Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
1985. május II., szombat o ízHauifira Egy amatőrfilmes este... Csendes, de annál bensőségesebb ünnepe volt tegnap este a békéscsabai Solaris Amatőrfilmklubnak. Ismerkedésre, barátkozásra, az együttdolgozás első lépésének megtételére jött el az ifjúsági házi klubterembe a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ amatőrfilmklubja. Ha pontosan akarunk fogalmazni, nem új ez az ismeretség, hiszen a csabai ifiház megnyitásakor — az elmúlt év őszén múlt másfél évtizede már! — a mostani szegedi klub vezetője, Péter László volt itt az alapító, a Solaris jogelődjének első klubvezetője. Barátok találkoztak hát, akik között még a szarvasi amatőrök is ott voltak. Oly sokat beszélünk arról, hogy az amatőr művészetek művelőinek, alkotóinak oly kevés bemutatkozási, szereplési lehetőség jut. annak el-, lenére, hogy jelenségük nem egy ágazatban meghatározó tud és akar lenni. A tegnapi találkozó jó alkalom volt arra, hogy a csabai érdeklődő közönség megismerhesse a szegedieket, és újra láthassa a Solaris díjazott alkotásait. Éppen egy tucatnyi filmet hoztak el a vendégek. Péter László, Kelsch János, Farda József, Hencz Alajos, Kiss Károly hazai és nemzetközi fesztiválokon nyertes (nem egy kópiájukat „rongyosra” vetítették már ...) alkotásaik megérdemelten késztették tapsra a vetítés közönségét. Van mit tanulni: lehetne fogalmazni a házigazda nevében. De amikor Máthé Ferenc Flashback és a csabai csoport Panel-művek című, hosszabb lélegzetű két alkotása lepergett, a szegedi vendégek gratulációját sem csak az udvariasság mondatta . .. Ezek a filmek persze csak akkor élnek igazán, ha minél többen látják őket. A két. tizenegv-néhány perces fekete-fehér és színes groteszkek, animációsok és drámaiak valamennyije alkalmas a megméretésre. Talán holnap, holnapután, azt követően, valamelyik klubban, közösség elsőtt újra peregni kezd velük a vetítőgép ... A szegediek, a csabaiak. a szarvasiak filmjeivel... „Ballag már...” A ballagás a búcsúzás legelterjedtebb, legszebb, leg- meghatóbb diákszokásunk. Megható' percek ezek. hiszen ez az utolsó alkalom, amikor ezek a közösségek utoljára vannak így együtt. Az, hogy az utolsó tanítási napon, vagy az azt követőn ballagnak ma a diákok, viszonylag újkeletű hagyomány. Régebben csak akkor ballagtak a diákok, amikor már megszerezték az „absolutoriumot”. azaz a végbizonyítványt. Az újabb szokás szerencsésebbnek tűnik, hiszen ilyenkor még minden érettségiző szíve tele van reménységgel. Vajon napjainkban hogyan élnek ezek a diákhagyományok — amelyek kiegészülhetnek természetesen helyi szokásokkal. Ezekről kérdeztük megyénk néhány középiskoláját. Battonyán például a ballagás mindig az utolsó tanítási napon van. és előtte este szerenádot adnak a diákok tanáraiknak. így tehát tegnap, pénteken elballagtak a végzősök — mégpedig az itteni szokás szerint, pontban déli 12 órakor. Az ünnepi eseményt mostanában akkora családi ebéd követi, hogy akár kis lakodalomnak is beillene. s az ünnepeltek rendszerint ajándékot is kapnak, gyűrűt, órát. nyakláncot, valami maradandó emléket, ami évtizedek múlva is eszükbe juttathatja ezt a napot. No, és persze, vállukról nem hiányzik a ballagótarisznya, benne az idén egy köszönőkártya, egy gyűszű- nyi bor, egy pogácsa — és tíz fillér ... Szintén az utolsó tanítási napon ballagnak a gyulai kertészeti szakközépiskolások is, idestova 25 éve. Mindig valóságos virágerdő fogadja itt a ballagókat. az ünnepségre érkező vendégeket. a szerenád pedig náluk a ballagás napján, este következik. Mezőkovácsházán viszont fordítva, ballagás Sajátos „Nézőpont” Ha szeretnénk, sem felejtkezhetnénk meg a középiskolások ballagásáról. Figyelmeztetnek rá az éjszaka szerenádot adó diákok, az érkező meghívók, s a rokoni kötelezettségek. Szép hagyomány ez még akkor is, ha egyre több nemkívánatos jelenség kíséri. (De erről már annyiszor írtunk lapunkban, hogy ezúttal nem is érdemes szót vesztegetni rá.) Nem így gondolták viszont a szeghalmi Péter András Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diák szerkesztői, akik a Látó különkiadásában, a Nézőpontban ugyancsak bőséges szóáradattal lepték meg olvasóikat. S nemcsak szavakkal, de igen kifejező rajzokkal is mesélnek magukról, kifogyhatatlan jókedvvel. A csipkelődésből nem maradnak ki a tanárok sem, bár a róluk szóló strófák egyike sem sértő. A kollégiumi élet víz- és energiahiányos nehézségeitől, az olvasótábor „dús” programján keresztül, a tanárok megszokott kifejezésein át (amit a diákok száz évvel ezelőtt is striguláztak), a KISZ-gyülések paródiájáig, az iskola diákéletének szinte minden mozzanata szerepel e különkiadásban. A legsikeresebben mégis saját hibáikon tudnak nevetni és nevettetni a lap írói, rajzolói. A szaktárgyi órákon — a hiányos felkészülésből adódó — bemondások egész arzenálját vonultatják fel. S egyik sem tűnik avíttnak, láthatóan valóban „saját termés” került a búcsúasztalra. Az új biológiatanterv nehézségeiről vallanak azok a gyűjtések, amelyekből idézek is: Tanárnő: „Mi a különbség a növények és az állatok növekedésében? (Ugye nem is olyan könnyű kérdés?)" A Gyurka nevezetű diák viszont könnyedén rávágta: „A növények általában felfelé nőnek, míg az állatok szélesednek.” Nos, a sajátos diákészjárás megannyi üde termékével lehet még találkozni a lap hasábjain. A szerkesztők komoly munkát végeztek, mert a humor igencsak komoly dolog. (Ezt nem én találtam ki.) örvendetes, hogy az év végi hajrában még ehhez is volt kedvük és merszük a péteres végzősöknek. Szép hagyományt folytatnak vele, örök emléket hagyva a diákévekről maguk, s az utókor számára. S azt is őszintén be kell vallanom, hogy ezek az önparódiák bizonyára sokkal többet mondanak az iskola diákjainak, akik a sorok között is tudnak olvasni, mint egy idegennek. De a Nézőpont, így, sajátos szemszögből is, élvezetes. Bár a szerzők tapintatból ránk is gondoltak, mert a „diákköpések” helyes megfejtéseit is közlik. A gyengébbek kedvéért. Köszönettel vettem: B. Sajti Emese előtti estén, pénteken hangzik fel az utcán itt is, ott is, hogy „Mi búcsúzunk és elmegyünk”, no meg az itt oly népszerű romantikus dalocska, ami valahogy így kezdődik: „Midőn, Havannában hajóra szálltam én, elbúcsúzni akkor senki se jött felém. egy árva kis galamb mellettem felrepült, csodás utamon ő kísért egyedül”. A tanároknak virágot, s egy- egy kis tablót visznek a sze- renádozó diákok. Orosházán, a nagy hírű Táncsics Gimnáziumban tegnap reggel volt a bolondballagás, a járókelők jót derültek a motoron, autón, lovaskocsin vonuló, maskarás diákseregen, Ma 104 negyedéves búcsúzik a tanároktól és társaktól, s miközben Pengő Júlia a Szózatot szavalja, egy negyedikes diák szalagot köt az iskolazászlóra, majd átadja azt a harmadéveseknek. Helyi szokás, hogy a ballagás előtt megkoszorúzzák a szovjet sírkertet, és a névadó Táncsics Mihály szobrát, majd este adnak szerenádot. Szeghalmon viszont mindig csütörtökön este hangos a város a búcsúdaloktól, az utolsó tanítási napon következik a bolond-ballagás, s ami igazán helyi szokás, erre az alkalomra készült a „Látó” című diákújság kü- lönszáma, „Nézőpont” címmel, aminek a jeligéje: „Vedd meg, le ne tedd, forgasd eleget, ha betéve tudod, elteheted”. Szintén szeghalmi hagyomány, hogy a legjobb végzős tanuló — a diákság szavazata alapján — megkapja az iskolanévadó Péter András plakettjét. majd a „vén diákok” átadják az iskola jelképeit, zászlót, tollat és ceruzát a harmadikosoknak. A ballagás előtti napon, szinte valamennyi középiskolában a negyedikesek megrendezik tehát a tréfás ballagást is. Nem túl régi hagyománya van ennek, de rendkívül népszerű ez a diákok körében. A lényeg az: minél lehetetlenebb öltözékben, „szerelésben”, hangos csinnadrattával vonulnak végig az iskolán, az utcákon, énekelve, bolondozva. így volt ez tegnap a legtöbb helyen. Békéscsabán reggel, a Tanácsköztársaság útján a Kemény Gábor Szakközépiskola, délelőtt pedig a város központjában a „közgé” diákjai csalogattak mosolyt a járókelők arcára. Nem csoda, hiszen a vonulók mindent megtettek, hogy magukra vonják a figyelmet: volt közöttük háremhölgy, indiai hercegnő, öregúr, arabus. óriás csecsemő ösz- szenyeklő kocsiban, apáca, s felsorolni is lehetetlen, hogy mi mindent öltöttek még magukra a végzősök ... Elmúlt ez is, ma az ünnepélyes ballagáson már más lesz a hangulat. S utána pedig komoly munka vár a diákokra, a felkészülés az érettségire. Kívánjuk mind- annyiójuknak. sikerrel szerepeljenek életük első nagy vizsgáján! T. I—P. F. Fotó: Gál Edit Új MHSZ-klublétesítményt avattak Békéscsabán A békéscsabai Városi Tanács MHSZ Honvédelmi Klubja tegnap, május i0-én ünnepi közgyűlést tartott. Dr. Jelinek Lajos, a klub elnöke köszöntötte a klubtagokat és a meghívott vendégeket. Varga Géza, a klub titkára értékelte a vezetőség, illetve a klub munkáját, majd ismertette az év hátralevő részére vonatkozó munkatervet. Elmondta, hogy az első négy hónapban maradéktalanul elvégezték időarányos feladataikat. A beszámoló után Sasala János békéscsabai városi tanácselnök és Varga Géza jutalmakat adott át azoknak a. klubtagoknak, akik kiemelkedő munkát végeztek, illetve a legeredményesebben képviselték a klubot a különböző versenyeken. Benkő Bálint, az MHSZ megyei titkárhelyettese dr. Jelinek Lajosnak az MHSZ-klub érdekében kifejtett munkájáért az MHSZ megyei titkárának nevében emlékplakettet adományozott. Az ünnepi közgyűlés befejező részében átádták a négy lőállá- sos légpuskalőteret, a hozzá tartozó pihenőszobát és a tartalékosok bemutatótermét. Varga Géza következőket mondta az új létesítményről: — A békéscsabai Városi Tanács MHSZ- klubja 1980-ban alakult. Azóta negyvenről 59-re emelkedett a taglétszám. Két eredményesen működő szakosztályunk van, a lövész és a tartalékos. A klub bázisát a tanács ’épületének pincéjében alakítottuk ki. Klubtagjaink több mint 40 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a bázis fejlesztéséhez. A városi tanács, az MHSZ jnegyei és városi vezetősége anyagilag is támogatta a munkát. L. S. A négy löállásos, 10 méteres légpuskalőtér a nemzetközi követelményeknek is megfelel Fotó: Veress Erzsi Törvénv, a jelen tükrében Ma harmincöt éve, 1950. május 11-én fogadta el az országgyűlés a tanácstörvényt. A tanácsrendszer megteremtésének alapvető jogszabálya a hivatalos lap. a Magyar Közlöny május 18-i számában lát napvilágot, s ezzel egy történelmi folyamat indult el. A felszabadulástól egészen a tanácsok megalakulásáig nem voltak választott önkormányzati testületek hazánk településein — a fővárost kivéve —, közigazgatási területegységeiben. A pártok által delegált tagok — ezek voltak a kiküldöttek — alkották az önkormányzatot, még korábban a nemzeti bizottságokat. Az 1950. évi I. törvényre alapozva, június 15-én megalakul a főváros és tizenkilenc megyeszékhely tanácsa — de: nem a testület, hanem az, amit ma szakigazgatásnak nevezünk! —, július 25-i ülésén rendeletet hoz a Minisztertanács a budapesti kerületi, a járási, a városi tanácsok felállításáról. Az 1950. október 22-én lebonyolított — a ma harmincöt éve elfogadott törvényt a valóságba átültető — tanácsválasztásokon a szavazásra jogosultak 90,9 százaléka megjelent az urnák előtt, a voksolók 97,8 százaléka a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeire mondott igent. Fontos politikai siker? Az. Mert hiszen a tanácsrendszerre mondtak ki egyetértést a szavazók, a jelöltek személyére kevésbé, mivel lajstromos volt a választási rendszer. A következő tanácsválasztásokkor — az 1954. évi IX. törvény alapján — eltűnt a lajstrom, a jelöltnek, a megválasztottnak egyéni választókerülete lett... Innét, 1954- től már nem az alapok formálása, hanem a folyamatos korszerűsítés jellemzi a tanácsokat körülvevő politikai, társadalmi, gazdasági környezetet, azaz a ma harmincöt esztendős törvény jónak, az érdekek kifejezőjének, a történelmi változások helyi önkormányzatbeli rögzítőjének. és egyben további serkentőjének bizonyult. Ezért van az, hogy az első tanácstörvényre jó szívvel gondolhatunk ma: valóban első lépés volt egy történelmi úton. S ez az út végül is most lezajlott, élénk vitákkal telített, két, három, négy jelöltet állító tanácstagi jelölőgyűlésekig vezetett. Természetesen, az egyéni választókerületekben, ahol adott és kapott bizalom már nem életünk megszokott részének, a tanácsrendszernek, hanem a leginkább rátermett képviselőknek szól. Filmnapok Miskolcon Ä miskolci filmfesztivál számtalan lehetősége közül péntek reggel megkülönböztetett érdeklődés várta a közművelődési filmfórum első szekciójának munkáját, ugyanis itt vitatták meg a videoforgalmazási, -felhasználási, szakmai, technikai, szervezeti és jogi kérdéseit. A válaszadó Kozma Károly, a Művelődési Minisztérium filmfőigazgatóságának osztályvezető-helyettese. nem volt könnyű helyzetben. Egy-két érdekes kérdés: mi leszek én — kérdezte egy művelődésiház-vezető —, kalóz videózó vagy jószemű közművelődési szakember, ha felveszem a tévéről a többeket érdeklő filmet vagy meccset, és másnap ingyen lejátszom a művelődési házban? A válaszból megtudtuk, hogy van szerzői jogilag védett és nem védett műsor. A meccs nem védett, igaz — jelenleg, mert lehet, hogy ez változni fog — nem csupán felvehető, de le is játszható. Az, hogy egy felvett filmet pénzért vagy ingyen vetítek, jogilag mindegy. Ha a külföldi film videojogát nem vette meg, akkor annak felvétele és lejátszása szabálytalan. Ezért valutát kell fizetni, tehát hiába a művelődési házak jószándéka, hogy ők fizetnék a jogdíjat. Mások azt vetették fel, egy művelődési ház felvehet-e megrendelésre videokészülé- kére egy esküvőt. Kozma Károly válasza szerint ez filmgyártásnak minősül, és az új jogszabály szerint ezt tanács] engedélyhez kötik majd. Felvételt engedély nélkül belső felhasználásra lehet készíteni (például egy szakkör munkáját vagy a sportolók mozgását akarják visszanézni). A szekcióülés után Panyi Mártát, a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettesét kérdeztem. hogy egy ilyen vita vajon menynyire volt hasznos a résztvevők számára? — Bár jó alkalomnak tűnt ez a mai szekcióülés arra, hogy megismerjük a készülő miniszteri rendeletet, ez mégsem történt meg. Pedig várjuk már több mint egy éve. Ismeretlen a kölcsönzés és a forgalmazás módja, s teljesen szabálytalan a vi- deoklubok léte. Igazság szerint ilyen klubokat nem is szabadna működtetni — holott működtetünk ilyeneket —, hiszen nincs szabott ára a jegynek. S bármennyire öröm, hogy az iskolák videomagnókat kapnak, ennek többek között az a következménye, máris lemondják né- hányan az iskolamozit, ami a mi tervezésünket módosítaná. De nekünk ugyanazt a bevételt kell produkálni. Nem beszélve arról, ha a könyvtárak ingyen kölcsönöznek bizonyos könyveket, az a mi vállalatunk bevételét tovább csökkenti. Ám hogy ez miként módosítja a mi tervünket, arról senki semmit nem tud. Egyelőre tehát nem marad más lehetőség, türelmesen várakozni, az érdekeket és a nemzetközi jogot messzemenően figyelembe vevő rendeletre és szabályzókra. Tény, hogy ez az új eszköz alaposan próbára teszi az illetékeseket. De azt hiszem, senki sem kétli, hogy megéri. Ungár Tamás Gépkocsi-átvételi sorszámok: 1985. MÁJUS 10-ÉN Trabant Lim. Hyc. (Bp.) 287 Trabant Hyc, Combi (Bp.) 78 Trabant Lim. (Bp.) 34 470 Trabant Lim. (Debrecen) 25 407 Trabant Lim. (Győr) 35 395 Trabant Combi (Bp.) 9 893 Trabant Combi (Győr) 5 254 Wartburg St. (Bp.) 14 725 Wartburg St. (Győr) 7 969 Wartburg Sp. (Bp.) 22 547 Wartburg Sp. (Győr) 11 914 Wartburg Sp. tolót. (Bp.) 5 074 Wartburg Tourist (Bp.) 8 839 Wartburg Tourist (Győr) 3 610 Skoda 105 S (Bp.) 8 882 Skoda 105 S (Debrecen) 6 853 Skoda 105 S (Győr) 7 016 Skoda 120 L (Bp.) 18 229 Skoda 120 L (Debrecen) 10 325 Skoda 120 L (Győr) 12 843 Skoda 120 GLS (Bp.) 1 148 Lada 1200 (Bp.) 35 000 Lada 1200 (Debrecen) 21872 Lada 1200 (Győr) 11 650 Lada 1300 S (Bp.) 13 486 Lada 1300 S (Debrecen) 9 887 Lada 1300 S (Győr) 4 480 Lada 1500 (Bp.) 12 653 Lada 1500 (Debrecen) 8 637 Lada 1500 (Győr) 4 057 Lada Combi (Bp.) 5 900 Lada Combi (Debrecen) 3 474 Moszkvics (Bp.) 13 673 Polski Fiat 126 P (Bp.) 20 839 Polski Fiat 126 P (Győr) 7 093 FSO (Polski Fiat) 1500 4 908 Dácia (Bp.) 25 974 Dácia (Debrecen) 16 957 Zasztava (Bp.) 9 104
