Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. Április n., csütörtök Ára: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM Napirenden a lakossági ellátás Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége szerdán ülést tartott, amelyen több közérdekű kérdésről tárgyalt. Andrikó Miklós belkereskedelmi minisztériumi államtitkár beszámolója alapján az elnökség megvitatta, hogy a belkereskedelem hogyan készült fel a lakosság idei ellátására. Az államtitkár elmondta, hogy élelmiszerekből és élvezeti cikkekből továbbra is jó színvonalú lesz az ellátás. Az olcsóbb élelmiszerek választékának bővítésére a MÉM-mel és a termelőkkel közös programot dolgoztak ki, a minőség javításához szükséges feltételek megteremtéséről a kormány számára készítenek előterjesztést. Egyes iparcikkek kínálatában hiányok tapasztalhatók, a kereskedelem és az ipar azonban arra törekszik, hogy a hiányokat a lehetőség szerint pótolják. Különösen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy javuljon az ellátás csecsemő- és gyermekruházati cikkekből. A tartós fogyasztási cikkekből is a szállítások fokozását helyezte kilátásba az ipar, bár néhány termékből továbbra sem tudják teljesen kielégíteni a keresletet. A magánlakás-építési programra utalva az államtitkár elmondta, hogy az építőanyag-ellátást tovább akarják javítani. A hiányzó tetőfedő anyagokat szocialista importból igyekeznek pótolni, egyes szerelvényeket pedig tőkés országokból szereznek be. Az államtitkár ezután arról szólt, hogy tovább javulnak a lakosság vásárlási körülményei. A hatodik ötéves tervidőszakban mintegy 850 ezer négyzetméterrel nő a kereskedelem alapterülete. Számos új áruház, ABC- áruház, bolt és vendéglátó- hely épül . A kistelepülések bolthálózatának rekonstrukcióját a kormányzat három év alatt összesen mintegy 550 millió forinttal segíti. A nyitva tartás kérdését az irányító szervek továbbra is napirenden tartják. El akarják érni, hogy más tárcák boltjai is hetenként hat napig tartsanak nyitva, ne öt napig, mint jelenleg. A magánkereskedőktől is megkövetelik, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. A cél mindenképpen az, hogy a kereskedelem a nyitva tartás szempontjából is jobban alkalmazkodjék a lakosság igényeihez. Az államtitkár végül az ellenőrzések fokozásának jelentőségéről szólt. Mint mondotta, abban az esetben sem szabad lemondani a kereskedelem tisztességéről, etikájáról, ha egyes árucikkek hiánya kiszolgáltatott helyzetbe hozza a vásárlót. Ahol a dolgok nem mennek rendben, ott az ellenőrzéseket újra és újra megismétlik. a. íelely$§,égyevonás som marad el. Gál László, a SZOT titkára korreferátumában elmondta, hogy a SZOT elnöksége is fokozott figyelmet fordít a lakosság ellátására. Mint mondotta, az elmúlt évben a tüzelőanyag-, az építőanyagés a zöldség-gyümölcs ellátásban tapasztaltak feszültségeket. A hiányok pótlásában jelentős szerepe volt a szocialista munkaversenynek. Kedvezőnek értékelhető az ipar, az építőipar és a kereskedelem felkészülése 1985-re, nem kevés azonban a még megoldandó probléma. A szak- szervezetek szükségesnek tartják, hogy tüzelőanyagból biztonságos legyen az ellátás. A zöldség-gyümölcs piacon is kiegyensúlyozottabb helyzetet kell teremteni, ennek megoldását a szakszervezetek elsősorban abban látják, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek is fokozzák a zöldségtermesztést. A SZOT titkára ezután a kereskedelemben tapasztalható jó néhány visszásságra mutatott rá, végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek sajátos eszközeikkel segítséget nyújtanak az ellátás jobb feltételeinek megteremtésében. Az elnökség további napirendi pontként megvitatta a szociálpolitika hosszú távú és a hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozó fejlesztési koncepcióját; a magyar szakszervezetek 25. kongresszusa küldötteinek és meghívottainak összeté- j teléről szóló javaslatot; az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, és fejlesztésének lehetőségeiről szóló előterjesztést; döntött az 1985. évi SZOT-díjak adományozásáról, és megvitatta az 1985. évi országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokkal kapcsolatos szak- szervezeti feladatokról szóló előterjesztést. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlés tavaszi ülésszakát 1985. április 18-án, csütörtökön 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés tűzze napirendjére az oktatásról szóló törvényjavaslatot, a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló előterjesztést, továbbá módosítsa az állami pénzügyekről, a tanácsokról, valamint a népgazdasági tervezésről szóló törvény egyes rendelkezéseit. MaróthY László Moszkvába utazott Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, a KGST gépipari együttműködési bizottságának magyar képviselője, szerdán Moszkvába utazott, ahol részt vesz a bizottság második ülésszakán. Képviselőnők tanácskozása Szerdán Stockholmba utazott Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke és Szentistványi Gyuláné képviselő; egy, parlamenti képviselőnők részvételével tartandó, a békével és a leszereléssel foglalkozó szemináriumon vesznek részt. Békésen vitatták meg Látjátok-e a fától az erdőt? A fák, az erdők védelmére, a tudatos pótlás szorgalmazására már a múlt századokban is hatósági rendelkezéseket hoztak hazánkban. A Mária Terézia-féle védőrendtartás arra kötelezett minden ház- és telektulajdonost, hogy évente legalább húsz fát ültessen a kiirtott erdők pótlására. Az 1879-ben kiadott első nagy erdőtörvény határozottan intézkedik a futóhomok megkötéséről, a fásításról. S most ugorjunk egy nagyot az időben: a fásítási hónap rendezését 1958-ban rendelte el egy kormányhatározat. Azóta rendszeres minden tavasszal a fásítási hónap — s ennek keretében rendeztek április 10-én, tegnap Békésen megyei fásítási ankétot az érdekelt szervek, így a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Hazafias Népfront, a KISZ megyei bizottsága, a békési Városi Tanács, a kecskeméti erdőfelügyelőség, valamint az Országos Erdészeti Egyesület Békés megyei helyi csoportja. Az ankéton dr. Szappanos András, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem docense beszélt a meghívott szakemberek, a környezetvédelmi feladatokból részt válláló társadalmi munkások előtt az erdőgazdálkodás, az ezzel összefüggő környezetvédelem kérdéseiről. „Az erdő és a fásítás nem azonos fogalmak és alapvető funkcióik is egészen mások. Közös vonásuk a fa, mint emberi szükségleteket kielégítő nyersanyag előállítása, s a természeti környezet; az emberi élettér megőrzése, javítása. Az erdő és a fásítás e kettős szerepe egymástól e; nem választható, de szembe sem állítható. Mindkét funkció a szoros értelemben vett közjólétet szolgálja a mi társadalmunkban” — mondta az előadó, majd kitért arra, hogy a nagyarányú fafeldolgozás a természeti környezet dinamikusan változó egyensúlyának -felbomlásához vezetett. Majd így folytatta: „A környezet megvédésére, a károsító tényezők kikapcsolására hatalmas összegeket fordítanak az egyes országok, köztük mi is.” Ezután elmondta, hogy 1985 — az erdők éve, s hangsúlyozta, hogy a fásítás — társadalmi ügy. Hazánkban az ország nagyarár nyú fásítása egy 1951-ben megjelent MT-határozattal vette kezdetét, s az eredmény: az ország erdőterülete a felszabaduláskori 12,2 százalékról 18,2 százalékra emelkedett. Békés megyében kevés az erdő — a megye összterületének 3,9 százaléka —, de vannak olyan területek, ahol lehetne erdőt telepíteni, és még inkább fáT sítani. „Tudatos tervező munkával, fokozatosan és folyamatosan újjá kel; alakítani a békési tájat...” — hangsúlyozta. * * * Előadása után pár perces beszélgetésre kértük dr. Szappanos Andrást: — Bevezetőjében említette, hogy Békés megyei születésű. — Igen, szarvasi vagyok és 1951 őszén kerültem el a megyéből, akkor iratkoztam be a soproni egyetemre. Évente háromszor-inégyszer szoktam hazalátogatni. Szívesen jövök, ez az én szűkebb hazám. — Milyennek látja most a megyét? — Tapasztalataim alapján az a véleményem, hogy többet kellene foglalkozni az emberek esztétikai nevelésével, az igényesség felkeltésével, a kulturált magatartás formálásával, gondolok itt arra, hogy vigyázzanak a környezetükre, szépítsék, ne szemeteljenek. Azt hiszem, ezt már az iskolában, a gyerekkorban kellene kezdeni. Higgye el, nagyon sok múlik ezen. — Ellentmondásosnak tűnhet a mezőgazdaság és a környezetvédelem érdeke. Az ön véleménye szerint jó célt szolgálunk-e akkor, hivatkozva a földtörvényre, ha fák és út menti fasorok feláldoAz ankét végén fákat ültettek a résztvevők. Képünkön: szemben dr. Szappanos András Fotó: Gál Edit zásával is, az utolsó négyzetméterig művelés alá vonjuk a földeket? — Ez semmiképpen sem szolgái jó ügyet, ez esetben nem látjuk a fától az erdőt, mert a mezőgazdasági kultúrákhoz ősidők óta hozzátar-) tozik a fa. Bár visszaszorult az erdő, valóban kell a szántó, de a fa is, hiszen azok a fasorok védik a mezőgazdasági kultúrát, életteret biztosítanak az állat- és madárvilágnak. Tóth Ibolya Lajos Ferenc grafikája A versolvasó ünneplése Milyen jó volna mindennap más poétánk költészeti napját ünnepelni! Jelen pillanatban — természetesen fordított sorrendben a névsor Illyés Gyulával kezdődne. Folytatódna Nagy Lászlóval, Kormossal, Kassákkal, Füsttel, Szabó Lőrinccel, Radnótival, Babitsosai, József Attilával, Juhász Gyulával, Kosztolányival... Kosztolányi? De hiszen helyben vagyunk! Mielőtt a költészet napját bevezették volna — széles és általános demokratizálódás nélkül ez nem megy! — ö legalább nagyszerűen elképzelte a magyar líra ünnepi hétköznapjait az év minden napján. Adott volna ő teret és időt minden értéknek! Nemcsak Adynak, Arany Jánosnak, Petőfinek, hanem Czóbel Minkának, Radó Antalnak, Reviczky Gyulának is... S az év háromszázhatvanöt napjának múlásával új és új poétáknak! Az már a költői igazságszolgáltatáshoz tartozik, miért. A húszas-harmincas évek lírájától eltekintve, olyan méltó elődök neveivel példálózott, akik ezt megérdemelték. Megérdemelték — mondom — pusztán azzal a ténynyel is, hogy az „édes Kosztolányi"-nak eszébe jutottak! íme egy példa a művészi alázatra, a műalkotásokban való igazi megmerülésre és megméretésre. Amely különben azt is mutatja, hogy a magyar költészet legterebélye- sebb fái — egyszersmind ösfák is. Ha úgy tetszik, az emberi termelés annál inkább emberi jellegű, minél inkább elszakad a közvetlen fizikai, biológiai szükségszerűségtől. A legalapvetőbben emberi termelés tehát a műalkotás, a költészet létrehozása. A költő személyes élményei, tapasztalatai alapján megformált üzenet akkor válik csak értékké, ha a befogadó élete és teljes emberi világa — maga is nyitott könyvvé válik; a műélmény az olvasóban is megszületik, s végül — az esztétikum közvetítésével — mindez beépül az olvasó személyiségébe. Mostanában igen nagy íróink ünnepeit, centenáriumait tartjuk. Kosztolányi az idén, március 29-én lett volna 100 éves; Babits és Juhász Gyula valamivel korábban, de egy évben, 1983-ban. Nos, a híres Négyesy László-szemináriumról Juhász Gyula — akit ott az egyik legragyogóbb tehetségnek tartanak számon éveken át — később így ír: „Meghatottan emlékszem vissza arra a barátságra, amely Babitsosai és Kosztolányival összekötött. A költészet mindenen uralkodó szeretetében találkoztunk. Egymásnak olvastuk föl verseinket, szinte egymás jelenlétében írtunk ... A legfontosabbnak a verset tartottuk, mert a jó vers a legtömörebb, legzártabb, legegyénibb és leg- időtállóbb kifejezése az élet lényegének ... A vers mégis csak a legművészibb irodalmi forma, ősi és örök ... Mindezek mélyén pedig ott volt a magyar föld és a magyar lélek: a szekszárdi szőlőhegy, a palicsi tó, a hortobágyi Puszta, a Tisza partja, az anyánk csókja és a dajkánk dala, amely minden esztétikán és szociológián túl hangot és színt ad a művésznek és embernek.” Kedves olvasók, a költészet napját ünnepelve — József Attila is még csak a nyolcvanadik születésnapját ülné most — fogadjuk meg Juhász Gyula intő szavait: „Nem azért kutatjuk a költői alkotás titkait, hogy költeni tudjunk — ez a kiválasztottak gyönyöre és édes kínjn —, de azért, hogy olvasók legyünk ... öntudatosan és ízléssel olvasók, akik tudják, mit és hogyan kell olvasni.” S még hozzátesz egy intelmet a befogadói nyitottság, elfogulatlanság és bele érzés fontosságáról: „...a feléje irányuló szeretet nélkül a költészet hazai és távoli virágai pusztán herbáriumi tárgyak lesznek előttünk, számokkal és nevekkel felruházva.” A költészet napján tehát hadd ünnepeljem most a rendszeres és igényes olvasót. Az olvasót, aki nem sajnálja a fáradságot, sőt, a valóságos fizikai fájdalmat sem, amibe óhatatlanul kényszerül egy-egy új gondolatsort, vagy új költői eszköztárt megismerve, annak befogadása közben. Aki a költészetet választja, a szabadságot, a méltóságot, az emberi öntudatot választja. El a hasztalan dolgoktól — mondhatod ezt is —, de nincs igazad, mert mindennap más poétánk költészeti napját is ünnepelheted — egymagádban. Méltósággal és kikezdhetetlenül. Rózsa Endre
