Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám
1985, május 29., szerda Egy alföldi festő Párizsban Beszélgetés Serge Delaveau francia festőművésszel Gondolatok pedagógusnap előtt A pedagógusnap ünnepnap nemcsak az óvoda, az iskola, valamennyi nevelési intézmény minden dolgozója, a tanuló- ifjúság számára, hanem ma már egész társadalmunk ünnepének is számít. Hiszen nincs olyan ember, aki emlékezetében ne hordozná magában egy-egy kedves, okos óvónő, lelkesítő, bölcs tanár képét! Sok nagy magyar írónk önéletrajzi visszaemlékezésükben — így Szabó Lőrinc, Móricz Zsig- mond és sorolhatnánk még a neveket — azt vallja, öröm volt számára a tanulás. A gyermek, az ifjú életében érzelmileg, értelmileg egyaránt rendkívüli jelentősége van a' pedagógusok személyé.- nek. A szülők érzelmi fontossága, példaadása mellett a pe-, dagógusok: az óvónők, a tanítók, a professzorok a felnőtt példakép új típusát is képviselik; olyan mintát nyújtanak, amely új irányokat szab személyiségfejlődésüknek. A pedagógusokhoz fűződő személyes kapcsolat, amely a nevelésnek, a tanításnak egyik előfeltétele, nem olyan kapcsolat, mint amely két felnőtt és érett személyiség között épül ki. Leginkább a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlítható, amennyiben szintén, aszimmetrikus jellegű, nem két egyenrangú és egymás mellé rendelt fél között jön létre, mint például a munkatársak közötti kapcsolat. Az óvónő, a tanár és a szülő személyére egyaránt pozitív vagy negatív indulatokkal képes reagálni a neveltje, azaz mindkét esetben érzelmi tényezők alapozzák meg kapcsolatukat. A pedagógus — a szülőhöz hasonlóan — még akkor is jelentékeny személyes viszonyban van a gyermekkel, ha az netán haragszik rá. A jó pedagógus igenis az a valaki, akire a tanuló akár pozitívan, akár negatívan, de reagál, akinek a személye tehát megérinti őt, míg a „rossz” pedagógus — ezúttal pusztán személyiségpszichológiai oldalról közelítve meg a problémát — az a nevelő, aki a tanuló szemében érdektelen, közömbös. S ha érzelmileg nem áll közel hozzá a pedagógus, akkor ez a gyermek befogadóképességére, érdeklődésére kedvezőtlenül hathat. Szerencsére, ez utóbbi eset többnyire kivételnek számít, hiszen minden egyes pedagógus személyében van annyi színgazdagság, gyerekszeretet, lelkesedés, hogy általában képes olyan jellegű érzelmi odafordulásra diákjai iránt, hogy szinte automatikusan létrejöjjön közöttük egy bizonyos személyéhez szóló, érzelmi kapcsolat. Ez az érzelmi kapcsolat az óvónővel, a tanítóval, a tanárral való azonosulás egyik alappillére. A másik fő meghatározó tényezőt az utánzás; a mintakövetés jelenti. Az utánzással és a pozitív (vagy negatív) érzelmi viszonnyal alakul ki a pedagógus és a gyermek között azonosulás, amely elősegíti a pedagógusok által közvetített ismeretek, értékek, érzelmi kötődések átvételét, a gyermek személyiségébe történő beépítését ■— illetve a velük való szembefordulást. A nevelők személyes adottságai, tulajdonságai, többet jelentenek a puszta szaktudásnál, szakképesítésnél. Természetesen adottságaik, tulajdonságaik nagyon sokfélék lehetnek. Nehéz lenne mind felsorolni, listába gyűjteni, de egyet semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül: a pedagógus lelki egészségét, rátermettségét, amelynek birtokában teljes intenzitású készsége van a munkára, a nevelésre. A diáknak ezt a rátermettséget éreznie kell a nevelőjében. Azt, hogy nem egyszerűen csak a kötelességét teljesíti, hanem ez a munka, a nevelés-oktatás nemcsak érdekli, vonzza őt, hanem teljesen be is tölti személyiségét. Ha ezt átélté, akkor pedagógusa mellett azt is érzi a gyermek, amit Hermann Alice, a közelmúlt egyik legjelentékenyebb magyar névelője így fogalmazott meg: „...Érdemes belenőni egy olyan világba... amelyben a nevelők által közvetített kultúrértéknek, az emberi kapcsolat értékének elsajátításán kívül biztonságos alapélménye az, hogy benne ...jó felnőttnek lenni, jó, ha az ember olyan felnőtt lehet, mint amilyenek a pedagógusai.” Amikor a pedagógusokat ünnepeljük, akkor ezúttal a pedagógus-gyermek viszony is ünnepi megvilágításba kerül. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé: ahol valódi nevelés-oktatás folyik, ott a tanuló olyan valamit kap, amit sem a könyv, sem a televízió vagy az oktatógép nem adhat meg neki. Valamit, ami fokozott mértékű képességeket nyújt az önálló cselekvésre, és állandó lelki fejlődést eredményez. Mindehhez igazi pedagógusszemélyiség az alapfeltétel! Nem lenne teljes a képünk a pedagógus-diák kapcsolatról, ha ennek csak a diákok, a gyermekek számára való jelentőségét, értékhordozó szerepét ismernénk fel. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e kapcsolat legalább annyira fontos a nevelő, a pedagógus számára is. A gyermekek viszontszeretete, a pedagógus személyének szóló érdeklődése, megbecsülése visszahat a pedagógus munkakedvére, szeretőképességére. Az igazi szeretet és megbecsülés érzését, lelki-testi jó egészséget, kiegyensúlyozott életvitelt kíván ezen az ünnepnapon minden egyes pedagógusnak nemcsak gyermek, ifjú és szülő, hanem tiszta szívből társadalmunk minden tagja is! Mirtse Márta A francia Chateauroux városka régi kolostorának hatalmas — 55x9 méteres — kiállítótermében a napokban zárult Serge Delaveau párizsi festőművész kiállítása. Az egy hónapig nyitva tartó tárlatot' tízezrek nézték meg, a francia kritikusok igen elismerően írtak a látottakéról. A Nouvelle République egyenesen megköszöni a festőnek, hogy „segít felfedezni a szép Magyarországot”. — Kedves mester, gratulálunk, s kérjük vegye számba a méreteiben is impozáns kiállítás Tisza menti, békési képeit. — A Gordoliers-kolostor kiválóan alkalmas a nagyméretű képek bemutatására. Ezért bátorkodtam száznál is több, közöttük jónéhány egészen nagyméretű festményemet kiállítani. Nagyon örülök, hogy megmutathattam a francia közönségnek a Magyarországon — Szolnokon, Békésszentandráson, Szarvason és Debrecenben készült képeimet, számszerint 18-at, a 2,60x1,60 méteres Dinnyevásárt, a 1,62x1,30.-as Magyar parasztasszonyokat és más, a Tisza, a Zagyva és a Körös partján festett képeimet. — A Chateaurouxban bemutatott „magyar képek” jó részét láthatta már a Salon des Artistes Francais párizsi közönsége/ a stuttgarti, reimst, senlii tárlatlátogató és természetesen a szolnoki, debreceni néző. Az utóbbi tíz évben — örömünkre — sűrűn vissza-visszatér a Szolnoki Művésztelepre, onnan meg a Hortobágyra és a Körösök vidékére. Miért pont ezek a témák állnak érett művészete középpontjában? A poézis miatt? Pierre Ma- zars, a Figaro vezető kritikusa azt írta, hogy ön olyan realista festő, akinek minden ecsetvonásában ott a poézis. Dehát ezt máshol is megtalálná, ön az egész világot bejárta, mégis, a párizsi, Ber- thier bulvárt műterme egy darabka a magyar alföldből. Tanyák, galambdúcok, halászladikok, öreg fűzfák .. . — Azt hiszem, először csupán a gyermekkoromat idézte számomra a Magyarország. Az első világháború idején szüleim nagyapám tanyájára menekítettek, hogy ott biztonságban leszek. Nem szégyen, emberi dolog, ahogy múlnak az évek, úgy erősödnek a régi emlékek. Amikor először utaztam Magyarországra, ennek is lassan húsz éve lesz, megtaláltam ott a gyermekkori emlékeimet, a tanyát, a galambokat, a lovakat, a teheneket. Megtaláltam a Szolnoki Művészte- lepen a nyugalmamat is. Tengernyi szépség fogad az Alföldön, élvezem a színeket, a hangulatot, a földművelő emberek, pásztorok nyugalmát, bölcsességét, tartását... — Igen, engem a Magyar- országon festett képednek Tisza. Serge Delaveau festménye harmóniagazdagsága lepett meg elsősorban. — Pedig nem „szelídítem” az Alföld világát, olyannak festem, amilyennek látom. S azt hiszem, arra manapság igen nagy szükség van, hogy az emberek meglássák környezetük szépségeit, örülni tudjanak a mindennapok harmóniájának. — Mikor jön újra hozzánk? — Remélem, a telet ott tölthetem. Űj élmény lesz számomra a hó, a jeges folyók látványa. Nagyon készülök rá ... Tiszai Lajos Üzemtörténetek és krónikák Hazánkban ma már jószerivel alig található olyan, magára valamit is adó nagyüzem, vállalat, amely az elmúlt években ne íratta volna meg saját történetét. Különösképpen az évszázados múltú, nagy hírű gyáróriások jeleskedtek. Vezetőik gyakorlott történészeket, írókat kértek fel a krónika papírra vetésére: gyakran külsőre is imponálóan vaskos kötetek őrzik a múltat. Ha vékonyabb is egy-egy üzemtörténet, s ha amatőr hely- történész munkája, akkor is figyelemre méltó. Az üzemtörténetírás mozgalma a felszabadulás után bontakozott ki. A korábbi időkből alig két tucatnyi gazdaságtörténet, üzem-, iparág-, vagy iparvidék-történetet őriznek a könyvtárak; az utóbbi három, négy évtizedből viszont már több százat. S az elkészült krónikák mindegyike nem is került a közgyűjteményekbe. Vannak olyan munkahelyek, ahol az átlagosnál is nagyobb figyelmet szentelnek a hagyományoknak: tárgyi és írásos gyűjteményeket alakítottak ki, gyűjtik a forrás- értékű üzemi évkönyveket, mérlegbeszámolókat, a társadalmi szervezetek dokumentumait. Ünnepi alkalmakkor kiállítások nyílnak: bemutatják az üzem barkácsoló mestereinek makettjeit, rajzait, emléktárgyait, a legjobb szakmunkástanulók remekeit. Gondolván és mondván; ezek is az üzem történetéhez tartoznak ... Az üzemtörténet-írás legjobb művelői a Magyar Történeti Társulatban önálló szakosztályba tömörülnek, időről időre országos és regionális tanácskozásokra, tapasztalatcserére gyűlnek ösz- sze, újabban saját értesítőjük is van ... Az üzemtörténet-írás a múltat már többé-kevésbé feltérképezte — bár teljességről még nem beszélhetünk —s a jelen viszont még eléggé feltáratlan. A gyáriak mindennapjairól, örömeiről, törekvéseiről, életmódjáról még nem szólnak. Lehet enélkül üzemtörténet? S ki mások menekíthetnék át a jövőnek a ma történelmét, ha nem mi magunk?! A legjobb üzemtörténetírói közösségek már rég felismerték, hogy az emberi emlékezet semmivel sem helyettesíthető értékeket rejteget. A Láng Gépgyáriak például személyesen keresték meg régi dolgozóikat, nyugdíjasaikat, veteránjaikat, s lejegyezték visszaemlékezéseiket. A telefongyáriak — ugyancsak társadalmi aktivisták segítségével — a régi sztrájkok, bérharcok emlékanyagát ásták elő. Az országban — becslések szerint — vagy száz helyen működnek hasonló üzemi közösségek, s ez nem is kevés. El kell azonban fogadni az egyik neves szaktekintély megállapítását, aki szerint a mozgalom társadalmi hasznossága ma még elsősorban a gyűjtőmunka, a gyűjtött emlékek megőrzésében, az üzemtörténeti források ismeretében fejeződik ki. Mindez jórészt a múltra, a történelemre: napjaink krónikájára kevéssé vonatkozik. Más szavakkal: üzemtörténet-írás van, létezik, virágzik, üzemikrónika-írás viszont alig-alig. Bizonyos, hogy elmarad az igényektől — az önmagunkkal szemben támasztható igényektől —, s a lehetőségektől is. Hogy menyire, azt jelzi az ellenpélda, a helytörténeti mozgalom. A falukrónikások országszerte szorgosan rögzítik a dolgos hétköznapok eseményeit, például a tanácsüléseket, az iskolaavatást, a társadalmi munkát, a járdaépítést, a falugyűlést, a sportnapot, a szüreti bált, az öregek ünnepét. A települések lakóinak örömeit, gondjait. A krónikákban naponta gyűlnek a sorok. Az üzemi krónikák vezetése a falusiénál talán bonyolultabb, talán egyszerűbb feladat. Kétségtelen, egy-egy üzem, gyár működése nem minden dolgozó számára áttekinthető, a munkamegosztás feszesebb, ám a mérnök, a közgazdász, a jogász, a művezető, a munkás, a szo- cialistabrigád-tag, a KISZ- titkár, a bizalmi, a raktáros a maga munkaterületén birtokolja a szükséges ismereteket. Gondolatait, javaslatait, örömeit, gondjait papírra is vetheti. Megírhatja napjaink helyi munkásmozgalmát. Ott meg is írják, ahol igénylik ezt a vezetők, s ahol szövetségesre leltek a szak- szervezetben, az ifjúsági mozgalomban és a népfrontmozgalomban. Ezekben az üzemekben kétségtelen, nem a^-anykönyvek íródnak. Csak olyanok, mint amilyenek a hétköznapok. Olyan tükröt tartanak maguk elé. a helytörténetíró munkásközösségek, amelyek nem torzítanak. Nem szabad, hogy torzítsanak, mert akkor méltatlanok lennének a honismereti mozgalomhoz, amelynek részei. Deregán Gábor Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Világablak. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Két szvit. 9.37: Beszélni nehéz, (ism.) 9.49: Bartók-kérusok gyerekeknek. I. 0.05: „Vár egy új világ... " 10.35: Találkozás a Hang-villában. (ism.) 10.54: Donizetti: A csengő. II. 50: Gyöngy Pál filmdalaiból. 12.30* Ki nyer ma 7 12.45 : Közéleti térkép. 13.05: Régi kórusmuzsika. 13.25: Népdalok. 14.10: A füredi szivhalászat. 14.25: Operaslágerek. ___ 1 5.00: Zengjen a muzsika! 15.30: Nóták. 16.05: Iskolák, őrsök, barátak. 17.00: Olvastam valahol. 17.20: Holnap közvetítjük... 17.40: Zenés játékokból. 17.57: Kritikusok fóruma. 19.15: Rádiószínház: Isten veletek, indiánok! 19.58: Kedves zeneműveim. 20.52: Szórakoztató zene szintetizátorra. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Nagy Sándor mélyhegedűn játszik, Rohmann Imre zongorázik. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Virágénekek. PF.TÖFI RÁDIÓ • 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, lism.) 9.05—12.00: Zenés délelőtt. 12.10: Fúvóspolkák. 12.25: Ütikalauz — üdülőknek. 12.30: Magyari Imre népi zenekara játszik. 13.10: A tegnap slágereiből. 14.00: Lelátó. 15.05: Betűtenger. 16.05: Trió. 17.05: A budapesti ökölvívó EB- ről jelentjük. 17.20: Diákfoci. 17.30: Népdalkörök pódiuma, (ism.) 17.55: Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 19.05: A Csehszlovák Rádió tánc- zenekarának új felvételeiből. 19.22: Tolnai László nótáiból. 19.42: Régi orosz énekek. 20.05: A Stranglers felvételeiből. 20.50: Díszdoktor' lettem. 21.00: Népdalcsokor. 21.17: A budapesti ökölvívó EB- ről jelentjük. 21.32: A Rádió Dalszínháza: Lili. 23.20: A mai dzsessz: Bili Evans felvételeiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Epizódok a Rádió 30 éves gyermekkórusának történetéből. 9.38: Zenekari muzsika. 11.23: Népzene sztereóban. 11.48: Pillanatkép. 11.53: Kamarazene. 13.05: Bioritmus. 13.25: Borisz Godunov. 14.20: Slágerről slágerre. 15.00: Brahms: A-dúr szonáta. 15.20: Händel: Messiás — oratórium. 16.16: Géniusz. Versek, (ism.) Közben: 16.31: Az oratórium közvetítésének folyattása. 17.49: Durkó Zsolt műveiből. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Operaáriák. 19.30: Teljesítmények nyomában. 20.00: Prágai tavasz. Közben: kb. 20.50: Vászon és katedra. 21.05: A hangversenyközvetítés folytatása. 22.30: Perspektívák. 22.00: Könnyűzene gitárra. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazin. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) * 8.10: Iskolatévé. 9.30: Delta. 9.55: Hirdetés. Dán film. (ism.) 10.30: Amerikai burleszkparádé. 10.45: Képújság. 15.00: Hírek. 15.10: Etűdök gépzongorára. 16.50: Képújság. 16.55: Ne játssz a tűzzel! 17.05: Cimboraság. 17.35: Reklám. 17.40: ökölvívó Európa-bajnok- ság. 18.40: Üt a döntőig. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.10: Liverpool—Juventus. Bajnokcsapatok Európa Kupája labdarúgó döntő mérkőzés. 22.05: Kockázat. 22.35: Tv-híradó 3. 22.45: Himnusz. II. MŰSOR 18.05: Kerek világ. 18.20: A karavánút mentén. 18.50: Unser Bildschirm. 19.10: Sorstársak. 19.30: Balett mindenkinek. VII/7. 20.00: Szabó Magda: Danaida. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Egészségünkért! 22.00: ökölvívó Európa-bajnok- ság. 22.40: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.15: Tv-fórum. 20.35: Költészet. 20.45: A függetlenségért. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: A világ legendái. 9.15: Postaláda. 9.30: Történelmi elbeszélés: a XX. század. 10.00: Pályaválasztás. 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 12.30: Hírek. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: A világ legendái. 18.15: Plusz mínusz 16 év. 18.45: Hazai együttesek. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Sportszerda. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: A zöld terv iskolája. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Az utolsó fordulat. Szev- jet játékfilm. 21.45: Tegnap, ma, holnap. 22.00: Májusi operaesték. 22.45: Alkalmak és nyomok. SZÍNHÁZ 1985. május 29-én szerdán 19 órakor Békéscsabán: A NYUGAT LANYA (a szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka) Bérletszünet 1985. május 29-én szerdán 19 órakor Budapesten: A BOR 1985. május 31-én pénteken 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉL Justh Gyula-bérlet 1985. május 31_én pénteken 20 órakor Lőkösházán: GELLÉRTHEGYI ALMOK MOZI Békés Bástya: 4-kor: Akit Bulldózernek hívtak, 6 és 8-kor: A magyar nép nevében. Békés Kert: Lady Chatteríey szeretője. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Flasdance, 6 és 8- kor: Végelszámolás. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Forróvérű kísértet, fél 8-kor: Ez igen! Gyula Erkel: fél 6-kor: Feketeszakáll szelleme, fél 8-kor: Mindhalálig zene. Gyula Petőfi Tizedes meg a többiek. Orosháza Partizán: fél 6-kor: Fekete paripa, fél 8- kor: Britannia gyógyintézet. Szarvas Táncsics: Anna Pavlova I—II. Szeghalom Ady: UFO Arizonában.
