Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-27 / 149. szám
1985. június 27., csütörtök o Változatlan helyzet a cserépfronton Romhányi Kálmánt, a Dél- Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 3. számú gyárán nak műszaki vezetőjét arról kérdeztük mi újság a tégla- és cserépfronton? — Nézzen ki az ablakon — mondja — a látvány önmagáért beszél. Az udvaron több mint hárommillió kisméretű téglának megfelelő Uniform vár vevőre. És még ha csak itt lenne! De úgy tudom a Tüzép-telepek is roskadoznak a téglától. Naponta 100 ezret adunk el á 140 ezres gyártásból. De eny- nyit is csak az utóbbi hetekben. Azelőtt még ennyit sem. Hogy mi lehet az oka? Nem tudnék rá megnyugtatóan válaszolni. Tavaly ősszel kedvezményt adtunk, importból is érkezett vagy 200 millió, mi is 25 millióval többet gyártottunk az előirányzottnál, s talán mintha az építkezési kedv is csökkent volna. De ez csak feltételezés, lehet, hogy nem ezek az okok játszanak szerepet ebben a fura -helyzetben. — És a • cserépfronton ? — Érdekes módon itt még tapasztalható az „ínség”. A napi gyártást, ami 125 ezer darab színesből és natúrból áll, szinte „melegen” elviszik. így aztán szombaton és vasárnap is folyik a termelés. Az idei évre 40 milliót vállaltunk, januárban, februárban a tervezettnél egymillióval kevesebb volt, de ezt a mennyiséget az első félévben pótoljuk. Bízunk abban, hogy a második félévben is meglesz a 20 millió. Előre nem tudom megmondani, hogyan, alakul a kereslet. Remélem nem kell sorbaállni a cserépért. Kép, szöveg: B. O. A cserépgyár udvarán csaknem egymillió Uniform vár építőre, a cserépre viszont az építők várnak... Orosházi bútorkiállítás Barna, zöld, aranysárga plüss fotelok, franciaágyak, rekamiék, matt fényű és politúrozott szekrénysorok: faragott karfák, szépen- megmunkált fa virágtartók, gondosan berendezett lakószobák. Ez tömören az Orosházi Faipari Vállalat kínálata azon a kiállításon, amit a város Petőfi Sándorról elnevezett művelődési házában láthat szerdától a közönség és a szakma, a kereskedelmi partnerek. A bemutató céljáról Bridzs Mihály igazgató a következőket mondta: — A marketing, a piacorientált magatartás egyik alapvető eszközének tartjuk ezt a sajátos és már hagyományos termékbemutatót. Először 1969-ben rendeztünk hasonlót, amikor e vállalat a Bútorért Nagykereskedelmi Vállalattal felbontotta a kapcsolatot. Akkor kezdtük a közvetlen értékesítési csatornák kialakítását a kis- és szövetkezeti kereskedelemmel. Ez számunkra lehetővé tette, hogy direkt azaz közvetlen információ alapján olyan termékszerkezetet fejlesszünk ki, ami a piacon keresett, és a vállalat gyártási feltételeinek megfelel. Emellett szempont volt, hogy sokak által megvásárolható, olcsó bútorokat gyártsunk, és termékeinket a kisebb településekre is eljuttassuk. Ez a piaci stratégia az évek során eredményesnek bizonyult. Stabil, hosszú távon megbízható értékesítési hálózat alakult ki. A termékbemutatókat rendszeressé tették, és mindig egy középtávú tervciklus előtt, nagyobb arányú gyártmány- fejlesztést követően ren- "dezték meg. Tartalmában, formájában a kiállítás — akárcsak a bútordivat — változó, ám célja azonos marad: — A partnerkapcsolatok bővítése,- kölcsönös információcsere, a mindenkori és várható piaci helyzet közös megítélése az alapvető cél. A vállalat természetesen azt is jelezni kívánja a kereskedőknek, hogy kész és képes a megújulásra. A kereskedők véleménye pedig a következő időszak választékának, a gyártmányfejlesztés további irányának meghatározásában mérvadó. Mostani kiállításunk lényege is ez. Két napig piaci partnereinket fogadjuk, és tárgyalunk az idei és a jövő esztendei várható igényekről. Mintegy 160 üzletfelet várunk az ország különböző tájairól a kiállítás idejére. Ez alkalommal 12 lakószoba- és szekrénysor-varációt mutatunk be, de ennél — csupán a kiállított termékekből — több variáció állítható ösz- sze. Üj termékeink között igényesebb, nem kimondottan olcsó áruk is találhatók. A többség azonban az alacsonyabb árfekvésű kategóriába tartozik. Néhány, a lakosság által kedvelt, olcsó bútor gyártását megszüntette nemrégiben a vállalat. Az alap- és segédanyagok árának növekedése miatt ugyanis gazdaságtalanná váltak. És a gazdaságtalan termelést nem engedheti meg magának az orosházi vállalat 270 dolgozója sem, akik évente rendszerint 140 millió forint értéket hoznak létre. Az, hogy miként értékesül a piacon, alapvető kérdés a cég munkáját, terveit illetően. Az biztos, hogy a bútorgyártóknak ma jmár a vevők elébe kell menni. Az igazgató ezt így fogalmazta meg: — Mi úgy ítéljük meg, hogy a bútorszakmában a kínálati piac kialakulásával a marketingszemléletnek és -magatartásnak egyre jobban kell érvényesülnie. Keressük az ehhez vezető utat, és anyagi áldozatokra is hajlandók vagyunk, természetesen a megtérülés reményében. — szatmári — Műanyag szennyvizlisztftú Műanyagból készítettek berendezést a kisebb települések, kórházak, intézmények, ipari létesítmények szennyvízének tisztításához a Budaplast Fővárosi Mű- anyagipari Vállalatnál. A szennyvizet egy üvegszállal erősített poliészter tartályba vezetik be, s ebben ártalmatlanítják baktériumok közreműködésével a fertőző anyagokat. Magát a tartályt már régóta készítik a vállalatnál savak, lúgok, vegyszerek tárolásához, szállításához. A műanyag azonban nemcsak ezeknek az anyagoknak a maró-romboló hatásával szemben közömbös, hanem ellenáll a kémiai folyamatoknak is, s a korhadás, rothadás veszélye nélkül a földbe süllyeszthető. E kedvező tulajdonságokat igyekeztek minél jobban kihasználni, amikor a tartályok alkalmazásának új tehetőségét keresték. A műanyag a fémekkel ellentétben nem igényel különösebb kezelést az időjárás viszontagságaival, a korrózió veszélyével szemben, így a berendezés és annak telepítése 20—30 százalékkal olcsóbb a hagyományos beton- vagy acélszerkezetű, hasonló teljesítményű szenyvíztisztítóknál. Az első műanyag szennyvíztisztítót a vállalat hatvani üzemében állították fel, ahol kísérleteket folytatnak a tisztított víz mezőgazdasági hasznosítására is a helyi Lenin Termelőszövetkezettel közösen. A szeny- nyező, fertőző anyagoktól megtisztított vizet a talajba fektetett műanyag csöveken vezetik ki a földekre, így gondoskodnak a növények egyenletes vízellátásáról. Á kísérletekhez az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól is kaptak anyagi támogatást. A Budaplasthoz eddig csaknem félszáz megrendelés érkezett műanyag szennyvíz- tisztítóra. Vásárlóik főként kórházak, szociális intézmények és kisebb falvak. Lőrinciben pedig nemcsak a település szennyvízének tisztításához, hanem a közeli földek öntözéséhez is hasznosítani kívánják a berendezést. fl munkaversenyről — több szólamban Rövid, néhány soros levél. Ez áll benne: „Nem értünk teljesen egyet a mun- kaverseny-mozgalom című cikkével. Azzal viszont igen, hogy megváltoztak a körülmények és a- feltételek, s a versenymozgalmat ehhez kell igazítani. Ezekről a feltételekről és körülményekről viszont kevés szó esik. Tudnánk néhány tippet adni.” Alatta olvashatatlan aláírás, csak a brigád és a vállalat címét lehet kibetűznj. Ne öntsünk olajat a tűzre! Délután, műszakváltás után néhány perccel már csendesedik a sürgés-forgás .. az üzem udvarán. A műhely- csarnokból kihallatszik az esztergagépek csikorgó siví- tása. Az öltözőben csak ' né- hányan vannak. Az ajtóban egy tagbaszakadt férfi fogad, H. András. Régi ismerősként üdvözöl, ugyanis többször járt a szerkesztőségben, egy munkaügyi vita kapcsán. Brigádvezető-he- lyettes. Mint kiderült, ő írta a levelet. A brigádban nyolcán dolgoznak. Valamennyien haza készülődnek. A brigádvezető, P. József zömök, szigor^ tekintetű ember. A .fejét rázza. — Az igaz, hogy sok szó esik egymás között a versenyről, de erről kifelé beszélni, ne haragudjon, de nem megy! — Talán nem tudott a levélről? — De tudtam, Bandi említette. Bár én helytelenítettem, ne öntsünk olajat a tűzre! Értetlenül nézek rá. Zavarom láttára cigarettával kínál. A többiek köré gyűlnek. Egyetértőén bólogatnak. Még H. András is. — Az a helyzet, Ijogy rossz szemmel néznek ránk. Én azon a véleményen voltam, hogy tisztázni kell a dolgokat. Ezért írtam meg a levelet. Azóta viszont megváltozott a véleményem. Ettől se lettem okosabb. A kérdőjelek csak szaporodnak bennem. Miért néznek a brigádra rossz szemmel? Csak nem azért, hogy megnyerték a versenyt?! Vagy talán nem voltak egyértelműek a feltételek? Egymás szavába vágva magyarázzák a dolgokat. Irigységről, rosszindulatról is beszélnek. Mert ilyen is van. — Nono — inti le őket a brigádvezető. — Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor el kell ismerni, hogy az ellenvéleményekben van némi igazság. Az a ‘brigád, amelyik második lett, majdnem 3 százalékkal magasabb teljesítményt ért el, mint mi. — Csakhogy mi öreg, kimustrált gépekkel dolgozunk, a többiek meg új, korszerű gépeket kaptak. — Éppen ezt vette figyelembe a versenybizottság. — A verseny meghirdetésekor vajon, tudtak a többi brigádok arról, hogy önökre más feltételek vonatkoznak? — kérdem — Hogyne tudták volna. Mindenki tudja, milyen gépeken dolgozunk. 11 művezetőnél reklamáltak Az üzem egyik vezetője elismeréssel beszél a brigádról. Igyekezetüket és szakértelmüket dicséri. Ezeken a kimustrált gépeken a korábbi eredményt túlszárnyalni, nem kis dolog. Sokkal nagyobb gondosságot, figyelmet igényel a brigád munkája. Mások azonban nem így vélekednek. A teljesítményt kellett volna figyelembe venni. Csakis azt! A második helyezést elért brigád azzal érvel, hogy ők bonyolultabb munkát végeztek, és értékesebb alkatrészeket állítottak elő, mint a többiek. Sőt, sokkal magasabb teljesítményt értek volna el, ha jobb az anyagellátás. P. József brigádjában viszont ezen a téren nem voltak zökkenők. Erre a következőkkel érvel a brigádvezető. — A raktáros néhány éve a mi brigádunkban dolgozott. Ez való igaz. Az anyag- ellátásban nem voltak gondjaink, de nem ezért. Mindennap előre jeleztük a szükséges anyagmennyiséget, és sokszor a műszak megkezdése előtt már elszállítottuk mi magunk az anyagot a raktárból. A többiek be sem kukkantottak a raktárba. A művezetőnél reklamáltak. Mindig volt anyag. A műhelytől 50 méterre van a raktár. Sajnálták a fáradságot, mondván, nem az ő feladatuk. Ez egy külön probléma, hogy az anyagmozgatók nem voltak bevonva a versenybe. — Az anyag- és energiatakarékosság sem olyan egyértelmű — szól közbe a brigádvezető-helyettes. — Hogy minél kevesebb legyen az üresjárat, az valóban tőlük függ. De ezek a masinák zabálják az áramot. Majdnem kétszer annyit fogyasztanak, mint az újak. — Mindezt a vállalat is figyelembe vette. Akkor hát mi a baj? — A vállalat igen. A többiek viszont nem nagyon akarják megérteni. Tudja, hogy van az? Nem nyíltan beszélnek az emberek. A legutóbb azzal jöttek, hogy ha megkapjuk az új gépeket, nem biztos, hogy kimagasló eredményt tudunk majd elérni rajtuk. Tagadhatatlan, hogy idő kell, mire megszokjuk őket. A mozdulatok nagyon beleidegződnek * az emberbe. II jó gazdasági terv — Talán el is ment a kedvük a versenytől? — puhatolózom. — Nem erről van szó. Az új gépeket nagyon várjuk. A körülmények és a feltételek így azonossá válnak. Hát már ezért is benevezünk a versenybe. A brigádvezető a nemrég választott vállalati vezetőség tagja. Arról beszél, hogy az üzemben egyre inkább szóbeszéd tárgya, milyen nyereséget tud elérni a vállalat. Ezzel korábban a dolgozók nemigen foglalkoztak. Véleménye szerint a munkaverseny idővel az egész kollektíva ügyévé válik. Azaz nem csak azokat a brigádokat fogja foglalkoztatni, amelyek beneveztek a versenybe. — Azt is figyelembe kell venni, mennyire piacképesek a termékeink — szögezi le —, mert hiába igyekszünk mi, itt az üzemen belül, ha nincs kereslet, vagy éppen minőségi kifogás avagy korszerűtlenség folytán elfordulnak tőlünk a vevők. A verseny az egész üzem versenye. A munkaversenynek a gazdasági tervre kell épülnie. De ennek jó tervnek kell lennie. — Ez végeredményben azt jelentené, hogy a verseny meghirdetése felelősség? — Pontosan! A verseny meghirdetése felelősség. Elsősorban a gazdasági vezetésé. Ennek alapja pedig a jó gazdasági terv. Ez a meggyőződésem, és azt hiszem, nem tévedek. Ilmi a gyakorlatban hasznosítható A versenymozgalomnak vannak más vonatkozásai is. Szóba kerül a művelődés és az emberi kapcsolatok. Az utóbbival P. József brigádjában nincsen gond. Csaknem másfél évtized alatt összeszokott a gárda. Az üzemen kívül is segítik egymást. Legutóbb egyik munkatársuk házépítésében vettek részt. A művelődéssel kapcsolatban más az ábra. Az üzemben Ki mit tud vetélkedőt rendeztek. Arra el sem mentek. — Nézze, kinőttünk mi már az iskolapadból — mondja H. András. A többiek hevesen igeneinek, hogy bizony ez a helyzet. — Mi felnőttek, gondolkodó emberek vagyunk. — Mikor olvasott könyvet? — kérdem tőle. — Vagy hat évvel ezelőtt. — Mit? — A Csendes Dont. A könyv nagyon tetszett. Az a helyzet, hogy olvasásra nemigen jut idő. — És újságot szoktak olvasni? — Újságot gyakran olvasunk. A kongresszus nagyon érdekelt minket, figyelemmel kísértük az eseményeket. — Én csak azt nem értem — szól közbe a brigádvezető —, hogy ha mindenáron vetélkedőt akarnak, miért nem rendeznek olyan vetélkedőt, hogy ki ismeri jobban a vállalatát? Vagy a szakma miért ne lehetne téma? Például arról is lehetne vetélkedőt rendezni, hogy milyen új módszerek, új szakmai fogások vannak! Az ember legalább olyat tanulna, amit a gyakorlatban is fel tudna használni. S úgy hiszem, ebből nemcsak nekünk, hanem a vállalatnak is sokkal több haszna lenne. Akárhogy mérlegelem, ebben bizony igazuk van. • * A versenymozgalom vegetál. Érdektelenség veszi körül, lehet olykor hallani. A tények azonban ellentmondanak. A dolgozókat nagyon is foglalkoztatja, gyakori beszédtéma közöttük. Különösen frissítő erővel vetődik fel a kérdés azokban az üzemekben, ahol túl vannak az igazgatóválasztáson, és megalakultak a vállalati tanácsok, illetve a vezetőségek. Tagjaik érzik azt a felelősséget, amely a vállalati önállóságból reájuk hárul. Tudatában vannak annak, hogy milyen nagy jelentősége van a verseny mozgalomnak a gazdasági életben. A lépéseket nekik kell megtenni a párt- és a szakszervezeti szervekkel 'karöltve. A vállalati vezetés korszerűsítése, a dolgozók tényleges, felelősség- teljes bevonása a döntésekbe, érdekeltségük a termelésben, a minőségi munkában, az anyag- és energiatakarékosságban, azaz a minél jobb vállalati eredmény elérésében pezsdítően hat a munkaversenyre. A gazdasági innováció minden bizonnyal nemcsak lendületet, hanem új arculatot is ad. Lekoptatja a sallangokat, s életszerűbbé teszi. Serédi János
