Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
0 1985. április 6., szombat Művelődési házaink felújítása II. A folytatás kilátásai Medgyesen és Kevermesen Építőanyag, és félig felhúzott falak a kcvermesi ház udvarán Sorozatunk közelmúltban megjelent első részében a gyomaendrődi és a szeghalmi közművelődési intézmények bővítését is jelentő felújításáról számoltunk be. A megyei tanács az idén záródó tervidőszak elején határozta el a művelődési házak hálózatának rekonstrukcióját. Az ok bizonyára mindenki előtt ismert: a művelődés otthonait befogadó épületek jelentős része az elmúlt évtizedek alatt any- nyira elhasználódott, illetve a ma és a holnap igényeinek kielégítésére alkalmatlanná vált. Jelenleg megyénkben hat településen dolgoznak azon, hogy — idei átadással számolva — a helyi művelődési ház megszépüljön; a külcsín adta lehetőségeket tartalommal megtöltve álljon majd a közönség rendelkezésére. * * * Medgyesegyházán éppen szemlét tartottak. A beruházók és a kivitelezők műszaki szakemberei a készültségi fokot állapították meg, s az utolsó, a befejező munkálatok ütemezését beszélték meg. Serfőzö Sándor, a nagyközségi tanács vb-tit- kára és Zana Mihály, a művelődési ház igazgatója szerint egyötödnyi hiányzik a teljeshez. Három évvel ezelőtt fogtak hozzá a hétmillió forintos terv megvalósításához. Mára ebből 5,5 milliót költöttek el. Helyi erőből a teljes költség kétharmad részét tudják — nem kis áldozatokat vállalva — fedezni. A megyei tanács és az Országos Köz- művelődési Tanács 1-1 millióval járult hozzá a felújításhoz. A 260 nézőt befogadó nagyterem' nem is hasonlít a régihez. A készig már csak az aljzat burkolása, az oldalvilágítás, és a falburkolás szerelése van hátra. Zöld és drapp lesz az uralkodó szín. A színpadot pódiummá alakították át. A nagyterem alkalmassá válik a rendszeres mozielőadások megtartására is. A megyei filmforgalmazási vállalat 1,5 millióval „Szállt be”. A közös üzemeltetés feltételeiről a következő hetekben állapodnak meg. A medgyesi házba belépőt már meglepi az a szépen kialakított előcsarnok, .amelyből két új iroda, büfé és ruhatár nyílik. Az udvari részben két, egymástól mozgatható fallal elválasztható klubterem épült. Ennek készültségi foka a legalacsonyabb; még vakolatlanok a falak. S hogy mikor vehetik birtokukba a medgyesiek a kicsinosított, kibővített házat? A kivitelezésen dolgozó helyi ÉSZKV (építőipari szövetkezetek közös vállalkozása) szerint júniusban megtarthatják az avatót. Az emeleti termek felújítása majd ezután, helyi erőből lehetséges, Az udvar rendbetétele is a med- gyesieken múlik. A társadalmi összefogás azonban olyan reális lehetőség, amellyel élni lehet. De addig is működnek a klubok, a szakkörök. Tizenhárom közül csak négy olyan van, amely ideiglenesen szünetelteti működését. A többi „albérletben” tartja a foglalkozásokat. S ha minden kész? Nem szeretnének bezárkózni. A szórakoztató rendezvények jelentős részét a jövőben is a Malom csárdában szervezik, s a tavaly ősszel, a vasipari szövetkezettől ajándékba kapott, tágas és kellemes berendezésű ifjúsági klub is jelentős bázisa lesz a nagyközségi közművelődésnek. Medgyesen egyesített a közművelődés és az oktatás: a művelődési háznak eddig azonban legfeljebb az iskola kiszolgálása jutott feladatul. Bizonyára megtalálják annak is a módját, hogyan lehet igazán kétoldalúvá, kapcsolattá tenni a ma csak alárendeltséget jelentő helyzetet. A medgyesiek várják az avatást. A KlSZ-taggyűlé- sek egyik meghatározó té. mája is ez volt, és a közel másfél száz tagot számláló nyugdíjasklub tagjai is gyakran kopogtatnak, érdeklődve a tervek iránt. * * * A kevermesi művelődési ház épülete a felszabadulás előtt szálloda és vendéglő volt. Ahogyan Balogh Ferenc vb-titkár fogalmazott: annak a célnak kiválóan megfelelt. 1971-ben a saroképülethez könyvtárat építettek. Ellenkező oldalán a mozi nagyterme áll. A felújítás itt már részben készen van, részben pedig kilátástalanná vált a helyzet... Az udvarban már az első szint mennyezetéig állnak a falak. Körben az építőanyag garmada, a bontás nyomai. Ez van, s ami nincs, az ma még nem látszik: elfogyott a pénz a folytatáshoz. További munkákat nem tudnak megrendelni. A helyi tanács képtelen többet kigazdálkodni erre a célra. Másfél millió hiányzik a befejezéshez. A nagyterem már készen áll; ottjártunkkor éppen a röntgenkészüléket pakolták el. A előcsarnoktól folytatódik a felújítás. Az udvarban klubtermek épülnek, új büfé is helyet kap itt, de higiénés helyiségeket is építeni kell. A színpadot úgy alakították át, hogy az is alkalmas legyen kiscsoportok foglalkozásaira. Négy tervből gyúrták össze ezt az ötödiket, amely — a fűtés korszerűsítése nélkül — 3,5 millióról szólt. A nagytermét saját erőből tudták megoldani. A bővítésre szükséges 2,5 millióból egyet adott a megyei tanács és az OKT. Közben egy pályázaton sikerült szerezni 700 ezret a fűtésre. Ezt a pénzt azonban addig nem tudják befektetni, amíg nem állnak a falak ... Mondhatná most bárki, hogy a kevermesiek keveset tettek azért, hogy megszépüljön, a jövő (de már a ma) igényeinek kiszolgálására alkalmassá váljon a ház. De nemcsak a vb-titkár és Gulyás Imréné művelődésiház- igazgató meggyőző szavaiból, de más, kívülálló forrásokból is tudhatjuk: most már aligha rajtuk múlik. Már a felújítás indításánál több mint százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, elsősorban a fiatalok a bontásnál, az előkészítésnél. Ma is, szinte ugrásra készen várják a hívó szót... És a felújítást, a bővítést még ebben az évben be kell (kellene?) fejezni! Nemesi László Kiváló szocialista brigád Történetünk akár 1977 márciusában is kezdődhetne. Ekkor alakult meg Békéscsabán a Radnóti Könyvesboltban a Radnóti Szocialista Brigád. — Korábban sokféle gonddal küszködtünk — emlékezik Gyeraj Andrásné, az üzlet vezetője —, a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt kialakult, állandó gárdánk. Jöttek-mentek az emberek, eredményt így nem sokat mutathattunk fel. Aztán 1977-ben egy olyan társaság jött össze, akikre, láttuk, építhetünk. Miért ne alakítanánk brigádot? — vetette fel valamelyikünk, s az ötletet tett követte... Az akkori tagok többsége, tízből nyolc, ma is itt dolgozik. * * * Ennyit az előzményekről. S hogy miért éppen most írunk a Radnóti Szocialista Brigádról? Nos, az ok egyszerű: az idén. nyerték el a Kiváló címet. — Végigjártunk minden lépcsőfokot — emlékszik tovább Gyerajné —, a bronz-, az ezüst- és az aranykoszorús brigádcímet... És most megkaptuk ezt, a legszebb elismerést... Nemrég érkezett meg a „túrakocsi”, nagy jövés-menés kezdődik körülöttünk. Mindenki beáll, és súlyos könyvkötegekkel megrakodva igyekszik a csöppnyi, agyonzsúfolt irodán keresztül az ugyancsak szűkös raktár félé... Aztán mikor bepakoltak, s a forgalom odakint, az üzletben is csendesedik kissé, a brigád vezetőjével, L iker Mihálynéval folytatjuk a beszélgetést: — Február végén voltam Budapesten a vállalat brigádtanácsülésén. Ekkor sorolták fel, melyik kollektíva, milyen eredményt ért el múlt évi munkája jutalmaként. Alulról kezdték a felsorolást, hogy bronz, ezüst, arany ... Már egészen elkeseredtem, hogy minket sehol nem említettek. Ekkorát romlottunk volna? Aztán jött a három kiváló, köztük mi is! Volt nagy öröm, mikor másnap elmondtam a többieknek... Ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy a Művelt Népkönyvesboltok közül ez az egyetlen üzlet kapott ilyen címet — a másik két kiválóvá lett kollektíva a központban dolgozik —, még inkább mondhatjuk: le a kalappal előttük. Nézegetjük a brigád felajánlásait. A forgalom terven felüli 1 százalékos növelése több mint 7 százalék lett. S hogy ez mit takar? A tervezett 12 millió 100 ezer forintos forgalmat 932 ezer forinttal múlták felül. S még egy adat ide kívánkozik: az egy főre eső évi forgalom több mint 1 millió 750 ezer forint... Még elgondolni is sok. A brigádnapló is előkerül. Közös túrák, mozi- és színházlátogatások, társadalmi, munka ... Szabad idejüket is szívesen együtt töltik. Azt már természetesnek veszik, hogy szakmailag továbbképezzék magukat. Ha új ember jön, tanulásra ösztönzik ... — Maiinka Mari és Hra- bovszki Márta nemrég ke* rült közénk — mondja a brigádvezető —, csak nekik nincs meg a szakképzettségük. Segítünk, hogy mielőbb végezzenek az egyéves szakiskolán. Mennyi mindent elmondhatnánk még a Radnóti brigádról, hiszen közel kétórás beszélgetésünk során annyi mindenről szó esett. Ám úgy hisszük,.a kép úgy teljes, ha megemlítjük: mindazt, amit eddig elértek — aki járt náluk, láthatta —, igen mostoha körülmények között érték el. Terveik? Hogyan tovább? Bizakodnak: — Többet produkálni ennél itt már nemigen tudunk, bárhogy szeretnénk.! Majd ha elkészül az új bolt — talán már nemcsak álom —, korszerűbb, tágasabb, szebb környezetben ... Addig is dolgozunk, mint eddig... * * * Mivel is zárhatnánk ezt a riportot? Sokan, szívesen lépünk be a Radnóti Könyvesboltba, ám az itt dolgozók lelkiismeretessége sem tudja feledtetni a helyszűkét, a könyvek zsúfoltságát, áttekinthetetlenségét. Az itt dolgozók már bizonyították: megérdemlik, hogy a kultúrát végre kulturált környezetben terjesszék... Nagy Ágnes Demokratizmus az iskolában A gyakorlatban tapasztalható halvány reményekhez képest túl gyakran és túl sokat beszéltünk róla. Pedig az érdekeltek, a pedagógusok tudják csak igazán, hogy az iskolák demokratikus fórumai csak hellyel-közzel, funkciózavarokkal küszködve működtek. S ezért nem a tantestületeket terheli elsősorban a felelősség. Mert ahhoz, hogy az iskolák belső életét, szakmai tevékenységét meghatározó kérdésekben maguk az érdekeltek döntsenek, ahhoz nagyobb önállóságot és jogköröket kell adni. A közoktatás fejlesztésének két fontos feltétele, a szakmai önállóság lehetőségeinek a megteremtése, és az iskolai demokratizmus megerősítése jó úton halad. Az oktatási törvénytervezetben már megfogalmazták, hogy a jövőben nagyobb szerepet kívánnak adni az iskola irányításában a tantestületeknek, mint a legmagasabb demokratikus fórumnak. Például az igazgatók kinevezésében is döntő szerepe lesz a tantestületnek, szemben a jelenlegi javaslattételi joggal. A megnövekedett jogkörökhöz tartozik majd, hogy az iskolai munkaközösségek vezetőit is az adott közösség munkájában részt vevők választják. A dolog annyira logikus és kézenfekvő, hogy némi csodálkozásra ad okot: hogyan nem jutott ez korábban az irányítók eszébe? Hiszen egy szakmai munka- közösség tagjai igen jól ismerik egymás munkáját. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Abban a merev, túlszabályozott irányítási rendszerben, amelyben eddig működtek és még most is működnek iskoláink, erre nem volt lehetőség. Ahogyan az ugyancsak sokat emlegetett szakmai önállóságra, úgynevezett tanári szabadságra sem. Holott, amennyire nincs két egyforma ember, ugyanúgy nincs két egyforma szellemi képességű és körülmények között létező iskolai osztály sem. A tantervek merev követése, túlzott fetisizálása, a körülmények és lehetőségek figyelmen kívül hagyása pedig az elmúlt évtizedek során nem kevés kárt okozott. Hányszor hallottunk panaszt a túlzott tantervi követelményekre, a munka eredményét megkérdőjelező gyors tempóra. S esetleg ezt a panaszt olyanoktól is hallottuk, akik ennek ellenére a törzsanyagon kívül a kiegészítő anyagot is „ledarálták” a gyerekeknek, nehogy baj legyen ... A szakmai önállóság megteremtésének immár reális lehetőségei lesznek. Az oktatásirányítás nemcsak a lehetőséget kívánja megteremteni hozzá, de meg is követeli majd. Nem akarok ünneprontó lenni, de némi félelem motoszkál bennem amiatt, hogy a tantervek szabadabb használata, az önálló, alkotó munka igénye ugyancsak félelmet, ellenérzést vált majd ki többekből. Mert a jogok egyben felelősségteljesebb, szakmailag magasabb szintű munkát követelnek meg: naprakész tudást, Az új irányítási rendszerben, a jövő iskolájában azt is meg kell majd tanulni, hogy a társadalmi nyilvánosságot biztosító iskolatanáccsal és a diákönkormányzattal, mint demokratikus fórumokkal hogyan lehet a lehető legeredményesebben együttműködni. Az előbb felsorolt változások, lehetőségek megteremtésével régi óhaja teljesül a pedagógusoknak. A megvalósítás már rajtuk múlik. S bízunk benne, ezáltal nőni fog társadalmi presztízsük és erkölcsi megbecsülésük is. B. S. E. Vera és a férfilátogatók Remek az alapötlete a Vera és a férfilátogatók című színes, szinkronizált szovjet filmvígjátéknak. Vera, a leányszállás egyik vezetője segíteni igyekszik a lányok társválasztási gondjain. Házasságközvetítő tevékenysége gyakorta sikerrel jár. Természetesen nem egyszer vét a leányszállás házirendje ellen, s ha őma- gát általában el is fogadják, sőt, szeretik, munkáját nem sokra tartják. Legfeljebb a házasságkötés pillanatában örülnek mindany- nyian vele együtt. Persze Vera is magányos, aztán jön egy gondnok (Viktor), aki szintén az. No, meg van irigye is Verának Viktor-ügyben ... Nem folytatom, hiszen utolsó mondataimból már érezhető, hogy a filmről véleményem cseppet sem hízelgő. Ugyanis az előállítók a legminimálisabb ötletességgel sem bírtak a jó ötlet kibontásához. Eltelik 35 prec, <■ csak azt látjuk: Vera újsághirdetéseket tanulmányoz, leveleket ír, fényképeket párosít. Aztán menetrendszerűen egy-egy esküvő. flóban, esőben, napsütésben. A figurákról később sem tudunk meg többet. Számuk óriási, tulajdonságaik viszont nincsenek. A film azonban Veráról és Viktorról sem szól túl sokat. Minden párbeszédük lapos, közlésképtelen, s a két főszereplő annyira egy tulajdonságú, hogy akár egy tu- catwestern vagy -krimi szereplői iq lehetnének. Az operatőri munka is éppily közhelyeket locsogó. Lányok jönnek, lányok mennek, esznek, ülnek, dolgoznak, szemükben álmodozás. Esik az eső, hull a hó, múlik az idő (a filmet nézve elég nehezen). S a leányszállás életéről nem tudunk meg semmit! Lehetne még a film az is, aminek szánták: vagyis vígjáték. Ám a szálló életének felszínes ismeretéből egy poén sok, annyi sem tellett. Amin nevetünk, azt is egy külső (epizód-) szereplő hozza: a férj, aki visszaszármaztatja a kiközvetített arát, annak főzéstudományi hiányosságai miatt. Hogy néhány ponton mégis majdnem megkönnyeztük a filmet? Amiről a filmnek szólnia kellett volna, élő, húsba vágó és szinte feldolgozatlan. Könnyen találunk érzelmi azonosulási lehetőséget még a megannyira vázlatosan jelzett szereplőkkel is. Mert az érzelmek révbejutásáról álmodozóknak szívesen kívánunk sikert, s tudunk velük együtt örülni. Erre épít a film néhány részlete; ilyenkor lírai zene száll, s pendít meg bennünk lírai húrokat. Amin még könnyezni tudok, az a sok többre érdemes színész, aki generálérzelmek és -tettek n\ezején tengette filmbéli életét. Az alkotóknak nem kellett volna messze menniük, hogy szándékukból sikeres, hatásos film lehessen. Mert mind a realista hagyományok, mind a vérbő komé- diázás nagyon is sajátossága a szovjet filmgyártásnak. — út —
