Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1985, április 4., csütörtök © Demokratikus kulturális intézményeink kialakulása Filmművészetünk négy évtizede „Még be sem fejeződött a háború, amikor dr. Csorba János, Budapest polgármestere 1945. január 30-án rendeletben kérte fel a Magyar Művészek Szabad Szakszervezetének filmosztályát, hogy írja össze a szakma dolgozóit, és teremtse meg a filmkészítés feltételeit” — olvashatjuk Nemes Károly és Papp Sándor A magyar film 1945—1956 között című, kis példányszámban megjelent kötetében. Jellemző a tudósítás tartalma: felszabaduló hazánkban a filmművészet az elsők között igyekezett megkeresni helyét és feladatait az ország szellemi újjáépítésében. Milyen hagyományokra, előzményekre lehetett támaszkodni? Filmművészetünk, filmgyártásunk jellegzetesen polgári arculatú volt, legfőképpen a hatásos szórakoztatás célzatával; úgyszólván alig érte el néhány tel-, jesítményében a vezető művészeti ágazat, az irodalom színvonalát (Szőts István filmje, az Emberek a havason volt a ritka példák egyike 1942-től). Hont Ferenc, a kommunista színházszervező, akinek oroszlánrésze volt 1945 után a magyar filmművészet újjá- teremtésében, így emlékezett vissza a fölhalmozódott tens nivalókra 1972. február 17-i keltezésű pályavallomásában (a Magyar Filmintézet könyvtára őrzi a becses dokumentumot) : „Technikai, művészeti technológiai szempontból számos kiváló szakembert nevelt ki a magyar kapitalista filmgyártás — ezek közül többen külföldön is tanultak, sikereket is arattak —, közülük néhányan haladó, sőt a szocialista elvekhez közel álló világfelfogást vallottak. Kommunista filmszakember az egész filmterületen nem akadt több öt-hat főnél. A feladat tehát az volt, hogy a néhány kommunista filmszakember csoportját kiegészítsük addig főként más művészi területeken működő szakemberekkel (elsősorban a színházból, mert arányszámuk itt volt a legjelentősebb), elkezdjük a közös munkát új és régi, haladó szellemű művészekkel, akiket meg kell nyernünk szövetségesekül a szocialista társadalomért, a szocialista kultúráért vívott harcban. És nyomban hozzá kell látnunk új, kommunista szakemberek, művészek és művészeti vezetők kiképzéséhez. Ennek érdekében a párt közvetlen irányítása alá kell helyeznünk a művészetpedagógiai intézeteket.”És sok minden meg is valósul ebben a szellemben. Elindul 1945 őszén a színházi és filmművészeti képzés a főiskolán (a tehetséges munkás- és parasztfiatalok egyéves előkészítő tanfolyam után szakérettségivel kerülhettek főiskolára), benépesedett a Horváth Árpád Kollégium. Létrejött a főiskola keretében a Filmtudományi Intézet, melynek elnöke a Szovjetunióból hazatért világhírű filmtudós és író, Balázs Béla lett; a filmtán- szakon már ismert vagy sokat ígérő rendezők tanítottak: Radványi Géza, Má- riássy Félix, Gertler Viktor. A filmművészet ügyeivel ekkoriban az Ipari Minisztérium foglalkozott, s legfelső szinten egy társadalmi szervezet, a Művészeti Tanács irányított valamennyi művé-t szeti ágazatot. (Elnöke Kodály Zoltán volt.) Meglehetősen bonyolult, széttagolt volt a filmszakma. A felszabadulást követően az egyes politikai pártok létrehozták a. maguk stúdióit, műhelyeit. A kommunistáké MAFIRT néven működött, a szociáldemokraták kezében volt az Orientfilm, s befolyásuk volt a Hunnia irányításában is j a parasztpárt Sarlófilm, a kisgazdapárt Ki- mort néven alapított filmvállalatot. A kommunista filmhíradók nagy részét Kertész Pál készítette, a szociáldemokrata filmvállalat irányításában Keleti Márton, Gertler Viktor, a parasztpártiéban Ranódy László játszott. vezető szerepet. Mindezek fölött egy úgynevezett koalíciós Filmcenzúra Bizottság felügyelt. A kommunista párt Értelmiségi Bizottsága révén jelentős beleszólása volt filmügyekbe Rajk Lászlónak; ily módon ő a magyar filmművészet felszabadulás utáni kibontakoztatásában is feladatot vállalt. Később pedig, egy filmpolitikai bizottság élén Orbán László tevékenykedett. 1947-ben a kommunista párt — jellemző módon — „hároméves filmtervet” alkotott: 45—50 film megalkotását tűzték ki célul. Megszervezték az Állami Filmhivatalt, mely alá az ún. Filmipari Igazgatóság tartozott, s fő feladata a filmipar, s a -forgalmazás államosításának előkészítése volt. Kezdetben mindössze 10 film elkészítéséhez gyűjtöttek szellemi anyagot filmgyártásunk vezetői. Azt tervezték, hogy az új filmek teljes képet adnak majd hazánk átalakuló társadalmáról, s a világhoz fűződő új tartalmú kapcsolatairól, miközben a haladó hagyományok ápolása is hangsúlyos feladat, ugyanígy az igényes szórakoztatás (klasszikus regényeink filmváltozata stb.). 1948. augusztus 27-én ment végbe a magyar filmszakma államosítása, s jött létre a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat. S csakhamar — gondos mérlegelés követkéz-, ményeképp — megszületett az államosított filmgyártás első remeke, Bán Frigyes rendezésében, Szabó Pál műve nyomán a Talpalatnyi föld. (Nem sokkal korábbi pompás teljesítményre építhettek filmművészeink: Radványi Géza 1947-ben készítette el a Valahol Európában című filmet.) S a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kialakulnak az erősen központosított filmgyártás és -forgalmazás szervezeti keretei, melyben, ugyanakkor úgyszólván valamennyi műfaj és ágazat képviselve van. 1948 és 1953 között 33 játékfilm és 337 rövidfilm készült. A szovjet filmek mellett a magyar közönség megismeri és megszereti a hazai filmművészet alkotásait is, amelyek hibáik, sematikus lelkesedésük ellenére mégiscsak a környező világ — bár küszköd-, ve megvalósuló — változásairól tudósítottak, sokszor persze vágyálmokat emelve a valóság rangjára. “De az 1956. február 2-án bemutatott Körhintával, Fábri Zoltán remeklésével (Sarkadi Imre írta az alapművet) a magyar filmgyártás ismét nemzetközi hírű alkotást produkált. 1954 és 1956 között 28 játékfilm, 388 rövidfilm gyarapította filmművészetünket. Szervezeti korszerűsítés vonatkozásában nem sok történik ebben az időszakban; 1957- től mutatkoznak érdemleges változás jelei. A Magyar Filmgyártó Vállalat — melynek központi dramaturgiáját a későbbi neves rendező, Kovács András irányította — Hunnia Filmstúdió néven, Darvas József író vezetésével tevékenykedik tovább; a Híradó-, és Doku- mentumfilm-gyártó Vállalat pedig mint Budapest Filmstúdió. Ez utóbbiban is létrejön játékfilmkészítő műhely, s amikor — kísérlet gyanánt — a Hunniában 3 játékfilmstúdiót szerveznek, lényegében megteremtődnek egy korszerű filmes alkotóműhely-struktúra alapjai. S hogy az alkotói utánpótlás is biztosítva legyen: 1958- ban létrejön a Balázs Béla Stúdió („BBS” néven világszerte ismert, és sok helyütt irigyelt-meg- csodált intézmény), melyet a filmművészszövetség — e rangos társadalmi testület — titkársága közvetlenül irányít, és tagjai erőfeszítésüket a művészi kísérletezésre fordíthatják, mert az itt készült filmeknek nincs bemutatási kötelezettségük. Mai élgárdánkból számosán — Szabó István, Sára Sándor és sokan mások — a BBS-ben bontottak szárnyat. 1963-ban egyesítik a Hunniát, s a Budapestet; négy stúdió jön létre Újhelyi Szilárd. Fejér Tamás, Herskó János, Nemeskürty István vezetésével. E szervezeti lépés nélkül aligha bontakozhatott volna ki Jancsó Miklós, Fábri Zoltán. Makk Károly, Kovács András, Szabó István, Kosa Ferenc, Bacsó Péter, Ranódy László, Gaál István — sorolhatnánk még — művészete, nem fémjelezhették volna a hatvanas évek magyar „új hullámának", a „budapesti iskolának” a teljesítményeit olyan filmek, mint a Sodrásban, a Nehéz emberek vagy a Húsz óra, a Fényes szelek. A gazdasági reform — melynek népszerűsítéséért oly sokat tett a magyar filmművészet — a hazai filmgyártás berkeiben is érezteti hatását. A hetvenes évek második felében tovább változik és gazdagodik film- művészetünk, filmgyártásunk szerkezete, szervezeti fölépítése, öt stúdió készít immár túlnyomórészt játékfilmeket (évente 18—20- at), a Dialóg, az Objektív, a Hunnia, a Budapest s a Társulás Stúdió (ez utóbbi egy jellegzetes, új műfajra, a dokumentarista játékfilm készítésére szakosodott), míg a Könyves Kálmán körúton a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, s a különféle közművelődési stúdiók kaptak helyet; a Pannónia Stúdióban pedig — amely egyszersmind hosszú ideje a szinkronkészítés műhelye is — világszerte jól fogadott animációs filmjeink születnek (ez a stúdió vidéki bázisokat is kiépített). A legújabb változás: a nagy hírű Budapest Filmstúdió megszűnik. Igazgatója, Nemeskürty István a Magyar Filmintézet élére került. Olyan filmek, mint Szabó István Mephistója, Redl ezredese, olyan alkotók; bemutatkozása, mint Gothár Péter, Jeles András, Xantus János, azt jelzik, hogy film- művészetünk alkotó vénája a nehezebb gazdasági körülmények közepette sem apadt el — ami negyven év művészetszervező fáradozásainak eredménye is. Kőháti Zsolt Körhinta — Türöcsik Mari és SOos Imre jelenete Fotó: MTI—KS KÁCSy rííHAtv FOTO;
