Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-15 / 139. szám
NÉPÚJSÁG 1985. Június 15., szombat o Fülöp Erzsébet: Portré Mucsi József: Utazás után tudósítás Harmincfokos vakmelegben gyöngyözve, de megérkeztem. Üszögszínű gond öklözött Battonya és Békés között. Balfüled rest, szemed gyengül, szád nem ágál, szélén csend ül, agg szívedben a szeretet kap levegőt, csak keveset. Réges-régen behorpadtál, szelíd szókat szűkén adsz már. Akarod vagy nem akarod, azt a gödröt érzi karod. Javaslom, hogy vénségedref*- küldj rakétát vak egedre, kergesse szét a felhőket, benne ülő bökkenőket. Egy orosházi legenda nyomában Száz éve is elmúlt már. hogy Orosháza egyik legtekintélyesebb embere, a 65 éves Torkos Károly evangé- > likus lelkész,' 1878. szeptemberének végén elindult utolsó fővárosi útjára, és ott a mai napig is megfejthetetlen módon eltűnt. Az évtizedek folyamán s<->k emlékező írás került az olvasók kezébe. Az idősebb orosháziak érdeklődését ma is felkelti még a kiderítetlen ügy. s ha szó" esik róla. ki így. ki úgy tudja a szülőktől, nagyszülőktől hallott történetet. Legtöbben úgy vélik: Torkos Károly az osztrák hatalmi önkény ál- * dozata lett, s szinte mártírként pmlegetik és tisztelik. Az 1818-ban Pápán született Torkos Károly, soproni és bécsi tanulmányok, zay- ugróei és pesti nevelősködés. valamint nyolcévi kecskeméti lelkészkedés után. 1850. márciusában került Orosházára. Olyan politikai helyzetben, mikor az 1848 49-es szabadságharc leverése után a Habsburg-hatalom véresen megtorolt minden ellenállást. Akkor, amikor az embereken eluralkodott a félelem, bekövetkezett az erőszakos ger- manizálás, a rendszer kisszámú kiszolgálói mellett megszaporodtak a besúgók. Már a szabadságvesztésre ítélt/ kiscsákói földfoglalók •elítélésével és a lázítónak bélyegzett Oláh István „his- tóriás” kivégzésével is megkeseredett’ az orosháziak szíve. Még inkább Világos és’ Arad után. Ekkor ugyanis egyrészt még többen kerültek börtönbe, másrészt sokakat soroztak be megtorlásként hosszú katonai szolgálatra a császári seregbe, s elszakítva szüleiktől, rokonaiktól messze idegenbe vitték őket. Az önkényuralom nem mindennapi, súlyos terrorjának hatása alatt, a helyi értelmiség soraiban kialakult némi ellenzéki légkör, amely a Habsburg-politika reformjait követelte, de egyesületek, kaszinók hiányában, véleménycserére alig volt lehetőség. Még az egyházi gyűlések megtartásához is megyehatósági, vagy kerületi katonai parancsnoksági engedélyre volt szükség. Ezekben az ellentmondásos időkben honnan szerezhetett tájékozódást az orosházi nép az országos politikáról? A kevés újságon, és az ide vetődő néhány kereskedelmi ügynökön kívül, elsősorban azoktól az egyetemet vagy más felsőbb iskolát végzett értelmiségiektől, akik az átlagosnál nagyobb ismeretek birtokában, tágabb horizonttal szemlélték a társadalmi-politikai átalakulást. Az orvosoktól, a tanítóktól, a lelkészektől. így például attól a Torkos Ká- . rolytól, akit az Orosházáról elszármazott Székács József püspök is pártfogolt, amikor a rebellis Balassa Pál helyett-. Mikolai István mellé lelkészül választották. A rendszerhűnek tartott Torkos — minden megbízhatósága ellenére — valóban a független Magyarország eszméjének a képviselője volt. A szabadságharc bukása után hazafias beszédeiért perbe fogott férfi nagyon jól ismerte az osztrák hatalmi gépezet elnyomó politikája következtében .kialakult általános elégedetlenség njé- reteit. Kiderül ez abból a fogalmazványból is, amit 1861- ben az orosházi evangélikus templom újrafedésénél a csillag alatti rézgömbbe forrasztottak be. A "fennmaradt másolatban a többi között ez áll: „A szegény magyar nemzetnek nyomatásá’ nem akarjuk részletesen raj -- mi, megtudja azt majd az utókor a történelemből; csak helységünkre vonatkozva jegyezzük meg, hogy ámbár tizenkét évi súlyos szenvedés után a meg nem koronázott, de tényleg a hatalmat bíró osztrák császár a törvényes alkotmány egy részét színleg visszaállította s a még most is Pesten együtt ülő országgyűlést még april elején összehívta, az alkotmányos magyar hivatalnokok és hatóságok tiltakozásai daczára, a Nemzetre törvénytelenül vetett adók az egész országban katonai erőhatalommal hajtatnak be. így jött Orosházára is' folyó évi július 14-én reggeli 8 órakor, egy részint lovasság, részint gyalogságból álló, mintegy 500 katona, akik azóta mindenféle'zsarolással és méltánytalankodás- sal kényszerítik a lakosságot adófizetésre. Foltiny Ignácz járásbeli szolgabíró és a helység elöljárósága hazafias érzülettől áthatva, alkotmányos állásuknál fogva ' jó példával mennek elő a kitartásban, s az alkotmányos* jogok megvédésében. s atyailag igyekeznek a katonatartás által súlyosabban, terhelt szegényebb lakosok sorsán enyhíteni. A zsarolástól nincs megkímélve • senki, lelkész- és tanítólakok valamint a szolgabírói hivatal és a hely- ségháza telvék katonákkal. A Jó Isten fordítsa el rólunk e csapást és óvja meg utódainkat hasonlótól...” Ügy hisszük, Torkos Károly fenti írása ékesen tanúskodik politikai állásfoglalásáról. Tudjuk róla azt is, hogy a szabadságeszme megtestesítőjét, Kossuth Lajost személyesen ismerte, hiszen 1843-ban őt Kecskeméten üdvözölte. Néhány irodalmi munkája önálló kiadványként is ismert. Egy régi lexikonból tudunk például egy 1861-ben Pesten megjelent füzetéről, amely A nyomorúság napjai címmel több beszédét tartalmazza. Valószínű, hogy ez a műve is a kis közösségéért felelős közéleti személyiség hitvallását foglalja össze. Országos hírű szónok volt, állapították meg a korabeli írások. Hamarosan egyházmegyéjének esperese is lett. Országosan ismertté azonban akkor vált, amikor egyetemes egyházi jegyzővé választották. A közügyekért mindig tenni kész ember hírében állt, egyike azoknak, akik az 1849-ben hatalmi szóval megszüntetett Orosházi Casinót újraalakították. Ennek több ízben töltötte be elnöki tisztségét. Fiatal lelkésztársával, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával: Győry Vilmossal nem egyszer időzött A falu jegyzője c. realista regény egyes fejezeteit itt író Eötvös József közoktatásügyi miniszter társaságában, aki a múlt Század ötvenes éveitől haláláig gyakran lejött, felesége Orosháza környéki úgynevezett Eötvös pusztai családi birtokára. A hasonló korú Eötvös és Torkos közötti jó kapcsolat kialakulásában nem kis érdeme lehetett öcs- csének: Imrének, aki a nagy író és politikus megbízható gazdatisztje volt hosszú időn keresztül. Az orosházi és az egyház- megyei iskolaügy irányítása Torkos fontos munkaköri feladatai közé tartozott. Nagy go/idot és elfoglaltságot jelentett ez a munka. Az Orosházán rövid időre magángimnáziumot létesítő Horváth Jánost is tőle kérték el, erről Haán Lajos egyik levelében így tudat: „Horváthot el visszük Tőletek, csak rövid vele való létei után is látom, hogy benne oly férfiút kapunk, ki a csabai gimnázium hitelét emelni fogja.” Nem is. csalódott. Tény, hogy az Orosházáról Csabára került Horváth János lett a megye egyik legjelentősebb múlt századi tanáregyénisége. Széles látókörét igazolja, hogy 1874-ben A németországi népiskolák jövője címmel tanulmányt írt az egyik fővárosi folyóiratba. Nagyobb feladatot jelentett számára az orosházi evangélikus elemi népiskolák fenntartása és felügyelete. Közel három évtizedes itteni munkássága alatt olyan jeles . tanítókkal dolgozott együtt, mint: Gottstag István,-Gólián Mihály, Mol- nav (Molitórisz) Károly, Kovács János, Harsányi Sándor, Kocsondi József, Rédey (Ritter) János, Sass István, Podsztrelen György stb. 1878-ban két újabb elemi iskolát építtetett az orosházi ev. egyház: az egyiket a Zombai utcán, a másikat a Kettőssánc téren. Sajnos ekkor következett be életének nagy tragédiája is. Szeptember utolsó napjaiban egy kerületi gyűlésre Budapestre utazott, s innen soha többé nem tért vissza. A korabeli sajtó azonnal hírül adta Torkos eltűnését. A Békés megyei Közlöny már október elején megírta, hogy feltehetően Torkos Károly hulláját húzták ki a Tiszából. A szenzációnak tartott eseményről az országos lapok többször is cikkeztek. Megindultak a találgatások is: — mi lehetett e rejtélyes ügy oka, mi-történt a falusi lelkésszel? Felmerült, hogy talán öngyilkos'lett: mi másért küldte volna vissza az orosházi vasútállomásról a mindig magával hordott tajtékpipáját, ha nem a végsőkre készülne? Egyesek anyagi gondokat is emlegettek, hiszen hat felnőtté váló gyermekének nevelését, taníttatását kellett biztosítania. Mások azt terjesztették, hogy Torkos Károly Amerikába vándorolt. Semmit sem -sikerült azonban bebizonyítani. A politikai gyilkosság lehetőségéről még inkább csak maguk között mertek szólni a kor- társak. 1909-ben aztán még egyszer nagy port kavart fel a harmincegy év előtti esemény. Budapesten, a Bécsi és a Harmincad, utca sarkán levő vendéglő lebontásánál emberi csontokra' bukkantak a padló alatt. Feltételezték, hogy a társaságot kedvelő és szívesen borozgató Torkos Károlyt ebben a házban tették el láb alól. Nyilatkozott az újságoknak az orosházi születésű Győry Lóránt miniszteri osztálytanácsos, aki elmondta, hogy „1878 októberében láttuk utoljára Torkos Károlyt. Szokása szerint a budai oldalon levő Duna- parti Fiume Szállodában szállt meg. Ügy volt, hogy már hazautazik, miért is egy délután októberben búcsúlá- togatást tettünk nála a szállodában. Négy és öt óra között jöttünk el tőle. Annyira szerette atyámat, hogy a szállóbeli ablakából kendőjét lobogtatta utánunk. Mi a propelleren jöttünk át a pesti oldalra, és még a propellerről is láttuk, hogyan lengeti Torkos az ablakban a kendőjét. Többé nem láttuk, eltűnéséről csak pár nap múlva értesültünk. Sokáig bizakodtunk, hogy majd csak előkerül. Később beletörődtünk a bizonytalanba.. Hogy Torkos öngyilkos lett, kizártnak tartom. Eszményien boldog családi életet élt . . Ugyanakkor a fővárosba hívták Tork.os Károlynak időközben orosházi főjegyzővé választott, fiát, Kálmánt, aki azonban az előkerült csontvázak alapján nem tudta azonosítani édesapját. A Torkos-legenda azóta is tovább él. Ma is nagyobb számban vannak olyanok, akik az öregek közlései nyomán azt állítják, hogy Torkost az osztrákok rabolták el, hajón Bécsbe szállították, majd várfogságban fejezte be életét. Ezért nem került elő soha. Az 1848—49-es, kézzel írott beszédei közül néhányat az 1950-es években adtak el leszármazottai az Országos Széchényi Könyvtárnak. A valamikor Orosházán élt népes családból ma egyedül unokamenye, a századunkkal egyidős özv. dr. Torkos Béláné őrzi emlékét. Koszorús Oszkár Arcok közelről Mucsi József Akár egy gyermek, úgy tud mosolyogni, talán, ha rossz kedvű vagy mérges, még akkor is. — Most hogy érzi magát? — Ahogy a hetven év engedi, hisz ez az életkor már csak az öregség, amikor az embernek nem csak a látása, hallása, de az alkotó-, a munkaképessége is gyöngül. S nagy tervei nincsenek. — Négy éve még a kitűzött cél a gyermekverskötet volt. .. — Volt. De olyan nehézségek adódtak, melyeket én, innen . Békésről leküzdeni nem tudtam, nem tudok. Egy dolog megírni a verseket, s egy egészen más a kiadás. Az első tőlünk függ, a másik nem, s ezen nem érdemes felháborodni vagy tiltakozni. — A korral hát a bölcses-. ség is megjön? — Inkább a belenyugvás a változtathatatlanba. Túl vagyok már azon a koron, hogy mindenáron könyvet akarjak kiadni, lapozni, simogatni, vagy éppen a párnám alá tenni. Még az is felmerül bennem: ki olvasná el? Bár ez, lehet, hogy túlzás. — Akkor mit tart fontosna k ? — A társadalmi hasznosságot. — S a versek, különösen a gyermekversek kívül esnek ezen? — Nem. Beletartoznak, s jóleső tudat, hogy mint nemrég is író-olvasó találkozón, a kisdiákok „vették a lapot”. A beszélgetés velük, s az utána kapott levelek ezt mutatták. Persze, az igazj „haszon”, ami a lelkekben érlelődik, végbemegy, ennél bonyolultabb. De, ha már tetszett, a vers, vagyis örömet szerzett: nem írt hiába az ember. Értelme volt. — A költészet nem köny- nyü műfaj, s ezen belül is nehéz gyermekeknek írni. Vagy nem? — De igen. bár én csupán jószóndékú toliforgatónak tartom magam, aki az írást kezdettől fogva pedagógus hivatásom mellett űztem és űzöm. Szerencsére, mert az iskolában igazán meg lehet ismerni a gyermeki lelket, és nem csak egy-kettőét, mint otthon a családban. S így nemcsak elméletből tudja az ember, mi hat rájuk, mire érzékenyek. Téma, szókincs, fogalom, s ami talán a legfontosabb: a vers zenéje, muzsikája. S aki gyermek-, korában megszereti a verset és egyáltalán az irodalmat, azt később sem lehet leszoktatni róla, mindig talál rá időt, mert élvezi, igényli. — Szóval, tudatosan, szinte komponálva dolgozik? — Nekem ez a munkamódszerem, a hangulat, a belső vezérlés segítségével. Akár gyermekeknek, akár felnőtteknek írok. — Mint lényeget említette beszélgetésünk elején a hasznosságtudatot, s valóban enélkül sem fiatalon, sem később, soha sem lehet élni. Az íráson kívül mit tevékenykedik? — Otthon is mindig akad munka. Ez szükséges is a jó kondícióhoz. Aztán úgy négyöt évvel ezelőtt rám talált a Hazafias Népfront vezetősége. s azóta a honismereti dolgozatok szerkesztője vagyok. Örülök neki, és szívesen csinálom. Vass Márta
