Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

NÉPÚJSÁG 1985. május 6., hétfő A HÉT ben láttuk — rákérdeztünk: Csak az asszony dolga a gyereknevelés és a házi munka? A HÉT tegnap esti adá­sában, anyák napja apropó­ján, többek között riportot láthattunk az anyaságról, a családról. A lírai képsorok után nagyon is prózai dol­gok következtek: a nők na­pi 3—5 órát dolgoznak a ház­tartásban, a dolgozó anyák háromnegyede semmilyen segítséget nem kap a házi munkához, a férfiaknak na­ponta 13, a nőknek 22 perc jut a gyermekekkel való intenzív foglalkozásra. A számok, még ha átlagok is, elgondolkodtatóak. Baj van á családi munkamegosztással, a gyerekekkel való foglal­kozással, s az okok között egyaránt találni tárgyi és szemléletbeli hiányosságot. A szolgáltatás alacsony szín­vonala éppúgy hozzájárul ehhez a korántsem rózsás képhez, mint a múltból ho­zott, és nehezen változó szemlélet, miszerint: a házi­munka, a gyereknevelés az asszony dolga! A szemlélet- váltásra pedig szükség van, beszélni róla, de még in­kább tenni érte, nemcsak az anyaság ünnepén, hanem el­sősorban az anyaság hétköz­napjain kell. Az adás után telefonon megkerestük Hack Ferenc­nél, a Gyulai Harisnyagyár fonaldiszpécserét, aki férjé­vel és két gyermekével — a kislány ötödik osztályos, a kisfiú másodikos — egy har­madik emeleti, kétszobás szolgálati lakásban él. — Az az igazság, hogy na­gyon szélsőséges dolgok ezek, elrettentőén rossz példák éppúgy vannak, mint örven­detesen jók. Ami az én csa­ládomat illeti, nem panasz­kodhatok. Hat évig voltam gyesen, s bizony minden időmet a gyerekekre, a ház­tartásra fordítottam, ki Is töltötte a napot. Jószerével fáradtabb voltam akkoriban, mint most, hogy megint dol­gozni járok. A hétvégéket együtt tölti a család, van egy kis hobbikertünk, ott jut idő a gyerekekre is. — Milyen egy átlagos hét­köznapja? — Reggel 6-ra járok dol­gozni, 14.20-ig tart a munka­idő, utána bevásárolok, és rohanok haza. Szerencsére, a lakótelepen lakik a nagyma­ma, a gyerekek nála ebédel­nek, és mire hazaérek, ők is megérkeznek, ugyanis nem napközisek. — Az egyik riportalany valahogy úgy fogalmazott, hogy egy zaklatott munka­nap után nehezen tud az ember maga körül harmóni­át teremteni. — A rrlunkahelyi gondokat nem szabad hazavinni, per­sze, tudom, könnyű ezt mon­dani. Ha van probléma, igyekszünk úgy intézni, hogy lefektetjük a gyerekeket, és utána beszéljük meg a dol­gokat. Ebben a rohanó vi­lágban persze, valóban na­gyon nehéz harmóniáról be­szélni, nemhogy megterem­teni. Ha meg nem dolgozna a feleség, az anyagiak miatt borulna fel a harmónia, ez az igazság. Én azt hiszem, hogy mindaz, ami a nők munkába állásával együtt jár, olyan új helyzetet teremtett, amelyben a család átrende­ződik, de ehhez hosszabb idő, több évtized kell, amíg ez kialakul. Érdekes például, hogy nálunk is, amíg gyesen voltam, a férjem mindig a készre ért haza, nem volt gond a háztartás. Amikor újra dolgozni kezdtem, új helyzet állt elő, amibe neki is bele kellett illeszkednie. Valós, ami a riportban is elhangzott, hogy ami házi­munkát akar, azt meg is tud­ja csinálni a férfi. No és persze, a gyerekeket is erre szoktatjuk, nemre való te­kintet nélkül. Így igaz, idejében kell kezdeni a nevelést, és ami legalább ennyire fontos, jó példát mutatni nekünk, fel­nőtteknek. Tóth Ibolya Dnyák napján — anya lett Szebb köszöntőt, nagyobb örömöt kívánni sem tudott az idén május első vasárnapjára Benyovszki Tiborné, mint e világra köszönő kisfia éles sírását. — Igazán nem panaszkodhatok — meséli derűsen a fiatalasszony az orosházi kórház szülészeti osztályán va­sárnap délben —, félni se nagyon volt időm. Úgy este 11 óra körül éreztem, hogy itt az idő, éjjel 1-kor hozott be a mentő Csorvásról, merthogy odavalósi vagyok és fél 2-kor már meg is született Tibiké. — Milyen a baba? — Tündéri! Fekete haja van, pisze orra, kerek arca. Tudja, hogy van ez! Minden szülőnek a sajátja a leg­szebb a világon. En mindig csak arra gondoltam, hogy egészséges legyen, az a legfontosabb. De, hogy fiú, hát az külön öröm a családban, merthogy már van egy kislányunk, a hároméves Anita. Az ifjú mama a csorvási Hódiköt-telépen csoportve­zető, a férj géplakatos a helyi tsz-ben. — Anyukámnál lakunk, idős, özvegy, hat gyereket ne­velt fel, köszönet és elismerés érte! Szombaton a kislá­nyommal meg is köszöntöttük anyák napjára, még a keresztmamához is elballagtunk, aztán meg nekem is virágot adott a lányom. Egyébként építkezünk, gondol­hatja, nem könnyű, de a két gyerek azért kell. Gonddal jár, de szerencsére van türelmem hozzá. Azért kettő elég, boldogságnak is, bánatnak is __ — G ondolt-e már arra, vajon milyen életre születtek a gyermekei?-—.Ez biztosan minden szülő fejében megfordul. Azt hiszem, nekik sem lesz sokkal könnyebb, de mi se kap­tunk semmit készen. Arra szeretnénk nevelni őket, hogy tisztességgel dolgozzanak meg ők is a boldogulásért. — Jó egészséget, sok boldogságot kívánunk mindeh­hez! T. I. Emlékezés Gárdns Mariskára Gárdos Mariskára emlékeztek szombaton születésének 100. év­fordulója alkalmából a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban azok a szocialista brigádok, KISZ- és űttörőszervezetek, ame­lyek e munkásmozgalom ki­emelkedő nőharcosának nevét vették fel, valamint tisztelői és volt tanítványai. Az ünnepségen ott volt Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöke és Pintér Mariann, Gárdos Mariska leánya is. Duschek Lajosné méltatta a magyar nömozgalom nagy sze­mélyiségének munkásságát, éle­tét, akit — a dolgozó nép ügyé­nek áldozatkész szolgálatáért — 1971-ben az MNOT örökös tagjá­vá Is megválasztottak. A megemlékezést követően át­adták a Gárdos Mariska-emlék­plaketteket, A kitüntetésben a Landler Jenő MÁV Járműjavító Gárdos Mariska aranykoszorús szocialista brigádja, a budapesti Váradi utcai általános iskola út­törőcsapata és Kurilla József, a III. kerületi tanács nyugalma­zott elnökhelyettese részesült. Magyar—román filológiai tanulmányok VIT-láz (Folytatás az 1. oldalról) leg 0—0-lal fordulunk, az­tán elképzelhetőnek tartok egy 8—8-as végeredményt — mondta az egyik nekivetkő­ző. Egyébként a gyopárosok a temető egyik elhanyagolt sírját hozták rendbe. Érede- ti tervük szerint Achim L. András sírjára gondoltak, de hát az természetesen gondo­zott volt. — Ismerve a feladatokat, szerintetek mi kell egy ilyen versenyben a siker­hez? — faggattam őket. — Jókedv és csapatszel­lem — válaszolták egyönte­tűen. — És szerencsére pénz nem kell — tette hozzá egyikőjük mosolyogva. Délután már az ifiház csapata is túl volt a felada­tok nagy részén. Koedukált focimeccset vívtak az egész­ségügyi gimnázium csapatá­val és a BÉKÖT Lótifuti ne­vet viselő együttesével. Mindkét mérkőzés „igazság­talan” döntetlen lett. Az ifiházbeliek úgy érez­ték, sablonos megoldás vol­na tereprendezni, fát ültet­ni, épp ezért számítógépes laborjukat rakták rendbe, amire hamarosan úgy is sor került volna, igaz, munka­időben. E csapat véleménye sze­rint a VIT-re delegált, húsztagú megyei küldöttség csak úgy képzelhető el, ha a huszadik tag egy elektro­mérnök, aki a másik 19 tag­nak állandóan tanácsot tud adni Moszkvában, amikor azok háztartási gépeket vá­sárolnak. S persze sehol sem volt hiány elfelejtett tárgyak­ban, emlékekben. Az egyik legfurábbat a rendőrkapi­tányság KISZ-esei rakták elém: egy 1923-as Ütmutató a fegyveres őrszolgálatban a királyi országos letartóztató intézeti őrség részére. Hadd ne idézzek a kacifántos mondatokból... Szállt a por, ahogy rak­ták a kottákat, térképeket, könyveket, újságokat, s az eldugott zugokban lapuló tárgyakat. Hogy egy ilyen vetélkedő mi mindenre jó, az szinte megállapíthatat­lan. Tárgyak, emlékek por­talanítására feltétlenül. Ami még ennél is fonto-i sabb, a hétköznapok egy­hangúságában elgémberedő játékkedvünk felélesztésére. Várjuk az eredményt és várjuk a folytatást! Ungár Tamás Ünnepi kiadvány a Ma­gyar—román filológiai tanul­mányok című vaskos kötet, amelyet Nagy Béla szerkesz­tett az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Bölcsészettu­dományi Kara Román Filo­lógiai Tanszékének megbízá­sából abból az alkalomból, hogy 120 éve, 1865-ben ala- kult meg a Román Filológiai Tanszék. Első tanára, a bi­hari Alexandru Roman ak­kor előadásait így vezette be „Arra fogok törekedni, hogy megismertesselek benneteket a nyelv felépítésével és szép­ségével, hogy dallamos hang­zású szavai bevéssék szíve­tekbe édes érzéseit.. A tudós-tanár ars poeticá­ját követték utódai; ősök és szülők örökségét, a nemzet lelkét tisztelték és tanították meg tisztelni a nyelvben, „amelyen keresztül a kultúra eljut a nemzet törzsébe, a néphez.” A tanszék alapvető feladatának tekintette, hogy a múlt hagyományait ápolva mindig a hidat ácsolja a két nemzet között, egyszerre has­son két hazában, a humánu­mot és a közép-európaiságot hirdesse. A tanulmányok szerzői magyar és román tanárok, fi­lológusok, nyelvészek, iroda­lomtörténészek, néprajzkuta­tók és bibliográfusok. Köny­vüket Domokos Sámuel pro­fesszornak ajánlják, a ro­mán irodalom egyik kiemel­kedő magyar közvetítőjének, kiváló tudósnak és műfordí­tónak. Domokos Sámuel az össze­hasonlító irodalomtörténet híve és rangos művelője. Az irodalmon kívül ismertek néprajzi és nyelvi kutatásai is. Azt vallotta: ,,... minél jobban megismerjük a né­pek közötti különböző kap­csolatokat, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Ez pe­dig fontos szempont. Nálam életcél volt és ez marad to­vábbra is.” A Magyar—román filoló­giai tanulmányok nagyobb hányada románul, kisebb rér sze magyarul olvasható, de található a nyelvészeti, iro­dalommal foglalkozó és kul­túrtörténeti cikkek között angol és német nyelvű is. N. K. Harmincöt éves a Körös néptáncegyüttes Az úttörőcsoport is nagy sikerrel mutatkozott be Fotó: Béla Ottó Nem akármilyen rendez­vénynek lehettünk tanúi május 3-án, Gyulán, az Er­kel Művelődési Központ­ban, hiszen ritkán látni olyan ünnepi beszédet, ami­kor a megemlékező maga is táncra perdül... Havasi István, a művelődési köz­pont társadalmi vezetőségé­nek elnöke ezt tette, sza­vainak nyomatékéül. Az ok egyszerű: a szövetkezetek Körös néptáncegyüttesének megalakulása óta eltelt 35 évre emlékezett az ünnepi szónok, aki maga is az ala­pítók között, volt. A nyitószám Manninger György koreográfiája volt — aki az együttes egykori, első koreográfusa —, s a most bemutatott „Békési tán­cokat” a jubileum alkalmá­ra készítette. Ezt követte Havasi István köszöntője, aki megemlékezett mindazokról, akik kapcsolatban voltak és vannak az együttessel. Mert: „megannyi lelkes folytatóra volt szükség, akik örökítet­ték a közösségi szelle­met ... akik megteremtették a lehetőséget e csodálatos varázslatra, a táncra”. Az ünnepi pillanatok a fenntar­tók nívódíjának, s ajándék- tárgyainak átadásával foly­tatódtak. A megye testvér táncegyüttesei — a békéscsa­bai, a gyomáendrődi és a szarvasi — is megajándékoz­ták a gyulai csoport tagjait. Fülöp István 15 éves együt­tesi munkájáért átvehette a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója címet. S aztán kezdődött csak az igazi, fergeteges tánc. A Ti- szapolgári friss csárdást — Szigeti Zoltán koreográfiá­ját — sem akárkik mutatták be, az egykori táncosok, nem is akárhogyan! A tö­rökországi turnéjáról nem­rég hazajött úttörőegyüttes is színpadra lépett a jubileu­mon, a Karádi üveges és bo­tos című, Gyalog László- koreográfiával. Born Miklós, az együttes mai koreográfusa Szatmári táncok című produkcióját is­mét a maiak mutatták be. A műsor első részének kedves színfoltja volt egy egykori, hivatásossá lett táncos, Sza­bó Ferenc fellépte, aki a Jó­kai-verbunkot mutatta be. Legalább ilyen pergő, len­dületes volt a műsor máso­dik része is, amelyben régi és mai koreográfiákat egy­aránt láthatott a közönség. A Tápéi hangulat, a Széki tempók, a Villő, a Székely verbunk, vagy a Méhkeréki táncok ... mind, mind azt bizonyítják, méltó követői akadtak az együttes alapítói­nak. Ügy hisszük, a művé­szeti vezető Varga András, s a zenei vezető Barbócz Sán­dor joggal lehet elégedett a mai táncosokkal. Végül nagy sikerrel mutatták be — most először — Born Miklós és Patyi Zoltán új koreográfiá­ját, a „Mindig újra” címűt, melyet újra és újra vissza­tapsolt a közönség is. Jubi­leumi műsorát szombaton is­mét bemutatta az együttes. Nagy Agnes A művelődési központ előcsarnokában kiállítás nyílt az együttes történetének dokumentumaiból Megjeleni a Békési Elet 1985/2. száma A Békési Élet 1985. évi 2. számában a 40 éve szabad Magyarország című beveze­tő blokkban kitűnő tanulmá­nyok elevenítik fel a kora­beli eseményeket, és az el­telt időszak fontos változá­sait. Becsei József az urba- nizálódás Békés megyei jel­lemzőit mutatja be tanulmá­nyában a népességmozgás és a foglalkozási struktúra vál­tozásainak tükrében. Mi­közben részletes adatokkal, és világos következtetések­kel szolgál, megemlíti: „An­nak ellenére, hogy jelentős átalakulás ment végbe az el­múlt 2—3 évtizedben, az or­szág más területéhez viszo­nyítva mégis elmaradás mu­tatkozik.” A nyitóblokk második dol­gozataként Molnár Pálné írását közlik, mely Békés- szentandrás felszabadulásá­nak történetét összegzi, va­lamint az újjászületés kez­deteit. A folyóirat Művelődés-ro­vatában Körmendi János cikke figyelemreméltó té­nyek és adatok felsorolásá­val mutatja be az orosházi munkásmozgalom történe­tét a kezdetektől, 1948-ig, Szűcs Lajos Gyula pedig a szarvasi nyári egyetemről ad átfogó képet. Sokak számára nyújt izgalmas olvasnivalót a Településszerkezet, város- fejlesztés című rovat, mely­ben Simon Imre ír bevezetőt a dél-alföldi megyék hosz- szú távú terület- és telepü­lésfejlesztési elképzeléseit bemutató írások elé, majd Pálinkás György tanulmá­nyát olvashatjuk a téma Figyelem! A Békéscsabai Hűtőház megkezdte a szamócapalánta értékesítését, 1,50 Ft db. Megrendelhető a Hűtőház termeltetési osztályán Telefon: 26-155 Bács-Kiskun megyei tapasz­talatairól, és az ottani fel­adatokról. Kecse-Nagy László a terület- és városfejlesztés Csongrád megyei, hosszú tá­vú elgondolásait ismerteti cikkében, ugyanerről — Bé­kés megyei vonatkozásban — Bereczki András ír. A Békési Élet Szomszédo­lás című közkedvelt rovata ezúttal Szabó Ferenc tollá­ból közöl olvasnivalót, mely­ben Hódmezővásárhely tör­ténetírásáról számol be. A Tények, Dokumentumok, Emlékek- rovat jeles írása a mezőhegyesi egykori királyi ménest bemutató tudósítás 1802-ből, melynek szerzője Skolka András volt. Sokan olvassák majd figyelemmel a Lovas Gyula gyűjtéséből közzétett cikket, mely a vas­utasok visszaemlékezéseiből ad válogatást, megidézve az 1944-es és 1945-ös esztendő­ket. A Szemle -rovat több számottevő kiadványt ele­mez, végül a kulturális kró­nika zárja az 1985/2. folyó­iratszámot. (se) Ifjúsági képzőmüvésztábor Békéscsabán A békéscsabai ifjúsági és úttörőház a Cooptourist Uta­zási Irodával közösen képző,- művész szaktábort hirdet 12—16 éves fiataloknak. A tábort két turnusban szer­vezik. Az első turnus festé­szeti és grafikai munkákat készít, a második mintázási és grafikai területen dolgo­zik. A foglalkozásokat az if­júsági ház szaktermeiben és környezetében tartják képző­művészek vezetésével. Szál­lást a pósteleki kempingben biztosítanak, s az egyhetes tábor ideje alatt a fiatalok múzeumlátogatáson, gyulai strandoláson is részt vehet­nek, ellátogatnak a Kner Nyomdába, s kirándulnak Szarvasra. A festészeti-grafi­kai turnust augusztus 4-től 10-ig, a mintázási-grafikai turnust pedig 11—17-ig tart­ják. Az érdeklődők május 20-ig jelentkezhetnek az if­júsági házban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents