Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-06 / 131. szám

/ 1985. június 6., csütörtök múzeumbarátok köre, a mú­zeum igazgatóhelyettese, Sz. Kozák Mária kezdeményezé­sére.­— Az első évben a kör­nyezetvédelmen volt a hang­súly. Vízmintákat vettünk az Élővíz-csatornából, hajóki- ráncjuláson voltunk, ahol a megadott szempontok sze­rint vizsgálódtak a gyerekek. Rendben tartottuk iskolánk környezetét. .. Emellett a kéthetenkénti foglalkozások jó részét a múzeumbafi tartották, ahol megismerték az egyes osztá­lyok munkáját, munkatársa­it. — Az idén már a város múltjával is foglalkoztunk — folytatja Kovácsné, majd né-i mi büszkeséggel hozzáteszi: — A felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából meghirdetett városismereti vetélkedő legjobb kisdobos csoportja is ebből az osz­tályból került ki ... A tervekről is beszélge­tünk, hogy hamarosan Vész- tő-Mágorra kirándulnak, s hogy nyáron környezetvédő sétákat tesznek a város ját­szótereire : amit lehet, rend­be teszik ... — Feltétlen szólnom kell arról, mennyi segítséget ka­punk mindehhez a múze-, umtól. Egyik munkatársuk, Kovács Gábor (már említet­te Bállá Timi is) különösen sokat fárad azért, hogy jól érezzék ott magukat a gye­rekek. Bármilyen csúnyán hang­zik is a kérdés, napjainkban nemegyszer felteszik ezt egy- egy új, sok energiát lekötő kezdeményezés kapcsán. S hogy ez a forma a múzeumi közművelődésben újnak mondható, bizonyítja: a me­gyében csupán Gyulán léte­zett ehhez hasonló korábban, s nagyobb gyerekekkel . . . — Ezek a gyerekek múze­umértő, -szerető emberekké válnak — válaszol Sz. Kozák Mária —, már csak ezért is megéri a fáradságot. S ez még nem mindem Érdeklő­dőek, kedvesek, öröm velük dolgozni . . . Ezért érdemes mindent megtenni értük, amit csak lehet. Nagy Ágnes Egy új kezdeményezés Ifjú múzeumbarátok köre Békéscsabán Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban talán már mindenki ismeri ezt a 37 gyereket. Otthonosan mo­zognak, tudják (kit) mit, hol találnak meg. Jártak már itt nemegyszer, hol előadást hallgattak, hol tárlatlátoga­táson vettek részt, máskor filmeket vetítettek számuk­ra. Korukat meghazudtolóan — hisz még csak negyedike­sek — érdeklődőek, lelkesek. Aggodalommal figyelik kör­nyezetüket, s nem csak fi­gyelik, alakítják is azt. Nyi­tottak. Mindent megtesznek, hogy megismerjék lakóhe­lyük történetét. Olykor fel- kerekednek, s városnéző sé­tára indulnak együtt, a mú^ zeum munkatársainak útmu­tatásai alapján . . . Természe­tesen velük tart osztályfőnö­kük, Kovácsné Papp Izabel­la is, aki nagy türelemmel irányítgatja a kis természet- védőket . . . Talán sikerült e rövid be­vezetővel kíváncsivá ten­nünk az olvasót! Mi-, amikor először hallottunk az ifjú múzeumbarátok köréről, ha­mar ellátogattunk az 1-es számú általános iskolába, hogy elbeszélgessünk a lel­kes kis. társasággal. A pád­ból majd kiesnek, úgy je­lentkeznek a kérdésre, hogy ki, miért érzi a múzeum ba­rátjának magát. — Sok embert megismer­tünk már — kezdi Lehoczki Melinda. Bállá Timi hamar hozzáteszi: — Kovács Gabi bácsival beszélgettünk leg-, többéi, ő gondoskodik a programokról is. , — Kirándulni is voltunk! Dévaványán a túzokrezervá­tumban — mondja legkedve­sebb élményét Nacsa Viktó­ria, erre aztán vége-hossza nincs az élménybeszámoló­nak, „Gazsiról”, a vezértú­zokról, az előadásokról, a hajókirándulásról, a közös sétákról, a „bozsikról” . . . A legjobb kisdoboscsapat gyűjtőmunkát végez Kovácsné irá­nyításával — Volt egy előadás, a nép- hiedelmekről. Ott hallottuk, hogy a fekete tyúk tojásából kikelt csirke a bozsik, ami szerintük szerencsét hozott — meséli Rajnai P'saba. — Mi persze már nem hiszünk az ilyen babonákban ... Meghökkentő, ahogy szín-, te íelnőttes vágyaikról be­szélnek : — Sokan szemetelnek — mondják. — Jó lenne, ha tisztább lenne ez a város, ha mindent fel lehetne szed­ni, hogy még szebbek le­gyenek az utcák ... (Milyen igazuk van!) Kovácsné Papp Izabella, aki tanúja volt az iménti be­szélgetésnek — vagy inkább élménybeszámolónak —, ké­sőbb kiegészíti a hallotta­kat. Megtudjuk, hogy a múlt < év elején jött létre az ifjú .»/ osztályban ... mindenki mesél Fotó: Gál Edit ERŐIM Moldvay Győző könyve Kőbánról — Ütközet van, balszárnyon vesz­teség. Kérek egy ezredet! Táviratozta Kohán az ötvenes évek derekán pár­toló barátjának, a mindszenti orvos­nak. S másnap megérkezett a gyors­segély,v hogy rendezhesse zilált anya­gi ügyeit, s pótolhassa fogyó festék­készletét. Legendává lett kedves anekdoták, levelek, cikkek, baráti visszaemléke­zésekből merített történetek teszik ki Moldvay Győzőnek, a Hatvani Galé­ria vezetőjének most megjelent Ko- hán-könyvecskéjét, melyet 10 fekete­fehér reprodukció és 5 fénykép gaz­dagít. (S amely júniustól a gyulai Kohán Múzeumban is megvásárolható.) „Kohán György utóélete valame­lyest talán derűsebb, mint ahogyan átgyalogolta rövidre mért, hányatott művészpályáját” — írja Moldvay a könyv utolsó fejezetében. Talán igen. De az utókor jóvátevő igazság­érzete mégsem úgy működik, ahogyan a közeli barátok Kohán halála után remélték. A fülszövegből ugyanis megtudjuk, hogy ennek a visszaemlé­kezésnek a kézirata már 1966—67 te­lén elkészült, s megjelenésére mégis 2 évtizedet kellett várni, s végül a Hevesi Szemle vette magára a kiadás gondját. Tényekben a leggazdagabbak a Vá­sárhelyről szóló fejezetek. Ez termé­szetes is, mivel Kohán életének és művészetének lényeges eseményei eh­hez a városhoz kötődtek, és még egy ideig a szerző is itt élt Kohán baráti közelében. Megismerjük a „műverem” világát, ahova az akkor Vásárhelyen és környékén élő művészek mind el­jártak egy kis baráti beszélgetésre, még József Attila is megfordult itt. Bővebbet tudunk meg arról a Délszi­get című újságról, amely két évig élt Vásárhelyen, a szerző szerkesztésé­ben, és Kohán aktív részvételével, s azért jött létre az akkor már meg­levő Puszták Népe mellett, hogy az akkor szóhoz jutni nem tudó Sinka István, Németh László megjelentet­hesse műveit. De nemcsak a kultúrtörténeti ese­mények és, alakok, hanem a Kohánhoz szorosan kapcsolódó barátok, s a megélhetését biztosító mecénási kör is elénk tárul, akik közül az egyik a fent idézett távirat címzettje. A könyv alcíme is jelzi — Kohán György életútja —, hogy elsősorban eseménytörténet az, amit Moldvay Győző írt, amelyből a művész szű- kebb környezetét, s mindennapjainak emberi — ritkán jókedvű — meg­nyilvánulásait ismerhetik meg azok, akik személyesen nem lehettek vele kapcsolatban. A sok személyes emlé­ket tartalmazó, meleg hangú írásból elsősorban nem a képi-kifejezési problémákkal viaskodó 'művész, ha­nem a hontalan, állandó meg nem értettséggel küszködő ember képe bomlik ki előttünk. Ibos Éva Szabó Éva remeklései Tudom, hogy megbocsátja nekem az olvasó, ha ebben a pár sorban elfogultan írok a tanítókról. Csak így: tanítók­ról, mert végül is a tan-ár is tanító, mi más lenne, és az, hogy tanító, nekem sokkal jobban tetszik. Szebb a szó is, akárhonnan nézzük, meg aztán, itt jön az elfogultság: tanító­családból származva tudom, hogy már az ükapám is tanító volt hatvanegynéhány éven át a dunántúli Csongén, és míg ő az orgonán játszott, ott ült a kóruson egy (Orlai Petries Soma írása szerint is) „középmagasságú, szikár, fahéjszín arcú, törékeny, barna ifjú (akinek), dacos kifejezésü, duz­zadt ajka fölött a bajusz csak most serkedzett”; az ifjú, aki szerelmesen nézte onnan fentről Tóth Róza csöngei kislány arcát; az ifjú, akit Petőfi Sándornak hívtak. Még ma is me­sélik Csöngén ezt az 1839-ben megesett Petőfi-történetet, amit e sorok írójának ükapja évtizedeken át, sok ezer _ ta­nítványának tovább adott. Hát, ezért is vagyok elfogult, ha a tanítókról írok, ha ró­luk beszélek, ha velük találkozom. Ügy is, ahogyan a rádió most már egyre inkább utánozhatatlanul nagy egyénisége. Szabó Éva adja nekem, a hallgatónak, ahogyan vasárnap dél­előtt két műsorában is tette, előbb a Petőfi, aztán a Kossuth adón. A Petőfin a Nógrád megyei Litke általános iskolájá­nak gyermekkönyvtárába hívott, a Kossuthon pedig két vas­diplomás tanítóval beszélgetett el az élet gyönyörűen egy­szerű dolgairól, a tanítói pálya igazi értelméről, örök cso­dáiról. A könyvtári játék Szabó Éva tanítói-riporteri zsenialitásá­val sodort magával, hogy önmagam is belefeledkezzek abba, hogy milyen tiszta is a gyermeki lélek, hogy tízszer és száz­szor rákérdezzek önmagámra: miért, hogy ezek a tiszta lel­kek, évek múlásával.szóval miért nem maradhatunk oiyan tiszták, olyan igazságszeretők, olyan természetesek fel­nőttként is, miként az a gyermek? Szabó Éva úgy vezette, vitte csúcsok felé ezt a látszólag kötetlen, csilingelő, komolykodó, jókedvű, derűs beszélgetést, mint az a tanító, aki birtokában van a nevelés, az élet tit­kának; úgy beszélt a gyermekekkel, hogy azok (túlzók ta­lán?) csak az édesanyjukkal beszélgetnek így. írhatnám, mi tetszett: minden tetszett. Írhatnám, hol érez­tem leginkább a riporteri bravúrokat: mindenütt éreztem. És írhatnám (írom is!), hogy ne csak a pedagógusnap körül sugározzon a rádió ilyen műsorokat, nem is tudjuk talán, milyen hiány az életünkben a gyermekkorunkra visszagon­dolni, és fejet hajtani volt tanítóink előtt. Hogy újra és újra érezzük: nincs annyi virág és annyi hála, amire nem lennének érdemesek. Mint ahogy érdemes erdőnyi virágra Szabó Éva Vasdiplo­ma című műsorának két csodálatra méltó öregembere is, Müller Pálné Tibold Ilona és Környei József. Akik (elnézést a szerénytelenségért) az ükapámat eszembe juttatták, azt a harmadik, régen glporladt, és csak nekem fontos, egykori öregembert, áki 86 éves korában még a katedrán állt. Dicsőség nékik? Ugyan. Talán csak köszönet. Mert az iga­zi dicsőség az, ha a tanítványok őrzik szívükben a volt taní­tókat. És őrzik, ezt biztosan tudom. Tudjuk. £ ' 168 óra: Hegedűs Géza A neves író is odakerült tehát a 168 óra mikrofonja elé. Kemény kérdéseket kapott, a 168 óra különben is arról neve­zetes, hogy keményen kérdez, és visszadobja a mellébeszé­léssel felfúvott labdát. Hegedűs Géza nem adott visszá ilyen labdát. Közölte in­kább az író töprengéseit, vívódásait arról, hogy mivé lesz ifjúságunk, olvasás nélkül? Kérdezhetné valaki: hogy-hogy olvasás nélkül? Válaszol­hatna bárki: a tendencia nagyon is errefelé mutat. Pedig (közölte gondolatait az író) „nem egész ember az, akinek nem életformája az olvasás”. Tehát (egyszerű következtetés), akinek nem életformája, aki keveset olvas, nem lehet egész ember. Ne tagadjuk: akad, aki elmosolyodik, és írói nyavalygás- nak minősíti az efféle fetjajdulásokat. Figyelmeztető szava­kat, hogy elfogadhatóbb legyek. És mégis (tegyük csak a szívünkre a kezünket): mi tölti ki ma a gyermekek idejé­nek nagy részét? A vég nélküli iskolai munkálkodás után — a tévé. Ha csak a gyermekműsorok töltenék ki, jó lenne. De tölti inkább a krimi, és a felnőttek számára való egyéb, „csak” szórakozás. „Az olvasás a képzeletet gyarapítja, a té­vézés készen hozza a képeket, a képzelet helyett” — morfon­dírozott a 168 órában Hegedűs Géza, és kissé lehangoltan összegzett: „az olvasásnak nincs versenyeredménye, az a baj”. Valóban nincs? Tanítók, erre mi a válasz?! így, az ünnepi könyvhét körül? Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20 : Köznapi ügyeink. Jegyzet. 8.30: Rahmaninov: Francesca da Rimini. Opera. 9.37: Simpson: Táncok. 9.44: Bartók gyermekkórusai­ból. 10.05: Két keréken Magyaror­szágon. 10.35: Labirintus, (ism.) 10.50: Szegedi Ernő zongorázik. 11.40: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. «XV/8. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Aki széppel veszi körül magát. 13.00: Pataky Kálmán emlékeze­tes szerepei. VIII/5. 13.40: Kapcsoljuk a pécsi körze­ti stúdiót. 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. (ism.) 14.25: A Zenei Tükör jubileumi, 150. adása. 15.03: Csendes Don. XV/7. 10.05: Révkalauz. 17.00: A Rádiószínház bemuta­tója. Erdőben. Palotás De­zső hangjátéka. 17.43: Nótacsokor. 19.15: Népszerű szimfonikus ze­ne. 20.00: Kilátó, (ism.) 20.45: Hangszerszólók. 21.15: Csárdások. , 21.30—21.59: Hegymenet. Riport. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Romantikus kórusmuzsika. 22.50: Építészeti kultúránkról . . . 23.00: Kamarazene. 0.10: Könnyűzene — hangszer­szólók. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kecskés Sándor klarinéto- zik. 8.20: A Szabó család, (ism.) 9.05:—12.00: Napközben. 12.10: Operettdalok. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: „Énekeltem én: Hegedűs Lászlóné.” 12.45: Alföldi citerazenekarok felvételeiből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdi­ót: Népzenei kamarahang- . verseny. 14.15: Idősebbek hullámhosszán, (ism.) 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek, (ism.) 15.45: Közéleti térkép, (ism.) 16.05: Találkozás a stúdióban. 17.05: Finn dzsesszfelvételekből. 17.30: Kézfogások. 18.30: Slágerlista. 19.05: Operettkedvelőknek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: Hegedűs Géza hangjáté­kaiból. 22.01: Kottafejek indigó alatt. 22.35: Legkedvesebb verseiből válogat; Szentpál Mónika. 23.20: Népdalcsokor. 24.00—4.30 : Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva, (ism.) 9.23: Kamaramuzsika. 10.24: Hamupipőke. Részletek Rossini operájából. 11.10: Népzene sztereóban. 11.35: Zenekari muzsika. 13.05: Amiről a világ vitatkozik. 13.35: Kórusmuzsika. 14.04: Az Amadeus vonósnégyes felvételeiből. 15.01: Pophullám. 16.05: Klemperer-ciklus. XVIII/4. 17.10: Ohridi látomás. 17.18: Az operaközvetítés foly­tatása. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiségi műso­ra Szolnokról. 19.05: Holnap közvetítjük. 19.25: Lendvay Kamilló művei­ből. 20.05: Kapcsoljuk a Pesti Viga­dót. 21.15: Cimbalomkettősök. 21.26: Operaest. 22.00: Holnap közvetítjük . . . 22.27: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Körvonalak. Politikai ma­gazin. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) 8.10: Iskolatévé. 9.45: Hungária kávéház. (ism.) 10.40: Képújság. 15.30: Iskolatévé 16.05: Hírek. 16.10: A rövidfilmstúdiók műhe­lyéből: 1. Echográíia. 2. Korunk fényei. 3. Búcsú a gőzmozdonytól. 17.00: Tízen Túliak Társasága. 17.50: Képújság. 17.55: Tévébörze. 18.05: Foglalkozása: szülő. Ri­portfilm. 18.55: Rékáim. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. Beszámoló a csepeli választási nagy­gyűlésről. 20.30: Amor rabjai. VI/3. 21.15: Randevú a IV. stúdióban. 22.05: „Játszani is engedd”. Ma­jor Tamás műsora. 22.50: Tv-híradó 3. 23.10: Himnusz. II. MŰSOR 15.50: Képújság. 15.55: Az öreg bánya titka. VA­16.25: Roland Gorras francia nemzetközi teniszverseny. 18.55: Szállítás magyar módra. 19.30: Az MRT szimfonikus ze­nekara Varsóban. 19.25: A bécsi blockflöteegyüt- tes játszik. 20.00: A barokk világa. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Semmi gond. Holland té­véfilm. 22.20: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó.. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.25: Fiatalok stúdiója. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 13.35: Tv-napló. 14.00: Roland Goras. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Betűre . . . betűre . . . 18.15: Tudomány. 18.45: Kicsiny nagyvilág. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Slágerlista helyett. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Karlsruhe: kosárlabda EB — Franciaország—Jugo­szlávia. 21.30: Hírek. 21.35: Örök hívás — filmsorozat. SZÍNHÁZ 1985. június 6-án, csütörtökön 19 órakor Pakson: FURCSA PAR 1985. június 7-én, pénteken *19.30 órakor Makón: A BOR MOZI Békés Bástya: 4-kor: Sasszámy, 6-kor: Rocco és fivérei I—II. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Jób lázadása, 6 és 8-kor: Mégis, kinek az élete? Békéscsa- ba Terv: fél 6-kor: Redl ezre­des I—II. Békéscsaba Kert: Sok pénznél jobb a több. Gyula Er­kel: Negyvenegyedik. Gyula Pe­tőfi: 4-kor: Vük, 6 és 8-kor: Forróvérű kísértet. Orosháza Bé­ke: 5-kor: Lebegés, 7-kor: Nő- rablás. Orosháza Partizán: Flashdance. Szarvas Táncsics: Megtalálni és ártalmatlanná ten­ni. 22-kor: Szexis hétvége.

Next

/
Thumbnails
Contents