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents