Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-07 / 132. szám
\ NÉPÚJSÁG 1085, június 7., péhtek Kádár János beszéde a csepeli választási nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) fegyverkezési verseny megfékezését, Európa atomfegyver-mentesítését, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését, s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megoldható kérdések, de céljainkért — amelyeket a szocialista országok népei egységesen támogatnak — szüntelenül harcolni fogunk. Kedves Elvtársak! Most, a választás időszakában pártunknak. kormányunknak, -a Hazafias Népfrontnak, a képviselő- és tanácstagjelölteknek is számadást kell készíteniük. Szólniuk kell arról —. s 'ez részben a jelölőgyűléseken és a választói gyűléseken megtörtént —, hogy a legutóbbi választás óta eltelt öt évben az akkor hirdetett programok szerint éltünk és cselekedtünk-e, A válaszunk egyértelmű igen: az öt évvel ezelőtti választási ígéreteknek megfelelően dolgoztunk és cselekedtünk, s nem kevés eredményt értünk el. Pártunk és kormányunk ebben az öt évben is álha- tatosan dolgozott a békéért, népünk biztonságáért. Ezt szolgálja az az alapvető állásfoglalásunk is. hogy mi az erőegyensúly fenntartásának hívei vagyunk, erőfölényre nem törekszünk, de azt sem engedjük meg. hogy bárki erőfölénybe kerüljön velünk szemben. Meggyőződésünk, hogy ez az álláspontunk nemcsak a magyar nép, a szocialista országok népéfnek biztonságát szolgálja. hanem megfelel minden ország lakossága érdekeinek is. Az erőegyensúly az egész emberiség érdeke, ezért dolgozunk oly kitartóan megőrzéséért. Leginkább csak néhány mondatos sajtóközlemények jelzik, de ezek sokaságából nyomon követhető: pártunk és kormányunk napról napra fellép a nemzetközi küzdőtéren azért, hogy biztosítsuk népünk számára a békét és a biztonságot, a nyugodt építőmunka feltételeit. Itthoni ‘körülményeinket tekintve tudjuk, érzékeljük, hogy az elmúlt öt év nem volt könnyű. A párt 1980- ban tartott XII. kongresz- szusa idejében számot vetve a helyzettel. elég szigorú programot hirdetett. Nyíltan és becsületesen tette ezt. mert a fő- kérdések megoldására kívánta mozgósítani a dolgozókat. E program megvalósítása meghozta az eredményét; kritikus és nehéz helyzetben megőriztük az ország fizetőképességét, csökkentettük az ország adósságát. Ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor — bár a termelés fejlesztésének ütemét az egyensúly elsődlegessége miatt alacsonyabban kellett meghatározni — ezekben az években Sem toporogtunk egy helyben. a nemzeti jövedelem 8 százalékkal növekedett. A pénzszűke öt éve alatt is nem kevés új létesítménynyel gyarapodtunk. Közöttük van az Paksi Atomerőmű, egy olajfinomító üzem; modernizáltunk kohászati és acélgyárakat, felújítottunk bányákat; tovább épült a metró, hidak, utak építésével és rendbehozásával is fejlesztettük a tömegközlekedést. Szekszárdon húskombinátot, sok más helyen nagyon fontos élelmiszer-feldolgozó üzemeket létesítettünk és bővítettünk. Más iparágakban is a hatékonyabb termelés fejlesztéséért dolgoztunk, így öt év alatt elértük, hogy a munka termelékenységének növekedése meghaladta a termelés növekedését, és most egy egységnyi termék előállítására 9 százalékkal kevesebb energiát használunk fel. És végül — bár sajnos nem sikerült teljes mértékben megvalósítani azt a célt, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük — ezen a területen is értünk el eredményeket. A lakosság fogyasztása növekedett, fél évtized alatt felépült 300 ezer lakás és több, igen fontos, az életkörülményeket javító intézkedés történt: általánossá vált az ötnapos munkahét, az ipar jelentős területein bevezették a 40 órás munkahetet. Mindehhez a többi között arra volt szükség, hogy határozottabban megköveteljük a hatékony termelést. Hogy miként, arra éppen a Csepel Művek nyújt jó példát. Ez elsősorban nem az üzemek nagyságrendjétől függ.«Lehet nekünk bármily gigászi üzemünk is, ha a hatékonyabb termelés azt igényli, akkor át kell szerveznünk. így történt Csepelen is. Kedves Elvtársak! A továbbiakban szólni szeretnék munkánk néhány erős és gyenge pontjáról. Ha előre akarunk jutni, akkor meg kell tanulnunk a szocialista rendszer erőforrásaira támaszkodni, és az attól idegen, gyenge pontjainkat megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Vannak olyan vívmányaink, amelyeket a köznapokon, a mindennapi munka menetében nem nagyon szoktunk emlegetni. így például nem sokat beszélünk a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium, a határőrség, a munkásőrség és az igazságszolgáltatási szervek tevékenységéről, de azért mindenki tudja, hogy mit köszönhetünk az ő tisztességes munkájuknak. Biztosan minden gondolkodó magyar állampolgár nagyra értékeli, még ha nem is beszél róla, hogy Magyarországon törvényes rend van. Érvényesül a szocialista törvényesség mindkét oldala, tehát a vétlen embert az állam, törvényeink ereje, a társadalom védi, de a bűnösnek lakolnia kell. Elismerés jár azoknak, akik ezt biztosítják, és a jövőbeh is biztosítani fogják. A termelőmunkában, a társadalom mindennapi életében az eddiginél többet kellene tennünk a szocialista normák teljesebb érvényesítéséért, mert azok még nem valósulnak meg a szükséges mértékben. A társadalmi igazságosságnak a jelenleginél jobban kellene érvényt szereznünk. Ehhez persze törvényes rendelkezések, kormányzati, gazdasági intézkedések kellenek. De ezek végrehajtását segítheti a megfelelő közszellem, a társadalom fellépése és támogatása is. A gazdasági életben bizonyos követelményeknek lassan már kezdünk eleget tenni. Helyes az az elv, hogy nálunk csak a. becsületes dolgozó boldoguljon, s a fizetés a teljesítmény, aszociális támogatás a rászorultság, a közteherviselés és az adózás pedig a jövedelmek szerint történjék. Ez felel meg a társadalmi igazságosságnak, és érvényesüléséért még sokat kell tennie a pártnak, a társadalmi szerveknek, a kormányzatnak, és nem keveset magának a társadalomnak. De tennünk kell annak érdekében is, hogy a dolog másik oldala is rendben legyen: az, aki a köz terhére és mások rovására — hogy úgy mondjam -— ingyen él, ne boldoguljon a mi társadalmunkban. Aki a törvényt kijátssza, a jogszabályokat vesztegetésekkel megkerüli, a fogyasztók becsapásával, és más módon harácsol, azt felelősségre kell vonni, meg kell büntetni, és a harácsolt javakat vissza kell venni tőle a társadalom és a nép számára. Ily módon — a törvénykezéssel, megfelelő intézkedésekkel, és "a közszellemmel — tegyük lehetetlenné az ingyenélést. a harácsolást. a köz megkárosítását, a befolyással való visszaélést, a vesztegetést, mindazt, amit népünk igazságérzete nem visel el. A becsületes, tisztességes munka védelmében és ösztönzésére be kellett vinnünk a köztudatba — s ez nem volt könnyű —, hogy a fizetés, a kereset, a jövedelem a teljesítmény szerint alakuljon. Ennek kapcsán megemlítem: a szocializmus eredeti célja a társadalmi egyenlőség. De mi nem a szegénység egyenlőségét akarjuk, hanem azt az egyenlőséget, amely megfelelő mennyiségű javak birtokában alakul ki. Éhhez a szívvel-lélekkel végzett termelőmunkát értékén kell megfizetnünk. így teremthetjük meg mindazt, amire a társadalomnak szüksége van. Kedves Elvtársak! A választási ciklus öt esztendő, de mi olyan politika támogatását kérjük, amely nem öt évvel ezelőtt született. Hazánkban hosszabb ideje töretlen a politikai irányvonal, és biztos vagyok abban, hogy még sokáig töretlenül érvényesül az a gyakorlat, amely eddig is jelentős eredmérlyeket hozott. Politikánk nagy eredménye, hogy a nép kivívta és megvédte hatalmát. Ez volt az első és döntő lépés abba az irányba, hogy Magyar- ország a szocialista fejlődés útjára léphessen. és azon is haladhasson tovább. Ennek során leraktuk, majd jelentősen tovább fejlesztettük a szocialista társadalom alapjait. Gondoljanak vissza e munka egyik rendkívül fontos részére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Bizony, akkor nem volt mindenki az első szóra száz százalékig híve a szocialista átszervezésnek. Az persze több éves folyamat volt, s a megalakult szövetkezeteknek állami támogatást is kellett adni. Akkoriban a munkásemberek közül sokan mentek falura, segítették á szövetkezetek megalakítását, gépesítését, de közben szóvá tették, hogy mégis drága a zöldség. A zöldség ma is drága, de azért ma már egyértelműen bebizonyosodott: érdemes volt a munkásosztálynak megfogni paraszttestvérei kezét, és a parasztok helyesen döntöttek, mikor ezt elfogadták, s ‘így végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, létrejött egy modern, korszerű, szocialista gazdasági ág. Ez bizonyítja, hogy van értelme az ilyen munkának, küszködésnek. Átalakítottuk a gazdaság- irányítási rendszert is. Ez sem volt olyan egyszerű; sokan nálunk sem értették, és mások 1s tűnődtek rajta. Lépéseink lényege mindig az volt, és ma is az, hogy Magyarországon szocialfsta tervgazdálkodás folyik. Az üzemek nagyfokú önállósággal rendelkeznek. Ez találkozik azzal a törekvésünkkel is, hogy a dolgozók kollektívái felelősen dönthessenek saját terveikről. Olyan hatékony szocialista tervgazdálkodásra van szükség, amely figyelembe veszi a piac követelményeit. Volt idő, amikor növeltük a termelést, de a termék egy része raktárba került, mert kiderült, hogy sem itthon, sem külföldön senkinek nem kell. Hát, ilyen termelésre a szocializmusnak nincs szüksége. Gazdaságunknak megfelelő minőségű, alacsony önköltségű, korszerű termékeket kell gyártania a hazai fogyasztás, a szocialista országok és minden kereskedelmi partnerünk számára. Érjük el, hogy keressék a magyar árut, legyen értéke, becsülete. Gazdaságirányítási rendszerünk most már több mint 16 éve működik sikeresen. A továbblépés egyik eleme a vállalati önállóság kiszélesítése. Ez arra is módot ad, hogy a kollektívák, a társadalmi szervek jobban beleszólhassanak abba, mi történjék a munkahelyeken. Kedves Elvtársak! Hosszabb időszakra visz- szatekintve a társadalmi krízis, az ellenforradalom ellenére is jelentős a fejlődés. Ha összehasonlító számokat nézünk, 1950-,hez viszonyítva a nemzeti jövedelem ötszörösére, az ipari termelés kilencszeresére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére növekedett. Gyarapodott a dolgozók műveltsége, kultúrája, a reáljövedelem is 3,5- szeresére növekedett 1950 óta. S még valamit: jelenleg Magyarországon a lakások hatvan százaléka 1950 után épült. Ez nem rossz arány. Ennek a politikának, és ha egészen pontos akarok lenni, akkor úgy mondom, hogy a párt politikájának, a népfrontpolitikának és népünk megértésének, helytállásának ilyen óriási eredményei vannak. Amikor gond-> jainkat, tennivalóinkat vesz- szük számba, gondoljunk arra, milyen nehéz feladatokat oldottunk meg, amikor meg volt hozzá az akarat, a felelősség és a hozzáértés. A küzdelem, a harc soha nem hiábavaló. S ha elég álhata- tosak, következetesek vagyunk, és nem tágítunk céljainktól, nem hunyjuk be a szemünket a nehézségek láttán, akkor ezentúl is megvalósíthatjuk terveinket, ilyen szellemben, ilyen hozzáállással bizakodva nézhetünk a jövőbe. Politikánk marxista-leninista,- szocialista, kommunista, népfrontpolitika. Ez miiyd együtt igaz. A marxista—leninista elmélet, a szocialista társadalmi rendszer célja az, hogy a népnek boldogabb és jobb élete legyen, az ország - virágozzék, a nemzet boldoguljon. Ez a mi politikánk. Ehhez szükség van arra a nagy erőre, amit mi úgy hívunk, hogy szocia-. lista nemzeti egység. Nagy erő ez, mert a nemzet fiai és leányai, mindazok, akik felismerik a nép érdekeit, s azt szolgálni készek, összefognak és dolgoznak. A szocializmus a munkásosztály eszméje, amelyet egész népünk magáévá tett. A szocialista cél, és maga a mű, a szocializmus, ami épül, már a mi népünk célja és műve. Elmondhatjuk: pártunk vezetésével, népünk becsületes, tisztességes munkájával biztatóan fejlődik szocialista társadalmi rendszerünk. Ennek eredménye, hogy bel- és külpolitikánk révén népünk békében és biztonságban él, nyugodt körülmények között dolgozunk a fejlett szocialista társadalom felépítésén. Van távlatunk. Már folyik az új, a jövő év január l-ével kezdődő ötéves terv előkészítése. Lehetőségeinkkel reálisan számot vetve most úgy tűnik, hogy ha az 1985-ös népgazdasági tervet megfelelően teljesítjük, a hetedik ötéves terv már egy újabb lépés lesz előre a mögöttünk levő öt évhez képest. Mostani -ismereteink szerint a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos, az ipari termelés 13—16 százalékos, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékos, a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának 10—13 százalékos növelését irányozhatjuk elő. Ez attól is függ, hogy az idén a tervet megfelelően teljesítjük, legyen kellő kiindulási alapunk. A lehetőségek megvannak rá. Nagy tartalékokkal rendelkezünk ahhoz, hogy a munkateljesítményeket még magasabb színvonalra emeljük. Kedves Elvtársak! Június 8-án, szombaton választás lesz. Azt kérjüR állampolgárainktól, választó- polgárainktól, honfitársainktól, hogy szavazzanak a szocializmusra, a békére, rendszerünkre, politikánkra, s mint ahogy eddig is, a társadalmi igazságosság nagyobb fokú érvényesítésére. A választási előkészületeket idén egy új elem is élénkítette: most nemcsak szavazunk, hanem a politikánk, a közügyek képviseletére vállalkozó jelöltek közül választunk is. Ezt segíti elő a kötelező többes jelölés. Legalább két jelöltet mindenütt állítottak, de némelyik országgyűlési választókerületben hármas, sőt négyes jelölés is történt. A tanácstagjelölteknél még nagyobb arányban fordult elő többes jelölés. Mindez egy lépést jelent előre, nemcsak a választás, hanem egész szocialista rendszerünk demokratizálása útján. Mert igaz — és ez helyes is —, hogy a jelöltek mindnyájan vállalták a Hazafias Népfront országépítő, szocialista prog- - ramját, de nagyon fontos, hogy az egyéni választókerületekben a lakosság valóban kiválassza azokat az embereket, akik a legalkalmasabbak a közéleti tisztségre és akikben a legjobban bízik. Olyan országgyűlésre, tanácsokra van szükségünk, amelyek képesek hatékonyan előmozdítani népünk alapvető törekvését, a szocializmus építését, békénk és biztonságunk védelmét. Magukról a .jelöltekről természetesen nem tudok szólni, őket választóik — így a csepelieket az itt levők — ismerik. De a tanácstagjelöltekkel kapcsolatban általában szeretnék utalni arra, hogy sokszor hallhatjuk a tanácstagok, és még inkább a tanácsi tisztviselők bírálatát. De olyat én sehol nem hallottam, hogy valaki irigyelte volna őket. Azt kérem tehát önöktől, hogy támogassák azokat, akik vállalták a köz szolgálatának nem mindig hálás, nehéz feladatát, és készek ezt a munkát tisztességgel elvégezni. Megérdemlik ezt a támogatást. Az országos listán jelöltek mellett nem kívánok agitálni, mert úgy tűnne, mintha magam mellett is szólnék, hiszen én is köztük vagyok. Szeretnék azonban utalni arra, amit az előttem szólók is mondottak: e lista politikánk tükre, a rajta szereplő személyiségek részvételére szüksége van az országgyűlésnek; Az országos listán a 35 jelölt között a pártonkívüliek aránya egyéb, ként nagyobb, mint amilyen az arányuk a jelenlegi országgyűlésben. Kedves Elvtársak! A szocialista nemzeti ösz- szefogás egyik eredménye, hogy a társadalmilag aktív emberek jobban megismerjék egymást a közös küzdelemben, a közös vállalásokban. Jobban összeforrtunk, közelebb kerültünk egymáshöz. Ez végső soron azt jelenti, hogy különböző világnézetű emberek, párttagok, pártonkívüliek, fizikai dolgozók, ér-* telmiségiek foghatnak össze az egész népünk érdekeit szolgáló közös és nemes célokért. A szombati választás váljék népünk szocialista törekvéseinek segítőjévé; olyan megmozdulássá, amely erősíti egységünket, összeforrott- ságunkat, és növeli hazánk megbecsülését határainkon kívül is. Ami engem illet, én bízom abban, hogy ez így lesz. ' Kádár János nagy tapssal fogadott beszédét követően a nagygyűlés Kállai Gyula zárszavával, majd a Szózat hangjaival fejeződött be. A nagygyűlés elnöksége és a résztvevők egy csoportja
