Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
1985, április 11., csütörtök Szakszervezeti beutaló nélkül is... Gazdag, sokrétű programok a gyulai SZOT-győgyüdülőben Április 13-14-én Értelmiségi fiatalok találkozója Békéscsabán A KISZ Békés Megyei Bizottsága a hét végén, április 13-án és 14-én rendezi meg megyénk értelmiségi fiataljainak újabb találkozóját Békéscsabán, a KlSZ-isko- lában. A megnyitót szombaton délelőtt 10 órakor tartják. Ezt követően a résztvevők napjaink ifjúságának helyzetéről, feladatairól, valamint az értékek válságáról hallgathatnak meg előadásokat a témák nemzetközi hírű szakembereitől. Délután az Értelmiségi Fiatalok Békés Megyei Tanácsának hat szekciójának tagjai a rétegeket leginkább érdeklő kérdésekről cserélhetik ki véleményeiket. Fórum is lesz a megyei találkozó első napján: Békés megye párt-, állami és társadalmi vezetői válaszolnak a kérdésekre. Este szórakoztató és ismeretterjesztő színes programok várják a fiatalokat. Vasárnap délelőtt újabb előadásokra és szekcióbemutatókra kerül sor, majd sportversennyel délután ér véget a találkozó, amelyre nemcsak egyéneket, de egész családokat is várnak a rendezők. A gyermekek és házastársak szórakoztatásáról külön is gondoskodnak. (ni) Bővülő kölcsönzőszolgálat Jól emlékszem, az ötvenes években nemcsak munkát, üdülőjegyet kapni is dicsőség volt. Azóta többször „rendezték” a beutalójegyek árait, s — ismerőseimtől, barátaimtól tudom — ma már közel sem számít olyan megtisztelő jutalomnak a szakszervezeti beutaló. Még a külföldi sem! Nem egy olyan esetről tudok, amikor a vállalati szakszervezeti bizottságok „nyakukon maradt” beutalókat küldtek vissza a központnak, vagy hosszasan körbe telefonálták a környező vállalatokat, nincs-e szükségük rá. Az állandóan növekvő üdülési költségek ,,ellenértékeként” — meg azért is, hogy az üdülők kihasználtsá- gi foka ne csökkenjen a minimális alá — az üdülő dolgozóinak, vezetőinek is egyre sokrétűbb, színvonalasabb szolgáltatást kell nyújtania a beutaltaknak. Mindezekről a közelmúltban beszélgettünk a gyulai — joggal állíthatjuk — az ország egyik legnagyobb és legkeresettebb gyógyüdülőjének vezetőjével, Dömény Ferenccel. — Kezdjük a legfrissebbel: a közelmúltban nyilvánították Gyulát gyógyhellyé. Jelent ez valamilyen változást az önök munkájában? ■— Nemcsak a városnak, úgy érzem, számunkra is nagy büszkeség, megtiszteltetés, hogy Gyula gyógyhely lett. Nem is elsősorban az anyagi előnyre gondolok — bár, ez sem elhanyagolható —, inkább arra, hogy az egész országban mindössze tizenhárom település büszkélkedhet ezzel a ranggal. Természetesen ez főleg kötelezettségeket jelent számunkra. Még nagyobb erőfeszítést mindannyiunktól, akik itt dolgozunk, hogy egyre magasabb színvonalú ellátást tudjunk biztosítani vendégeinknek. Kedvességet, előzékenységet, mosolyt, finom falatokat, hogy máskor is szívesen jöjjenek hozzánk. — A nyári hónapokban nemigen lehet gond színvonalas programokat biztosítani a vendégeknek. Itt a csodálatos várfürdő. Egyre nagyobb híre van a várszínháznak. Megyénk bővelkedik természeti szépségekben. Gazdag a vad- és halállomány. Lehet hajózni a Körösökön. Egy-egy napos programot adhat a Szarvasi Arborétum felkeresése, egy hangulatos est a Mókus csárdában. Aránylag olcsón, rövid idő alatt el lehet jutni Nagyszalontára, Nagyváradra, Aradra, Temesvárra. De mi van télen? — A vendégforgalom azt igazolja, hogy a gyulai SZOT-gyógyüdülő egyike hazánk legkedveltebbjeinek. Nálunk nem lehet holtidényről beszélni. A téli hónapokban is minden helyünk foglalt. Ennek bizonyítására mondanám, hogy az új szárny — amely Laza- ro Pena, a kubai szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéniségének nevét vette föl — 1982. június elején fogadta az első beutaltakat. Lényegében a következő, az 1983-as évet tekinthetjük az egyesített gyógyüdülő első teljes évének. Ekkor a helykihasználás 99,1 százalékos volt. Tavaly már 100 százalékos! És az érdeklődés azóta is állandóan nő. Egyre több az igénylő. Lehet, hogy nem ildomos, de mégiscsak elmondom, a legkülönbözőbb protektorokat keresik meg egy-egy gyulai beutalóért! Valóban úgy van, ahogy a bevezetőben elhangzott, vannak az országban üdülőhelyek, amelyek iránt csökkent az érdeklődés. Visszatérve a kérdésre, hogy mit tudunk télen nyújtani? Nos, ezekben a hónapokban is a kéthetes turnusok vendégeinek az itt töltött időszakra, több mint 30-féle kulturális és sport- pragramot! Mindezt a hatásos gyógyászati ellátáson túl. Néhány érdekesebbet: szaunát építettünk, amely igen hamar kedveltté vált. Szoláriumot is beszerelünk rövidesen. Vásároltunk egy „fogyasztógépet”. Nosztalgiaestek, bálák, népszerű művészek szórakoztatják vendégeinket. A sport és kultúra mellett tág lehetőségét kínáljuk a különböző tudományágak népszerűsítésének, . távcsöves csillagászati bemutatókat tartunk. — Elismerem, hogy a felsoroltak valóban sokrétű szórakozást nyújtanak a vendégeknek. Ennek ellenére a már korábban említett árváltozásnak ön szerint nem lesz negatív hatása a gyulai gyógyüdülőre. — Erre határozottan, és nemmel válaszolok. A SZOT- üdültetést változatlanul a magyar dolgozók nagy vívmányának tartom. Az üdülőjegyek magasabb ára, igaz, valamelyest drágábbá teszi az üdülést, de még így is olcsónak mondható. Köztudott, hogy az üdülést igénybe vevő dolgozók a tényleges költségek csak egyharmadát fizetik, a többit a szakszervezet vállalja magára. Tudomásom szerint a beutalójegyek árváltozása nem érint mindenkit egyformán. A több gyermekes családok, a szakmunkástanulók a jövőben díjtalanul üdülhetnek. A gyógyüdülőkben, a szanatóriumokban is kisebb mérvű lesz az áremelés. Igaz viszont, hogy azok valamivel többet fognak fizetni az átlagnál, akik külföldre kérnek beutalót. — Nem tudom, van-e olyan statisztikájuk, ami kimutatja: melyik réteg veszi leginkább igénybe a gyulai gyógyüdülőt? — A foglalkozást tekintve a mezőgazdaságiak vezetnek. De sokan vannak a csepeli munkások, a vegyiparban dolgozók, valamint a Helyiipari és Városgazdálkodási Szakszervezet tagjai, akik az üdülő beruházási költségeiből vállaltak tetemesebb részt. Ami a kort illeti, az üdülő adottságaiból következik, hogy főleg nyugdíjasok jönnek, nekik van leginkább szükségük a gyógyulásra. Nemrég vezettük be a családos üdültetést is. A nyári hónapokban, az iskolai szünetekben érkeznek hozzánk a családos beutaltak. A 800 felnőttel ilyenkor 400 gyermek is érkezik. Őszintén meg kell mondanom, ez az üdülő nem optimális gyermekek részére. Amikor jó az idő, még csak- csak eltöltik az időt valahogy, de amikor esőssé, vagy hűvössé válik, és nem mehetnek a fürdőbe, vagy a vár köré játszani, már sok a baj velük. Nemcsak azért, mert nem egyszer komoly károkat okoznak a berendezésekben, de azért is, mert az éppen betegségük miatt csendre, .pihenésre vágyó idős emberek nyugalmát zavarják. Megmondom úgy, ahogy van, mi éppen a betegek érdekében szeretnénk, ha Gyulán megszüntetnék a családos üdültetést. Erre a célra szerintem inkább megfelelne a szomszédos kastély épülete. — Említette, hogy 100 százalékos kihasználtsággal rendelkezik az üdülő. Mégis hallottam, hogy beutaló nélkül is tudnak vendégeket fogadni. Valóban igaz ez? — Igaz. Ismeretes, hogy az utóbbi években minden SZOT-üdülőben lehetőség van arra, hogy a felszabaduló helyeket beutaló nélkül kiadják. Ugyanis számtalan esetben megtörténhet — és meg is történik —, hogy a beutalt jelzi: néhány nappal később érkezik, vagy halaszthatatlan ügye miatt hamarabb szeretné befejezni az üdülést. Az így felszabadult szobákat beutaló nélkül kiadhatják, önköltséges térítéssel. Ez a mi esetünkben gyakorlatilag azt jelenti, hogy bárki, aki szakszervezeti tag, egy ilyen szobát egy napra 220 forintért megkaphat. Ebben az árban benne van a teljes ellátás, szállás és étkezés. Az ösz- szeg I/A színvonalú üdülőkre vonatkozik. A II. és III. osztályú üdülők bár olcsóbbak, még így is kevesen veszik igénybe. — Ezek szerint a megyéből is bárhonnan jelentkezhetnek? — Természetesen, bár több az, érdeklődés a fővárosból és az ország más városaiból. Ennek gondolom az is oka lehet, hogy a megyében erről a lehetőségről kevesen tudnak. — És ha az illető nem szakszervezeti tag, netán külföldi, akkor is jöhet? — Igen, de ők már jóval többet fizetnek. A nem szak- szervezeti tagok naponta 380, a külföldiek pedig 550 forintot. Ezzel kapcsolatban mondhatok egy jó hírt. A jövő évtől Gyulán már több mint száz férőhellyel rendelkezünk, így nagyobb lehetőség lesz arra, hogy többek kérését teljesíthessük, olyanokét, akikét eddig beutalójegy hiánya miatt el kellett utasítani. Béla Ottó Egy éve működik leány- vállalatként az Ezermester és Űttörőbolt kölcsönzőszolgálata. Azóta a kölcsönzőhálózat tovább bővült, eszközállománya is gazdagodott, megújult. A napokban Békés megyébe látogatott, s a továbbfejlesztés itteni lehetőségeit kereste Borgula István, az Ifjúsági Turisztikai Kölcsönző Leányvállalat igazgatója. — Elsődleges célunk, hogy valamennyi megyeszékhelyen megteremtsük bázisunkat, vagyis kölcsönzőket hozzunk létre. Napjainkban 9 megyeszékhelyen működik már kölcsönzőnk, az Állami Ifjúi sági Bizottság határozata értelmében 1986 végére mind a 19 megyében, illetve nagyobb turisztikai központban ott leszünk. Feladatunk az, hogy olcsó árainkkal, főként a diákok csoportos és egyéni túrázását segítsük — kezdte az igazgató. Ezután elmondta azt is: a vállalat a turizmuson túl, ha szerényebben is, de segíteni kívánja a „Csináld magad!” mozgalom keretében a barkácsolókat is. Nem vagyunk nyereség- centrikusak: alapfeladatunk, hogy a kispénzű fiatalokat támogassuk. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de igaz: a kedvezményekből bei vételkiesésünk van, ám azt az ÁIB honorálja — folytatta Borgula István. Az Ifjúsági Turisztikai Kölcsönző szolgálatnak a Balaton partján három nagy bázisa működik, ezenkívül Bükkszentkereszten és Bán- kúton van nagyobb központjuk. Vízi és szárazföldi turisztikai felszereléseket kölcsönöz a csabai kölcsönző is, melynek eszközállományát az idén tovább gyarapítót-) ták, bővítették. A csabai üzleten kívüj tavasztól őszig működik a békéscsabai vízi és a szanazugi kölcsönző. Megtudtuk azt is: a békéscsabai kölcsönző árukészlete a legnagyobb, több mint hárommillió forint értékű. A Lenin úti, korszerűen-kialakított, 110 négyzetméteres üzlet bőséges kínálattal várja a kirándulni, pihenni vágyókat, a téli, a nyári és a vízi sport szerelmeseit. Ez évtől új szolgáltatással bővítették és bővítik profiljukat: barkácsgépek, gyors- darabolók, fűnyírók és kerti kisgépek is kölcsönözhetők. S ugyancsak újdonság: közkedvelt fémvázas hátizsákot is bérelhetnek a nagyobb túrára indulók. — A Balaton mellett nem kívánjuk tovább bővíteni szolgáltatói hálózatunkat, a jövőben inkább a Velenceitóra telepszünk, s tovább keressük az országban a ma még kihasználatlan, ám népszerűvé tehető vidékeket, így a Tisza II. vízlépcső környékét és természetesen Békés megyében Békés, Szarvas és a Körösök térségét — mondotta befejezésül Borgula István. —sz. Lakásszövetkezetek Javult a munka, de még van tennivaló II fáradhatatlan nyugdíjas Megyénk lakásszövetkezetei az-elmúlt négy évben eredményesen látták el a feladatukat. A fejlődés üteme viszont nem volt egyenletes. Mindenekelőtt az a négy szövetkezet emelkedik ki a sorbpl, aho] függetlenített ügyintézők dolgoznak. A szám senkit ne tévesszen meg, hiszen ezek látják el a lakásfenntartás 95, a lakásépítés 65 százalékát. Az elmúlt évben új szövetkezet nem alakult, de a tagok száma csaknem ezerrel, a fenntartott lakásoké 566-tal, a garázsoké 57-tel, a műhelyeké és az üzleteké 11- gyel, az építés alatt levő lakásoké 72-vel gyarapodott. Ugyanakkor szervezettebben oldják meg a karbantartásokat, több gép, eszköz áll rendelkezésükre, amely a munka minőségét is javítja. Tavaly fellendült a vállalkozói kedv, 96 lakás építését kezdték el. Az előző két esztendőben azonban a visz- szafogottság volt a jellemző, ezért 1984-ben mindössze 25 szövetkezeti lakást sikerült átadni. Még mindig gondot okoz megfelelő kivitelezőt találni, továbbra is a házilagos építés a meghatározó. A gyulai szövetkezeti üdülők építésének első üteme befejeződött, az előrehaladást gátolja a kivitelezők itt-ott szervezetlen, nem megfelelő munkája. A választott testületek tavaly jobban dolgoztak, mint az előző években. A köz- és küldöttgyűléseket mindenütt megtartották. Határozatot hoztak a gazdálkodás javítására és az igazgatóságok gondoskodtak a végrehajtásról. Eleget tettek a munkatervekben, az alapszabályban és a különböző jogszabályokban meghatározott kötelezettségeknek. Ilyen szempontból jó színvonalú a szarvasi és a békéscsabai lakásszövetkezet tevékenysége. A felügyelő bizottságok munkája azonban — a békéscsabai, a gyulai és a szarvasi szövetkezet kivételével — nem megfelelő. Az ügyrendben, az ellenőrzési tervekben meghatározott előírásokat általában nem tartják meg. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a gazdálkodást, a szövetkezetek működését. S. S. A megyeszékhelyen nem sokan mondhatják magukénak a hét éve alapított „Békéscsaba Városért” kitüntetést. Urbán András ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére részesült elismerésben, s április 2-án, a városi tanácsnál ünnepélyes keretek között vehette át a kitüntetést. Aktív dolgozó vagy nyugdíjas? Ha nem ismerném, azt mondanám: csak közeledik a hatodik X-hez. — De régen is volt az! Én már hetvenkedek .. . ! — mondja nevetve, és nem kis büszkeséggel húzza ki magát, miközben szertartásosan végigsimítja ősz haját. — Május 23-án leszek hetven, és már tíz éve nyugdíjas. De még dolgozom — emeli fel mutatóujját. — Amikor nyugdíjba mentem, úgy gondoltam, hogy tíz évvel még megtoldom. Most azon a véleményen vagyok: még öt évet ráhúzok. Akkor is csak hetvenöt leszek — tréfálkozik, mint mindig. Mert jó humoráról, víg kedélyéről (is) híres. És még mi mindenről? Munkabírásáról, szervezőkészségéről, tenni- akarásáról... — Szüleim révén tősgyökeres csabainak számítok, noha én csak ötéves koromban kerültem Békéscsabára. A városban nőttem fel, itt tanultam mindent, a festőmázoló szakmát is — kezdi, s máris 1961-nél tartunk, annál az esztendőnél, amikor a városi tanácshoz került társadalmimunka-szer- vezőnek. — Előtte több helyen dolgoztam, széles körű kapcsolatommal elsőként kezdtem a társadalmi munkát szervezni. Azóta is csinálom, igaz, az utóbbi évtizedben nyugdíjasként... Hol kisebb, hol nagyobb sikereket értünk el, sok gonddal-bajjal küszködtünk. De soha nem adtuk fel — és máris sorolja: — a megyeszékhely lakosságával való kapcsolati tartás, a mozgósítás a feladata, az egyes embertől, a szocialista brigádokon át a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőkig bezárólag. — Nagyon sok az, amit társadalmi munkában meg lehet csinálni, például a parkok gondozását, a játszóterek karbantartását, a játszószerek készítését, a környezetvédelemmel összefüggő feladatokat. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? — kérdi szinte önmagától. — No, rögtön csak gondolkodom egy kicsit. Hirtelenjében nem is tudnék válaszolni. Talán a téglagyári gödrök környékének fásítására... nem, nem: inkább a KISZ-tábor és annak környéke építésére..., á, dehogy: azt hiszem a Lencsé- si lakótelep kialakítására ... — s elneveti magát, miközben folytatja a felsorolást. — Persze, eredményeket partnerek nélkül nem tudnánk elérni. Sokat segítenek az iskolák, az intézmények, a vállalatok, no, és természetesen a lakosság. Tavaly Békéscsabán az egy lakosra jutó település- fejlesztő társadalmi munka értéke 2 ezer 535 forint, vagyis a megyeszékhely összességét tekintve ez több mint 177 millió 861 ezer forint volt. Hogy sok ez vagy kevés? Mind abszolút, mind pedig reálértékben igen jelentős a 10—15 évvel ezelőttihez képest. Békéscsabán 1970-ben a társadalmi munka értéke nem érte el a hatmillió forintot, az évtized derekán túljutott a 15 millió forinton, ’83-ban ez az összeg megközelítette a 89 milliót, s egy évvel később, vagyis tavaly ennek csaknem a dupláját. — Egyebek között társadalmi összefogással épült városunkban húsz kilométernyi gázvezeték, 6 ezer 150 méter út, és több mint 4 ezer 300 négyzetméter járda. Szóval, a lakosság sokat vállalt magára, tud és akar is segíteni. A világos, egyértelmű célokért, ami őket érdekli és szolgálja, azokért lehet az embereket mozgósítani. De egyre vigyázni kell: társadalmi munkában és a szocialista brigádokkal nem lehet mindent megoldani — érvel, s nyomban tegyük hozzá, nagyon is életszerűen, reálisan. — Szabad idő, pihenés? — Szabad idő!? A munka számomra éltetőelem. A Hazafias Népfront II. kerületi bizottságának elnöke vagyok és ezenkívül tanácstag. Pártmegbízatásom is van. Szeretek olvasni, a hétvégeken a hobbikertben kapir- gálni, s évek óta rendszeresen, hetente háromszor úszom. No, és a foci, az örök szerelem ... Az Előr„ hazai mérkőzéseit csak akkor kezdik, ha én is ott vagyok ... — nyújtja búcsúzáskor jobbja Kép, szöveg: Szekeres András
