Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985, június 8., szombat o Cseres Tibor: Ez a ház eladó í. A bolhát Tállyai profesz- szor ültette az elnök fülé-- be. Az Összehasonlító nyelvészet szikár, nyugalmazott tanára. Am a bolhának kevés köze volt a nyelvészethez, bár Kardos, az elnök, azt szerette hallgatni, honnan származnak,“hogyan keletkeznek édes anyanyelvűnk szavai. Ellenben a tábla: Ez a ház eladó — Orsós Károly tanyaházára került fel. Ott szemben az öreghegyi állomással. 2. Károly zömök, háborút járt ember, aki mindig tudta, mit kell csinálnia, de itten jövevény, hát egy kis interjú elől nem menekülhet. De nem is próbál elzárkózni, sok olyan dolog van, amiről nem szégyell beszélni. — Csak a számítás, a kiszámítás hozott ide éngemet, mert nem idevalósi vagyok én, kérem, hanem nyáregyházi. Otvenhétben kerültem én ide, Öreghegyre, nem korábban. Az uradalomban bé- reskedtem valamikor, onnan rukkoltam be igényest a tűzvonalba. De vissza kellett jönni, mert leány várt énrám s hat hold föld. Az osztásból. Amikor kitavaszodott a béke. Mindig elébb a földdel kellett megbirkózni. Elébb a földdel, aztán meg az agitátorokkal. De az már idébb volt. Sokan viskót húztak fel, mások otthagyták a földet, ismét mások engedtek» a szövetkezetnek. Én azonban vártam. Nekem számításom volt! Mire vár^ tam? Egyszer csak elkezdett ára lenni a földnek! Még soha addig nem volt ára. mióta nekem földem Volt. Akkor meg: egyszer csak elkezdték adni és venni. Én mindig számítással éltem, addig is. Gondoltam, itt az én időm! Került is egy illető, aki nyolcat beígért holdjáért. Én meg azt feleltem: tízezer az ára annak, egy fillérrel sem kevesebb! Kucsmás paraszt volt, tanyasi, veres nyaky. S megkérdeztem: miért akar földet vásárolni. Azt mondta: ..Mert számítással élek!" Majdnem elröhögtem magamat: mivel ugyanabban a dologban ketten nem élhetünk számítással. Valamelyikünk a rövidebbet húzza. Az átírás után majdnem ötvenezer maradt. A vetes- nyakú meg igen boldog volt. S mondják, másfél évre aztán becsavarodott a téeszbe. Merthogy .Nyáregyháza is szocialista község lett, amint várható volt. A pénzből én meg nagyszerű'számítással ezt a házat vettem, közel a vasúthoz, szemben az állomással. — S most mégis eladja? — El. — Nyilván megint számítással él. Igaz-e? Csorbán rám mosolygott. Nem szólt. Csorba fogú ember Orsós. De csak olyankor látszik, amikor mosolyog. Szeme pedig szűk, mintha rat'aszkás hunyorítás bujkálna körülötte. 3. Tállyai professzornak négy hold szőlője volt öreghegyen. Ebből a háztájit még most is élvezi, bár csak afféle tiszteletben tag, aki pálcával sétálgat. Gyűlésekre nem jár, s Kardos is csak akkor ismerte meg,' amikor az új zongora érkezett az állomásra a KlSZ-szervezet- nek, s a fiatalok ügyeskedtek a kirakodásnál. Akkor súgták meg Kardosnak, ki az érdeklődő bácsi. — Zongora — állt Tállyai mellé az elnök —, ez is valami régi, idegen szó. . — Ó, dehogy — csattant fel a professzor :—, éppenséggel nens régi és nem idegen. Nyelvújításkori. Múlt századbeli. A klavír szó helyett találták ki, amellyel ezt a hangszert tisztelték. Ügy hangzik, okoskodtak a billentyűk fölött, mint a tambura. Csak zengőbb. Tehát zengp tambura. Egy kicsit hosszallották, s hát egybe eresztették a két szót. Lett: zengura. Az e helyett természetesen kínálkozott az ó. Hángilleszkedés! Maradt hát zongora. Kardos bemutatkozott. Attól kezdve leste Tállya- it, s ha az öreg kibotozott öreghegyre, együtt sétáltak egy-egy órácskát. És Kardos, az egykori lakatoslegény, aki a mostani világban is csupán a „zsámbéki egyetemet" járta ki, hétről hétre tájékozottabbá vált az összehanonlító finnugor nyelvészetben. Ilyen vogul származású mondatok hangzottak e sétákon : „Huremszát-husz hu- lach-szem empem vitem éli.” Más szóval: Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él. S ugyancsak a közös nyelv hajdani szavaival, évezredeket visszalépegetve társalogtak osztjákul: „Pegte lau lasinen ment tou szilen.” Ami magyarul pontosan azt jelenti, hogy fekete ló lassan megy a tó szélén. Tállyai, aki még nemrégen maga mívelte szőlőjét, szívesen és hevesen magyarázott, de ereje mostanában annyira hanyatlott, hogy csak a szónak maradt ura. A háztájira napszámost kényszerült fogadni, bár erről soha nem beszéltek az elnökkel. Aki csupán a nyelv eredetére gondolt, mihelyt a professzort meglátta. A Tállyai-féle elaggultak pedig, mindössze egy emberre építhettek a napszámost keresők, Orsós Károlyra, szemben az állomással. Napszám a szokásos volt: 80 forint és fél liter bor. Legfeljebb permetezéskor duplázódott meg a bor. Orsós munkájában nem találhatott hibát még a rosszakarat sem. Nyitás, metszés, kötözés mind idő^ ben történt. S a szüret is jól sikerült ősszel. A must mennyisége iránt sem illetí- kifogást tenni. Nemcsak a professzornak, hanem vagy hat sorstársának dolgozott Károly a következő évben is, amikor a napszám száz forintra emelkedett, s a boradag a köny- \ nyebb számolás kedvéért általánosan egy literre kerekedett — ügy tetszik nékem — panaszolta halkan a* egyik társ (töpörödött - öregasz- szony) annak az évnek a szürete körül —, mintha az én háztájimban val’aki megszedte volna a tőkéket a legutóbb? héten. — össze- néztek a sorstársak, de bizonyítani egyikőjük sem tudott. A professzor egyáltalán nem bocsátkozott az ügy tárgyalásába. Éppen aznap magyarázta Kardosnak a borászati eszközök nevét, elnevezéseit, s hogy a nyelvújítás idején még az üres hordóra is próbáltak nyelvünk gazdagítása végett külön szót találni. A harmadik esztendőben, sajnos, még inkább vérszemet kapott Orsós. Ahelyett, bogy mérsékelte volna árait, vagy legalább megállt Volna velük, meredeken felcsapta a taksát, nemhogy hússzal, hanem ötven forinttal. A professzor már úgy nyár elején nyugdíjából fizette a napszámot; s bizony szíttá a fogát. ■ De azért nyelvészeti sétáik során csupán annyira vetemedett, hogy elmagyarázta Kardosnak a taksa, a tarifa,'a bér, a költség, a napszám, az árendá és az uzsora szavak eredetét. Mindössze egyszer tett célzást afelé, v>gon visszaven- né-e a tsz az ő háztájiját? Azokban a napokban csak annyi történt, hogy öreghegyi fiatalemberek környékezték meg a városi „bebíró” véneket, a háztáji szőlők ügyében. Egyesek ötven. mások negyven forintos napszámokat kérvén a hátralevő szőlőmunkák vállalásáért. Ez csodával határos i volt', megmagyarázhatatlan. Hiszen ők százötvenet fizetnek s liter bort! Nem is álltak kötélnek mindenütt az első szóra' — a kültag, tiszteletbeli agg szőlészek, hanem egymás példáján csak utóbb bátorodtak fel. s rendre sajnálkozásukat üzenték Orsósnak, oda. a vasúti megállóval szemben. Mire Károly észbe kapott, már nem tudta visszaforgatni a történelem kerekét. 4. Szüret után ismeretlen pénzalapból új és pompás biliárdasztalt hozattak a fiatalok Öreghegyre. ' S néhány hete nagy fehér tábla világít Orsósék ablakában, még a robogó vonatról is szemet szúr: EZ A HÁZ ELADÓ. — De hát mégis, miért. Orsós Károly? — Miért? Mert megalázni nem akajrom magamat a té- eszben. S igaz, hogy haragosom nincsen, de mindennapos szégyenkezés a részem, amióta a közgyűlésen Kardos elnök nyelvtudományi előadást tartott rólam ezen a címen: Honnan származik napszámuzsora szavunk ? Koszta Rozália: Ajtósfalvai részlet Simái Mihály: Lovak Szivárványrétek álomlovai; a csönd két sarkantyúja összecseng. Kék huszármenték színét hallani. Vérpiros harmat a hevederen. Szivárványrétek álomlovai; sörényük beússza a végtelent. Harapásuk hars, szinte igazi, pedig csak egyet álmodnak velem. Nagy hegyi rét a bozsgó semmiben,... Füveken ül a vérem, — hallani, hogy dobognak, hogy hajolnak szívem fölé, hogy lépnek át a testemen — lovak, hajh, lelkes lények, magyari szivárványrétek álomlovai. Koszta Rozália: Ház Gyulaváriban Csoór István: Danka Karcsi (Regényrészlet) i A körégős petróleumos lámpa fényt vetett az ágyra, a vajúdó asszonyra, a bábára, aki feltűrt ujjú ruhában segített a kínban vergődő anyán. — Csak bátran ... Még egy kicsit erőlködjön... Nyomja ... Ügy ... Ügy ... Még erősebben ... A fájdalmas nyögések a csúcsra értek és onnan zu-i hantak le a fényből az árnyékokba, s a követő gyermek sírása már az öröm, a szivárvány sók színében játszott, s törölte a könnyet. — Fiú! A bábaasszony a lámpa felé tartotta a csecsemőt és úgy mutatta az apának. — Nézze, milyen szép bögyörője van... * Apa akkor este berúgott. Könnyen megtehette. Rövid folyosón kellett végigmennie és máris a vendéglőben volt, ahol ő volt a gazda. Ivott és együtt énekelt a besorozott katonákkal, akiknek nemzetiszínű pántlika lengett a kalapjuk mellett. — Édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést, Én már többet nem eszem a kenyerét.'.. Négy év múlva apa bevonult. Az állomáson anya búcsúztatta, meg a három gyerek. Mindegyik bevonuló katona dalolt és borral telt literes üveget lóbált a kezében. Anya sírt, a három gye-t rek is rázendített. A többi búcsúztató is könnyes zsebkendőt lobogtatott. Apa vigasztaló szava a lábuk elé hullt, nem ragadt meg. a szívükben, nem fészkelte be magát a lelkűkbe. — Három hét múlva itthon vagyunk... Ne sírjatok . . . * Apa a kinyitott kupé ajtaját egyedül betöltötte. Haját lobogtatta a szél, szemét kissé összehúzta és látszott a torkán, hogy sűrűn, nagyon sűrűn nyel... . , A vonat fütyölt és megrándultak a vagonok. Negyven ember, vagy hat ló . .. * A kulcsokat nagymama vette át. A nagy bukszát a kötője alatt hordta, ami a derekához volt szíjazva, jó erős nadrágszíjjal. A nagy bukszába három rekeszbe szortírozta a pénzt. Külön a krajcárokat, a koronákat, meg a papírpénzt. Télen-nyáron a karosszékben ült a kályha mellett. Anya a konyhában főzött, a pincérlány meg kiszolgált és vitte nagymamának a pénzt. Sokszor gyűrűt, meg zsebórát. Azzal is fizethettek a berúgott, legények. Aranygyűrűből maréknyi gyűlt össze. * Apa vadászott is, míg be nem vonult katonának. A puskáját nagymama bevitte- a szobájába a bőrbakóval együtt, amiben a töltények voltak. Petri Pista sűrűn járt a vendéglőbe, spricceltet ivott, nyáron meg, ha nagy ritkán söröshordót vertek csapra, sört. Nagymamával sokat pusmogott a kályha mellett, fájt a foga a fegyverre. Meg is egyeztek. —* Hozd a puskát, Liszka! Erzsébet volt különben. Gyerekkorát Mezőberényben töltötte és még ott ragadt rá a Liszka. Anya csak nézte nagymamát.. Nem akart indulni a lába. — A puskát mondtam, Liszka! Elad'ta a bakóval együtt^. * Hektor, az apa vadászkutyája mindig a családi asztal alatt feküdt. Csak éjjelre húzódott ki a teraszra, ahol egy szalmáskosárban volt a vacka.1 Szerette apát a kutya és apa is a Hektort. Hajtások után a vendéglőben gyűltek össze a vadászok beszélgetésekre és nagy-nagy ivászatokra. Az egyik vadászat után apa a határban elvesztette az egyik kesztyűjét. Szólt Hefctornak és meg- szagultatta a megmaradt kesztyűt. — Na, Hektor, keresd ... ! Kinyitotta az ajtót és a kutya nekiindult. Még be sem rúgtak a vadászok, a kutya máris kaparta az ajtót. A szájában hozta az elveszett kesztyűt... * Amikor x apa bevonult, Hektor sűrűn . elment csavarogni. A vadászok azt mondták, hogy nem csavarogni ment ez a jószág, hanem a gazdáját keresi. Bejárta az egész határt, mindenütt végigszaglászott, ahol apa egyszer -is megfordult. Szinte betege lett a kudarcnak. Az ételhez alig nyúlt, a tejből még valamennyit belebzselt, utána bebújt az asztal alá aludni. Nyöször- gött, néha mérgesen vak- kantott és álmodta tovább szomorú álmát. Két hónap után kínjában az asztal alá vizelt. Nagymama nem tudta kizavarni, mert akkor már nem volt benn* élet... A részeg miskároló Ambrus az üre& féldecis pohár mellől szólt: — Most pusztult el a gazdája is . .. * Lekorholták a miskároló Ambrust. — Tökéletlen ember »mond ilyet! így megrémíteni ezt a, szegény családot! Van ma-, gának sütnivalója? Elitta már az eszét is! Egyszer még majd az árokban végzi. Ott fagy karikára ... Mindenkit túlélt. Nem az árokban végezte, hanem az ágyban, azon a szalmazsákon, amiben fél kiló egérrágott százkoronást találtak. A jussot váró rokonok még össze sem tudták ragasztani. Átokkal került a földbe, mégis nyugodalmat talált ott... * Amikor apától levél jött a nagy Oroszországból, már megjött a nyár, a gyerekek már mezítláb mentek az iskolába. Azt írta, nincs semmi baj. Az első tűzkeresztségen már átesett. Egy géppuskafészket foglaltak el, amiért érdemjelet tűztek a mellére és kapott tíz nap szabadságot. Mire a levél megérkezik, ő is kiszáll a vonatból és a szeretett családja körében lehet. Csak szűkszavú értesítés jött helyette, amiben a Szeretett családot értesítette a hadvezetőség, hogy a családfő a baza védelmében hősi halált halt... 1 , * • . . Nagymama, azt hajtogatta: oda a kenyérkjereső. Anya meg a gyerekek fejét simogatta' és a könnyeivel együtt odahullajtótta keserű szavait is. Árvák lettetek, hadiárvák ... Rongya, kapcája lesztek a világnak és még az sem kerül, aki megvédjen benneteket... Mi lesz belőletek apa nélkül? Tehetetlen dühvei szidta Ferenc Jóskát, meg az egész pereputtyát, pusztultak volna el írmagjukban ... Kántor Zsolt: A vers Hol az erő elhatárolni magam? Reménykedni türelem akarat Tövestül kitépni a szavakat .Zárkózni toronyba megrepedt harang Hol a lüktetés^mi továbbít Kimondhatatlanból mondhatóba Hasadt ég megrepedt időzóna Viszonylagosságaival elámít Ropog szíved a kor prései alatt Az ablakpárkányon egy kék rongydarab A hit foszladozik mániák között Nekem ne mondd hogy az „egész eltörött"... Hogy semmi nem javul minden így marad Nézd kedvesem. Ez itt a vers. Szép. Szabad ...
