Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egYesüljetek! N E PUJSAG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG £S 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÁRCIUS 11.. HÉTFŐ A»: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM Kétnapos pártértekezlet a fővárosban A főváros 222 ezer párttagját képviselő 650 küldött részvételével szombaton az Építők székházában megkezdte munkáját a budapesti pártértekezlet. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Méhes Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, valamint a főváros közéletének, a kiemelkedő munkasikereket elért kollektíváknak számos képviselője. A kétnapos tanácskozáson megvitatták a budapesti pártbizottság beszámolóját a XII. kongresszus óta végzett munkáról, állást foglaltak az MSZMP budapesti szervezetei és szervei, a kommunisták előtt álló feladatokról. A résztvevők összegezték azokat az észrevételeket, amelyek a Központi Bizottság kongresszusi irányéi- j veiről a kommunisták tanácskozásain el- j hangzottak, s kialakították ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat. A pártértekezleten megválasztották a budapesti pártbizottsá- got és a főváros küldötteit a XIII. kongresszusra. Békésiek Penzában Kéttagú pártdelegáció utazott szovjetunióbeli testvérmegyénkbe. Penzába. Dr. Herczegh Ferenc, az MSZMP Békés megyei Oktatási Igazgatóságának vezetője és Hüttner Vilmos, a megyei pártbizottság munkatársa március 10—16. között több előadást tart testvérmegyénkben. Az előadások témája: Békés megye a felszabadulás 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa előtt. A fővárosi pártszervek és -szervezetek a társadalmi élet minden területén eredményesen dolgoztak a XII. kongresszus határozatai, valamint az öt esztendővel ezelőtti budapesti pártértekezleten megjelölt feladatok végrehajtásáért; a határozatokban foglaltak döntő többsége megvalósult — jelentette az értekezletnek a budapesti pártbizottság írásos beszámolója, amelyhez Grósz Károly első titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Bevezetőben szólt a XIII. kongresszusra való felkészülés főbb tapasztalatairól, összegezte a kerületi pártértekezletek politikai tanulságait. Hangsúlyozta: a budapesti kommunisták elsősorban termelő munkával, napirenden levő feladataik megoldásával készültek a pártértekezletekre, illetve a kongresszusra. Köszönet illeti az eredményesen dolgozó kollektívákat, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és a XIII. kongresszus tiszteletére kibontakozó munkaverseny résztvevőit munkasikereikért. A fővárosi termelő üzemek, tudományos, kulturális intézmények,, kommunális és szolgáltató vállalatok dolgozóinak szorgalmas munkája nyomán az elmúlt esztendő eredményesen zárult. Az ország fővárosa számos új létesítménnyel gazdagodott, a lakosság életkörülményei javultak. Grósz Károly ezt követően a főváros politikai életéről elmondta: az utóbbi hetekben-hónapokban taggyűléseken, pártértekezleteken vonták meg a kommunisták az elmúlt öt esztendő mérlegét. Jó és hasznos viták zajlottak le a kongresszusi felkészülés részeként, olyan eszmecserék, amelyek aktivitást, pezsgést hoztak a pártéletbe. A tanácskozások sok hasznos információval gazdagították a résztvevőket, a különböző álláspontok közeledtek egymáshoz, a közösségi vélemények jobban letisztultak. E tanácskozásoka pártegység megújításának fpntos állomásai voltak. Budapest mai politikai helyzetét jellemezve megállapította: a társadalmi és a politikai viszonyok kiegyensúlyozottak, a párt vezető szerepe érvényesül. Az emberek döntő többsége tisztességesen dolgozik, becsülettel teljesíti állampolgári kötelezettségeit, aktív résztvevője országunk, a főváros fejlődésének, osztozik a gondokban és a sikerekben. Ugyanakkor az elmúlt években nőttek a társadalmi feszültségek, megszaporodtak a konfliktusok, romlott az emberi kapcsolatok minősége és légköre. A romló közérzet egyik összetevője a jövedelmek több éven át tartó stagnálása — bizonyos rétegeknél csökkenése —, amely ma már halmozottan jelentLázár György felszólalása A budapesti pártbizottság beszámolója, és a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei feletti vitával folytatta munkáját vasárnap az Építők székházában a budapesti pártértekezlet. A tanácskozáson felszólalt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Átadta a Központi Bizottság és a kormány jókívánságait, személy szerint Kádár János üdvözletét. Köszönetét mondott a fővárosi kommunistáknak, munkahelyi kollektíváknak, mindazoknak, akik hozzájárultak Budapest, s az ország előtt álló feladatok megoldásához. A kongresszusra készülés fővárosi és országos tapasztalatai egyaránt azt mutatják, hogy a párt politikája népünk bizalmát élvezi, e politika folytatása közóhaj — hangsúlyozta a továbbiakban. Népünk az elmúlt években politikailag is érettebbé vált, felelősebben, ugyanakkor igényesebben, kritikusabban is gondolkodik. Ez természetes is, hiszen a politika maga ösztönzi, hogy növekedjék a közügyek iránti érdeklődés, serkenti a vitákat, szélesíti a szocialista demokráciát. Teszi mindezt olyan körülmények között, amikor az ország és lakosság nehezebben él. Amikor tudatosan, vagy kényszerből népszerűtlen intézkedéseket is kell tenni — állapította meg, utalva a lakbérek emelésére, az árak, a közterhek növekedésére, s arra, hogy némelyek időleges egzisztenciális problémákkal is szembenéznek, például a vállalati átszervezések kapcsán. E gondjaink, s a szocialista normákkal ellentétes jelenségek erkölcsöt károsító következményei, a munka szervezetlenségei hatására tapasztalható a kishitűség, nőtt az iránytévesztők száma — mondotta. Mindezek igazolják már megtett és napirenden levő lépéseink szükségességét. Nem elhallgatni, hanem meghallgatni kell a kritikát, s arra törekedni, hogy türelmesen megmagyarázzuk, s ne „kimagyarázzuk”: mit miért teszünk. A pártértekezletek vitáiban elhangzottakra utalva Lázár György leszögezte: a tekintetben mindenképpen kezik. Bár más, jelentős rétegek életszínvonala ez időszakban is emelkedett, a politikai hangulatban mégis elsősorban a méltatlankodók szava érzékelhető. A főváros lakossága a korábbinál fokozottabb ingerültséggel és türelmetlenséggel szemléli a borravalózást, a korrupciót, s mind nehezebben tűri el azokat a jövedelemkülönbségeket, amelyek nem a teljesítmények közötti valóságos különbözőségen alapulnak. E jelenségek jogos bírálata azonban nem jelenti azt, hogy a tisztességes munkával szerzett nagyobb jövedelmet is gyanakodva kell szemlélni, hiszen ez éppen társadalompolitikai céljainkkal volna ellentétes. Budapest párttagsága az alapvető kérdésekben növekvő mértékben egységes, a részkérdésekben a nézetek sokszínűek, néha egymással ellentétesek. Arra kell törekedni, hogy e véleménykülönbségek vitákban tisztázódjanak és egy újra megszilárduló egység részévé váljanak. Világos programra van szükség, s arra, hogy ennek valóra váltásán — a XIII. kongresszus 'határozatainak végrehajtásán — következetesebben dolgozzunk; nagyobb aktivitással, a politika határozottabb, nyíltabb vállalásával — mondotta befejezésül Grósz Károly. Ezt követően megkezdődött a beszámoló és az irányelvek vitája. kényszerpályán van az ország, hogy át kell vezetni a gazdaságot az intenzív fej- • lődés útjára. Mint mondot- j ta, maga a fejlődés a mi ; kényszerpályánk, mert fej- i lettségünk e fokán nincs J más választásunk, mint meg- i újulni, új minőséget terem- j teni, megfelelni a kor köve- i telményeinek. A Központi I Bizottság ilyen programot készül a kongresszus elé terjeszteni. E program valóra váltásában meghatározó szerepe i lesz a kommunisták példa- mutatásának ; annak, hogy a nehézségekre a feladatok megkeresésével és megoldásával válaszoljanak — hangoztatta befejezésül Lázár György. A két nap alatt elhangzott harminchárom felszólalásra Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára válaszolt. Ezt követően megválasztották a 93 tagú budapesti pártbizottságot, valamint a kongresszusi küldötteket. A budapesti pártbizottság első titkára ismét Grósz Károly lett, titkárai: Borbély Gábor, Jassó Mihály, Köteles Zoltán és Pusztai Ferenc. (A megyei pártértekezle- I tekről lapunk 4. oldalán olvashatunk.) Magyar—NDK árucsere megállapodás Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár és Werner Jurich kereskedelmi és közellátási államtitkár Berlinben aláírta az 1985. évi magyar—NDK belkereskedelmi választékcsere, megállapodást. Ennek értelmében a két ország állami és szövetkezeti belkereskedelme együttesen mintegy négy milliárd forint értékű árut szállít egymásnak. Magyar- országra egyebek között konfekció- és kötöttáru, fürdőruha, méteráru, cipő, világító testek, háztartási és fűtés- technikai eszközök érkeznek az NDK-ból magyar kötöttáru, cipő, lakásfelszerelés, kozmetikai cikkék és szeszes ital ellenében. Az áruházi cserék programjában az idén több mint 30 alkalommal rendeznek árusítással egybekötött nemzeti heteket különböző ma- ; gyár és NDK-beli áruházak- j ban. A két államtitkár aláírta a magyar és NDK belkereskedelem közötti műszaki-tudományos megállapodást is. Befejeződtek a magyar—lengyel tervtárgyalások Manfred Sorywoda, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a Minisztertanács mellett műkő- í dő tervbizottság elnöke március 7. és 9. között Budapesten tárgyalásokat folytatott Faluvégi Lajossal, a Minisztertanács elnökhelyettesé-, vei, az Országos Tervhivatal elnökével. Megvitatták a gazdasági kapcsolatok szilárd alapját képező • termelési együttműködések szorosabbá tételének feladatait, többek között az autóbuszok, az elektronikai részegységek és alkatrészek, a kis kategóriájú személy- gépkocsik, a vegyiszálak, a gumiipari termékek gyártásában. Előzetesen egyeztették a két ország gazdasága számára fontos nyersanyagok és egyéb termékek kölcsönös — magyar részről timföld, alumínium, élelmiszerek, gyógyszerek és egyéb termékek, ezek ellenében lengyel részről pedig szén, koksz, kén és egyéb termékek — szállítását. 1 Itt van a tél, itt van újra, Nem szép immár énnekem — kántálta költői vénával megáldott fiam — vasárnap reggel — miután kinézett az ablakon. Becsaptál, tavasz! Pedig már „volt melege a napnak”. A fűtést is kikapcsoltam az egyik szobában, a másikban is mérsékeltem a meleget. Bekészítettem a vázába az első csokor aranyesőágat. A padokon ülve süttettük arcunkat délidőben. Előkerültek a szekrény mélyén szunnyadó félcipők, tavaszi ruhák. Ráérősen sétálgattunk kigombolt kabátban. Hallgattuk a tavaszt köszöntő madarak csicsergését. Előkészítettük a kerti szerszámokat „bevetésre”. Köszöntöttük a meleget, a rég várt jó időt. És most becsaptál, tavasz — meddig várjunk még? Fotó: Kovács Erzsébet Immár a középdöntőkben Tisztelgés a városnak Talán maguk a meghirdető és rendező szervek is meglepődtek azon, hogy Békéscsaba lakossága mennyire érdeklődik a város múltja és jelene iránt. Kisiskolások, középiskolás diákok és felnőttek igen nagy számban vállalkoztak arra, hogy részt vegyenek a hazánk 'fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett városismereti vetélkedőn, melynek középdöntői a hét végén zajlottak le. Szombat-vasárnap több helyszínen vetélkedtek mindazok, akik győztesen kerültek ki a januári-februári elődöntőkből. Ám nemcsak itt kellett helytállniuk, hanem végre kellett hajtaniuk néhány úgynevezett előfeladatot, melyek megfelelő megoldásával jó néhány pontra tehettek szert. Hogy mennyire komolyan vették feladatukat a csoportok, arról épp a napokban győződhettem meg. A Megyei Művelődési Központ nagytermében jókora játékhalom gyűlt össze, s itt tárolták azokat a tablókat, albumokat, melyeket egy-egy békéscsabai munkahelyről készítettek nem kevés ötlettel. Az előfeladatok egyik legnehezebbike volt a városi dokumentumok gyűjtése; olyan mennyiségű és minőségű anyag került a múzeumba, amelyből később önálló kiállítást rendezhetnek. „Bízunk abban, hogy Békéscsaba múltjának és jelenének részletes megismerése erősíti majd a városhoz való kötődéseteket” — olvastam az egyik tájékoztató füzetben, s talán ez a mondat árulkodik leginkább a vetélkedősorozat céljáról. De pillantsunk néhány helyszínre! * * * * A téglagyári művelődési házban szombaton pontban 9-kor megkezdték a vetélkedőt. A 10 csapat 50 tagja hiánytalanul és időben megjelent. Első feladatuk: munkahelyi válogatás. A békéscsabai üzemek termékeiből kell kiválasztaniuk azt a hármat, amely egy adott üzem profiljának megfelelő, majd le kell írniuk az üzem rövid történetét. A később felolvasott írások többsége hasonlít a jól felkészült diák dolgozatához. Pedig a csapattagok zöme már régen volt diák: akad köztük orvos, mozdonyvezető, laboráns, mérnök, eladó. A második feladat sem nehéz, hisz egy honpolgárnak ismernie illik városa címerét. így pillanatok alatt elkészülnek a csapatok a szétvágott címer összeragasztá- sával, s az sem okoz gondot, hogy elmeséljék a jelképek jelentését. Az öttagú zsűri — elnöke Vári Jánosné, az SZMT munkatársa — szorgalmasan pontoz. Délig eltart a játék, akkor derül majd ki, hogy melyik az a négy legjobban felkészült csapat, amelyik korosztályát megfelelően képviseli majd a március 30-i megyei döntőn. * * * Mint a felnőttek, a gyerekek is több helyszínen vetélkednek. A Lencsési étteremben épp szünetet tartanak. Az úttörő-egyenruhás csapattagok egy része hozzátartozóihoz fut — hisz vannak itt szép számban —, a többiek a kiállított tablókat nézegetik, vagy a feladatokról beszélnek. (Folytatás a 3. oldalon) Ragasztani is tudni kell!
