Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-08 / 56. szám
Nő- és rétegpolitika Gyomaendrödön és Békésszentandráson lEHilUUiTtj-----------------------A Hazafias Népfront megyei elnökségének nő- és rétegpolitikai munkabizottsága bizonyos időközönként részletesen tájékozódik arról, hogyan tevékenykedik, s milyen feladatokat lát el az azonos szervezésű közösség egy-egy településen. Egy közelmúltban tartott ülésen szintén szerepelt ilyen téma a napirenden. Az egyik előadó, Dékány Károlyné nyugdíjas párttitkár, a gyoma- endrődi HNF-testület elnöke volt. akit otthonában a tanácskozást követő héten kerestünk fel. — Milyen célok elérését tűzte ki maga elé a munka - bizottság? — Az egyik alapvető tennivalónk Gyoma és Endrőd egyesülésével volt kapcsolatos. Fontosnak tartottuk és tartjuk még ma is, hogy a két területen élő emberek jobban megismerhessék egymást. Ezért látogattunk el az endrődi táj házba, és szerveztünk már jó néhány alkalommal előadást az endrődi népszokásokról, a honismereti munkáról. Ezenkívül többször is részt vettünk a Déryné Művelődési Ház irodalmi estjein. Az endrődi részen lakó népfrontosaink szívesen vállalták ^a mozgalmi emlékek gyűjtését. Különben nagy elfoglaltságot jelentett 4—5 éve az 560 idős ember felkeresése, akiknek az akkori életkörülményeit vizsgáltuk meg. Ennek a felmérésnek meglett az eredménye, ugyanis a tanács megnyitotta az öregek napközi otthonát, amely ma már hatvan idős korú ember helyzetét könnyíti meg. Ugyancsak megkérdeztük néhány éve a gyesen levőket arról, milyen irányú tevékenységbe kapcsolódnának be. Kívánságuk az volt. hogy indítsunk kézimunka- és szabás-varrás tanfolyamot, s hogy szervezzünk idegen nyelvű kurzusokat. Sajnos, nem sikerült megvalósítani ezeket az elképzeléseket, mivel a délutáni foglalkozásokhoz nem volt terem. Várhatóan újból felmérjük az igényeket, s minden bizonnyal helyiségünk is lesz. — Hol szokták tartani üléseiket? — A gyomaendrődi párt- bizottságon, azelőtt pedig a tanács épületében. Szó van arról, hogy a tanács által megvásárolt iskolai szolgálati lakást népfront-székházzá alakítják át, valószínű, még ebben az évben. A művelődési ház ad otthont a nőklubnak és a díszítőművészeti szakkörnek. Az előbbi közösségnek 70—75 tagja van, és kéthetente tartja összejöveteleit. Ezeken filmvetítés, politikai, irodalmi előadás, könyvtár- és színházlátogatás, valamint kirándulás szokott szerepelni. A klub tagjai például tavaly megtekintették Tisza- kürt arborétumát, jártak Kalocsán, és részt vettek a pusztavacsi békefesztiválon. Az ilyen utazások már csak azért is hasznosak, mert sok idős asszony olyan nevezetességeket, tájegységeket ismerhet meg, amelyeket eddig sosem látott. Ügy vélem, a művelődéspolitikai teendőink ellátásában és nem utolsósorban a különböző ünnepekre, társadalmi eseményekre való mozgósításban fontos szerepet játszik a nőklub. A gyesen levők közéleti aktivitásának fokozását nagyban elősegítik az üzemekben, termelő- szövetkezetekben, és az intézményekben működő nőbizottságok. A másik település, Békés- szentandrás nő- és rétegpolitikai munkájáról Rába Istvánná, a helyi testület elnöke számolt be, aki a postán dolgozik hírlapfelelősként és leszámolóként. A bizottság többi tagja a háziipari és népi iparművészeti szövetkezetben, a Zalka, valamint a Tessedik Tsz-ben tevékenykedik. Egy aktivistájuk pedig házi szociális gondozónő. Ennek az a jelentősége, hogy valamennyien így közvetlenebbül tudják tájékoztatni a testületet a munkahelyi eredményekről, illetve a mindenkori nehézségekről. — Hogyan érvényesül a nőpolitikái határozat községükben? Dékány Károlyné, gyomaendrődi HNF-tisztségviselő — A nők ma már meghatározott szerepet töltenek be a gazdasági, társadalmi életben, továbbá a különböző hivatalokban és intézményekben. Vezető beosztásban tizenhármán, középvezetőként pedig tizenhatan dolgoznak a békésszentand- rási munkahelyeken. A tapasztalatok szerint mind politikai és szakmai szempontból, mind pedig az általános műveltség tekintetében megfelelnek a követelményeknek. A többség igyekszik kihasználni a kulturális, üdülési és sportolási lehetőségeket. Pozitívumnak tartjuk: a gyermekintézmények nyitva tartása igazodik a dolgozó anyák munkaidejéhez. Az is eredmény, hogy évek óta nem kellett elutasítani a bölcsődei, óvodai, és az iskolai napközi otthoni felvételi kérelmeket. A nők otthoni munkáját könnyítő közétkeztetéssel nincs probléma, és jó az alapellátás is. Nyáron, az idegenforgalmi idényben viszont húsból, valamint töltelékáruból nem mindig megfelelő a mennyiség és a minőség. A szolgáltatásban az okoz nehézséget, hogy nincs cipész és patyolatfelvevőhely a településen. — Milyen társadalmi feladatokat teljesítenek a nők a közéletben? — Erre — a párt- és az állami szervekben vállalt tisztségek mellett — főként a klubok és szakkörök nyújtanak jó lehetőséget. Ám az sem mellékes, hogy például a 41 tanácstag közül 19 a nő. A 160 tagú nyugdíjasklubban száz fölött van a 1985. március 8„ péntek Rába Istvánné, békésszent- andrási HNF-tisztségviselő számuk. A különböző programok, így az előadások is az általános és politikai ismeretek bővítését teszik le? hetővé. A lányok és asszonyok nemcsak munkahelyükön, hanem a nagyközség gyermek- és szociális létesítményeiben is szívesen vállalnak társadalmi munkát. — Hogyan törődnek a nyugdíjasokkal és a veszélyeztetett helyzetű gyermekekkel? — A tsz-ekben, de másutt is maximálisan segítik az idős embereket. A rendszeres szociális segélyezettek száma megközelíti a harmincat, s ugyanakkor 37-en kaptak különböző összegű, rendkívüli segélyt az elmúlt évben. A 40 személyes öregek napközi otthona 1971- ben nyílt meg. Nagyon hasznos volt létrehozni ott egy bentlakásos szobát, amelyben az egyedülálló nőket helyeztük el. Éjszakai felügyeletükről, szombati és vasárnapi ellátásukról szintén gondoskodnak az intézményben. Harmincán vannak azok, akik szociális étkeztetésre jogosultak. Megoldottuk az ebédkihordást is részükre. Ami a veszélyeztetett környezetben élő gyermekeket illeti, róluk az albizottság, illetve a tanácstagok szoktak információkat adni a gyámhatóságoknak. Mindent egybevetve azt mondhatom, hogy az önállóan dolgozó nő- és rétegpolitikai munkabizottság igen felelősségteljesen tesz eleget vállalat kötelezettségeinek. Kép, szöveg: Bukovinszky István Az örökkévalóság anyaga Beszélgetés Kesztyűs Ferenccel — Gyermekkorát Sarkadon töltötte, s innen indult el képzőművészeti pályáján. .. — Külön története van annak, hogyan merült fel bennem — munkásszülők gyermekében — az a gondolat, hogy rajzoljak, fessek. Búza Barna szobrászművészünk édesapja, aki a nagybányai művésztelep festője volt, egyszer a sarkadi „Édenkertben” festegetett. mi nebulók meg ott fociztunk. Megálltunk mögötte, néztük, hogy dolgozik. A többiek hamar otthagyták, de én maradtam. Aztán a polgári iskolában Puskás Bertalan, egy nagy felkészültségű rajztanár keze alá kerültem; ebben az időben győztese lettem valamennyi rajzversenynek. — Könnyű volt akkoriban a fővárosba kerülni? — Tulajdonképpen szerencsém volt. Bár lemaradtam a képzőművészeti főiskola felvételi vizsgájáról, egy olyan vállalat alkalmazott, amely az akkor romokban heverő Budapest épületeinek helyreállításán dolgozott. Először szobafestő-mázoló lettem, s amint megtanultam a szakmát, átkerültem a vállalat díszítőművész és festő csoportjához. Az Országházban a megrongálódott freskókat állították helyre; nagy nevű művészek voltak ebben a csoportban, akik képzőművészeti szabadiskolát is vezettek. Nemsokára bekerültem Magyarország legnagyobb szabadiskolájába, ahonnan már nem volt nehéz az út a főiskolára. — Minek vallja magát? — Leginkább képzőművésznek, hisz ezen a területen dolgoztam talán a legtöbbet. Részem van a Parlament rendbehozatalában, az Operaház, az Operettszínház helyreállításában, én készítettem a Vidám Park külső-belső díszleteit. Szívesen emlékszem vissza ezekje a munkáimra. Emellett persze rajzoltam, festettem . . . — Gyakran hallani mostanában arról az új technikai eljárásról, melyet hárman kísérleteztek ki Würtz Ádámmal és Zengö-Sztan- kovits Mihállyal. Mi ennek a lényege? — Épp amikor freskók helyreállításán dolgoztam, merült fel bennem a kérdés: miért mennek veszendőbe ezek a felbecsülhetetlen értékű alkotások? Aztán hárman törtük a fejünket azon, hogyan lehetne maradandóvá tenni egy-egy munkánkat. A Budapesti Épületkerámia-ipari Vállalattal szocialista szerződést kötöttünk. Ok anyagot adtak és lehetőséget a kísérletezésre, így jöttünk rá egy olyan technikai eljárásra, amely szinte atombiztossá teszi az anyagot: tűzzománc-kerámiáink mínusz 40 fok alatt és 1200 Celsius-fok fölött károsodnak csak maradandóan ! — Hogyan fogadta a szakma és a közönség az új eljárással készült alkotásokat? — Sikere volt, nem csak itthon, külföldön is. Most például az Iparművészeti Vállalat a frankfurti nemzetközi vásáron nyitott kiállítást kerámiáimból. New Yorkban, az Armand Hammer Galériában nagy sikert arattak Würtz Ádám új eljárással készített tűzzománcai. Amelyek egyébként kis és nagy méretben is készíthetők, tehát lakások díszítésére ugyanúgy alkalmasak, mint termek, házfalak, gyárak szebbe tételére. Ez az anyag hő- és fagyálló, színtartó, csak nagy erővel lehet eltörni. Talán nem túlzók, ha azt állítom: az örökkévalóság anyaga. —gubucz— Fotó: Fazekas László II lakás mint vonzerő A felszabadulást követően az új élet építésére vállalkozó pedagógusokrój — a sokféle és súlyos nehézségekkel küszködő kormányzat — nem feledkezett meg. Munkába állásukhoz, letelepítésükhöz többnyire biztosította a szolgálati lakást. Mint pedagógus szülők gyermeke jól emlékszem még ezekre a lakásokra: tágasak, ma úgy mondjuk, komfort nélküliek voltak, benn az iskolaépületben. Játékra, csatározásokra kitűnő alkalmat nyújtottak, hiszen az öt szalmazsák, amely fekhelyünkül szolgált, nem sok tért foglalt el. S milyen nagy dolognak számított, hogy tető van a család feje felett... Tenni kellett valamit A felszabadulást követő években átadott pedagógus szolgálati lakások tízezrei aztán — a növekvő felújítási, karbantartási költségek miatt — egyre nagyobb terheket róttak az államra, ezért a hatvanas évek elején méltányos áron lehetőséget adtak a bennlakóknak, hogy megvásárolják. Az akció eredményeként alaposan megcsappant a kiutalható pedagógus szolgálati lakások száma országszerte. Az iskolák s a friss diplomával letelepedni szándékozó fiatal pedagógusok száma pedig egyre gyarapodott. Megoldásként született meg tehát 1965-ben a pedagógus lakásépítési kölcsönről szóló rendelet. S hogy milyen sokan éltek ezzel a lehetőséggel, azt egy 1972-ből, a megyei tanács művelődési osztálya által vezetett kimutatás is bizonyít: csak megyénkben évente 60—65 családi házat építettek fel így. A kölcsönért eleinte szinte közelharc folyt. Ezért nem kis fejtörést, körültekintést igényelt a döntés a megyei tanács művelődési "s/tályá- tól és a Pedagógusok Szak> szervezete Békés megyei Bizottságától. Csakhogy időközben a lakásárak oly mértékben megemelkedtek, hogy a maximum kétszáz-húszezer forint folyósítható kölcsön kevésnek bizonyult az induláshoz. Szolgálati lakások pedig alig-alig épültek . .. Aztán, 1982-ben ez a kölcsönforma meg is szűnt. A döntés nem vívott ki osztatlan elismerést.. . Hiszen így megszűnt a 10 év helyben maradás után járó 22 ezer 500 forint kölcsönelen- gedés, amely 15 év után már 45 ezer forintra emelkedett. Közben — a lakásárak emelkedésével egyenes .arányban — nőtt a szolgálati lakások, férőhelyek iránti igény, különösen a kisebb településeken, ahol remény sem volt arra, hogy enélkül diplomás pedagógust kapjanak. Tenni kellett tehát valamit, s a Békés megyei Tanács nem is késlekedett. A VI. ötéves tervben lakásonként 500 ezer forintos támogatással próbálta ösztönözni a helyi tanácsokat a szolgálati lakások építésére. Ez a célcsoportos lakásépítésre fordítható összeg 1981-től napjainkig elérte a 19 millió forintot. Az eredmény pedig? Csak az elmúlt négy esztendőben 38 ilyen pedagógus szolgálati lakást adtak át. A megyében most összesen 752 pedagógus szolgálati lakás van, s nagy előrelépésnek számít, hogy ennek 70 százaléka komfortos. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezeknek a lakásoknak az 50 százaléka felújításra szorul. Kaszaperen válogatni is lehet A néhány ezres lélekszámú településeken ma is sok képesítés nélküli pedagógus tanít. A helyi tanácsoknak reményük sincs arra, hogy az egyetlen csáberő, a lakás pályázatban történő szerepeltetése nélkül egyáltalán érdeklődést mutassanak a frissen végzettek. Számukra tehát létkérdés a szolgálati lakás. Ezt ismerték fel nagyon helyesen a kétezres lélek- számot alig meghaladó községben, Kaszaperen, ahol az átlagosnál is nagyobb gondot fordítottak a pedagógusok letelepítésére. Mile József tanácselnök büszkén számolt be arról, hogy a községben nyolc pedagógus szolgálati lakás van, s a régi igazgatói lakásból ez év májusára újabb két kisebb lakást alakítanak ki. Gondolva ezzel a kezdő pedagógusokra, akik könnyebben tudják állni egy kisebb méretű lakás bérleti és fűtési díját. Ezzel a jelenlegi három összkomfortos lakás száma is gyarapodni fog. Nem kétséges, a Szókul ai családot is a lakás „fogta meg” Fotó: Gál Edit A településen eddig hárman éltek a korábbi pedagóguslakásépítési kölcsönnel. „Ha nem kaptunk volna lakást...” A tantestületben még mindig három képesítés nélküli pedagógus dolgozik, de a pályázóknak van hova megérkezni. Családi ház és lakás is várja őket. Még válogatni is lehet. Az élet- és munkakörülmények javításához az is hozzá tartozik, hogy az iskolaépület felújítása most folyik. S ebből a munkából részt vállal a falu apraja, nagyja. A felnőttek százezreket érő munkával, a gyerekek és a nevelők pedig azzal, hogy addig vállalják a váltakozó tanítás nehézségeit. . Tavaly augusztusban készült el az iskola tőszomszédságában két csinos családi ház, célcsoportos beruházásból. Jó beosztású, esztétikus és elfogadható méretű, azaz a pedagóguspénztárcának is megfelelő. Szokolai Zoltán és családja lakja. A feleség, Ilona hét esztendeje tanít a kaszaperi általános iskolában. A kezdetekre így emlékezik: — Mikor végeztem a jászberényi tanítóképzőben, három helyet pályáztam meg: Szarvast, Kunszentmártont és Kaszapert. De mert az eső két helyre protekció is kellett volna, hát Kaszaper jutott, ahol szívesen fogadtak. így messze kerültem ugyan Öcsödön lakó szüleimtől, de nem bántam meg. Férjhez mentem, s született két kislányunk. Zsuzsika és Évi. S az is igaz, ha nem kaptunk volna lakást mikor összeházasodtunk, elmentünk volna. Az előző lakásunk persze nem ilyen volt. A szomszédból hordtuk a vizet, mert csak egy ásott kút állt az udvaron. No, és a fal is nedves volt... De kárpótolt minket a nagy kert és udvar. A gyerekek jókedvűen játszanak. Zsuzsika, akinek éppen névnapja van, ügyesen szlalomozik a babakocsival a felnőttek lába körül. A hatalmas szemű Évike inkább édesanyja öléből figyeli a beszélgetést. Közben megérkezik a nagyapa is, Zoltán édesapja. A veszekedések megelőzésére ígér a gyerekeknek egy másik babakocsit . . . Az édesanyának nincs könnyű dolga. A férje, Zoltán raktáros a Zalka Termelőszövetkezetben, s hajnalonként megy, késő este jön haza. így Ilonára vár a kazán befűtése, a gyerekek elhelyezése. Zsuzsika kiscsoportos óvodás, Évikére meg egy gyeses anyuka vigyáz délután fél kettőig. A készülődés, az iskolai munka így bizony az esti órákra marad nap mint nap. A fiatal párnak minden foj-intot meg kell fogni. Még akkor is, ha a szülők be-be- segítenek. Most éppen nagy nekibuzdulással tervezgeti Zoltán, hogy a háztájit és a pedagógus-illetményföldet ők fogják megművelni. Ilona kissé kételkedik, s a téli semmittevés természetes reakciójának tudja be a nagy tervezgetést. Abban viszont egyetértenek, hogy a helyi tanács által a fiatalok számára kialakított 30 telek egyikére építkezni fognak. Mégiscsak más a saját lakás . .. Ilona tehát meggyökeresedett. Még vissza-visszavá- gyódik szülőfalujába, de már megszerette az itteni embereket, a munkahelyét, hivatását. Mint mondta: — Nem könnyű két gyerekkel, de aki szereti a szakmáját, annak nem nehéz beilleszkedni az új környezetbe. Néha még szórakozni is el tudunk járni, de inkább hozzánk jönnek a bai-átok. Itt már lehet is fogadni őket — néz büszkén körül a szépen berendezett nappali szobában. — Egyébként — zárja le további faggatózásaim elől az utat —, nekem az iskola jelent kikapcsolódást. B. Sajti Emese i
