Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985, június 22., szombat Szakmunkások vizsgáztak Gyulán, a harisnyagyárban és a kötőipari vállalatnál 19 szakmunkástanuló vizsgázott csütörtökön gyakorlatból. Közülük tizennyolcán a legfiatalabb korosztályhoz tartoztak. Egyikük, Csonka Teréz (képünkön) azonban már nem az iskolapadban tanulta meg a szakma gyakorlati fortélyát. Harmincöt esztendeje dolgozik a harisi- nyagyárban, mint kötőnő, és amikor megkezdődött a most vizsgázó hallgatók iskolai éve, úgy határozott, magánúton velük együtt megszerzi a szakmunkás-bizonyítványt. — Sajnos, nekem nem volt olyan lehetőségem annak idején, mint a mostani fiataloknak. Hiányzott a nyolc elemim isi, így, mikor lehetőség nyílott arra, hogy ipari tanuló iskolába járjunk, én már csak ezért sem jelentkezhettem. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre jobban szükségét éreztem annak, hogy az alapjait, az összefüggését isi megismerjem annak a munkának, amit hosszúhosszú éveken át végeztem. Egyszóval nem a gyakorlatSzalai Erika tál volt problémám, hanem nem ismertem jól az alapanyagokat, a technológiát, tehát azokat, amelyek szorosan hozzátartoznak a munkámhoz, a gyártási folyamathoz. Ezért iratkoztam be. Meg azért is — nem szégyellem bevallani — nemsokára itt lesz a nyugdíj, szeretnék szakmunkásként elmenni a gyárból. Nem utolsósorban anyagilag sem mindegy. A fiatalok közül az egyik legügyesebb tanuló — másik képünkön — Szalai Erika, aki a tanárai szerint nemcsak szorgalmas volt az iskolai évek során, de ügyesen sajátította el a szakma minden tudnivalóját. — Nem megyek sehova, maradok itt a gyárban, bár mehetnék máshova is a kötőipari szakmunkás-bizonyítvánnyal. Jól érzem itt magam, és ahogy tudom, aki ügyes, szorgalmas, az jól is tud keresni. Szerdán volt a vizsgázók írásbelije, csütörtökön a gyakorlati, pénteken pedig az elméleti vizsgák. Kép, szöveg: Béla Ottó Javuló vásárlási körülmények A Belkereskedelmi Minisztériumban korábban programot dolgoztak ki a vásárlási körülmények javítására. A bolti kiskereskedelem és vendéglátás üzlethálózata a mostani ötévesi tervidőszak során egyenletesen fejlődött. 1981 eleje óta 1985 végéiga tervezett 400 ezer négyzetméter helyett várhatóan 650 ezer négyzetméter alapterülettel bővül az üzlethálózat. A vidéki nagyobb városokban a lakosság gyarapodásával együtt szaporodtak az üzletek. A TÜZÉP-telepek rekonstrukciója ellenére sem sikerült számottevő javulást elérni az építőanyagok tárolási, vásárlási körülményeinek jobbításában. Az értékest anyagok jó részét még mindig nem tudják kellően megóvni az időjárás viszontagságaitól, s hely hiányában a választékot sem láthatják teljes egészében a vásárlók. A Fészek-áruházak bővülő láncolata valamelyest javít e körülményeken. Itt tágast csarnokokban tárolják az építkezőknek kínált portékát, s a válogatás lehetősége is kedvezőbb. Hozzájárult az élelmiszer- üzletek kínálatának javulásához, hogy az utóbbi három évben felgyorsult a hűtőberendezések beszerzése. Így ma már minden olyan élelmiszerboltban, ahol húsit, felvágottat, tejet árusítanak, van valamiféle hűtőalkalmatosság. A pénztárgépek kezelőiben azonban változatlanul nagy a hiány. Elmarad a korszerű kereskedelem kívánalmaitól a bolti kisgépek, mint például a szeletelők, őrlők, csomagolok, mérőberendezések beszerzése és pótlása. A vásárolt termék mennyiségét, és a fizetendő összeget kijelző elektronikus mérlegekből mind több, ha nem is elegendő van a boltokban. A kiszolgálás technikai feltételeinek korszerűsítése mellett a bolti dolgozók is sokat tehetnek még a vásárlók közérzetének javításáért. Az udvarias kiszolgáláson túl például azzal, ha egyetlen termékről sem hiányzik a pontos ár megjelölése. Csonka Teréz Épül a mesterek és kereskedők háza A gyulai kisiparosok helyzete Gyula Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban értékelte a városban működő magán kisiparosok tevékenységét. A testület ezzel a témával 1981. márciusában foglalkozott utoljára. Akkor a testület a tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztályának feladatául jelölte meg, hogy a KlOSZ-szal együttműködve intézkedjen az ellátatlan területek feltárására és felszámolására. Keresse a lehetőségeket az új lakótelepek ellátásának biztosítására. Tegyen kezdeményező intézkedést olyan kiállítás, kiállítások szervezésére, ahol a kapható kisipari termelő berendezéseket mutatják be. A végrehajtó bizottsági ülés után, az azóta elért eredményekről és a közeljövő feladatairól Becsyné dr. Szabó Mártát, a tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjét kérdeztük. — Az akkor megfogalmazott feladatok végrehajtására, évente adtunk jelentést a vb-nek. A magán kisipar tevékenységére változatlanul szükség van Gyulán is. A politikai határozatok és a kisipari gyakorlására vonatkozó jogszabályok módosítása városunkban is éreztette kedvező hatását. — Hogyan alakult a kisiparo- ' sok létszáma az elmúlt években? — Az elmúlt év végén Gyulán 393 kisiparos tevékenykedett, 71-gyel több, mint 1981-ben. A város lakosságának egy százaléka, kisiparos. Évente 100—120 az új iparkiadások száma, ezzel szemben csupán 40—50-en adták le iparukat. — Megyénk más településein megfigyelhető, hogy egyre több főfoglalkozású iparos inkább munkaviszony mellett kívánja kisipari tevékenységét folytatni. Így van ez Gyulán is? — Ez a tendencia városunkban is nyomon követhető. A jelenség magyarázatát azt hiszem abban kell keresni, hogy a főfoglalkozású marosoknak magas társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. A kisiparosok korösszetételét elemezve kiderült, hogy Gyulán az iparosokra a „fiatalodás” jellemző. Kezdő szakemberek is bátrabban váltanak iparengedélyt, ismerve a kedvezőbb feltételeket. A kisiparosok több mint 60 százaléka 1—5 éve, 35 százaléka pedig 5—15 éve gyakorolja iparát. Ennek ellenére továbbra is gondot okoz egyes szakmák kihalása, vagy egyes szakmákban a szakember-utánpótlás hiánya. (Például: cserépkályhás, cipész.) — Hogyan alakult a javítószolgáltató tevékenységgel, illetve a készárutermeléssel foglalkozók aránya? — A városban működő kisiparosoknak mintegy 70 százaléka javító-szolgáltató tevékenységet folytat. A készárutermeléssel foglalkozók száma továbbra sem jelentős, inkább visszaesést mutat. Ezt azzal_ magyarázhatom, hogy a készárutermeléshez szükséges gépek, felszerelések rendkívül drágák, nehezen beszerezhetők. Csak folyamatos használat mellett biztosítanak megfelelő jövedelmet. A kisiparosok jelentős részének nincs meg az anyagi alapja a gépi felszereltsége növelésére. — Hogyan próbált a tanács ezen a helyzeten segíteni? — Osztályunk az elmúlt években 31 iparosnak javasolta az OTP-kölcsön megadását, összesen 1 millió 600 ezer forint összegben. A KlOSZ-szal közösen többször szerveztünk ipari gép- és termékbemutatót a városban. — Milyen konkrét eredményeket értek el az ellátatlan területek fejlesztésében? — A törökzugi lakótelepen — koordinációs beruházás keretében — befejezéshez közeledik a Mesterek és kereskedők háza. A beruházás teljes költségéhez a tanács közel 1 millió forinttal járult hozzá. A szolgáltatóházban 7 kisiparos — hentesmészáros, cipész, asztalos, szobafestő-mázoló, cukrász, kötő, férfifodrász — kapott helyet. Ezzel a város legnagyobb lakótelepének ellátási problémái jelentősen mérséklődtek. Az épülő piactéren néhány kisiparosnak műhelyt biztosítunk. Tervezzük a vasútállomással szemben, az úgynevezett Ferenczi kocsma helyén épülő OTP- lakások alatt 20—24 szolgáltató egység kialakítását. — Végül egy kérdés arról, hogy az elkövetkezendő években a tanács szakigazgatási szervének milyen feladatai lesznek a magán kisiparosok támogatásában, és ezzel a lakosság jobb ellátásában? — A hiányszakmák, valamint a szocialista szektor által nehezen fejleszthető szolgáltató ágazatok folyamatos felmérése mellett szerveznünk kell ezen területek jobb ellátását, és szorgalmaznunk az iparengedélyek kiadását. Gyulavári területén elő kell segítsük a szükséges ipari tevékenységek telepítését. Az előttünk álló hetedik ötéves terv fejlesztési elgondolásait a KlOSZ-szal egyeztetve készítjük el. L. S. Pályadíjnyertes a békéscsabai gárda Befejeződött az őrsvezetők találkozója Befejeződött Kőszegen az őrsvezetők 17. országos találkozója. A záróünnepségen átadták a Magyar Úttörők Szövetsége és a munkásőrség országos parancsnoka Csillagos Iránytű elnevezésű alapítványa 1985. évi pályázatának díjait. Erre olyan pályamunkákkal nevezhettek az úttörőközösségek, amelyekben a munkásőrök közreműködésével felkutatott munkásmozgalmi és helytörténeti emlékeket dolgozták fel, illetve történelmi emléktúrákat örökítettek meg. A pajtások az idén 1780 pályamunkát küldtek be. Közülük az úttörőszövetség és a munkásőrség közös zsűrijének döntése alapján — a tíz legjobb a budapesti IV. kerületi Szigeti József úti iskola Párduc és a legyesbényei Inka őrs; a ramocsai Fekete István, a soproni Ságvári Endre, a jászladányi Gábor Áron, a bátaszéki Berkó Péter raj, valamint a záhonyi, a békéscsabai, a várpalotai és a nagyrábéi munkásőr úttörő- gárda-alegység érdemelte ki a pályázat díjait, a munkásőrség országos parancsnokának jutalmait és a Várhelyi György szobrászművész alkotta emlékplakettet. Nyolcvannégyféle üdítőital i Kevés köztük a cukorszegény Amikor a nyári hőségben, jártunkban-keltünkben felhajtunk egy-egy jól hűtött üdítőt, ilyenkor oly gyakori folyadékveszteségünk pótlására, bizonnyal észre sem vesszük, hogy élelmiszer- iparunk egy olyan ágazatának termékét fogyasztjuk, amelyik az utóbbi harminc év alatt fejlődött európai színvonalúvá. A közelmúlt két oldalról sürgette a magyar üdítőitalgyártás fejlesztését. Ez a sürgetés abban nyilvánult meg, hogy szinte ugrásszerűen növekedtek a belföldi igények, s ezzel párhuzamosan egy időben nőtt hazánk idegenforgalma is, a külföldiek pedig hozzászoktak a tartalmas, hűtött, bárhol és bármikor fogyasztható üdítőkhöz. A gyártás kifejlesztését és növekedését az is elősegítette, hogy a magyar gyümölcs tartalma, valamint aroma- és ízanyaga kiváló, így szinte kínálja magát az ivólevek készítéséhez. Az igényeken és a hazai nyersanyagokon alapuló gyártásnak hamar kialakult a gép- iDari háttere is, élelmiszergép-gyártásunk több mint két évtizede exportált gyümölcslé-előállító gépsorokat a KGST-országokba és a Közel-Keletre. Nálunk napjainkban 28 alapanyagból készítenek üdítő italt, s igen örvendetes, hogy ezeknek az alapanyagoknak a háromnegyede — 21 — jórészt itthon termelt gyümölcs. A sokféle alapanyag lehetővé teszi, hogy egy alapanyagból több fajta üdítő is készülhessen, például szénsavval vagy szénsav nélkül, édesebb, vagy kevesebb cukrot tartalmazó. Egyértelműen a választék bővítését szolgálják a különböző feldolgozási módok, így állott elő az a helyzet, hogy narancs alapanyagú üdítőből 11 fajtát fogyaszthatunk immár. A huszonnyolc alapanyagból egyébként összesen 84 különböző üdítő ital készül, s a nagy gyárak — a fővárosiak, a bocsi, a békéscsabai, a pécsi, a szekszárdi, a nagykanizsai, a győri — elsősorban a nagy fogyasztópiacok közelébe települtek. Üdítő italainknak mindössze másfél százaléka tartozik a cukorszegény készítmények kategóriájába, azok közé az italok közé, amit a diétára kényszerülők is nyugodtan fogyaszthatnak. Három deci rostos gyümölcslé fedezi egy felnőtt ember napi cukorszükségletét, amiből logikusan következik, hogy ezekből az italokból sem fogyaszthatunk sokat, mivel fennáll annak a veszélye, hogy az emberi szervezetbe a szükségesnél több olyan elem kerül, amit ezek az italok tartalmaznak. Amennyiben ilyen helyzet áll elő — nem fenyeget ugyan az egészségkárosodás ' veszélye senkit akkor sem, ha napi másfél liter, cukorral készült üdítőt iszik — meglehet, hogy nem érjük el az üdítő italtól joggal elvárt, valódi üdítő hatást. — hegyes — Nagy teljesítményű töltőüzem kezdte meg működését Kékkú- ton. A Badacsony-vidéki Pincegazdaság Asványvíz-palacko- zo Üzemében az üvegekbe töltött ásványvíz mellett óránként 3600, másfél literes műanyag palackot töltenek meg a híres Theodora forrás vizével. Évente 45 ezer hektolitert palackoznak és a hazai igények kielégítése mellett jelentős mennyiséget exportálnak. Az NSZK-ba például 2 millió, másfél literes flakon kerül, de szállítanak a tengerentúlra, Kanadába is a híres kékkútiból. A képen: üvegbe kerül az ásványvízzel dúsított kékkúti (MTi.fotó: Arany Gábor felv. - KS)
