Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÁJUS 31., PÉNTEK Ára: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM Pedagógusnapi kitüntetések Dr. Baukó Mihály, a 635-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója átveszi a Kiváló Munkáért kitüntetést dr. Becsei Józseftől Fotó: Fazekas László Tegnap Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőház (nagy­termében a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium ka­marakórusa és zenekara, va­lamint versmondói köszön­tötték színvonalas műsorral a XXXIV. pedagógusnap megyei ünnepségének részt-; vevőit. A megjelenteket Vá­mos László, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályá­nak vezetője köszöntötte, közöttük az elnökségben he­lyet foglaló Nagy Jenőt, a megyei pártbizottság titká­rát, Gyulavári Pál megyei tanácselnököt, Kopp Lászlót, a Művelődési Minisztérium főmunkatársát, dr. Juhász Károlyt, a Bajai Tanítókép­ző Főiskola főigazgatóját, va­lamint a megyei és Békés­csaba város párt-, állami és tömegszervezeteinek vezető­it. ‘ A megnyitó szavak után dr. Sziics Alajosné, a Peda­gógusok Szakszervezete Bé­kés Megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi be­szédet. A gyakorlati peda­gógiai munkát, az oktatás- politikát elemezve, többek között hangsúlyozta: „A fel- szabadulásunk ' óta eltelt negyven év nemcsak népünk legújabb kori történetének negyven éve, ez a negyven év a magyar közoktatás, a magyar nevelésügy legújabb kori történelme is, amelyet szükséges és kell is tárgyi­lagosan elemezni. Azt a tényt, hogy ma az óvodás korú népesség 87 százalékát veszik fel az intézményekbe, s hogy nagy szerepet játsza­nak az óvodák az iskolára előkészítésben, ki tagadhat­ná? Nem tagadhatjuk ered­ményeinket a tankötelezett­ségi törvény végrehajtásá­ért végzett munkában sem, s abban sem, amit tettünk a nyolcosztályos általános is­kola megteremtésével a kul­turális forradalom kibonta­kozásáért. Tagadhatatlan a mennyiségi változás a kö­zépfokú oktatás fejlesztésé­ben. Ma az általános iskolát végzettek majd 96 százaléka tanul tovább. Jelentős az egyetemi és főiskolai hallga­tók számának emelkedése is.” A gondokról szólva dr. Szűcs Alajosné utalt a de­mográfiai hullám nem meg­felelő levezetésére, az okta­tásügyben dolgozók fokozott terhelésére, s arra, hogy még többet kell fordítani az anyagi erőkből az oktatás­ügy gondjainak enyhítésére. Elemezte a tartalmi korsze­rűsítésben jelentkező hibá- •kat, a túlzott követelménye­ket, amelyek nem veszik fi­gyelembe a tanulók életkori sajátosságait. De arra is rámutatott, hogy mi a pe­dagógusok felelőssége és kö­telessége. Végezetül a kitüntetettek­nek és a megye minden pe­dagógusának, oktatásügyi dolgozójának kifejezte szív­ből jövő jókívánságait. A kitüntetéseket dr. Be­csei József, a megyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át. Munka Érdemrend bronz fo­kozatában részesült nyugdíj­ba vonulása alkalmából Frank Ferencné, a békéscsa­bai kisegítő iskola gazdasá­gi igazgatóhelyettese. A Ki­váló Pedagógus kitüntetést ma, az országos ünnepségen heten veszik át: Borgula Ilo­na, a Sebes György Szakkö­zépiskola igazgatóhelyettese, Erdélyi Mihályné, ,a Batto- nyai 1-es számú Általános Iskola tanára, Kuncs Károly- né orosházi óvodai felügye­lő, Marosvölgyi Ödönné, az orosházi Táncsics Gimnázi­um tanára, Vámos Lászlóné, a Békési 2-es számú Általá­nos Iskola nevelője, K. Tóth Imréné, a Szarvasi 1-es szá­mú Általános Iskola tanára és Tóth Pál, a 611-es Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója. A megyei ünnepségen 146- an vehették át a Kiváló Munkáért kitüntetést, ketten a Szocialista Kultúráért ki­tüntetésben, 88-an és a Bét késcsabai 9-es számú Álta­lános Iskola alsó tagozatos munkaközössége miniszteri dicséretben részesültek. Az ünnepség végeztével a kitüntetett pedagógusoknak a megyei tanács és a Peda­gógusok Szakszervezete Bé­kés Megyei Bizottsága álló­fogadást rendezett, amelyen a kereskedelmi és vendéglá- tóipari szakmunkásképző is­kola vendéglátó szakos di­ákjai jeleskedtek munkájuk­kal. B. S. E. Fotó: Fazekas László Választási nagygyűlés Kaposvárott Losonczi Pál beszéde Választási nagygyűlést rendeztek Kaposvárott, a vá­rosi sportcsarnokban. A mintegy ezer résztvevő kö­zött ott voltak Somogy me­gye és a megyeszékhely po­litikai, gazdasági és társa­dalmi életének vezetői, az üzemek, intézmények kül­döttei, valamint a megye or­szággyűlési képviselő- és tanácstagjelöltjei. A Him­nusz elhangzása után dr. Novák Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke mondott beszé­det. — Nehéz öt esztendő van“ mögöttünk, és köny- nyebbnek a következő öt sem ígérkezik mutatott rá elöljáróban Losonczi Pál. — A külső körülmények adottak, azokon változtatni nem tudunk. Az előbbreju- táshoz tehát saját tevékeny­ségünkön kell igazítani. Helyzetünk javításának egyetlen kulcsa van: a jobb munka! — Gazdasági fejlődésünk elsősorban a dolgozó ember­től, munkájának színvona­lától és hatékonyságától függ. Ilyen munkát azon­ban csak akkor várhatunk el, ha a társadalmilag hasz­nos többletteljesítményt kö­vetkezetesen — és a végzett munka értékének megfele­lően — díjazzuk. Sok szó esett ezekről a kérdésekről a XIII. pártkongresszuson, és a határozatban is megfogalma­zódott a munkaerő hatéko­nyabb foglalkoztatásának, a jobb munkának igénye, il­letve az a kívánalom, hogy a jövedelmek a teljesítmé­nyek növekvő gazdasági­társadalmi értékét szemé­lyek szerint is differenciál­tan tükrözzék. — Vagyunk még jó páran — ebben a teremben is —, akiknek vannak emlékei a félfeudális magyar viszo­nyokról, az emberi munka értéktelenségéről. Mint olyan sok másban, ebben is a fel- szabadulás hozott alapvető változást, társadalmunk köz­ponti értékeinek egyikévé avatva a munkát. — Amikor a munkáról szó­lok általában, minden hasz­nos tevékenységre gondolok, a fizikaira és a szellemire egyaránt. Szocialista célja­inknak és elveinknek meg­felelően már jelentős lépése­ket tettünk előre a köztük levő különbségek csökkenté­sére. — Ha körülnézünk nap­jaink világában, nem nehéz észrevenni, hogy a legjobb gazdasági fejlődés ott megy végbe, a munka hatékonysá­ga ott nő a leggyorsabban, ahol a műszaki fejlesztésnek, a technikai haladásnak, a korszerű eljárások alkalma­zásának a legnagyobb fi­gyelmet szentelik. — Valamennyiünk előtt világos, a munka a szükség­letek kielégítésének eszköze. Értéke annál nagyobb, minél inkább szolgálja az emberi vágyak beteljesedését. Ezért vállalnak többletmunkát, túlórázást, részvételt a gaz­dasági munkaközösségekben, vagy éppenséggel az úgyne­vezett második gazdaság kü­lönböző képződményeiben. — Kívánatos lenne, amit a kongresszusi határozat is megfogalmazott, hogy a fő- munkaidőben szerzett kereset (Folytatás a 2. oldalon) Szombaton és vasárnap MUOSZ-közgyűlés A hét végén — szombaton és vasárnap — a Budapesti Kongresszusi Központban közgyűlést tart a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé­ge. A tanácskozáson újjáván lasztják a szervezet tisztség- viselőit, s a küldöttek elem­zik az elmúlt fél évtized munkáját, kijelölik az elkö­vetkező időszak legfontosabb feladatait. A MUOSZ tag­létszáma jelenleg mintegy öt és fél ezer. Az irányító mun­kát a 15 tagú elnökség és az 55 tagú választmány végzi. A szervezeten belül 33 szak­mai közösség és szakosztály működik, amelyek egy-egy újságírói terület munkatár-, sait tömörítik. A MUOSZ a közgyűlésre széles körű szervező munká­val készült: újjáválasztották a szakosztályok vezetőségét, megalakították az újságíró csoportokat és megválasztot­ták a helyi vezetőségeket. Mintegy ötszázan kaptak, il­letve vállaltak tisztségeket. Megválasztották a küldötte­ket is: a közgyűlésen 380 szavazati jogú újságíró vesz részt a 200 meghívott mel­lett. A közgyűlés fontos fel­adata, hogy megvitassa és jóváhagyja a MUOSZ új alapszabályát, valamint az újságírói magatartás szabá­lyait rögzítő etikai kódexet. Mindkét tervezetet már elő­zőleg vitára bocsátották, s az észrevételeket, javaslato­kat figyelembe vették a küldöttek elé kerülő doku­mentumokban. Az előkészü­letek részeként tartott ta­nácskozásokon több mint ez­ren mondtak véleményt a szövetség politikai, szakmai és érdekvédelmi munkájá­ról ; sokan megfogalmazták, hogy szükségesnek tartják a MUOSZ érdekképviseleti te­vékenységének erősítését. A szerkesztőségi eszmecse­réken kifejeződött: a ma­gyar újságíró-mozgalom részt vállal szocialista épí- •tőmunkánk céljainak meg­valósításából, tudatában van annak, hogy fejlődésünk je­lenlegi szakaszában megnö- . vekedett a gyors, pontos, hi­teles tájékoztatás, a tettekre mozgósitó agitáció szerepe, s a sajtó munkatársai e ma-| gas fokú felkészültséget, el­kötelezett állásfoglalást igénylő feladat megfelelő el­végzéséhez várnak támoga­tást szakmai szervezetüktől. II könyv ünnepén Supka Géza 1927-ben javasolta a könyvnapok megren­dezésének gondolatát. Azt, hogy a rendezvény „a magyar kultúrának egyetemes nemzeti ünnepe legyen”, és azélő magyar irodalom jelentőségét hirdesse, a kortársi alkotá­sokat népszerűsítse. Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy az ’akció elindult, s az ünnepi könyvhét ma hazánk kulturális éle­tének jelentős eseménye. Már jó ideje nem múlik el év könyvnapok — a kiadók ünnepi 'újdonságai, meglepeté­sei, könyvutcák, -terek, -sátrak, író-olvasó találkozók, dedikálások, irodalomtörténészek és -kritikusok ankét- jai, könyvművészeti kiállítások, munkahelyi és könyvtári akciók, rendhagyó irodalomórák, s nem utolsósorban a Szép magyar könyv verseny — nélkül. Az évek során — kornak és a helyi adottságoknak megfelelően — persze igen sokat változtak a programok. Az sem titok, hogy az utóbbi esztendőkben, s főleg 1984- ben a könyvhét vesztett régi rangjából, színvonalából, igényességéből. Akadt tévedés, hiba a könyvválasztékot és a szervezést illetően egyaránt. Mai életformánk, a túlságosan műszaki-gazdasági érdekekre épített, fegyve­rektől fenyegetett, rohanó világunk sem a legalkalma­sabb az olvasás iránti igény felkeltésére, a könyv szere- tetének elmélyítésére. Stephan Hermlin német költő sze­rint még egy olyan világ, társadalmi forma létrejötte is elképzelhető a jövőben, amely egészen lemondana a művészetekről, a kultúráról, így a könyvről is. Hermlin szavait idézve: ez a barbárság felé haladó közösség len­le ... Kell a jó könyv! Ez vitathatatlan. Hogy többet ért­sünk meg a körülöttünk zajló dolgokból, a természet csodáiból, a társadalom eseményeiből, az emberékről, egymásról. Hogy jobban tudjunk örülni a szépnek, az értékesnek, a kedvesnek. Hogy könnyebben viseljük el azt, ami fáj. A jó könyv azért is kell, hogy kérdéseinkkel, mondan­dóinkkal ne maradjunk magunkra. A jó könyv igazi "társ. Benne önmagunkat keressük. Tetteinkhez, életünki höz hasonló után kutatunk. Az olvasás beleélés, játék, tapasztalat. Szórakoztat, örömöt szerez, ismeretet ad. Felháborít vagy megnyugtat, elkeserít vagy nevettet. De mindenképp szükségünk van rá; nélküle szegényebbek lennénk. A könyv — amelytől oly sokat kapunk, amelynek any- nyit köszönhetünk — persze megérdemelné, hogy ne csak néhány napig, ne csak a könyvhéten ünnepeljük, hanem mindig adjuk meg neki a kellő tiszteletet.­S ha a szép könyvről esik szó, ha tiszteletről és ün­nepről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a nagy elő­dökről, akik éppen ezen a vidéken teremtették meg a modern nyomdatechnika és a könyvművészet alapjait, akik felismerték a nyomtatott kultúra szerepét, fontos­ságát. Kner Izidor és Kner Imre életművére gondolunk, a Gyomáról indult és ma már világhírű Kner-hagyomá- nyokra, a hazánkban és külföldön egyaránt ismert és el­ismert Kner-könyvekre, a Szép magyar könyv verseny gyakori díjazottjaira, nemzetközi kiállítások népszerű szereplőire. De említhetnénk a békéscsabai Tevan Andor nyomdász munkásságát, illetve Püski Sándort is, aki je­lenleg az Amerikai Egyesült Államokban él és a magyar kultúra egyik értő terjesztője. Május 31—június 5.: az ünnepi könyvhét ideje. Ekkor a szokásosnál több figyelem, törődés, tisztelet jut az élő magyar irodalomnak, a kortárs szerzőknek, a mai mű­veknek és a szép könyvnek. Ha ez az évenként vissza­térő rendezvény igazán sikeres és betölti szerepét, ta­lán nincs messze a cél, hogy külön akció nélkül is ünnep legyen, amikor kézbe, veszünk egy szép könyvet. Niedzielsky Katalin Ma kezdődik az ünnepi könyvhét Ma kezdődik az ünnepi könyvhét, s ez alkalomból könyvutca nyílik Békéscsa­bán, a Tanácsköztársaság út —Irányi út—Kinizsi út kö­zötti szakaszon. Itt kerül sor 12 órakor a békéscsabai meg­nyitó ünnepségre, ahol be­szédet mond Cseres Tibor, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével kitüntetett Kossuth-díjas író. Az ünnep­ségen közreműködik Dariday Róbert, a Jókai Színház mű­vésze és a Vasutas Fúvósze­nekar, ötvös Nándor ve­zényletével. A könyvutcában június 5-ig folyik a könyv­árusítás, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat sát­raiban. A Békés megyei megnyitó ünnepséget Mezőhegyesen tartják, az általános műve­lődési központban, ma dél­után fél hattól. Ünnepi kö­szöntőt rrjond Kassai Béla, a nagyközségi tanács elnöke. Ezután az olvasók Cseres Ti­borral és Bisztray Ádám köl­tővel találkozhatnak. „Borzalmas látvány volt!” Hogyan eshetett meg ez a borzalom? Kik a felelősök? Mivé vált a labdarúgás? — Ezeket a kérdéseket feszege­tik Brüsszelben illetékesek és újságírók a Heysel-stadi- onban szerda este történt tragédia után. A labdarúgás, ez a szórakoztató, örömet szerző nagyszerű játék napja­inkra tömeghisztériát kelt, félelmetes és ellenőrizhetetlen események kiváltója. A stadion halált hozó csatatérré vált. A szemtanúk természetesen a részeg, magukból kivet­kőzött angol garázdákat ítélik el, a megvadult és fékez- hetetlen suhancokat, akik főleg a „balhét" keresik a mérkőzéseken. Átgondolva az eseményeket, erősen hi­báztatják azonban a belga csendőrséget is, amely — pedig nagyon készült — nem állt feladata magaslatán. Tessék-lássék végezte például már a motozást is a be­járatnál, hiszen — mint kiderült — rengeteg husáng, kés, üveg, vasrúd és más gyilkos szerszám maradt az angol szurkolóknál. Ezek egyes csoportjai már 48 órával a mérkőzés előtt partra szálltak Ostendében, és söröző­ről sörözőre járva közeledtek Brüsszelben a Heysel- stadionhoz. Számítani lehetett összetűzésekre. Mégis, ami­kor az angolok és az olaszok odabent összecsaptak, alig két tucat kékkabátos lézengett a lelátókon, s természete­sen nem tudtak közbelépni. Elsöpörték őket. Az erősítés, a lovas csendőrök és vízágyúk nagy késéssel érkeztek. (Folytatás a 8. óldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents