Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

1985. április 18., csütörtök Barátság, üdülés, Magas-Tatra, Gyula A pedagógusok is új formákon törik a fejüket A tavasz utolsó és végle­ges rohama előtt még nya­kon csíptük Tátra-Lomnicon a téli világ utolsó hófolt­jait. Igaz, a Tátrát beborító köd eltakarta előlünk a ki­látást, mégis nagy élmény volt fellibegni a lonovkán, sétálni Ö-Tátrafüred patinás szállodákkal hívogató sétá­nyain, vagy a napsütötte Liptószentmiklóson. ■ A négynapos, március vé­gi kirándulást a Pedagógu­sok Szakszervezete Békés megyei Bizottsága szervezte a megyei bizottság tagjai és a körzeti szakszervezeti bi­zottságok titkárai számára. Az elmúlt öt esztendőben eredményes mozgalmi mun­kát végző tisztségviselők e jutalomút alkalmával nem­csak a természeti szépségek­ben bővelkedő Magas-Tát- rával ismerkedhettek meg, de a saját szervezésű peda­gógusüdültetésben kiváló partnerrel, a Tesla gyárve­zetőivel is. Vendéglátóink ugyanabban az üdülőben szállásolták el csoportunkat, ahova évente 80 Békés me­gyei oktatási dolgozó jut el. A hegyoldalban rejtőzködő faházak még téli álmukat aludták, de a minden igényt kielégítő kőépületben télen is nagy a forgalom. Ottjár- tunkkor barátsági estet is tartottunk, amelyen részt vett a Liptovszky Hradok- ban 1950-ben alapított, és ma már 2900 embert fog­lalkoztató Tesla gyár szak- szervezeti bizottságának el­nöke, Pavel Palló, a gyár gazdasági vezetője, Jan Marsal'ek, a fejlesztő mér­nök, Jan Husar, és csoport­jaink mindenkori tolmácsa, Pavol Hracko. E találkozón csoportunk vezetője, dr. Szűcs Alajosné köszöntő beszédében hang­súlyozta, hogy a kölcsönös üdülési lehetőség nemcsak a pihenést, de a két nép kö­zötti barátság erősítését- is szolgálja. A kedves fogad­tatás, a törődés és a baráti est mindezt jól bizonyította. n Ekkor, ezen a kirándulá­son gyakran esett szó az üdülésről. Megtekintettük azokat a helyeket, ahova — akár SZOT-beutalóval is — eljuthatnak a Pedagógus Szakszervezet tagjai, hogy a titkárok az üdülőjegyek el­osztásakor némi propagan­dát is ki tudjanak fejteni. (Ami annál sikeresebb, mi­nél színesebb élménybeszá­moló fűszerezi.) Megismer­ve a Tesla gyár szakszerve­zeti üdülőjét, alig hiszem, hogy ne lenne jelentkező. Mert nemcsak gyönyörű környezetben fekszik, de nem is drága az ellátás. Hogy azért az üdülési le­hetőségek mégsem olyan ró­zsásak, azt már itthon, Szarvason tudtam meg, a A Tesla gyár korszerű üdülője Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei Bizottsága üdülési felelősétől, Mezei Józseftől. Az általa felso­rolt gondok pedig annál in­kább meglepőek, mert Bé­kés megye Pedagógus Szak- szervezete évekig élen állt az országban saját szervezé­sű üdültetésével. A beszélgetést egy igen aktuális témával, az üdülő­jegyek elosztásának módjá­val kezdtük. — A Pedagógusok Szak- szervezete Békés megyei Bizottságán belül működik az üdülési albizottság, amelynek tagja vagyok. Munkánkban három fontos szempontot igyekszünk fi­gyelembe venni: először is a létszámarányos elosztást 18 alapszervezetünk között, s ezen belül a szociális hely­zetet, és a munkavégzés mi­nősítését. Az elosztásnál az üdülőjegyek minőségét, és az egyéni, házaspári, vala­mint családos beutalók ará­nyát is figyelembe vesz- szük. Aztán nézzük azt is, hogy a főidényre, vagy a szezonon kívül eső időszakra szól-e. Ezt a munkát számí­tógépen végezzük, s a SZOT-beutalókra vonatko­zik. Higgye el, nem könnyű munka. Mikor elkészültünk az elosztással, ■ összehívjuk az alapszervezetek üdülési felelőseit, és az üdüléssel kapcsolatos rendeletváltozá­sokról, megyei lehetőségek­ről tájékoztatjuk őket. Arra is felhívjuk a figyelmüket, hogy' az üdülőjegyek elosz­tása az alapszervezetekben nyilvánosan, demokratiku­san történjen, Tehát ki kell függeszteni, s:m a beérkezett igényekről a szakszervezeti bizottságnak kell dönteni. SZOT-beutalót a taglétszám 5,8 százalékára kapunk ál­talában. A Pedagógus Szak- szervezetnek pedig megyénk­ben 11 ezer 111 tagja van. — Ez akkor azt jelenti, hogy egy tag legfeljebb 20 évente egyszer juthat SZOT- üdülőjegyhez, vagy szana­tóriumi beutalóhoz. Nem túl kecsegtető ... — Éppen ezért vágtunk bele olyan nagy lelkesedés­sel a saját szervezésű üdül­tetésbe. öt esztendőn át olyan komoly munkát fek­tettünk bele, hogy országo­san is az elsők közé küzdöt­tük fel magunkat. Régeb­ben csak Gyulán volt csalá­dos, saját szervezésű üdül­tetésünk. Aztán — a töme­ges igényre válaszolva —, megszerveztük Szarvason, a középiskolás kollégiumban is, ahol három turnusban 250— 300 főt üdültethettünk. Né­hány éve tovább bővítettük a kört, és az endrődi általá­nos iskolai diákotthonban is megszerveztük a családos üdültetést, ahol évente két turnusban 100 felnőtt és gyermek pihenhetett teljes ellátás mellett. A továbbfejlődést a kül­földi cserepartnerek felku­tatása jelentette. A Tesla gyár szakszervezeti bizottsá­gával először Folytán János, a szarvasi pedagógus szak- szervezeti bizottság elnöke vette fel a kapcsolatot, s a gyár dolgozói Szarvason pi­henhettek, a megye pedagó­gusai pedig Liptovszky Hra- dokban. Ezt a kapcsolatot aztán a megyei bizottságunk fejlesztette tovább, s tavaly óta csehszlovákiai barátaink Gyulán, a szakmunkáskép­ző intézet kollégiumában kapnak elhelyezést. A lét­szám is duplájára, 80-ra emelkedett. Ezek a saját szervezésű üdültetések azért voltak fontosak, hogy általuk több lehetőséget biztosítsunk tag­ságunknak. Mert az üdülési börzén én csak akkor tud­tam jó helyekhez jutni, ha magam is jó helyeket ajánl­hattam fel. Ily módon 12 újabb várost vonhattunk be pedagógusaink üdültetésé­be. Például Balatonfüredet, Siófokot, Visegrádot, Egert, és még sorolhatnám. — Tehát bevált üdültetési formává vált, akkor most mégis mi a gond? — Tavaly új szakasz kez­dődött a saját szervezésű üdültetésben. Egyre inkább csökkent az érdeklődés, meg is kellett szüntetnünk a szarvasi és a gyomaendrődi lehetőséget. — Az ok? — Nagyon megdrágult — régi önmagához képest — az üdülőjegyek térítési díja. Különösen a SZOT-be- utalókhoz képest. A másik ok pedig, hogy az alapszer­vezeteknek csökkent a for­góalapja, s ezzel az üdülés­re adható támogatás is. A korábbi 30 százalékos támo­gatást már csak a nagy alap­szervezetek tudják biztosíta­ni. Így megnőtt a családra eső teher. A megélhetési le­hetőségek is nehezebbé vál­tak. — S hogyan állnak az ál­landó jellegű, saját szerve­zésű üdülési lehetőségekkel? — Tagságunk körében már jól ismert a mátra- szentlászlói üdülőnk, ahol egy turnusban 45 vendéget tudunk elhelyezni. Itt csa­ládosok is nyaralhatnak. A megyei bizottság az üdülő korszerűsítésére nagyon so­kat áldozott. Szerencsére a megyei tanács művelődési osztálya évente ad hozzájá­rulást az üdülő fenntartásá­hoz. Másképp aligha birkóz­nánk meg ezzel a feladat­tal. Van öt szobánk a bala- tonföldvári pedagógusüdülő­ben is, és Sopronban fő­szezonon kívül 11 család, fő­szezonban 12 család fogadá­sát biztosítjuk évente. Ezt az alapszervezetek támoga­tásával vásároltuk meg, öt éven át a tagdíjbevétel 5 százalékát erre fordították. És végül vásároltunk egy faházat a szarvasi pedagó­guskempingben is. — Volna egy eretnek kér­désem. A mátraszentlászlói üdülő, a sífelvonó tőszom­szédságában, miért nincs nyitva télen? Hiszen jó pén­zért akár ki is lehetne adni. — Mátraszentlászlón nem mi vagyunk az egyedüli gazdák. De mi is gondoltunk már erre. Próbálkoztunk ve­le, és nem ment. — E nehéz helyzetben mi­lyen újabb lehetőségeket ku­tatnak? — Az alapszervezetek is próbálkozzanak. Mint pél­dául a békéscsabai, ahol ki­tűnően csinálják, ennek nagy mestere Molnár Már­ton. Minden cserelehetőséget meg kell ragadni. Elsősor­ban a családos üdültetések­re. S talán nem kellene a teljes ellátáshoz ragaszkod­ni. Ügy remélem, újból fel­lendül ez a mozgalom. Mert hogy nagy szükség van rá, az tagadhatatlan. Maguk az alapszervezetek — s ezt lel­kesítő példaként mondom —, az elmúlt évben önellátó formában 207 főt, teljes ellá­tással pedig 106-ot üdültet- tek. S ez mutatja, a megyei bizottságnak is törnie kell az új formákon a fejét. Mert a kiesésbe nem lehet bele­nyugodni. B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ „A röhögéstől végig sírtam” Adva van egy kritikus (Koppány Márton), akit képzelet­beli pástra hív egy rádiós (a név nem fontos), és ellenfélül kapja (hangszalagról) Tomanek Gábort, a békéscsabai szín­ház művészét. A vívás (vagy vívódás?) tárgya: a kritikus kritikája (hogy saját szavaival éljek „infantilis, kretén néző-, pontból írt” jegyzete), mely a színházat és előadását védő, el­lenvéleményt hangoztató, felháborodott levelek sokaságát váltotta ki a lap olvasóiból. A csabai színészek is sérelmez­ték a kritikus (a továbbiakban K. M.) jegyzetét, melyet ő maga nemcsak infantilis nézőpontúnak nevezett, hanem színházkritikai próbálkozásai egyikének is, mivei pesti elő­adásra addig „nemigen küldték ki”. Tehát a vívás tárgya a kritika, a kritika tárgya pedig Shakespeare Lear királyának békéscsabai előadása volt, melyet K. M. a Budapest—Békés­csaba közötti irdatlan, 220 kilométeres távolság miatt (?) csak délutáni, iskolásoknak szervezett előadáson tudott meg­nézni, és azt (miként megjegyezte volt) „a röhögéstől végig sírta”. Gondolom, a dolgok mögött (a pást egyik és másik szélén, esetleg a rádiós-vezető bíró oldaláról is) a lényeg nem any- nyira a Lear békéscsabai előadása, hanem a vidék (vidéki színház) éppenhogy nem infantilis (gyerekes nézőpontú), ha­nem kegyosztó, oligarchikus (tehát magasról lenéző) minősí­tése lappang, habár próbálja fedezni magát, de azért nyelvet ölt. Igen, Tomanek és a levélírók is (mint mondják) a „röhö­géstől végig sírt” jegyzet hangnemét bírálták, ezt a kritikát viszont kollégánk, K. M. nehezen tudta kivédeni. Nem is tudta, és a lap sem, csak azt hangsúlyozták (amit mi itt, kis „vidéki” lapunknál is tudunk), hogy „a személyes hangvétel hadd maradjon a kritikus joga”. Hát persze, hogy az marad­jon, de kérem: olyan határ egyáltalán nincs, amikor a „sze­mélyes hangvétel” (esetleg) már nem egyezik a lap koncep­ciójával? Ez esetben tehát megegyezett, hiszen ha nem, a szerkesztő visszadobja, és megköszöni a kritikus szíves köz­reműködését, lefáradását a „térkép szélére”, Békéscsabára ... De nézzük, mi történt ezután a páston? Tomanek Gábor (felvételről) azt is elmondta, hogy kriti­zálni igen, de nevetségessé tenni senkit sem lehet. Mi több, tilos. (Ezt én úgy mondtam és mondom ifjú kollégáimnak, ha valamiben elvetik a súlykot: „Öreg, képzeld csak el, ezt ró­lad írja valaki, és kinyomtatják ötvenezer példányban! Mit szólnál hozzá?” Ilyenkor ifjú pályatársam visszakéri kézira­tát, magába száll, és megírja úgy, ahogy kell.) K. M. azt válaszolta erre, hogy képtelenség egy előadásról pontos képet adni, az a lényeg, hogy a „hangulatát” adja Vissza a kritikus.'Tomanek következhetett (megint csak mag­nószalagról, ami azért egy kissé hátrányos helyzetbe hozta, mert K. M. mondhatott a felvett szövegre bármit, Tomanek viszont nem, mert nem volt ott. Itt jutott eszembe, hogy mi­féle faramuci vívás az, ha csak az egyik fél van jelen, a má­sik pedig egy magnószalagról forgatja a „kardot”?) Szóval Tomanek mégis hevesen támadott, és kifejtette: a kritikus mellőzze a személyeskedést, ne befolyásolja ismeretség, ösz- szeköttetés, felkérés. A rádiós-vezető bíró megkérdezte K. M.-et: erről mi a véleménye? K. M. élt a jogával, és nem vá­laszolt, csak (úgymond) „fantázia-mozgatónak” szerényen megjegyezte, hogy mit gondol az ellenfél, „kinek az érdekét szolgálja az ilyen egyértelmű „leszűrés”? Fontos pillanathoz érkeztünk! Ügy vélem, itt már nem a „fantázia-mozgató” megjegyzés az érdekes, hanem K. M. utolsó szava, mellyel úgy minősítette jegyzetét, hogy az nem volt más, mint „leszűrés”. Nem kritika, hanem leszúrás. Er­re mondják: mecsoda különbség!” Hogy aztán a rádiós-ve- zető bíró pedig egyenesen „megsemmisítőnek” ítélte K. M. toliforgatását, gyorsan utánanéztem, áll-ie még a csabai szín­ház, és mi van a Lear-előadás szereplőivel, rendezőjével, Munkácsy-díjas jelmez- és díszlettervezőjével? Hál’ istennek, meg voltak, nem hiányzott senki. Meg volt a kitűnő Gálfy László Jászai-díjas, Lear alakítója, beszéltem Barbinek Pé­terrel, Várday Zoltánnal, Dariday Róberttel, Felkai Eszter­rel, Hodu Józseffel, Harkányi Jánossal, a „páston” szorgos­kodó Tomanek Gáborral, akik (remélem) „a röhögéstől sírva” hallgatták végig ezt a lólábát messzire kilógató „szópárbajt” szombaton délután három órakor a Petőfin, miközben (ezt is remélem) arra gondoltak, hogy a „szegény kisgyermek pa­naszaidban (bocsásson meg érte Kosztolányi) nem is any- nyira a csabai Lear-előadás volt a kiváltó ok, sokkal inkább az „alulnézet”. Persze, hogy ki, mit néz alul, .vagy kit, mit néznek alul, az már majdnem hamleti kérdés. Kár lenne be­lekeverni ezt a tiszta kis ügyet. Ugye, értik? Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Darvasi István jegyzete. 8.30: Zimbabwei népzene. 8.40: Évszázadok mesterművei. 9.42: Nefelejcs. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Régi táncok gyerekeknek. 10.50: Klasszikus operettekből. 11.33: Felelet. X/8. (ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Régen találkoztunk. 13.00: Zenekari muzsika. 13.40: Gyógyítás és tudományos munka. 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. (55.) (ism.) 14.25: Népdalok, néptáncok. 15.00: Ambrose Bierce: Bagoly­folyó. 15.30: Dvorák: F-dúr (Néger) vonósnégyes. 16.05: Révkalauz. 17.00: Kilátó. 17.45: Beethoven: I. szimfónia. 19.15: Rádiószínház: Nyár a Fertő-tónál. 19.53: Nóták. 20.16: Elöregedő társadalom? 20.46: Donizetti: Szerelmi báj­ital. Opera. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az operaközvetítés foly­tatása. 23.26: A fantázia iskolája. An­tal Gábor írása. 23.36: Gitármuzsika. 0.10: Bálint János cimbalmozik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Két kantáta. 8.20: A Szabó család, (ism.) 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Zenés délelőtt. 12.10: Fúvóspőlkák. 12.25: Űtikalauz üdülőknek. 12.30: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Egykorú dallamok Csoko­nai Vitéz Mihály verseire. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek, (ism.) 15.45: Törvénykönyv ’85: Vá­lasztójog. (ism.) 16.00: Rockhangversenyekből. 17.05: Gonda Jáno* és Pleszkán Frigyes zongorázik. 17.30: Segíthetünk? 18.30: Slágerlista. 19.05: Egy óra Petress Zsuzsá­val. (ism.) 20.05: Reklámparádé. 20.08: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 22.12: Népdalkörök pódiuma. 22.37: A Makám-együttes ját­szik. 23.20: Könnyűzene Finnország­ból. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva, (ism.) 9.23: Operaáriák. 10.00: Szimfonikus zene. 12.01: Triólemezeinkből. 13.05: Háttérbeszélgetés, (ism.) .13.35: Operaáriák. 14.00: Bozay Attila műveiből. 14.40: Rossini: A tánc — taran­tella. (ism.) 15.00: Pophullám. 16.00: Az olimpia. Részletek Vi­valdi operájából. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Sztár született. 18.10: Bárdos-kórusművek. 18.30: In limba materna. 19.05: Iskolarádió. 19.35: A Magyar Rádió országos zongoraversenye. IV/3. Közben: kb. 20.55: Zsebrádiószínház. 21.15: A zongoraverseny közve­títésének folytatása. 22.00: Madrigálok. 22.16: Szkrjabin: Az extázis köl­teménye. 22.37: Félóra népzene. 23*07: Zenei panoráma. SZOLNOKI STŰDIŐ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális ma­gazin. A műsor telefon­száma: 18-111. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) 8.10: Iskolatévé. 9.15: Kedvesem, én válók NSZK tévéfilm. (ism.) 10.45: A fényképezés úttörői. VIII/4. (ism.) 11.10: Verseny az áramvonalért. 12.00: Iskolatévé. 12.20: Képújság. 14.25: Iskolatévé. 15.15: Mensáros László műsora. 15.45: Szórakaténusz. 15.55: Mindvégig. 16.10: Hírek. 16.15: A rövidfilmstúdiók műhe­lyéből. 17.05: Pedagógusok fóruma. 17.40: Képújság. 17.45: Telesport. 18.10: Reklám. 18.15: Az Országházból jelentjük. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Markos Miklós: Májdir emlékiratai. Tévéfilm. 21.30: Panoráma. 22.35: Tv-híradó 3. 22.45: Himnusz. II. MŰSOR , 18.40: Képújság. 18.45: A nagyeszű sündisznócs­ka. 19.10: Dimitrij Mengyelejev. 19.35: Balett mindenkinek. 20.00: Beszélgetés a Kossuth Klubban. 20.50: Száz híres festmény. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Földtani históriák. 21.30: Rougonék szerencséje. V/3. 22.20: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Zimbabwe-i kirándulás. 20.50: Fiatalok stúdiója. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD I. MŰSOR 8.20: Tv-naptár. 8.30: Sorozat gyerekeknek. 9.15: Forrás az iparban. 9.35: Mi történik az atommag­ban. 9.55: Szünetetekre. 10.00: Az ipari növények trá­gyázása. 10.35: Művelődési műsor. 16.25: Videooldalak. 16.50: Forrás az iparban, (ism.) 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Mi történik az atommag­ban? (ism.) 17.35: Tv-naptár. 17.45: Betűre . . . betűre . . . 18.15: Tudomány. 18.45: A XV. belgrádi nemzetkö­zi dzsesszfesztiválról. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Politikai magazin. 21.05: Vetélkedő. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Ifjúsági adás. 19.30: Tv-napló. 20.00: örök hívás — filmsorozat. 21.05: Művészeti est. színház 1985. április 18-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉL Szentpétery-bérlet 19 órakor Békéscsabán, a Klub­színházban : GELLÉRTHEGYI ALMOK 1985. április 19-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: Ágacska Vízipók-bérlet 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉL Pécsi sándor-bérlet 19 órakor Békéscsabán, a Klub­színházban: GELLÉRTHEGYI ALMOK MOZI Békés Bástya: 4-kor: Hosszú vágta, 6 és 8-kor: István, a ki­rály. Békéscsaba Szabadság: Hány az óra, Vekker úr? Bé­késcsaba Terv: fél 6-kor: Halál a felszálló ágban, fél 8-kor: Te­kintet és mosolyok. Gyula Er­kel: Kék lagúna. Gyula Petőfi: 3-kor: A koppányi aga testa­mentuma, 5 és 7-kor: Maraton életre-halálra. Orosháza Béke: Vera és a férfilátogatók. Oros­háza Partizán: fél 4-kor: Hü­velyk Matyi, fél 6-kor: A nők városa I—H. Szarvas Táncsics: 6-kor: Jazzbolondok, 8-kor: Kó­ma, 22-kor: Domb. Szeghalom Ady: A Gracs fivérek.

Next

/
Thumbnails
Contents