Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
NÉPÚJSÁG 1985. április 1., hétfő S-ben láttuk — rákérdeztünk A Hét tegnapi adásának egyik riportja a falun élő fiatal diplomások helyzetéi vei foglalkozott. A példát Dombegyház és az ott működő Petőfi Tsz szolgáltatta, ahol egyébként 28 diplomást foglalkoztatnak. Az adásban nyilatkozott a szövetkezet két fiatal agrár szakembere is. Elmondták, hogy Dombegyház, mint általában a kistelepülések hátrányos helyzetüknél fogva nem vonzóak és nem jelentenek perspektívát a friss diplomásoknak. Az adás után dr. Becsei Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét kértük meg: egészítse ki a riportot a megyei tapasztalatokkal, adatokkal. — Valóban nem könnyű a városoktól, nagyközségektől távol levő értelmiségiek helyzete, de tegyük hozzá: az agrárértelmiség lényegesen jobban áll, mint a többi réteg, például a pedagógusok. Persze a magasabb fizetés, a szolgálati lakás, a háztáji föld nem kárpótol mindenért, például az esetenként rossz életkörülményekért. Bár — sajnos, a riportban ez nem hangzott el — meg lehetett volna kérdezni a termelőszövetkezetet is: miért nem tesznek valamit, hogy jobb legyen a falu ellátása. Kicsit tágabban értelmezve a vidéki, pontosabban a falusi értelmiség helyzetét, nem mondhatom, hogy túlságosan optimista vagyok. Egyedül az agrárértelmiségből van több a megyében, mint az országos átlag, minden más szakmában tetemes a hiányuk. Agrár közgazdászból kétszázat tudnánk azonnal foglalkoztatni, pedagógusból négyszáz a hiány, orvosból 50—60 hiányzik. A hiány egyébként nemcsak a falut sújtja. Egy olyan nagyüzem, min,t az Orosházi Üveggyár is kétszer annyi felsőfokú végzettségű szakembert tudna foglalkoztatni, mint ahány jelenleg náluk dolgozik. A gondok mellett ne feledkezzünk meg az eredméi nyékről sem. A felsőfokú végzettségű szakemberek száma 1960—1980 között háromszorosára nőtt a megyében, az agrárértelmiségé ötszörösére. Most főleg közgazdászokra lenne szükségünk, igyekszünk is kapcsolatot kiépíteni a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemmel. A tanítók hiányát csak megyei főiskola létrehozásával lehetne csökkenteni. L. L. Mezőgazdasági helyzetkép A mezőgazdasági nagyüzemek tíz nap alatt, el tudnák vetni a kora tavaszi növényeket, az időjárás azonban sokfelé áthúzta számításukat. A felázott talajra nem mehettek rá a vetőgépek, így a legtöbb helyen csak két-három nap állt eddig rendelkezésre, ez pedig kevés volt az időszerű munkák elvégzéséhez. A MÉM szakemberei szerint több nagyüzem elállt eredeti elképzelésétől, s a kora tavaszi vetésű növények számára fenntartott területen kukoricát termeszt majd. Ennek vetése még később, április közepéig esedékes, jut tehát idő a talaj fölszáradására. Ilyen okok miatt a tavaszi árpa 120 ezer hektáros 1985-re előirányzott területe várhatóan 100 ezer hektár alá csökken, ugyanúgy mérséklődik a zab és valamelyest a magnak termesztett borsó termesztése is. Ezzel arányosan növekszik a fontos takarmánynövény, a kukorica területe, ami végső soron nem jelent hátrányt, mivé] a magas energiatartalmú takarmány jól felhasználható majd az állat- állomány felnevelésére, tartására. A déli megyékben és a lazább szerkezetű talajokon megkezdődött és jó ütemben folyik a vetés. A magnak termesztett borsó szaporítóanyagának 10 százaléka már a földben van, a tavaszi árpának pedig egynegyedét vetették el, Hozzáláttak a cukorrépa vetéséhez is. A felszabadítók útján Emléktúra Békés megyében Március 30—31-én a fegyveres fiatalok és ifjú gárdisták felszabadulási stafétájának résztvevői — országszerte minden megyében a felszabadító szovjet front főcsapásainak vonalát követve, érintve a harcok szín— helyét — tisztelegtek a hősök emléke előtt. A Békés megyei KISZ-bizottság által szervezett emléktúrán a fegyveres testületek képviselői mellett részt vettek többek között loan Toderi- ciu ezredes, a Román Szocialista Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonafiataljai, valamint Hajós Dezső, a KISZ KB honvédelmi nevelési tanács titkárságának helyettes vezetője. A túra vendégei szombaton réggé] 8 órakor induló különbusszai járták végig a staféta útvonalát. Az út első állomása Elek község volt, ahol megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet. A következő színhely Bat- tonya. A nagyközségi tanács termében Kereki Sándor, nyugalmazott őrnagy, a Békés megyei TIT hadtudományi szakosztályának titkára tartott előadást Békés megye felszabadító harcainak újabb — nemrégiben napvilágot látott — részleteiről. Az előadást követően a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit a fel- szabadulási emlékműnél. Orosházán a román katonai attasé és a KISZ képviselői rövid ünnepség keretén belül megkoszorúzták a hazánk felszabadításában elesett román katonák síremlékét, majd a delegáció tagjai látogatást tettek az Orosházi Üveggyárban. A másnapi program a vendégek szálláshelyén, Békéscsabán a KISZ-táborban folytatódott, ahoi előadást hallgathattak meg az eltelt négy szabad évtized szocialista építőmunkájáról. A- staféta utolsó állomása a gyomaendrődi Béke Tsz volt. A küldöttség részvevői megismerkedtek a termelőszövetkezet történetével és megtekintették a KISZ- védnökséggej épülő sertéstelepet. Az emléktúra vasárnap délután ért véget. A szovjet déli hadsefegcsoport és az ifjú gárda fiataljai a megyehatáron átadták a Szolnok megyei staféta tagjainak a hazánk felszabadításában részt vett szovjet csapatok harci zászlaját. A felszabadulási staféta méltó kezdete volt hazánk felszabadulása 40. évfordulója megünneplésének. H. E. szervek képviselői is, akik meleg szavakkal köszöntötték az esküt tett fiatal katonákat. Azt már az ünnepséget követően Zahorán Pál századostól tudtuk meg, hogy az esküt tett katonák több mint fele Békés megyei fiatal. Míg a kisebbik hányad az ország más részéből érkezett Békéscsabára, katonai szolgálatának letöltésére. Kép. szöveg: Balkus Imre Katonai eskütétel Békéscsabán Igazi napfényes tavaszi reggel köszöntött Békéscsabára ezen a március 30-án. még akkor is, ha az évszaknak megfelelő meleg nem örvendeztette meg a laktanyákba igyekvő többszáz szülőt, testvért, feleséget, menyasszonyt. Vagyis azokat a hozzátartozókat, akik szombaton délelőtt azért érkeztek ide, hogy részesei legyenek a néphadsereg katonájává lett fiuk, testvérük, vőlegényük — netán az ifjú férj — eskütételének. Pontosan 11 órakor csendült fel a Himnusz, mely az ünnepélyes eskütétel kezdetét jelezte. Elsőként Nagy László őrnagy, köszöntötte az alakuló téren eskütételre felsorakozott fiatal katonákat, hozzátartozóikat, a megye és a város politikai, társadalmi szerveinek képviselőit, a társ fegyveres testületek vezetőit, majd méltatta az esemény jelentőségét. Kocziha Attila honvéd, mint a katonai eskü szövegének előmondója lépett ezután mikrofonhoz. Szavai nyomán katonatársai egy emberként tettek esküt hazánk és népünk megvédésére. Ezután Kocziha Attila honvéd édesanyja a szülők, a testvérek, a hozzátartozók nevében üdvözölte elsőként az esküt tett katonákat és kérte őket arra, hogy legyenek országunk, népünk hűséges védelmezői. Erre kérték őket a különböző megyei Az eskütétel eseményei Holnaptál, hetente tél órában A szegedi tv-stúdió „új arca”: állandó magazin a 2-es csatnrnán , „Ez a technika 2000-ben is modernnek számít majd!” — mondta a minap Regős Sándor stúdióvezető Vitray Tamásnak, a Teleráma szegedi látogatása alkalmából. Ha tehát a stúdiókból már akár most is elkelne néhánnyal több, nincs akadálya, hogy a körzeti stúdiókban képesek legyenek akár a legmagasabb színvonalú műsorok készítésére is technikai szempontból. — Nyomban hozzátehetem ehhez, hogy az elmúlt években riporteri, szerkesztői gárdánk is felnőtté vált — fogad Weisz Károly műsori osztály-vezető, s közben kiterít egy lepedőnyi nagyságú tervezetet. Valószínűleg sejti ugyanis, hogy mostani beszélgetésünk fő apropója az új műsorstruktúra: április 1-től a körzeti stúdiók feladatköre lényegesen megnő. Heti egy alkalommal, kedden este a 2-es csatornán önálló regionális adásokkal jelentkeznek. Ezeken a napokon tehát 18.30 órától bóráig ebben a körzetben a szegedi műsort sugározza a 2- es csatorna. Ezerkétszáz perc az év hátralevő részében tehát a szűkebb tájegység gazdasági-kulturális és sportéletével foglalkozik majd, bár a szerkesztőség célja korántsem csupán annyi, hogy egy, az eddiginél bővebb Dél-alföldi Krónikát adjon. Mindenekelőtt a magazinjelleget szeretnék erősíteni! Az események rövid, hírszerű bemutatásán tehát túllépni igyekszik majd a négy ön- álló szerkesztő, Pavlovits Miklós, Király Zoltán, Olajos Csongor és Fűzik János. — Egy-egy adás úgynevezett lapzártája az előző hét pénteké — folytatja Weisz Károly, aki régi televíziós, nemcsak a Stúdió ’80 kezdeténél bábáskodott, hanem híradói gyakorlata is régről való. — Ezzel is azt szeretnénk elérni, hogy sokkal frissebbek legyünk, mint eddig. A szerkesztők munkáját 28 külsős műsorkészítő is segíti, köztük a Csongrád, Békés, Szolnok és Bács-Kis- kun megyei újságíró kollégák. De számítunk mindenféle „külső jelzésre”, hiszen olykor a téma fontossága, érdekessége miatt egy múzeumigazgatótól, szövetkezeti elnöktől is származhat. Sőt! — Mennyiben jelentenek jellegüket tekintve a témák változást a korábbiakhoz képest? — Kétségtelen, hogy lehetőségünk nyílt jobban a pátriához közelíteni, ha úgy tetszik megyésíteni. Arra gondolok, hogy nem csak azt tudjuk bemutatni, ami mondjuk Sopronban is érdekes, de nyilván az sose baj, ha a téma kisugárzása minél szélesebb... Sokan most úgy gondolhatják, hogy a műsorszerkezet csaknem mindent a regionális adásoknak rendel alá. Erről szó sincs! A szegediek eddigi, jól bevált műsorai, sorozatai ezentúl is megmaradnak, egyes produkciók továbbra is a fő műsoridőben, az 1-es csatornán jelennek meg. Erről így vélekedik az osztályvezető: — Gerontológiai sorozatunk 74-es tetszési indexszel ment, s ehhez tudni kell, hogy 60-on túli index már 800 ezer nézőt jelent. Semmi sem indokolja tehát, hogy feladjuk bevált, sikeres műsorainkat. Az említetten kívül a Szegedi beszélgetések, a Bemutatkozom, sorolható ide, vagy a szegedi operaház bizonyos produkciói és a néprajzi vonatkozású műsorok, mint például a szintén nagy sikert aratott Teknyő- vájó. Valamennyi regionális adást mellesleg színesben sugározzák majd, ezen belül azonban egyaránt szerepet kap az elektromos és a hagyományos filmrögzítésű technika. Végezetül talán azt sem érdemtelen megemlítenünk, hogy a szegedi mellett természetesen a pécsi adókörzetben is felhangzik a szignál, s a budapestivel együtt tehát közel egy időben „háromféle” regionális műsor kerül képernyőre keddenként. A Békés megyei nézőknek azt is jó tudni, hogy az említett adások csak a szentesi, 23-as «sa-( tornán láthatók. Végezetül idézzük ismét Regős Sándort: „Az már régóta magától értetődő dolog, hogy kiki lakóhelyétől függően hallgathat körzeti rádióadást, a központi lapok mellett olvashatja saját megyéje újságját. Most a tv is csatlakozik ehhez; a közvetlen vagy a kissé tágabb körzet eseményeit házhoz szállítani.” Fábián István Egy régebbi sikerműsor — a Szegedi beszélgetések egyik adása előtti pillanatok. Balról: Tóth Béla író, Herényi Imre építész. Jobbról, az előtérben Olajos Csongor műsorvezető (Fotó: Virág Pál) Vetélkedő a javából Szombaton utolsó fordulójához érkezett Békéscsabán a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett városismereti vetélkedő. A csapatok a döntőig három akadályon kellett hogy átverekedjék magukat. Ez meg is látszott a versenyzők felkészültségén. Három-négy órás nagy küzdelemben szoros eredmények születtek mind a négy korosztályban. A zsűrinek mindenütt ugyancsak figyelnie kellett a legapróbb mozzanatokra is, hogy a döntés igazságosságához ne férhessen kétség. Sportnyelven szólva, lehet, hogy néhol a szerencse, néhol a pillanatnyi forma befolyásolta a végső sorrendet. Mert a lexikális tudás kevés volt a legjobb helyezésekhez. A felnőttek között voltak, akiknek a pontokért ropniuk kellett a csárdást, mások értéktelennek tűnő rongyokból, kacatokból csuda bájos bábokat fabrikáltak, a gyerekek a Jókai Színház Ágacska című mesejátékának figuráit keltették életre, s Vizsgázniuk kellett a régi szerszámok és gépek használatából, működtetéséből. No de nehéz volna felsorolni a sok fantáziadús feladatot... Ezúttal is nagyon igaznak bizonyult: a vetélkedőket sosem a jutalmak teszik izgalmassá, érdekessé, hanem a versenyzők tudása és vállalkozószelleme, s a feladványokat összeállítók elméssége, játékossága. Ami ezúttal e vetélkedőnek ugyancsak előnyére vált, az a résztvevők szoros kötődése a kérdések tárgyához, Békéscsabához. Persze, ezúttal a jutalmak sem voltak lebecsülendők. Minden korosztályban hatnapos út az első díj Zrenjaninba és Opa- tijába. A második helyezettek a Magas-Tátrába, Breznóba utazhatnak hat napra, a harmadiknak befutottak Balatonszárszón tölthetnek egy hetet. S kiknek gratulálhatott az eredményhirdetéskor Sasala János, a békéscsabai tanácselnök? A legkisebbek, a 4—5—6. osztályosok versenyében az 1. számú Általános Iskola csapata mindössze fél ponttal, de végül is megelőzte a 10. számú Általános Iskola csapatát. A 4—8. számú Általános Iskola lett a harmadik. A 7—8. osztályok között a József Attila Általános Iskola bizonyult a legjobbnak, megelőzve a Padrah Lajos és az 1. számú Általános Iskola csapatát. A középiskolások vetélkedőjén az első két helyen a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola két csapata osztozott (!). A „bronz” a Kemény Gábor Szakközépiskolának jutott. A felnőttek között a városi tanács csapata volt a legjobb, de mivel ők csak versenyen kívül indulhattak, az első helyet a Békés megyei Tervező Vállalat, a másodikat a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat, a harmadikat a ZÖLDÉRT csapata szerezte meg. Gratulálunk a győzteseknek! S remélhetőleg városunk múltjának eredményes megismerése számukra nem csupán annyi, hogy egy-egy épületről, szoborról, utcatábláról azonnal eszükbe jut valami a régi korokból, de alkotó együttélést jelent a mai Békéscsabával. Ám ez nemcsak a győztesekre, s nemcsak a vetélkedőkre igaz. (ungár)
