Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-28 / 123. szám
o i:nauRTiiti 1985, május 28., kedd Ahol a jövőre is gondolnak A Hajtóművek és Festőberendezések Gyára (HAFE) békéscsabai gyárának évenként 400 millió forint értékű termék előállítása a terve, melynek mintegy 75 százaléka exportra kerül. Festőberendezéseket ' főként szovjet megrendelésre gyártanak, de jelentkezett már kínai vevő is. Kisebb meny- nyiségben készül hajtómű, szintén elsősorban exportra. A termékek árát a szerződésben 2—3 évre előre meghatározzák. Hogy mennyi lesz rajtuk a nyereség, az a termelési költségektől függ. Ezeket tehát minél lejjebb kell szorítani. De lehet-e a célt gyártás- és gyártmány- fejlesztés nélkül megvalósítani? Kétségtelen, hogy nem. Ám a fejlesztéshez tőke kell, ami csak a nyereségből képződhet. Arra pedig senki ne gondoljon, hogy a nyereséget áremeléssel is lehet növelni. A konkurrens termelő cégek résen vannak, hiszen ők is el akarják adni a portékájukat. A vevőt pedig csupán az érdekli, hogy azt milyen minőségben és milyen áron kapja meg. Gyártás- és gyártmányfejlesztés Ilyen kis eszmecsere után kérdezem* Hankó Pál főmérnöktől : — Mi az elképzelésük, tervük a következő, mondjuk 5—10 évre? A válasz: — Beszéljünk külön a gyártás- és a gyártmányfejlesztésről. A gyártással kapcsolatban el kell mondanom, hogy a Kazinczy utcai üzemrészt várhatóan egy-két év múlva áttelepítjük a Beré- nyi úti gyárba, ahol a lakatosok új üzemcsarnokba, míg a régibe a forgácsolók kerülnek (Később még egy üzemcsarnok épül.) így olyan technológiai sorrend alakul ki, amely lehetővé teszi, hogy kevesebb emberrel, ..kevesebb energiával, kevesebb anyagmozgatással oldjuk meg a feladatokat. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy új és a mostaninál korszerűbb gépeket, termelőberendezéseket is üzembe helyezünk, akkor legalább egykét százalék termelésiköltségcsökkentést érhetünk .el. — Melyek a gyártmányfejlesztéssel kapcsolatos tervek? — Továbbra is hajtóművet, konvejort és festőberendezést gyártunk, ezekre specializálódott a gyár. De a gyártmányainkat folyamatosan korszerűsítjük. A vasszerkezeti elemeket és az elektromos vezérlőberendezéseket is. Egyre szélesebb körben használjuk fel az elektronikát. — Hogyan tudják az elképzelésüket megvalósítani? — Az utóbbi időben már komoly eredményeket értünk el, s a folytatáshoz továbbra is adottak a feltételek. Huszonöt mérnök dolgozik a gyárban. Fiatalok, a mai kornak megfelelő tudással rendelkeznek. Olyan feladatokkal bízzuk meg őket, amelyeknek megoldásában kifejthetik képességeiket. Mérnökökből, technikusokból külön teamet hoztunk létre, és kialakítottunk fejlesztőműhelyt is* Most mutatkozik meg az eredménye A mérnökök 75 százaléka a gyár ösztöndíjasaként tanult az egyetemen. Ügy 10 évvel ezelőtt kezdődött ez a folyamat, ami jelentős költséggel járt. De az előrelátásnak most mutatkozik meg igazán az eredménye. A ráfordított összeg kamatos kamattal térül vissza. Rédei Sándorné, a gyár személyzeti vezetője ehhez még a következőket fűzi: — Arról is gondoskodunk, hogy a fiatalok rendszeres továbbképzésen vegyenek részt. Országos szervezésű tanfolyamokra, műegyetemi előadásokra küldjük őket, és anyagilag is támogatjuk azokat, akik meg akarják szerezni a szakmérnöki képesítést. Nem olcsó dolog, de ezek nélkül nincs jövő. Igyekszünk azt is megoldani, hogy a mérnökök bérében ne legyen lemaradás. — És milyen a szakmunkáshelyzet? — A gyárban forgácsolók, lakatosok, elektrotechnikai, illetve erősáramúberendezés• szerelők dolgoznak. Java részük törzsgárdatag. Csupán néhány lakatosra volna még szükségünk. Erre a szakmára nincs elég tanulónak jelentkező fiatal. Az elektromos szakmák igen népszerűek. — A szakmunkások részére is van továbbképzés? — Igen, szakmai tanfolyamokat szervezünk, amelyekhez a GTE megyei szervezete nagy segítséget nyújt. Egyébként a GTE munkájában a gyár mérnökei nagy szerepet töltenek be. Mindennek az alfája és ómegája 4 Nemrég a tévében bemutattak egy üzemet, ahol a termelésben egyetlen ember sem vesz részt. Csupán a termelés folyamatosságát ellenőrzi két mérnök. Feladatuk a hibaelhárítás, ami persze, igen nagy szakértelmet kíván. Ilyen üzem bizonyára még nem sok van a világon, de az elektronika és a számítás- technika gyors fejlődése arra enged következtetni, hogy az ember szerepét a termelésben mindinkább átveszi a gép. Persze, nem vonatkoztatható ez a különböző szolgáltatásokra, javításokra, vagy mondjuk út-, vasút-, házépítésre, faültetésre, vagy éppenséggel állatnevelésre. Szóval nem kell munkanélküliségtől tartani, de több vonatkozásban lehetővé válik a munkaidő csökkentésé. Mert nem az a lényeg, hogy naponta meghatározott ideig dolgozzon az ember, hanem az, hogy termelje meg, amire szüksége van. És minél rövi- debb idő alatt képessé válik rá, annál több ideje marad a pihenésre, szórakozásra, művelődésre. Ezt az emberi törekvést szolgálják a jól képzett szakemberek. Jelen esetben a HAFE mérnökei, szakmunkásai. Még akkor is, ha egyelőre „csak” az a közvetlen cél vezérli őket, hogy jó minőségű, árban elfogadható és keresett termékeket állítsanak elő — nyereségesen. Ami mindennek az alfája és ómegája. Pásztor Béla Konvejorpálya elektronikus vezérlésének számítógépes tesztelése. A számítógépnél három mérnök: Vántus Lajos, Hankó Pál és Gyurkovits János Fotó: Veress Erzsi Üzemjelük: BC Tejgyár a város szélén Máris elnézést kérek a címbeli poénkodásért, he-* ■ lyesbítek: tejüzemről, a Sárréti Tej Szövetkezeti Közös Vállalat békéscsabai üzeméről szólunk a továbbiakban. Mégpedig: a nemzetközi tejnap kapcsán, amely alkalom lehet a tejfogyasztás népszerűsítésére és a tejtermelés, -feldolgozás gondjainak felvillantására. A csabai üzem két vezetőjével, Márky Albert igazgatóval és Szőllősy Gábor igazgatóhelyettessel beszélgettünk arról, ők hogyan látják az említett kérdéseket — az üzemen belül. Bár nézőpontjuk nem tekinthető or-; szágosnak, sok olyan gondot éreznek, tapasztalnak, amely bizony jól jellemzi viszonyunkat a tejhez. Kezdjük a termeléssel. Mind több fórumon kongatják meg — joggal — a vészharangot, hogy üzemek és háztájizók sorra számolják fel a tehenészetüket. Ha ma még nincs is baj a nap tejellátással, érdemes a kérdésre odafigyelni, mert előbb-utóbb odáig jutunk, hogy újabb termelési programot kell indítanunk, a tej érdekében. Tudja ezt a két üzemi szakember, de úgy érzik, a csabai üzemet még nem fenyegeti az alapanyaghiány. Tizennégy békéscsabai és környéki üzemből veszik meg a tejet, a termelők szívesen hordják a megyeszékhelyre a „macskafröccsöt”, amelynek minősége nem sok kívánnivalót hagy maga után. A.múlt év elején bevezetett minőség szerinti átvétel máris érezteti hatását, megnőtt a bakteorológiai szempontból is jónak számító tej aránya. Sajnos, mindebből a termelő nem sokat érez — egyelőre —, mert a tejüzem szakemberei szerint mindössze hat fillérrel kapnak többet a jobb tej literjéért. Ez nem ösztönöz, hogy külön áldozzanak a nagyobb tisztaságra. Most még a tejüzemben is keverik a különböző minőségű tejeket, de remélik, előbb-utóbb eljön annak is az ideje, hogy a jobb tejből készült jobb termékért többet kérhetnek a fogyasztóktól. Ez még a jövő zenéje. A közelmúlt egyik kellemetlen zavara azért gondot okozott a csabai tejüzemnél is. A kétéves aszály és a kemény tél következtében a tehenek nem adtak annyi tejet, mint ' arra számítottak. Március közepétől végig tartott ez az időszak, s azzal a következménnyel járt, hogy csökkenteni kellett a népszerű szendvicstúró gyártását és a szeghalmi üzemtől kérni tejet. Ott viszont így kevesebb trappistasajt készülhetett... Szóval: volt miért idegeskedniük a tejfeldolgozás szakembereinek, hogy ne szenvedjen hiányt a megye- székhely és környéke az alapvető tejtermékekből. Itt kell elmondani, hogy a megyeszékhely déli ipartelepén található üzem Békéscsaba és környékének, igényét kilencven százalékban fedezi, ami az alapvető tejtermékszükségletet illeti. S hogy mik ezek a termékek? Az első és talán legfontosabb a napi 40—41 ezer liter tej, amelyet a kívánt zsírtartalomra fölözve és beállítva kilenc kiszerelésben szállítanak a kereskedelemnek. Akad közöttük: fóliás, kannás, poharas, literes, félliteres, zsíros és zsírszegény — kinek-kinek kedve szerint.’ Futószalagon a zacskós tej Fotó: Fazekas László Mintha csökkenne az utóbbi időben a kilyukadó tejes-i zacskók aránya vagy csak úgy tűnik? — kérdezem az igazgatót. — Sajnos — mondja —, még mindig 1,2 százalék gyártáskor a selejt. Az üzletekben valóban csökkent a technikai selejt e fajtája, de mi még mindig magasnak -»tartjuk. Az igazgató tehát elégedetlen, annak ellenére, hogy országosan három százaléka megy veszendőbe a tejnek csomagoláskor és kiszállításkor .Nem baj, hogy elégedetlen, mert nekünk fogyasztóknak kedvez. A kétségtelenül legjelentősebb tejgyártás mellett készítenek félzsíros étkezési túrót, sós-zsíros szendvics- túrót, tejszínt, vajat. Termékeik eljutnak Budapestre, Kecskemétre, Szegedre. Az állami tejiparral kialakított jó kapcsolatukat jelzi, hogy például szállítanak vajat a szegedi tejgyárnak — igaz, kívülről nem látszik rajta, hogy csabai. Csak a figyelmes szemlélő látja a szavatossági jelnél az üzemjelünket, hogy: BC. Nem sokat töprengenek az üzem vezetői, hogy ez jó,, vagy sem. Tudniillik, hogy a fogyasztó tudja-e, hogy a szeghalmi vagy a békéscsabai üzem termékét veszi: de egy biztos, nem szégyenkeznek az áruik miatt. És a két üzem együtt igazán sikeres: a Sárréti Tej Közös Vállalat hatszor lett kiváló, idén másodszor kapnak munkájukért elismerő oklevelet. Két nap-t pal a tej világnapja után az idén is ünnepelnek Szeghalmon és Békéscsabán. Tavaly jó évet zártak, s a kitüntetés csak megerősíti a csabai üzem majdnem 170 dolgozóját, hogy megéri éjszakázni, hét végén is dolgozni. Mert nem könnyű a tejesek munkája, sokan az új jelentkezők közül vissza is riadnak tőle. Szerencse, hogy kialakult már a törzsgárda magja, amely nem tűri meg a lógósokat, lézengőket. Nem is lehet, hiszen például a 12 gépkocsi összesen 350—360 helyre szállítja az árut — napjában többször is megtéve egy-egy kört és ez nagy felelősség. A napi kemény munka mellett újdonságokon is törik a fejüket. Az egyik szlovákiai túrófajta nyomán kialakított szendvicstúró népszerűségén felbuzdulva újabb termék gyártásába fognak: körözöttet dobnak a piacra az év végén. Sós lesz, köményes és csípős, a táj szokásainak megfelelően. Nemsokára bevezetik a fővárosban már kapható zsírszegény tejfölt, várhatóan az is népszerű lesz. A népszerűségre lehet következtetni az egyes áruk forgalmából az év eleji áremelés után is — magyarázza a két szakember. Mint szokott, egy hónapra visszaesett a drágulás után a tejtermékek fogyasztása, aztán megkezdődött az eredeti szint visszaállása. Most azt tapasztalják, hogy az emberek a „szélsőséges” tejeket szeretik. A legmagasabb és legalacsonyabb zsírtartalmút — a hagyományos 2,8 százalékos és a 2,2 százalékos fogyasztása még mindig alacsony. Bíznak azonban benne, hogy előbb-utóbb a zsírszegények — az új tejfölt is beszámítva — viszik el a pálmát. Nemcsak mert az üzemnek így jó, hanem mert ' néfiány fogyasztónak sem ártana, ha lefogyasztana néhány kilót. A tej világnapja — mint megtudtam — nem ám amolyan pirosbetűs ünnep a feldolgozóknál, mint például a bányásznap. Alkalom a tej7 fogyasztás népszerűsítésére, árubemutatók tartására. Ma, a nemzetközi tejnapon sem mondhatunk mást, mint egy régi, és igaz közhelyet: a tej élet, erő, egészség, igyunk belőle minél többet! M. Szabó Zsuzsa
