Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-16 / 88. szám
NÉPÚJSÁG 1985. április 16., kedd Nagy sikerrel zárult szombaton Gyulán, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás a törökzugi iskolában. Ezen fényképekkel, termékekkel, dokumentumokkal illusztrálva mutatták be a város iparának fejlődéstörténetét az elmúlt négy évtized alatt. A kiállítás nyitva tartása idején két alkalommal is rendeztek divatbemutatót, amelyen a helyi kötőipari vállalat, a harisnyagyár, és a szabók szövetkezetének legszebb termékeit láthatta a gyulai közönség Fotó: Béla Ottó Diákiapszemle Kemény Élet és Giétinta Kisegítő iskolások színjátszó találkozója fl Jókai Színház sajtótájékoztatója Budapesten A békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola lapja, a Kemény Élet igyekszik az iskoláról teljes képet adni, s még versre, paródiára, rejtvényre is telt a szerkesztők erejéből. Ami miatt a siker nem lehet teljes, az a diákújságírók gyakorta öreges, bátortalan máskor magyartalan stílusa. Nagy Attila Fájdalmas hónap című villanása a lap legjobb írása. Elismerést érdemel a Miért nincs elég foci az iskolában? című írás, amelyben Kovács János nemcsak srácosan ötletes és lendületes, de épp a kellő mértékben tájékozott a felnőttek dolgában is. E két cikk lehet a mérce. Elérni e szintet nem kell több, mint bátran, diákosan, saját szókinccsel, de ízléssel írni. Ahogy azt a békéscsabai Sebes György Szakközépiskola újságja a Giétinta teszi. A jó megjelenésű, tartalmas, hangulatos lap címe ugyan eredménytelen fejtörést okozott nekem, de aztán megtudtam, hogy tintával kívánják lefejezni a diákok az általuk okozott és az őket körülvevő visszásságokat és a francia kivégzőeszköz nevére asszociál a cím. Majd mindegyik cikk meghaladja a diákújságokban megszokott jó átlagot. Gyulai László Az elúszott HT című írása először mellbe vert, aztán furcsálkodásom elismerésbe csapott át. Világbajnok, ahogy cikizni tud, s mivel jó ügy érdekében teszi : hasznos. Ráadásul írása helyenként remek kevercse a tudományos- és áz élőbeszédnek. Pol-oktatás az 5 g- ben című Gyulai László cikk ugyancsak teljes siker. A szerző lubickol a fantasztikumban, s ami a legnehezebb, elvarr minden szálat. A Sinka Anikó és Silíó Tünde által „közös tollal’’ papírra vetett Fiatalabbak is elkezdhetik nem igényelte volna a két sportnap rövid tanulságát. Ám ez a kétszer félmondatos didaktikafölösleg 'csak azért tűnhetett fel, mélt közös szerzeményük olyan profi, hogy bármely újságban helyet kaphatna. Achim Hilda két filmről írt eszmefuttatásában másfajta profizmust tűz maga elé: az esztétáét. Szépen, okosan ír, véleménye összefogott, de helyenként komolykodó, s itt- ott panelekből építkezik. Ez természetes, hiszen tanulja a kritikus szörnyű-nehéz szakmáját, ám érzékenysége, kulturáltsága több mint biztató. A kisegítő iskolás színjátszók első országos találkozóját rendezték a közelmúltban a gödöllői művelődési központban. A gödöllői kisegítő iskola tantestületének kezdeményezésére, a városi úttörőelnökség, valamint a kebelén belül működő kulturális szakbizottság támogatásával megszervezett eseményen egri, kecskeméti, nyíregyházi, várpalotai, budapesti, gödöllői és békéscsabai tanulók mutatták be produkcióikat. A délelőtti bemutatók után délutánra a Galga menti községekbe szerveztek kirándulást a tanulóknak a figyelmes házigazdák. Tanáraik és a meghívott vendégek — az Országos Úttörőelnökség, a Népművelési Intézet, a Művelődési Minisztérium képviselői — szakmái megbeszélést tartottak. Az éttermi étkezésnél jóval gyorsabb és olcsóbb, ha a boltban megvett hideg- konyhai készítményeket, hentesárukat vagy más élelmiszereket a vásárló a helyszínen el is fogyaszthatja. A helyben fogyasztást a szak- igazgatási szervek nyolcféle üzlettípusban — az élelmiszer-csemege boltokban, a munkahelyi élelmiszer-ve- gyesüzletekben, a tej- és tejtermékboltokban, a hús- és húskészítményüzletekben, az édességboltokban, a kávétea szaküzletekben, a ba- romfiboltokban, valamint a halszaküzletekben — engedélyezik az illetékes közegészségügyi-járványügyi felügyelőségek hozzájáruláAz idei első lottósorsolást a héten, április 19-én rendezik megyénkben. A 16. heti nyerőszámok húzására a dévaványai József Attila Művelődési Házban kerül sor. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság által rendezett sorsolást délelőtt fél kilenc órai kezdettel vidám, zenés műsor előzi meg. Miért hívták létre ezt a találkozót? A kisegítő iskolák nevelői hagyományt szeretnének teremteni. Alkalmat biztosítani az ilyen iskolákban tanuló gyermekeknek képességeik kibontakoztatásához. A kisegítő iskolák némelyikében már régóta foglalkoznak az úgynevezett dramatikus nevelés módszereivel. A látott bemutatók bizonyították, hogy az a személyiségformálásban és az anyanyelvi nevelésben gyümölcsöző. A jelenlevő szakemberek is megerősítették ezt az álláspontot, s ígérték, hogy a pedagógusok továbbképzésével segítik a szakmai munkát. A házigazdák a sok ajándék mellé még egy videokazettát is mellékeltek, amelyről a műsort újra végignézhetik az iskolákban. sával, de a lehetőségek nincsenek kellőképpen kihasználva. A Belkereskedelmi Minisztérium ezért felhívta a vállalatok figyelmét, hogy vizsgálják felül hálózatukban az élelmiszerek helyben fogyasztásának lehetőségét, s ahol a feltételek adottak, szorgalmazzák a mielőbbi bevezetést. A lakosság jobb ellátására, valamint az üzletek kapacitásának jobb kihasználására javasolják, hogy mind több olyan reggeli italt, üdítőt, hidegkonyhai készítményt, grillcsirkét, illetve főtt, sült húst és hús- készítményt árusítsanak, amelyek a helyszínen fogyaszthatok. Az OTP Békés Megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint Dévaványán legutóbb 1977 áprilisában volt számsorsolás, amikor a következő öt számot húzták ki: 23, 27, 37, 38, 47. öttalá- latos akkor nem akadt, a négyesekre 84 600 forintot fizettek. Tegnap délelőtt Budapesten. a Magyar Sajtó .Házában Békés megye és a Jókai Színház vezetői tartottak sajtótájékoztatót, amelyen részt vett Várai Mihályné, a megyei párbizottság osztályvezetője is. Dr. Keczer András igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót dr. Becsei Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének, aki általános történelmi, gazdasági és kulturális tájékoztatót tartott a megyéről. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi évek fejlődése sokat változtatott az egykori Viharsarok, a sokáig csak az ország éléstáraként ismert, több nemzetiségű megye arculatán, vagyis ma már pontosabb az ipari-agrár megjelölés a megye aktív keresőinek arányát tekintve. Súlyos gondként említette, hogy Békés egyedülálló az országban olyan szempontból, hogy az aktív dolgozók, tehát a fiatal és középkorú lakosság száma jelentősen csökkent. További gondot jelent a felsőfokú intézmények hiánya. Az említett tényezők sajnos, nem teremtenek kedvező hátteret egy igényes, színházszerető közönség kialakulásához. A megyét röviden jellemző általános bemutatás után dr. Keczer András igazgató beszélt a 30 éves színház tevékenységéről. Először történelmi áttekintést adott a kezdetekről, az elmúlt évek sikereiről, gondjairól. Elmondta, hogy a ’80-as évekEredeti tervek szerint április 17-én, Békéscsabán lépett volna fel a Lokomotív GT. Aztán kiderült, a koncertnek akadálya van, s a művelődési otthonnak új fellépőkről kellett gondoskodni. Ez dicséretes gyorsasággal és biztató eredménynyel sikerült: szerda esté a közönség Nagy Ferót, és a Biciklit láthatja a színpadon. Telefonon megkérdeztük Presser Gábort, vajon az elmaradt LGT-koncert megvalósul-e a közeljövőben? — Számunkra most a legfontosabb a szokásos május 1-i tabáni koncert — kezdte tői egyre tudatosabb és eredményesebb művészeti munka folyik, és jelentősen megerősödött a társulat. Hangsúlyozta, hogy a színház életében mennyire fontos szerepet játszik a megfelelő szellemi, társadalmi háttér, kulturális összkép, ilyen tekintetben Békéscsaba, sajnos, hátrányos helyzetben van. Közismertek az egyre nehezülő gazdasági körülmények is. Felhívta a figyelmet a szakmai, kritikai megítélés fontosságára. Arra, milyen lényeges a színházi munkában az értő odafigyelés és az objektív mérce. Hangsúlyozta a tavaszi budapesti vendégszereplés-sorozat — a megismertetés, megmutatkozás és megmérettetés — jelentőségét. Végül a gyermekszínházi törekvésekről, és a különböző kooperációs vállalkozásokról szólt, illetve felvázolta a következő évad terveit. Rencz Antal főrendező többek között békéscsabai ősbemutatókról beszélt, illetve arról a tudatos kapcsolatteremtésről, amely keretében Békés megyéhez kötődő művészeket próbálnak elérni, és megnyerni az együttműködéshez. Méltatta a jelenlegi társulat magas művészi színvonalát, összetételét. közösségi szellemét és tenniakarását, az igazi Csapatmunka jelentőségét. A tájékoztatók után válaszoltak az újságírók kérdéseire. válaszát az együttes vezetője. — Utána külföldre indulunk, majd az új nagylemezünk felvételei következnek. Mindenképpen szívesen lépnénk fel Békéscsabán, már csak azért is, mert évek óta nem jártunk ott. De erre csak az őszi, vígszínházi 5—7 koncert után, októberben kerülhet sor, amikor elkezdődik az országjáró turné. Akkor viszont nem lesz akadály. Nem egyedül megyünk, de hogy az „elő- banda” ki lesz, azt még nem tudjuk — fejezte be válaszát Presser Gábor. U. T. N. Gy. Étkezés az élelmiszerboltokban Lottésorsolás Dévaványán N, K. Mikor jön a Lokomotív? Gépelt papírt nyújt be egy kéz a mozdony nyitott ablakán. Szentesi Sándor mozdonyvezető megnézi, aztán felém mutatja: — A vezető jegyvizsgáló adta föl az írásbeli rendelkezést. Ebből tudom meg, hogy hol kell lassabban haladjunk. — Késni fogunk? — Ennyi még belefér. — Mitől késik egy vonat? — Az előtte lassabban haladó helyi szerelvényektől. Ha azok közül valamelyiket később indítják, az megbolygathatja a megszokott menetrendet. Vannak kritikus állomások, ahol összetorlódhatnak a szerelvények. Megkapjuk az indítójelt, s a V 43-as villanymozdony „izmai” megfeszülnek. Háromezer lóerő — azaz elnézést: 2200 kilowatt — áll készenlétben. A Keleti pályaudvar sín- és váltórengetegében elsőre félelmetes, ahogy a szerelvény „keresi” az útját. Ügy tűnik, mintha egyenest belerohannánk valamelyik álló, vagy szembe jövő vonatba, ám a váltók természetesen mindig a kellő pillanatban módosítják az irányt, s elsuhanunk a vélt veszély mellett. A sebesség is szokatlan itt elöl. — Rákosig csak 80-nal mehetünk — mondja Szentesi Sándor. — Régi a pálya. Elhagyva a Keleti környékét, a mozdonyvezető fékez. Ha ugyanis a szerelvény eléri a sebesség 60 százalékát, a fékpróba kötelező. Újra gyorsítunk. Suhan a külváros. Próbálom írni a látottakat, hallottakat, de a mozdony rettentően ráz. Szentesi Sándor nevet: — Azt szokták mondani, a vasutas úgy tanul meg írni a vonaton, hogy otthon beül egy talicskába, és a,felesége körbetolja az udvaron. Ha abban tud írni. akkor a vonaton is menni fog a dolog. Kellemetlen sípoló hang hasít belém. Elhallgat, aztán újra felharsan. — Az éberségi felhívás — magyarázza a mozdonyvezető. — Akkor szólal meg, ha sárga-zöld a jelző, vagy ha a váltó ténylegesen megváltoztatja a vonat irányát, vagy akkor, amikor a következő jelző féktávolságon belül van. Ha az ismétlődő éberségi jelet egy gombnyomással nem törlőm minden alkalommal, akkor a vonat hat másodpercen belül automatikusan megáll. Rákost elhagyva álmosítóan szürkülni kezd, aztán pillanatok alatt besötétedik. Gyorsítanánk, de piros jelzés tűnik fel. Gyakran szól az éberségi jel. — Vagy szerelvény van előttünk, vagy valami tre- hánysag történt. Ez utóbbit mostantól szigorúan veszik. Ha egy vonatnak azért kell lassítani, vagy megállni, mert a jelzőt indokolatlanul későn kapcsolta a forgalmi szolgálattevő, akkor a hibázónak kell megfizetnie a felgyorsítás költségét. Egyetlen gyorsítás 100 kilométeres sebességre 80 forint. Az energiára vigyázni kell. Magam is ezt teszem, ezért már most lassítok, hogy ne kelljen teljesen leállnunk. Ezúttal nem trehányság állta utunkat. Az előttünk haladó személyvonatot Maglódnál kerüljük el. — Miből tudják ellenőrizni, hogy hibázott-e valaki? — A sebességmérő órában van egy szalag, az mindent rögzít. Abból megállapítható a vonat sebessége, aztán, hogy melyik jelzőnél kellett megállnom, s írja az éber- ségi állapotomat is. A kilométeróra számlálója elhaladta már a 439 000 kilométert. Meglepő, de ezek a villanymozdonyok 700 ezret tudnak felújítás nélkül. — Nagyon megbízható, kényelmes gépek — mondja a mozdonyvezető. — NSZK licenc alapján készíti őket a Ganz. Jól gyorsulnak, 120 kilométer a végsebességük, de ezt kevés helyen lehet kihasználni. Üjszász és Szolnok között 120-szal repesztünk. Lassan megszoktam már a sebességet, és azt, hogy elöl ülök. Aggódva figyelem viszont a fénysorompó előtt állókat. Nehogy valamelyikük meginduljon. Érzem saját tehetetlenségünket, ha ők hibáznak, vagy vakmerőén kockáztatnak. Mindenesetre hatalmas kürtjelek figyelmeztetik őket jó messziről. Beérünk Szolnokra. Üjabb írásbeli rendelkezést kapunk. hat lassító szakasszal. Hiába, errefelé sok helyütt építik, javítják a pályát. — Ez már nehezebb lesz, de még időn belül leszünk — mondja Szentesi Sándor. Elhagyva Szolnokot, feltűnik, hogy a lámpák milyen kevés fényt adnak. A látástávolság belül van a 300 méter féktávolságnak. A V 43-as sebessége 32 fesziiltség- és 4 ellenállási okozattal befolyásolható. Ennek, valamint az előbb megismert biztonsági rendszernek fényében még inkább haloványnak tűnik a világításunk. Ál- mosít az elfogyhatatlanul alánk futó sínpár. Csak a jelzők zöld, sárga és piros fényei, amik néha több kilométer hosszan csillogtatják meg a sínt, csak ezek a színek üdítik a rohanásban ellankadó szemet. — Általában valamivel több mint 180 óra a havi szolgálat. De havonta mindig kikerekedik 215 óra, sőt. inkább több. De nem ez a legrosszabb — mondja Szentesi Sándor —, hanem a rendszertelenség. Az rosszabb, mint a három műszak. Délelőtt 10 óra 25-kor jöttem föl Csa- .bárói, most 20 óra 36 perckor érek vissza, de hogy holnap mikor indulok, azt csak most tudom meg. Minden évben van egy négyhetes időszak, mikor az ember szervezete benyújtja a számlát, ilyenkor úgy érzem, nincs már több erőm. Beszéltem a többiekkel erről, s ők ugyanígy vannak, Persze, aki mozdonyvezetőnek megy, az tudja, hogy ez egy ilyen szakma. A pálya melletti kis házak váltóőrei jó uta.t intenek, és vizsgálják az előttük néhány másodperc alatt elsüvítő szerelvényt. — Ismeri őket? — Van olyan, aki előtt tíz éve majd naponta elrobogok. de az utcán aligha ismernénk meg egymást. A kezek mégis mindig felemelkednek. Nemcsak üdvözlés, hanem összetartozás van ebben a gesztusban. Feltűnnek Békéscsaba fényei: valóban percre pontosak vagyunk. Az állomás peronján várakozó szemek kutatják a fékező vonatot. A V 43-as és „lovasa” megpihennek. Ungár Tamás Fotó: Fazekas László
