Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-24 / 146. szám

1985. június 24., hétfő e Uborkaszezon? Dolgos nyár A búzatáblákon aranyló kalászok — az iskolák kapuit bezárták. Vaká­ció — nyár — pihenés. Sokunkban így kapcsolódnak a fogalmak, csak az a fontos, hogy a végső következtetés ne le­gyen a semmittevés. A felnőttek váká- ciója, a szabadság azt jelenti, hogy sza­badon döntjük el, mire használjuk időn­ket. Kertészkedünk, vagy a házat tata­rozzuk, szerencsés esetben nyaralni me­gyünk a családdal. De az élet addig sem áll meg. A földeken magától értetődő a dolgos nyár, hiszen az áldott napfény aratásra érleli a ga­bonát, pirosítja a paprikát, paradicsomot, édesíti a gyümölcsöt. De a gyárak máso­dik féléves termelési terve sem kéthóna­pos szünettel kezdődik. A kánikulában sem hüsölhetnek a kohászok, napi nyolc óra a kötelező munkaidő a gépektől át­forrósodott üzemcsarnokokban. Szezon van az idegenforgalomban, nem szünetelhet a szolgáltatás, működniök kell a hivatalok­nak, intézményeknek is. Mindez csak úgy lehetséges, ha a nyári pihenésre vonulókat helyettesítik társaik, ha mindazok, akik posztjukon maradnak, többet dolgoznak a szokásosnál. Az ő ér­demük, ha az eredményeken nem látszik meg a szabadságolás üteme, ha a harma­dik negyedévben is sikerül teljesíteni az exporttervet, beleértve a minőségi muta­tót is. Persze, akik a nyári „csúcsban” is helytállnak az üzemekben, a földeken, a pultok mögött, azok joggal elvárják, hogy ügyes-bajos dolgaik intézésében sem legyen fennakadás, hogy a főnökök meg helyetteseik távolléte ne bénítsa meg he­tekre az intézmények, hivatalok munkáját. A színházakban legördül az évadzáró függöny, a közéletben, a politikai és gaz­dasági munkában nem. A megválasztott képviselők és tanácstagok nem ülnek ba­bérjaikon, hanem megkezdik, vagy foly­tatják a köz szolgálatát, a nem mindig hálás, nehéz feladatok elvégzését. Számí­tanak ebben mindannyiunk segítségére. A választások előkészítése során erősödött a szocialista nemzeti összefogás, a társa­dalmilag aktív emberek jobban megismer­ték egymást, közelebb kerültek egymás­hoz különböző világnézetű állampolgárok, párttagok, pártonkívüliek, fizikai dolgozók és értelmiségiek. Így sikeresebben foghat­nak össze a közös küzdelemben, a közös ügyért vívott napi csatározásokban. „Olyan országgyűlésre és tanácsokra van szükségünk, — mondotta Kádár János a közelmúltban tartott csepeli naggyűlésen — amelyek képesek hatékonyan előmoz­dítani népünk alapvető törekvését, a szo­cializmus építését, békénk és biztonságunk védelmét.” Békés építőmunkánk fontos szakaszába léptünk, amikor megkezdtük a hetedik ötéves terv előkészítését. Fél esztendő múlva, 1986. január 1-én star­tol a következő öt esztendő programja, nem kell bizonygatni, hogy az előkészítő munkálatok közepette nincs mód kitenni a táblát: nyári szünet. De ahhoz, hogy a „hetedik” újabb lépés legyen előre, meg­felelően kell teljesíteni az 1985-re esedé­kes népgazdasági tervet. Csak így tudjuk megteremteni a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedésének alapját, és ez­zel arányosan az életszínvonal emelésé­nek feltételeit. M indennapi munkánkban tehát nincs kilátásunk uborkaszezonra. Pihe­nésre természetesen mindenkinek szüksége van. Kell a kikapcsolódás a hob­bitelken vagy a Balaton partján, külföl­dön, vagy hazai tájakon. A jókedvű csa­ládi kirándulások, a gondtalan barangolás erdőn-mezőn, egy-egy meghitt óra ked­venc könyvünkkel, mind az erőgyűjtést szolgálja. Akinek módja van rá, ezzel is hasznosan tölti szabadságát ezen a dol­gos nyáron. Imre Erzsébet A múlt hét végén szemlebizottság nézte át Gyulán, a Köröstáj Termelőszövetkezetben a kö­zelgő aratásra felkészített gépeket. A szövetkezet 1600 hektáros kalászosának betakarításá­ra tíz kombájn áll rendelkezésre. Kertes László főmérnök és Krankovics Sándor gépüzem­vezető szerint ha az idő optimális lesz, 20 nap alatt végeznek a betakarítással. Erre biztosí­ték — a gépszemle megállapítása szerint — a jól előkészített géppark és az is, hogy a kom- bájnosok átlagéletkora 22 év. A fiatalok nyújtott műszakban vágják majd a rendet F0tó: Béla Ottó a tánc a művészetek anyja Találkozás Milloss Aurél koreográfussal, aki Gyulával ismerkedik Millos Aurél Sik Ferenccel a várszínpadon Fotó: Béla Ottó Önmagunkat becsüljük, amikor van erőnk pótolni el­maradt tartozásokat. Millos Aurél koreográfust például évtizedek óta ismeri a világ, ám idehaza néhány szakma­beli kivételével alig tudtunk róla. Amikor alkalmam volt találkozni a 80. évéhez köze­ledő mesterrel, meglepett, hogy milyen hibátlanul, íze­sen beszél magyarul. — Mindig magyarnak érez­tem magam, holott jóformán nem is éltem idehaza — mondta Millos Aurél. — Vi­lágháborúk, népeket elszakí­tó földrengések kísérték éle­tem, sokszor durván bele­szólva sorsom alakulásába. Torontál megyében szület­tem, és 7 éves koromban a budapesti operában láttam először balettet. Addig is foglalkoztam zenével, néha úgy tűnt, hogy dirigens le­szek, ám a tánc azonnal ra­bul ejtett. Sajnos, Budapes­ten nem sokáig tanulhattam, mert kitört \az első világhá­ború, és leutaztunk szülőföl­demre, Nagybecskerekre. Ott érettségiztem. Közben volt Trianon, amely elszakított hazámtól. Némi viszontagság után Párizsba és Berlinbe kerültem, ahol különböző egyetemeken modern művé­szetekkel, tánctörténettel és filozófiával ismerkedtem. Berlinben Lábán Rezsőtől, a magyar tánctörténet legna­gyobb egyéniségétől tanul­tam. 1928-ban adtam az első önálló koncertem, és egy év múlva a berlini operaház szólótáncosa voltam. — Érett művészként került Is­mét Budapestre ... — Kezdeti éveiben az em­ber legfeljebb a tehetségről adhat bizonyságot, de a be- éréshez több idő kell. Meste­reimtől és a magam tanul­mányaiból belém ivódott, hogy vannak a világon olyan dolgok, amelyeket csak tánc­cal lehet kifejezni. Vélemé­nyem szerint a tánc a mű­vészetek anyja, hiszen ma­gában foglalja a térben rea­lizálódó művészeteket és a zenét. 1933-ban léptem fel először Budapesten a Petrus- kával, és 1942 decemberében búcsúztam a magyar opera­ház színpadától, amikor a Beethoven zenéjére kompo­nált, Prométheusz teremtmé­nyei című műben táncoltam. — önt Bartók szószólójaként ismerik szerte a világon. Buda­pesti évtizede során bizonyára volt alkalmuk személyes talál­kozásokra. — Bartók számos szimfo­nikus muzsikájától A fából faragott királyfiig sok mű­véhez alkottam koreográfiát. A csodálatos mandarinhoz Bartók jelenlétében kompo­náltam táncot. Viharos sor­sa volt ennek a műnek, hi­szen általában csak egyszer tudták előadni, mert a be­mutatók után mindenütt be­tiltották. Addig pantomim­szerű mozgást képzeltek a muzsikához, így az én kore­ográfiám teljesen új volt. Bartóknak is tetszett a mun­kám, csak féltett a bukástól. Mondtam neki, hogy majd csak változik a politikai helyzet, és akkor élni fog a mű. A fasizmus évei sötét­lettek Európában. 1942-ben végre a milánói Scalaban mutattuk be a Mandarint, fergeteges sikerrel. — Olaszországban is fasizmus tombolt akkoriban ... — Igen, de egészen külön­böző volt a két diktátor. Ze­nében, táncban, képzőművé­szetben nem volt olasz cen­zúra, így ezekben a művé­szetekben igaz közönségre lelhettek az alkotók. A latin szellem, a mediterrán életvi­tel is hozzájárult, hbgy a há­ború után Itáliában teleped­tem le, és olasz útlevéllel jártam a világot. — Miként jött létre ismételt találkozása hazájával? — A Bartók-centenárium idején Európában sokfelé tartottam előadást a magyar géniuszról. Egyik alkalom­mal odajött hozzám Pozsgai Imre, akkori kultuszminisz­ter és hazahívott. Azóta im­már magyar útlevelem is van. Az elmúlt évben pedig Sik Ferenc keresett fel ró­mai otthonomban, és hívott, dolgozzak a Gyulai Várszín­háznak. Most éppen háztűz- nézőben vagyok, ismerkedem Gyulával. Lenyűgöző a fel­adat, hogy szabadtérre kom­ponáljak. A belső tűz még éget, de nyolcvanadik évem­ben a test bizony szenved. Már nem tudok reggeltől es­tig „előtáncolni”. Csak ha az aszisztenseim, akik ismerik a kész műveimet, segíteni tudnak, akkor vállalhatom a megbízatást. Szép jelkép len­ne számomra is egy gyulai bemutató! Akkor érezném igazán: hazajöttem. Andódy Tibor Új szolgáJtatás két szövetkezet társulásában Növényvédelmi előrejelzés A bagolylepkék első nemzedé­kének rajzása az elmúlt évi mélypontot követően ismét erő­teljesebb. A lombszinten élő fa­jok lárváinak kelése az ország túlnyomó részén megkezdődött. A hernyók egyedsűrűsége egy- egy zöldborsótáblán már meg­haladja a kártételi veszélyszin­tet. A tojásrakás jelenleg is tart, ezért további létszámnövekedés várható. A fertőzési gócok fel­derítését és felszámolását ezért valamennyi veszélyeztetett kul­túrában haladéktalanul kezdjék meg. A kiadós eső következtében az almafavarasodás, levélfertőzött- ség egyes ültetvényeken megha­ladja a 20—30 százalékot. Az al­mások többségében viszont a levelek néhány százalékát tá­madta meg a betegség. A közel­jövőben is várhatóan csapadé­kos időjárás miatt továbbra is fokozott figyelmet kíván a be­tegség terjedésének megakadá­lyozása. Az almamoly rajzása az ország túlnyomó részén június elején tetőzött. A legtöbb helyen megkezdődött a hernyók kelése, ezért indokolt elrendelni a vé­dekezést. Június közepétől egyre több helyen észlelni a kalifor­niai pajzstetű-lárvák megjelené­sét is. Az időjárás optimális * feltéte­leket teremtett a burgonyavész- fertőzések kialakulásához, s egy­re több helyen megjelentek a betegség első tünetei. Az inku­bációs idő lezárulása előtt el kell végezni az első megelőző védekezéseket. Az élősködő, ektoparaziták kártétele évek óta megoldan­dó feladatot ró a termelő- szövetkezetekre, állami gaz­daságokra, élelmiszer-feldol­gozó üzemekre. Az egyik leg­jelentősebb problémát a szarvasmarhák légy elleni védelme jelenti. A nyári idő­szakban szaporodó legyek ál­landó zaklatásukkal nyugta­lanítják a jószágokat, így azok tej- és húshozama je­lentősen csökken. Juhoknál a rüh és a kullancs jelentke­zik, melyek tetemes kárt okoznak a gyapjú minőségé­ben, mennyiségében. A ser­tések esetében a tetvesség, rühösség állandó vakaród- zási'a ingerli az állatokat, így azok nem híznak megfelelő­en, a fiatal jószágok között pedig több az elhullás. A rágcsálók (pocok, egér, pat­kány) szaporodása az állat­tartó telepeken, terményrak­tárakban ugyancsak 'érzéke­nyen érinti a gazdaságokat. A fővárosi Rozmaring Tsz a rágcsálók és ektoparaziták elleni védekezésre olyan tech­nológiát dolgozott ki, és olyan berendezésekkel ren­delkezik, amelyek megfelelő vegyszerek használatával al­kalmasak a -kártevők okozta károk megelőzésére. A fővá­rosi . szövetkezet Békés, Csongrád és Szolnok megye körzetében a körösladányi Metakémiával társulva látja el a korszerű kártevőmente­sítés feladatát. Az új szolgáltatásról anké- tot tartottak a Békés Megyei KISZÖV-ben a termelőszö­vetkezetek, élelmiszeripari üzemek képviselői és a szol­gáltatók. Megállapították, hogy az állati és növényi kár­tevők elleni védekezés jól felfogott gazdasági érdek, ennek költsége csupán kis töredékét teszi ki annak, amelyet az elszaporodott kártevők gazdasági kárként okoznak. A rovarirtásra, rág­csálók irtására, készletkárte­vők elleni védelemre, ekto­paraziták pusztítására, vala­mint gyomirtásra vállalkozó Metakémia Ipari Szövetkezet a jelentkező igények alapján ezzel az új, jelentős szolgál­tatással gazdagította tevé­kenységét. y. r v

Next

/
Thumbnails
Contents