Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

o 1985. április 9., kedd Párhuzamok, pályák, elhatározások Takács Mátyás a KISZ városi jogú nagyközségi bi­zottságának titkára Gyoma- endrődön. Határozott, ke­mény kézszorítás után hely- lyel kínál. — Hol kezdjük? — A legelején. — Békéscsabán születtem 1957-ben. Tanyasi gyerek voltam, Mezöberény határá­ban laktunk. A békési Kiss István Gimnáziumban érett­ségiztem 1976-ban, itt lettem KISZ-tag 1972-ben. Rövid idő alatt négy munkahe­lyem is volt. A katonaság­nál rajparancsnok lettem, megkaptam a Kiváló Kato­na címet. Itt határoztam el, hogy továbbtanulok. A Deb­receni Tanítóképző Főisko­la ének-zene tagozatán sze­reztem diplomát 1983-ban. Aktív mozgalmi munkát vé­geztem a főiskolán, amely­nek eredményeként meg­kaptam a KISZ KB arany­koszorús jelvényét, és tagja lettem a pártnak is. — Hogyan kerültél kap­csolatba Gyoméval? — Még a főiskolán alakí­tottunk Folk ’81 néven egy együttest, és mint a név is Takács Mátyás és Takács Péter: nem, nem testvérek. Miért a párhuzam? Mindketten egy főiskolán végeztek, huszonévesek és felelős poszton tevékenykednek. Maguk­ról, munkájukról, gondjaikról, örömeikről beszélgetünk. mutatja, elsősorban népze­nével foglalkoztunk. Időköz­ben összejöttünk a gyomai Körösmenti néptáncegyüt­tessel, akik magukkal vittek bennünket franciaországi turnéjukra. És nem utolsó­sorban akkori menyasszo­nyom — azóta feleségem — is gyomaendrődi. Ügy hogy a főiskola után „hazajöt­tem” tanítani. Tagja, majd vezetője lettem a Társadal­mi Ünnepségeket és Szer­tartásokat Szervező Iroda amatőr csoportjának. Az öregek napközi otthonában csináltunk műsort, nőnapi, gyermeknapi, karácsonyi ün­nepségeken szerepeltünk. Nyolc hónap tanítás után az újjáalakuló KlSZ-bizottság- nál politikai munkatársként kezdtem 1984 áprilisában, és augusztusban lettem titkár. — Lassan eltelt egy év. Jól érzed itt magad? — Igen, azt csinálom, amit szeretek, igaz, sok a munka, hisz az elméleti, szervező munkát elvégezzük munka­idő alatt, de a gyakorlati rész, a végrehajtás csak Ké­ső délután vagy este lehet­séges, amikor a fiatalok rá­érnek. — Milyen emberi tulaj­donság bosszant leginkább? — A fiatalok megalapo­zatlan cinizmusa és a köz- életiség „utcai” megnyilvá­nulása. Sajnos, mindkettő nagyon elterjedt fiataljaink körében. Ezek leküzdése, a szemléletek megváltoztatása a mi feladatunk is. — Boldog vagy-e? — Igen. Takács Péter a dévavá- nyai József Attila Művelő­dési Ház igazgatója. Odaér- kezésemkor éppen a szegedi Mini Színház előadására ké­szült. — Fél háromkor kezdődik, addig be kell rendezni a termet — és máris a kezem­be nyom egy széket —, a túloldalra vidd! Körülbelül tíz perc múlva végzünk, és szó, ami szó, megizzadtam. Az irodában megtörli verej­tékező homlokát, majd ke­zét széttárva kérdezi: — Miről akarsz írni? — Rólad és a munkád­ról... — Az itteni művelődési ház igazgatója nyugdíjba vo­nult és megpályáztam az üresen maradt helyet. Sike­rült. Különben Gyomán érettségiztem 1979-ben, majd a Debreceni Tanítóképző Főiskola testnevelés-közmű­velődési szakán kaptam dip­lomát 1982-ben. — Milyen tervekkel kezel­ted a munkát? — Tudtam, hogy tárgyi és személyi feltételeiben hiá­nyos művelődési házat, ala­pos tatarozásra szoruló épü­letet veszek át. Ennek elle­nére úgy érzem, eddigi ki­használatlan lehetőségek ta­lálhatók ezen a „portán”. Mivel Dévaványán nincs könyv- és hanglemezbolt, ezért szeretnék itt, a műve­lődési házban ilyen jellegű üzletet nyitni. Nagy területű kihasználatlan telkünk van — egy teniszpályát tervezek rá. Szeretnék videokészülé- ket is vásárolni, és termé­szetesen színvonalas progra­mokat szervezni. — Gondjaid? — Az előbb felsoroltak­hoz elsősorban pénz kell, de sajnos az épület jelenlegi állagának fenntartása mind több anyagi erőnket köti le. Reménykedem, készül az épület felújítási terve, és a munkálatok — az ígéretek szerint — 1987-ben elkez­dődnek. — Azt mondta valaki, hogy téged még késő este is meg lehet itt találni. — Általában reggel 8-tól este 7 óráig vagyok itt, de ha rendezvény van, akkor 21—22 órakor indulok haza. Sőt, a szombati diszkók mi­att is bejövök. — A nehézségek ellenére nem kívánkozol-e el erről a pályáról? — Egy biztos: népművelő vagyok és az is maradok. Igyekszem megvalósítani el­képzeléseimet, kísérletezek, próbálkozom, és színvonalas műsorokkal szeretném elér­ni, hogy a nagyközség köz- művelődésének fő színtere a művelődési ház legyen. Szeretem a munkámat és ez a lényeg. Hornok Ernő Dévaványai téeszek Viszályban az aszállyal H armadik már nem jö­het. Mármint ful- lasztóan száraz esz­tendő. A mezőgazdák leg­alábbis ezzel biztatgatják egymást- tavaly év vége óta. Azért mégis valamennyien felkészültek erre az eshető­ségre is. Legtöbb helyen tudniillik az átlagos csapa­dék nem szünteti meg a két év alatt keletkezett tetemes nedvességhiányt a .termőta­lajban. Más kérdés, hogy a ko­rábban nem a szárazságtól, hanem éppen a fölös vizek­től fuldokló gazdaságok többsége az elmúlt eszten­dőben győztesen került ki az aszállyal folytatott küzde­lemből. Mondhatni, hogy ezeken a területeken az aszály Janus-arcúnak mu­tatkozott. A mélyebb gyökérzetű, késő nyáron vagy ősszel be- takaruló növények az al­sóbb talajrétegek vízhiánya miatt jelentősen károsodtak. Ezzel szemben azok a növé­nyek. amelyeknek a tenyész- ideje a nyári betakarítás időszakára befejeződött, át­lagon felüli termést produ­káltak. Hogy nem véletlenszerű jelenségről van szó, azt töb­bek között bizonyítja két olyan szomszéd tsz példája, amilyen a dévaványai Aranykalászé meg a Leniné. Az Aranykalászban a nap­raforgó, a kukorica, a siló- kukorica csak a tervezett hozam 40—80 százalékát te­remte, míg őszi búzából csaknem 30 százalékkal arattak többet az előirány­zottnál. A Lenin Tsz-ben a kukorica és az ipari növé­nyek rendre ráfizetésesnek bizonyultak, ugyanakkor a gabonaágazat egymaga adta a szövetkezet tavalyi nyere­ségének több mint kéthar­madát. Nem lennénk természete­sen igazságosak, ha az) ál­lítanánk, hogy a dévaványai téeszeknek így nem is gyűlt meg a bajuk a szárazság­gal. Ezzel ugyanis azt su­gallnánk, hogy a két szövet­kezetnek éppenséggel a ke­zére játszott az aszály, és azért zárhatott rekordévet mind a két közös gazdaság, mert most — a belvíz el­maradásával — minden hek­tár földjük teremni tudott. Kétségtelen ez is, de nem elég az üdvösséghez. Csupán a 2 ezer 700 hektáron ter­mesztett és hektáranként több mint 5 tonnát adó őszi búza értékesítéséből az Aranykalász Termelőszövet­kezetben nem jött volna össze az itt még soha el nem ért 26 millió forintos nyereség. A „szerencsén” 1Ú1 legalább ugyanennyi ötletre, kezdeményezésre, kockázat- vállalásra, piackutatásra és éven át folytatott megfeszí­tett munkára volt még szük­ség, hogy a megelőző esz­tendei aszály okozta meg­torpanáson felülemelkedje­nek. a korábban évekig ki­használatlan lucerna­szárító 1984-es hét­millió forintos nyereségét igazán’ nem írhatják a bel­vízmentesség számlájára. Egyszerűen ügyesen „forgat­ták magukat”. A Metakémia üzemük, a hirtelen felfutta­tott cipőfelsőrész-üzemük, az éyítőipari, szállítási és ke­reskedelmi tevékenységük együttes — kilencmillió fo­rint nyereséget hozó tevé­kenysége — ugyancsak nem a számukra kedvező időjá­rás eredménye, amiként az állattenyésztési ágazatok mindegyikének nyereséges­sé válása sem. Ütóbbihoz kellett például egy olyan kö­rültekintő takarmánygazdál­kodás is, amely képes volt az 1983.-as aszály kedvezőt­len hatásait kiszűrni. Igaz, a szomszédban, a Le­nin Tsz-ben csak fele ak­kora nyereséget könyvelhet­tek el, mint az Aranyka­lászban. De ez az összeg mégis kétszer akkora, mint a Lenin Tsz történetében eddig elért legmagasabb éves haszon, amit 1979-ben „kasszíroztak”. A verseny­társtól való lemaradásuk­nak is megvan egyébként a maga magyarázata: a Lenin Tsz a legutóbbi időkig ki­tartott az egy lábon állás mellett.' Már bemutattuk, hogy eb­ben a közös gazdaságban mindent a növénytermesztés határoz meg döntő mérték­ben. Most — éppen az aszállyal folytatott viszály tanulságai nyomán úgy dön­töttek, hogy bővítik a gaz­dálkodás stabilitását növelő ipari és kiegészítő tevékeny­séget, anélkül, hogy a nö­vénytermesztés elsődlegessé­gének alapelvét föladnák. Fémvázas bútorok készítése a Domusszal szerződésben, illetve a mozaik parketta­gyártás megszervezése jelzi itt az új időket. A két gazdaságot érintő közvetlen tapasztalat mellett van még egy igen fontos ta­nulsága a kétéves aszályvi­szálynak. Bizonyításul a dé­vaványai téeszek mellé ez esetben felsorakoztathatjuk a megye többi belvizeseként ismert gazdaságának példá­ját is. J elesen arról van szó, hogy Dévaványán is, de Vésztőn, Zsadány- ban ugyanúgy a nagy szá­razság bebizonyította: való­ban sorsfordító e tájakon a teljes körű vízrendezés! Vagyis, hogy a gyenge és nem egyszer veszteséges üzemekben is tudnak jól dolgozni, eredménnyel gaz­dálkodni, ha ehhez a felté­telek adottak! Kőváry E. Péter Korszerűsödő egészségügyi felsőoktatás Az idén már az új rend­szerű államvizsgával zárul az orvosképzés: a végzősök megvédik szakdolgozatukat és bizottság előtt beteget vizsgálva adnak számot el­méleti és gyakorlati felké­szültségükről. Ez a számon­kérési forma újabb előrelé­pés az egészségügyi felsőok­tatás korszerűsítésében — mondotta dr. Lukács Jenő, az Egészségyügyi Minisztéri­um kutatásirányítási és fel­sőoktatási főosztályának he­lyettes vezetője. Az egészségügyi felsőokta­tás korszerűsítésének jegyé­ben változott a képzésben az egyes tantárgyak tartalma: nagyobb hangsúlyt kapnak a szív- és érrendszeri beteg­ségek, balesetek, a dagana­tos és a pszichiátriai beteg­ségek, különös tekintettel ezek megelőzésére, szűrésére, gondozására. Növekedett az oktatásban az alap- és a sür­gősségi ellátás jelentősége, fontosabbá vált a krónikus betegek és az időskorúak gondozása. Üj tantárgyakkal — szociológia, orvosi pszi­chológia, általános orvosi is­meretek — bővült a képzés. Megújultak az oktatás mód­szerei is: a harmadik év után 10—12 hét összefüggő klini­kai—kórházi gyakorlat kö­vetkezik, ezt kiscsoportban, famulusi rendszerben töltik le a medikusok. A hatodik év tizenkét hónapos teljes munkaidejű kórházi—klini­kai gyakorlat az öt alapszak­mából. A tervek szerint a jövő­ben lehetőség nyílik az or­vosi mellett más diploma megszerzésére, avagy akár csak kedvtelésből egyéb sza­kok — például pedagógiai, művészeti, vegyészeti, köz- gazdasági stúdiumok — hall­gatására, s belátható időn belül a nyelvismeret is az egyetemi felvétel egyik fel­tétele lesz. KÉPERNYŐ ünneplőben Ismét egy ünnepi hetet hagytunk el. Más volt; szebb, em­lékezetesebb és egy kicsit hosszabb is. A tévé első igazán hosszú hete. A napok számában is, a napi műsoridőben is. Mi tagadás, vártuk a díszszemlét, hiszen ötévente rendezik, s ez az öt esztendő manapság már oly soknak tűnhet egy-egy ember, család, közösség, társadalom életében. Mert igenis kell a pompa, a megmutatás. Valahogy ez is teljesebbé teszi életünket, ez is hozzájárul a következő öt év hétköznapjai­nak biztonságérzetéhez. De csakis összességében, amely tar­talmazza a felvonulási tér parádéját éppúgy, mint az emlé­kezés virágcsokrait, a tegnap sikereinek elismeréseit. Hiszen hamarosan már ebből a korrétegből nyúlnak fef egy újabb . nemzedéket tápláló gyökerek, a ma valósága határozza meg a jövő közérzetét is. S hogy milyen is ez a „ma”, azt például a Jó reggelt, na­pot, estét Magyarország című műsor is jelezte. A monstre- műsor helyszínei — a nagy évfordulót tekintve — adottak voltak. S hogy ezek között Battonya is szerepelt, nem kis büszkeséggel szemlélhettük. Nagy feladatra vállalkozott a te­levízió, amikor az ünnep napjára megszervezte ezt a (szinte) egész napot betöltő nagy találkozót, amelyben megrendítően szép pillanatok hozták ország-ivilág elé: mit jelentett az a nap, a negyven év előtti ennek az országnak, az emberek­nek, akik közül nem kevesen a tetteket is vállalták azért, hogy április 4. eljöhessen. Üjra csak el kell mondani, hogy Vitray Tamás kitűnő! ö tartotta kézben és össze a teljes stábot, Battonyától Nemes- medvesig, ő irányította (nem egy közbeszólással, tréfával, okos szóval) a beosztott-riportereket: Kertész Zsuzsát, Bánki A.rpádot és Pánics Györgyöt, akik küzdelmesen ugyan, de megtették feladatukat. Ami a budapesti Felszabadulási téren történt, az pedig egyszerűen lenyűgöző volt. A katonai parádét követő 12 ezer fővárosi fiatal táncának látványa feledhetetlen, nekik is, és nekünk, nézőknek is. Az összekapaszkodott kezekre közelítő kamerák, az ilyen formákban először alkalmazott elektroni­kus trükkök, vágások a jelenben is a jövő nagyszerűségét sugallták. Mit kezdjünk az éjszakával? Már egy hete, kedden este is ünnepe volt a televíziónak. Kevésbé fontos talán: először jelentkezett regionális műso­rával a pécsi és a szegedi körzeti stúdió. Gondolom, sokan voltak azok, akik Békésben is hiába tekergették a tévé sáv­kapcsolóját. Az okra a pénteki Ablak című műsorban kaptuk meg a választ, bár rájöhettünk volna a rádióújságban közölt térképről is. Sajnos, csak a szentesi adó sugározza ilyenkor a szegediek programját. S akinek komádi felé néz az antenná­ja? Az a pestit nézheti, vagy átfordítja Szentesre. S még egy új, aminek bevezetése erre a hétre esett igazán. Tíz óra helyett egy-másfél órával később hangzik ei a Him­nusz. Nem kevesen bosszankodnak ezen. Azért, mert hajnali 4-5-kor csörög a vekker, dolgozni kell menni... ök vannak többen! Most ezekben az ünnepi napokban persze „büntetle­nül” végig lehetett nézni a műsort, ha elnyerte tetszésüket a kínálat. De mi lesz ezután? Meg kell tanulni válogatni. Ne legyünk farizeusok. Szükség van arra, hogy az esti fő­műsorban több program legyen. Persze film is. Ahogyan a vasárnap esti, A Hétben fogalmazták még: az iskolákban rá-, csőt kell adni, amit mindenki maga tölt ki az ismeret, a kul­túra kockáival igazi műveltséggé. Ebben a tévének is nagy szerepe lehet. Például rétegműsorokkal. Kívánság és „kívánság” És beszállhattunk a műsorszerkesztésbe! Közel 166 ezren hívták fel a megadott telefonszámokat, hogy döntsenek a - húsvét vasárnap esti ünnepi filmről. Némi malíciával persze megjegyezni, már eleve kétségtelen volt a közönségszavazás kimenetele ... A Volt egyszer egy vadnyugatot nézhettük meg ismét és utoljára. Ugyanis három olyan film közül vá­laszthattunk, amelynek a közeljövőben jár le a magyaror­szági forgalmazási joga... Tehát a választás lehetősége még­sem volt igazán jó, ha ebből a szempontból vizsgáljuk. Az ötlet azonban nagyszerű és folytatásra méltó! Igazabb, mint a vasárnap délután 200. alkalmához érkezett Önök kér­ték című, „minek nevezzelek”-műfajú program. Valamenyi nyien tudjuk, hogyan is van ez a választáskérés. A tévések kézbe adják a listát, amiből választani lehet. Ideje lenne va­lami jobbat kitalálni... N. L. Képi ellenőri vizsgálatok A népi ellenőrzés külön­böző bizottságai az idén több mint 250 közérdeklődésre számottartó témát vizsgál­nak. A Közp’onti Népi Ellenőr­zési Bizottság országos, illet­ve több területre kiterjedő viszgálatain kívül számos, a helyi lakosság élet- és mun­kakörülményeit befolyásoló témát ellenőriznék a területi NEB-ek. A Baranya megyei NEB- nek a közületi és a lakosság földgázellátásáról számolnak be a Dél-dunántúli Gázszol­gáltató Vállalat vezetői, míg a Mecsek-vidéki Vendéglátó Vállalat, a lakossági tömeg- étkeztetés fejlődéséről ad számot. Bács-Kiskunban a népi ellenőrök a célcsopor­tos keretből épülő lakások tanácsi elosztását vizsgálják. A Békés megyei NEB vizs­gálati programjában egyebek között szerepel a számítás- technika megyei helyzete, s a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók foglalkoztatása és szociális ellátása. Borsodban azt igyekeznek feltárni: mennyiben bonta­kozhatott ki. _ a megyében működő gyáregységek önálló tevékenysége, Csongrád me­gyében a lakásépítő és fenn­tartó szövetkezetek tevékeny­sége szerepel az ellenőrzési programban. A Fejér és a Győr-Sopron megyei népi el­lenőrök vizsgálják az ipari hulladékok, melléktermékek gyűjtését és hasznosítását. Hajdú-Bihar megyében töb­bek között a gazdasági mun­kaközösségek és szakcsopor­tok működésének tapasztala­tait tűzték napirendre, He­vesben a tankötelezettségi törvény végrehajtásának utó- vizsgálatát végzik el. Szolnok megyében a fiatal házasok, többgyermekes csa­ládok lakáshoz jutását, Vas megyében pedig a lakosság áruellátását tekintik át. A Veszprém megyeiek kiemelt témaként kezelik az ivóvíz veszélyeztetettségét, Zala me­gyében a környezetvédelem helyzetét és feladatait vizs­gálják, különös tekintettel a Balaton tisztaságára és az azt befolyásoló Zala menti víztárolókra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents