Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
NÉPÚJSÁG 1985. április 19., péntek Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) illetve indokolt esetben felmentést kaphatnak, A Minisztertanács a fejlesztési program elfogadása kapcsán vállalta: a közoktatás fejlesztésére társadalmi- gazdasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfelelő * számú tantermet, most már nemcsak az általános iskolában, hanem a középfokon is. Gondoskodni kell arról is, hogy legyen elegendő pedagógus: ennek érdekében már most jelentősen növeltük a beiskolázási létszámokat a pedagógus- képző intézményekben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, erkölcsi, társadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felsőoktatási intézmények rekonstrukciójának folytatását, a kutatáshoz és az oktatáshoz is szükséges gép- és műszer- beszerzés javítását, a kollégiumi férőhelyek növelését. Nem a törvény feladata az,, hogy konkrétan meghatározza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a felTisztelt Országgyűlés! A megyei pártértekezleten és a XIII. kongresszuson politikai súlyának megfelelően esett szó szocialista állam- szervezetünkről, mely Békés megyében is eredményesen védi, erősíti és fejleszti szocialista vívmányainkat. Ebben a szép eredményeink elérése- mellett — sajátos történelmi okok miatt — kísérnek bennünket korábban keletkezett gondok. Így például az, hogy a megyeszékhelynek máig sincs felsőoktatási . intézménye, amely — mint más regionális központokban — meghatározó szerepet tölthetne be a megye szellemi életében. Ez az egyik oka annak, hogy megyénkben az értelmiség száma kisebb ütemben nőtt az országos átlagnál, s aránya az összkeresőkön belül ma már- jelentősen elmarad a többi megye arányától. Az ország más megyéiben tanuló Békés megyei fiatalok száma sokszorosan meghaladja a más megyékből hozzánk érkezők számát. Ennek természetes következménye lesz, hogy végzettségük megszerzése után sokan nem térnek vissza. Nem az elhelyezkedési lehetőség hiányában, hanem a legfogékonyabb korban levő fiatal az új helyen megragad és ott is megtalálja a számítását. Államunk érzékelhetően nagy gondot fordít az ifjúság nevelésére, oktatására, általános és szakmái műveltsége gyarapítására. Ezt bizonyítja a Művelődési Minisztérium oktatásról szóló törvényjavaslata is. A törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátása kedvező fogadtatásra talált megyénkben, de megnyugvást igazán az ad pedagógusainknak, hogy véleményük nem volt tételek biztosítása az állam feladata. Köpeczi Béla végezetül a következőket mondotta: a tavaly elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és oktatás tovább fejlődjék a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az országgyűlést, hogy mindezt figyelembe véve fogadja el a törvényjavaslatot. A miniszteri, expozét követően először Gárdái Zoltánná (Komárom m., 8. vk.), az esztergomi Hell József Szakközépiskola igazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója tette meg hozzászólását és a képviselőknek elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Ezután Szur- gyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), Szabó Imre (Hajdú-Bi- har m., 15. vk.), Czibere Tibor (Borsod m., 3. vk.), dr. Vámos Marietta (Pest m., 5. vk.). Pál József (Győr-Sop- ron m., 1. vk.), Réger Antal (Pest m., 25. vk.) és Puskás Andrásné (Békés m., 3. vk.) szólt hozzá. hiábavaló, mert meghallgatásra talált. Jó volt a visszhangja a televízió és a sajtó szemléletformálást segítő tevékenységének is. Az oktatásról szóló törvényjavaslat szerkezetét, tartalmát, konkrétságát tekintve magas szinten rögzíti mindazt, ami művelődés-, illetve oktatáspolitikánk fejlesztésével összefügg. Konkrétan, ugyanakkor sokoldalúan határozza meg a nevelési-oktatási intézmények, a tanulók, a pedagógusok, s a szülők kötelességeit és jogait. Mi szülők, ez utóbbit azért is fogadtuk nagy örömmel, mert az iskola nevelési feladatát csak velünk — a családdal, a szülői házzal — közösén tudja jól megvalósítani. Helyesnek tartom annak kifejtését, hogy a nevelés-oktatás az egész társadalom ügye. Megyénkben már szinte minden településen gyakorlattá vált az iskola és a szülői választmányok jó együttműködése. Az iskola vezetése épít a tanév munkájának értékelésében és az új feladatok megjelölésében a szülők véleményére. Most az oktatási törvény feldolgozása során is meghallgatták véleményünket. A körzet- központokban és megyei szinten az állami vezetés a Hazafias Népfronttal közös értekezleten (a szülők képviseletének biztosításával) ösz- szegezték az oktatási törvényről javaslataikat. Ezt azért is tartottam fontosnak, mert a törvényben kifejezésre jutó gyermekközpontúság csak a szülők bevonásával, nevelési kultúrájuk folyamatos fejlesztésével tud megvalósulni. Tisztelt Országgyűlés! ■ Megyénkben is törekszünk az ifjúság szocialista nevelését szolgáló célkitűzések megyei megvalósítására, azonban minden erőfeszítés ellenére hiányoznak hozzá a személyi feltételek. Jó érzéssel fogadjuk azt, hogy a Művelődési Minisztérium elismeri nehéz helyzetünket, hogy megyénk pedagógusellátottság tekintetében súlyos gondokkal küzd. Az általános iskolában a képesítés nélküli pedagógusok aránya 10 százalék körüli, s a mintegy 600 fős pedagógushiány további hátrányt jelent az új nemzedék nevelésében. A pedagógushiány gátolja az oktatásügy előrehaladását. Megfelelő felsőoktatási bázis hiányában a falusi települések pedagógushiánya krónikussá vált. A falusi iskolákból nyugdíjba vonulók pótlása egyre nehezebb, mi-, vei évről évre nő a nyugdíjba vonulók száma. Fokozza az igényeket a napközi otthonok szükségszerű kiterjesztése és az egész napos iskolai rendszer fejlesztése is. Mindezek alapján indokolt lenne a megfelelő pedagóguslétszám biztosítása, a délkelet-alföldi régió szellemi fejlődésének felgyorsítása érdekében sor kerülne Békéscsabán tanítóképző főiskola vagy főiskolai tagozat létesítésére. Felmérések alapján évfolyamonként reálisan 130 —150 fős létszámmal lehetne számolni a nappali és ugyanennyivel a levelező tagozaton. A telepítéshez szükséges feltételek megteremtéséhez a megyei és a városi tanács, valamint a megye lakossága hozzájárul, mivel a jelenlegi helyzetből kivezető út legfontosabb lépéseit látja ennek megvalósításában. A főiskola létrehozása közvetlenül és közvetetten feloldaná a szellemi erők hiányából adódó gondokat és hozzájárulna a történelmi elmaradottság felszámolásához. Tisztelt Országgyűlés! A parlament mai ülése is nagy jelentőségű törvényjavaslatról hoz döntést. A nemzet jövőjét érintő kérdés ez. Ezért a törvényjavaslatot a Békés megyei képviselő csoport nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. A végrehajtáshoz minden benne érdekeltnek jó egészséget, sok sikert kívánok. Köszönöm figyelmüket. Megyénk országgyűlési képviselőjét a hozzászólások sorában Orlovácz György (Tolna m., 8. vk.), Káli Ferenc (Fejér m., 13. vk.), Végh György (Zala m., 5. vk.), Reidl János (Somogy m., 5. vk.) és Gyurkó László (Budapest, 47. vk.) követte. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett. A vitában elhangzottakra Köpeczi Béla válaszolt. A miniszter örömmel fogadta azt az egyetértést, hogy a nevelést a képviselők is az iskola, egész iskola- rendszerünk fontos tényezői jének tartják. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy változások után egy bizonyos stabilitást igyekeznek érvényesíteni az oktatásban. Az 1972-es reform elhatározta a tartalmi korszerűsítést, elkezdődött az új tantervek, tankönyvek bevezetése — és ezután született a határozat az ötnapos tanítási hét bevezetéséről. Az óraszám szoros kapcsolatban áll a tantervi, tankönyvi követelményekkel. — Ilyen körülmények között tehát mi azt tudjuk vállalni, hogy a tantervek, tankönyvek korrekciója során térünk vissza olyan kérdésre is, mint a kötelező óraszámok témája. A miniszter véleménye szerint a hátrányos helyze-, tűekkel való foglalkozás nem zárja ki szükségszerűen a tehetségek ápolását. Az oktatásban, a nevelésben mind a két szempontra figyelemmel kell lenni. Egyetértett azokkal, akik hangsúlyozták a szakoktatásban a megújítás, a továbbfejlesztés szükségességét, az együttműködést a szakminisztériumokkal és a vállalatokkal. A nemzetiségi oktatással kapcsolatban emlékeztetett a párt XIII. kongresszusának ama határozatára, hogy a nemzetiségek egyenjogúságának biztosítását, anyanyelvűk ápolását, kultúrájuk fejlesztését fontos feladatunknak tartjuk. Ezt vállalni kell az oktatásban és a nevelésben is. Meg kell vizsgálni, hogy a rosszul ellátott területeken milyen pedagógusképző intézetekre, avagy meglevő intézmények fejlesztésére van szükség;-elsősorban Budapesten, Pest megyében, Békés megyében. A továbbképzésre vonatkozóan kidolgoztak egy tervezetet, amely ősztől kezdve életbe lép, s így megkezdődik először mintegy 2300—2500 pedagógus rendszeres továbbképzése. A felsőoktatás demokratizmusáról így fogalmazott: — Szeretnénk, ha ez a demokratizmus nemcsak abban jelentkezne, hogy a jogok és a kötelességek érvényesüljenek, hanem abban is, hogy a minőségi követelményeket teljesíteni tudjuk, hogy felsőoktatásunk állni tudja a nemzetközi versenyt, és megfeleljen a hazai szükségleteknek. A tankötelezettséget illetően elmondotta: az általános iskolát nem tudjuk felmenteni ama kötelezettsége alól, hogy volt tanulója sorsát tovább is figyelemmel kísérje. Szólt arról, hogy a VII. ötéves terv előkészítése kapcsán már sor került azoknak a koncepcióknak a kidolgozására, amelyek az általános és középiskolai tantermek számának gyarapítását tűzik ki célul. Egyetértett az országgyűlés kulturális, illetve, jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának beterjesztett módosító javaslataival, s hozzátette, hogy több más képviselői észrevételre pedig más jogszabályi szinten, illetőleg a fejlesztési program végrehajtása során kell figyelni. Végezetül megállapította: mind a fejlesztési program tekintetében, mind a törvényjavaslat tekintetében jó irányban haladunk. Természetesen a végrehajtás feltételeitől függ, hogy milyen gyorsan, milyen ütemben. Szeretnénk a munkát reálisan, konkrétan és következetesen megszervezni. Ehhez a végrehajtáshoz kérem az országgyűlés segítségét is — mondotta végezetül. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben okvetlenül szükség van a légi szélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állás- foglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirendként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő azt a dokumentumot és határozattervezetet. A munka szoros összhangban folyt az ezredfordulóig kitekintő hosszú tá7 vú népgazdasági tervezéssel. Faluvégi Lajos ezután az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságairól szólt; fölidézve azt, hogy negyven évvel ezelőtt honnan' indultunk el. A korszakos társadalmi változások nyomán a hatvanas évek végére jelentékenyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között továbbra is számottevőek maradtak — a gazda-» sági fejlettség és az életszínvonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása. Meggyorsult az urbanizációs folyamat. Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmonikusabb fejlődésnek az igénye, másfelől a gazdaságiról nyitási reform bevezetésének sikereiből és a hatvanas évek végének lendületéből fakadó várakozás óhatatlanul megkívánta, hogy átfogó területfejlesztési stratégiát és településhálózat-fejlesztési koncepciót dolgoz-» zunk ki. Ezeket a kormány 1971-ben fogadta el. Az azóta eltelt időszak hazánk terület- és településfejlesztésében eredményes szakasz volt. Tovább mérséklődtek az országrészek és a megyék között a korábbi nagy különbségek a társadalmi és a gazdasági szerkezetben, a fejlettségben, a tudományos erők területi megoszlásában és lakosságunk életkörülményeiben. Felgyorsult a történelmi okok miatt elmaradott térségek fejlődése. TeLázár György miniszterelnök főtitkára az ülésteremben Határozathozatal következett: az országgyűlés előbb a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a törvényjavaslathoz tett módosító indítványát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvény- javaslatot általánosságban, és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben, egy tartózkodás mellett, elfogadta. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Faluvégi Lajos, a Miniszterta7 nács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. rületileg teljesebbé vált a foglalkoztatás, és azáltal, hogy a lakóhelyhez közeli munkahelyeket teremtettünk, mérséklődött a távolsági ingázás. Miközben Budapest világvárosi jellege to7 vább erősödött, olyan nagyvároshálózatunk alakult ki, amely megteremtette az eddiginél egyenletesebb és arányosabb településfejlesztés alapjait. A másfél évtized alatt felépült egy és egynegyed millió lakás. Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette, amelyekből az a fontos ta-, nulság adódik, hogy bár számottevő eredményeket értünk el az elmaradott" térségek és települések közelítésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzárkóztatás tehát időtálló célunk, azt a jövőben is foly-, tatnunk kell! Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult a gazdasági növekedés üteme. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoztak a terület- és településfejlesztésben is. Űj jelenségek mutatkoztak a társadalom szerkezetében, az életmódban és a társadalmi normákban is. Tovább differenciálódtak a szükségletek, s módosult azok szerkezete. Helyenként károsodott, egészében pedig túlterheltté vált a természeti környezet. és Kádár János, az MSZMP (Telefotó) Az 1971-ben elfogadott irányelvek némely szempontból olyan belső és külső föltételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak helyesnek, vagy tartósnak. Bebizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyvárosokat, a kiemelt településeket fejleszteni, s nem szabad egy-egy település jövőjéről „fölülről” határozni. A települések rendezési tervei sok helyütt elrugaszkodtak a valóságos anyagi lehetőségektől, sőt, a valóságos igényektől is. Egy további tanulság tehát az, hogy mivel a gazdasági és társadalmi körülmények szakadatlanul változnak, erre a gazdaságpolitikában és terület- és településfejlesztési politikában egyaránt — egymásra is tekintettel — nyitottabbá kell válnunk. Érzékenyebben kell figyelnünk a társadalomtól érkező jelzésekre, az új kérdésekre pedig új válaszokat kell adnunk. Az elmúlt években fokozódott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részvállalása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka értéke ebben az ötéves tervidőszakban meghaladja az 50 milliárd forintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendőkben, az elért eredmények tanú- bizonyságát adják annak, hogy a helyi közösségek csakugyan érettek az önkormányzatra. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a települések fejlesztése, amely magában foglalja a különböző országrészek, a főváros, a megyék, a városok és a községek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságának javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falvaink, s javul■ hatnak a lakosság életkörülményei. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív szakaszban a gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp végbe, mint a termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pedig arra vezethet, hogy a különféle térségek fejlődési lehetőségei is jobban differenciálódnak. Miközben igent mondunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódásra, társadalmi (Folytatás a 3. oldalon) Puskás Andrásné hozzászólása Faluvégi Lajos beszéde
