Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-08 / 56. szám
1985. március 8., péntek Pataki Istvánná Csató Imréné Pataki Mihályné Virág mellé jó kívánság Nők a FONTEX-ben Ezen a pénteken ünnep van a békési FONTEX-ben. Rövid időre csendesek maradnak az üzemcsarnokok, magányosak a tornyosodé hálózsákhalmok, fonott bútorok, a . gyártásra váró alapanyagok. A belőlük alkotó, termelő asszonyokat, lányokat ünnepük a nemzetközi nőnapon. Gyakran hall ilyenkor az ember megjegyzéseket: „Ne csak ezen a napon becsüljék a nőket!”, s ehhez hasonlókat, de tulajdonképpen igen jólesik itt és máshol is a köszöntő szó, a virág, a jókívánság, az apró ajándék és a kedves tekintetek. Évente 60—70 ezer tarkabarka hálózsák kerül ki a műhelyből — elsősorban szovjet exportra —, ahol Pataki Istvánná, Gyöngyi dolgozik. Mondják, a legjobb munkások közé tartozik a Váci Mihály Szocialista Brigád vezetője. Elnézem, amint pontos mozdulattal igazítja a kelmét a varrógéptű alá, rásimítja a húzózárat, s pillanatok alatt ösz- szeáll a hálózsák. Gyors, minőségi munka, amit látható élvezettel végez. — Nagyon szeretek itt dolgozni — mondja, miközben néhány percre feláll a gép mellől. — Keresni is lehet, jó a társaság. Amióta bevezették nálunk a rugalmas munkakezdést, jobb lelkiismerettel, biztoságosab- ban intézzük a hivatalos ügyeinket is. Hogy ez mit jelent? Ha például reggel a tanácshoz vagy az OTP-hez kell mennem, bejöhetek később is a műhelybe, megvár a munkám. Természetesen a feladatomat el kell végeznem, a megrendelést teljesíteni kell! Pataki Istvánné fiatalasz- szony, alig 30 éves. Családi házat építettek Békésen, de azért gyakran látogatják a tarhosi rokonokat is — Nem vagyok elégedetlen — mosolyog —, pontosan tudom, mennyit bírok dolgozni. Építési kölcsönöket fizetünk, kell a pénz. A munkahelyemen nem fáradok el egy műszak alatt. Amikor hazamegyek, folytatom a háztartási munkával, foglalkozom a 4 éves kisfiúnkkal. A kedvtelésem? Otthon is a varrás. A férjemmel gyakran eljárunk moziba, a szövetkezet rendezvényeire. Nagy köny- nyebbség számomra, hogy az üzemi óvodába jár a gyerekünk. Munka után előbb bevásárolok, majd érte megyek és együtt bandukolunk hazafelé. Nőnapra megelégszem a virággal, ha jókedv és szeretet vesz körül. Ugye nem kívánok túl sokat? A kosárfonó, bútorgyártó részlegben a néhány férfi mellett főként nők dolgoznak. A kész fotel- és asztallábakra műanyag szegélyt tekercsel Csató Imréné, Pöszi néni. Kalauzom, Bitai László- né, a nőbizottság vezetője sorolja az érdemeit: negyed- százada dolgozik a szövetkezetben, két bizottságban is tevékenykedik, s ő a rendezvények legjobb szakácsa. — Mi fűzte ilyen hosszú időn át ehhez a szövetkezethez? — Ezt a szép, nehéz kosárfonó szakmát tartom a hozzám legközelebb állónak — vallja. — Erre a ‘korszerű telepre néhány éve költöztünk, korábban zsúfolt helyen dolgoztunk, össze sem lehet a kettőt hasonlítani, de persze én a munkától se ott, se itt nem féltem. — Van-e a kosárfonók szakmájában utánpótlás? — A fiatalok könnyebben jönnék-mennek, sokan próbálkoznak vele — jól lehet keresni —, aztán belefáradnak. Az én kis unokám is megkérdezte: „Mama, mindig ilyen nagy kezed volt?” Nevettem rajta, de tény, hogy ennyi idő alatt leginkább a keze használódik, fárad el az embernek. — Hogyan illeszkedik a közéleti feladatkör a szabadidejéhez? — A munkaügyi döntőbizottság elnöke és a szövetkezeti bizottság tagja vagyok. Évente két-három esetben kerül sor munkaügyi panasszal kapcsolatos vizsgálatra, amikor részletesen megbeszéljük a dolgozóval és a vezetőkkel, kinek mi a gondja, baja. Tisztázzuk a témát, ne maradjon tüske senkiben. Otthon leginkább a kézimunkázás pihentet. A legnagyobb örömöm a család, két lányom, három unokám van. Nem unatkozom én majd nyugdíjas koromban sém. A szövetkezettől nem fogok elszakadni, főzni is visszajárok. A festék még alig száradt meg a konfekcióműhely falain, olyan friss. Februárban vehették birtokba ezt az egységet. Üj a műanyagpadló borítás, a varrógépek, és majd az egész dolgozói gárda. A 44 munkahelyes üzemben a Budapesti Habselyem Kötöttárugyárral kötött megállapodás alapján rendelésre dolgoznak. Most éppen fehér alapon finom, kék csíkos mintázatú könnyű nyári ruha kerül ki a lányok keze alól. Csupa fiatal arc hajol a varrógépek fölé, s fiatal a művezető, Pataki Mihályné is. — Szerencsésék vagyunk, mert ebben a műhelyben viszonylag azonos korosztály, azonos problémákkal és örömökkel találkozott össze — meséli. — A szocialista brigád alakítását még csak tervezzük. Nagyon jó KISZ- élet folyik a szövetkezetben, s reméljük, hogy a munka mellett ebben is számíthatunk a fiatalokra. Ügynevezett angol módszerrel dolgozunk, a hasonló képességű- eket csoportosítottuk egy-egy asztalhoz. Korábban a hálózsák gyártásnál tevékenykedtem. Lelkesen kezdtem itt is a munkaszervezéshez, izgatott az új feladat, remélem, nem fog ki rajtam ... Hamarosan a FONTEX tizenegy részlegében, a békési és a vidéki telephelyeken is sor ‘kerül a választásokra. Az elmúlt időszakban a 31 szövetkezeti tisztségviselőből 21 nő volt, most huszonhatot jelölnek a fontos feladatok ellátására. A 413 dolgozó majd’ 80 százaléka, több mint 300 a nő. Mucsi Gyula elnök határozottan mondja, hogy igyekeznek lehetőség szerint jó munkahelyi légkört, feltételeket és kereseti lehetőséget biztosítani az asszonyoknak, lányoknak. Persze, ők is bizonyítanak. Ha szállítani kell az üzleti partnernek, helytállnak, a késedelemre nem lehet magyarázat. Rugalmas munkakezdés, újfajta bérezési rendszer, megfelelő feltételek, s a változatlan létszám mellett 28 százalékkal emelték a termelési eredményeket 1984-ben. Semmi kétség, ezek a FONTEX-es asszonyok megérdemlik az ünneplést. Bede Zsóka Az új konfckcióüzem Pataki Pisti (középen) az üzemi óvodában Fotó: Gál Edit játszik, amig anyukája dolgozik Mellém ül enni. Asztalon az étel. Rámszól: egyél! És megadom magam. Csörömpöl, istennő, a sok edénnyel. Olvas. Söpör. Szalad, mert dolga van. MezíHáb ténfereg öreg zakómban, vagy fölveri a konyhát éneke. Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban? Csak ennyi: elmegy — meghalok bele. Jevgenyij Vinokurov \jjj fordításában b Zsuzsa (Veress Erzsi képőss
