Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

1985. március 5., kedd Sok az elavult épület flz áruellátás rajtuk is múlik Tavaly 12 millió forint kárt okozott a tűz A tűzesetek megelőzése, a lángok teljes lokalizálása, majd a vizsgálat állandó készenlétet, illetve hatékony beavatkozást, s nem utolsósorban alapos szakmai isme­reteket igényel. Az állandó éberség — s ha szükséges — a gyors cselekvőképesség azonban nemcsak azokra tarto­zik, akik élethivatásuknak választották a tűzvédelemmel és a tűzoltással kapcsolatos teendők ellátását, hanem ránk is, akik szintén érdekeltek vagyunk abban, hogy emberi életek ne forogjanak kockán, s a korábban létre­hozott javaink ne vesszenek kárba. A múlt évi értékelésről és az elkövetkezendő időszak feladatairól Kovács János őrnagy, a tűzoltóság megyei parancsnoka tájékoztatott bennünket. — Békés megye tűzvédel­mi helyzete — mint mon­dotta — összességéljen jó. A népgazdaság nehézségei azonban ezen a területen is megmutatkoznak. A takaré­kosság a tűzoltóságot komp­romisszumra készteti és mi ezt a biztonság határáig ezentúl is vállaljuk. — Mik a tapasztalatok az egyes termelési ágazatokban, valamint a lakosságnál? — A népgazdasági ágak közül kiemelkedik az állami ipar területe, ahol a legren- dezettebbek a körülmények. Ezt követi a szövetkezeti ipar és jók az állami gaz­daságok eredményei. A me­zőgazdasági szövetkezetek helyzetét viszont változónak ítéljük meg. Általánosságban úgy is mondhatjuk: ahol kedvezőek a gazdasági té­nyezők, ott a tűzvédelem is rendezett. A legtöbb baj az­zal van, hogy a fejlődés el­lenére igen nagyszámú még az elavult épület, korszerűt­len a technológia és a raktá­rak zömében pedig a zsú­foltság okoz gondokat. Mind­amellett megfigyelhető még bizonyos fokú rossz hozzáál­lás, nemtörődömség az egyes munkahelyeken. Ezalatt azt értem, hogy nem kielégítő az ott dolgozók technológiai és tűzvédelmi fegyelme, s ez viszont az esetek többségé­ben tüzekhez vezet. A kér­dés második részére vála­szolva el kell mondanom, hogy az előző esztendőt a lakóházak tűzvédelmi évének neveztük, mégis elégedetle­nek vagyunk az e területen tapasztalt fejlődéssel. Ez különben egy országos moz­galom volt, amely többlet­feladatokat jelentett részünk­re. Rendkívüli propaganda- munkával igyekeztünk csök­kenteni a lakóházakban ke­letkező tüzek számát. Ügy értékeljük, hogy egy év alatt nem sikerült elérni cél­jainkat, s nem találtuk meg a kellő kontaktust a lakos­sággal. Ezért még sok a tennivalónk a jövőben. — Milyen fő problémák tartoznak ide? — Ezek közé tartozik pél­dául a tűzvédelmi fegyelem lazulása. Sok gondot jelent az elektromos berendezés, a hálózati túlterheltség, . a szakszerűtlen elektromos há­lózat szerelése, valamint az infralámpákkal és hősugár­zókkal való fűtés. Veszélyt rejt magában a fűtőberende­zések, továbbá a pb-gázpa- lackok helytelen használata, a fűtő- és üzemanyag (olaj, benzin) szabálytalan tárolá­sa, továbbá az, hogy sokan nem megfelelő körülmények között tartanak jószágot. Ez utóbbival kapcsolatos az is, hogy a tsz nagy mennyiségű baromfit és kisállatot ad ki tenyésztésre, és vannak, akik felügyelet nélkül hagyva őket, fólia alatt fűtenek. — Mennyi tűzeset fordult elő a múlt évben és milyen kár keletkezett? — Megyénkben 422 volt, aminek következtében — az 1983. évi 9 millióval szem­ben — tavaly már 12 millió forint kár keletkezett. A leg­több, 268 tűzeset 1984-ben is a lakóházak területén tör­tént, s ennek következtében 5,8 millió forint kárt állapí­tottak meg. Leginkább a tüzelő- és fűtőberendezések idéztek elő tüzet, amelynek okozója volt még az elekt­romos áram, a gyermekjá­ték, a sugárzó hő, valamint a- dohányzás. Ez utóbbinál 400 ezer forintos kár kelet­kezett. Tűzeset miatt nyolc ember meghalt és huszon­hármán szenvedtek sérülést az előző esztendőben. — Milyen lehetősége van a felvilágosítás mellett a megelőzésnek? — Elöljáróban hadd je­gyezzem meg, hogy a dolgo­zók és a lakosok többsége fegyelmezett. De ahol a pro­paganda nem ér el kellő ha­tást, ott a tűzoltóság kény­telen szankciót alkalmazni. Ennek két fajtája van. Az egyik a szabálysértési el­járás, amely 135 személlyel szemben indult 1984-ben. A bírság ezer forint volt át­lagosan. Helyszíni bírság ki­szabására 211 esetben ke­rült sor, és egy-egy alkalom­mal 180—200 forintot kellett fizetnie az illetőknek. A tűzoltóság erre még 1983 őszén kapott jogosultságot, és gyakorolja is azokkal szem­ben, akik nem nagy vétsé­get követnek el. Ilyenek le­hetnek például a tiltott he­lyen való dohányzás, vagy a kisebb használati szabályok megsértése és így tovább. Éppen ezért azt kérjük a vezetőktől, a dolgozóktól és a lakosoktól, hogy tűzvédel­mi ismereteiket újítsák fel és az ezzel kapcsolatos ne­velő, propaganda munkát fejlesszék tovább. A tűzvé­delmi fegyelem konzekvens megkövetelése és megtartá­sa mellett gondoskodjanak a tűzoltás feltételeiről, ezen belül a dolgozók kiképzésé­ről, az oltóeszközök beszer­zéséről. Lakosságunk legyen tudatában annak, hogy a tűzvédelem szabályai a ma­gánházak területén is érvé­nyesek, és valamennyi ide vonatkozó előírást meg kell tartani. Ugyanakkor bármi­lyen fejlesztés, korszerűsítés, bővítés és technológia meg­valósítható, ehhez a tűzoltó­ság mindenkinek előzetes szaktanácsot ad. Ha mégis tűz keletkezik, kérjük, hogy gyorsan jelezzék és legyenek segítőkészek az oltásban, valamint a vizsgálatban is. Többek között Békéscsabán, Orosházán, Szarvason a pa­rancsnokságon ügyeleti CB- rádiókészülék van és riaszta­ni lehet a 9-es csatornán. Sőt, telexen szintén jelez­hetnek tüzet, a 83296 TU- EMPH-számon. Jó az együttműködésünk a fegyve­res testületekkel, továbbá az MHSZ-szel is. — Milyen a kapcsolatuk az önkéntesekkel? — Megyénk 71 települé­sén, csaknem 120 vállalatnál tevékenykednek önkéntes se­gítőink, akiknek összlétszá- ma meghaladja a 4200-at. Nemcsak a megelőzésben, hanem a tüzek oltásában is derekasan helytállnak. A tűzvédelem az ifjúság köré­ben egyre népszerűbb, jelen­leg 88 úttörőgárda és* 12 If­jú Gárda tűzoltó szakalegy­ség működik megyénkben. A mozgalmi életben kiemel­kedő sikereket értek el a hunyai, a füzesgyarmati, a kevermesi és a gyomaendrő- di fiataljaink. Bukovinszky István Az olasz Benetton divatcég a Tricotex Külkereskedelmi Leányvállalat közreműködésével megnyitotta első magyarországi üzletét. A butikban 4 millió forint értékű árukészlettel várják a vásárlókat. A divatos kötött árukért, női ruhákért, a strandcikkekért a Skála fa- és fűrészárut ad cserébe (MTi-fotó, varga László felvétele — KS) Belkereskedelmünk szakemberhelyzete Mindennapos árucikket ke­restem abban az ABC-ben, ahová szinte naponta beté­rek. Nem találtam az árut a szokott helyén, megkérdez­tem hát a hozzám legköze­lebb álló eladó kislányt. Ha­tározottan állította, hogy nincs, amit keresék. Másnap, hosszas' keresés után, egyéb áruk garmadája mögött meg­találtam. Külföldi barátommal va­csoráztam egy vidéki étte­remben. Ismerős érkezik, né­hány percre hozzálépek, üd­vözölni. Mire visszaérek az asztalhoz, barátom és a pin­cér kivörösödve, kézzel-láb- bal magyaráznak egymás­nak. Egy-két kérdés után megrendelem barátomnak az üveg jéghideg ásványvizet. Ö ugyanis azt kért — csak­hogy a pincér ennyit sem ér­tett a számára idegen nyel­ven. Utánpótlási gondok A példák a kereskedelem, a vendéglátás 'köréből valók, és sajnos, előfordulhatnak akármelyikőnkkel, bármikor. Olyan hétköznapjainkat mér­gező apróságok ezek, ame­lyeknek kiküszöböléséhez nem kellenek milliós befek­tetések. Jól képzett, ráter­mett, hivatásukat szerető ke­reskedők, pincérek kellenek az ilyen apró mérgek tova- űzéséhez. Belkereskedelmünk szak­emberhelyzete ugyan még nem aggasztó, de — ameny- nyiben hamarosan nem vál­toztatunk a 'képzés-oktatás tartalmán és formáján, rövid idő alatt könnyen azzá vál­hat! így lehetne sommázni azt a miniszteri jelentést, amit a tárca gazdája a mi­nap terjesztett az országgyű­lés kereskedelmi bizottsága elé, s ezt támasztották alá az ott elhangzott hozzászó­lások is. Nem 'kevés nálunk a bolti eladókat, vendéglátóipari szakmunkásokat képző isko­lák száma, s hellyel-közzel ugyanez mondható el az ilyen jellegű szakközépiskolákról is ... Csakhogy a számokból aligha olvasható ki a való helyzet. Nem, mert évek óta igen kevesen mennek élelmi­szerbolti eladónak, holott ebben a szakágban a leg­nagyobb a beiskolázási lehe­tőség. Néhány évvel ezelőtt még ezrével jártak a sikeres vizsga után szakmunkás-bi­zonyítványt eredményező vállalati esti tanfolyamokra a dolgozók. Ma már ez a helyzet is a múlté, s ha en­nek az okait keressük, nemi­igen találunk mást, mint a közlekedési költségek meg­növekedését, és a ,munka­könyves” munkahelyen kívü­li kereseti lehetőségek elsza­porodását. A boltok üzemeltetésének új formája — a bérbe, illet­ve szerződéses üzembe adás — ugyancsak ártott a szak­mai színvonalnak, mert a bérlők, szerződéses üzemelte­tők nem érdekeltek alkal- ma’zottaik szakmai isme­reteinek bővítésében, sőt gyakran kijátsszák azokat a szabályokat, amelyek erre kötelezik ő'ket. Technikusokra várva Máig eldöntetlen a kérdés belkereskedelmi szakképzé­sünkben: szakmunkásképző­ben vagy szakközépiskolá­ban tanítsunk, illetve mit ta­nítsunk ezekben az iskolák­ban, milyen legyen a tan­tervben az elmélet és a gya­korlat aránya? Egyöntetű az a vélemény, hogy a szak­munkásképző kevés elméleti útravalót ad, a szakközépis­kola meg még kevesebb gya­korlati ismereteket közöl a tanulóval. A pedagógiai és metodikai kísérletek sora sem tudta ezt megnyugtatóan el­dönteni, s az egész szakma nagy várakozással tekint a technikusképzés újbóli beve­zetése elé, mert ettől várja a mostani hiányosságok fel­számolásának lehetőségét. Lehet, hogy furcsán hang­zik, de a mai szakképzett fi­atal kereskedők csak szakte­rületük szűk részét ismerik, kétségbeesnek azonnal, mi­helyt egyszemélyes üzletbe kerülnek. Ismerik ugyan a megrendelés adminisztratív formáját, de képtelenek pél­dául bolti méretekben, a kis­település rendszeres szükség­letében gondolkodni. Ezért is gyakori az aprófalvakban például mosószerek, növény­védő szerek hiánya — ugyan­akkor a raktárban poroso- dik-rozsdásodik hetven ka­szapenge. Nagy a hiány belkereske­delmünkben a középfokú számviteli dolgozókból is. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a szakközépisko­lák jelenlegi rendszerükben nem tudnak ilyen dolgozókat képezni, akik pedig már dol­goznak, nem vállalják — a meg nem fizethető, lényegé­ben munkában töltött több­letidő miatt — az esti kép­zésben való részvételt. Nyelvismeret nélkül Egész Európában talán ná­lunk a legalacsonyabb szin­tű a vendéglátásban dolgo­zók idegennyelv-ismerete. Mind a szakmunkásképzők­ben, mind a szakközépisko­lában tanítanak ugyan ide­gen nyelvet a jövendő ven­déglátósoknak, a képzés színvonala viszont alacsony és — a célnak nem megfe­lelő tananyag miatt — csak igen kevéssé szakirányú. Or­vosolandó baj az is, hogy egy-egy újdonsült szakember ha bír valamelyest nyelvtu­dással, igen könnyen el tud helyezkedni szállodában, kö­vetkezésképp nem jut ilyen dolgozó a frekventált idegen- forgalmi helyek vendéglőibe, kempingjeibe. Bizakodjunk abban, hogy a technikusképzés visszatérte enyhíti ilyesfajta gondjain­kat. Ezt teszi a Belkereske­delmi Minisztérium is, olyan formában, hogy negyven milliós oktatási alapot léte­sített, amit a tanintézetek­kel, vállalatokkal együtt használnak majd fel ott, ahol a legtöbb haszonnal ke­csegtet. Hegyes Zoltán Hatvan vállalat az árklubban Jelenleg már 60 feldolgozó- ipari — fele résizben ruhá­zati ipari — vállalat és szö­vetkezet tagja az árklubnák, annak a vállalati körnek, amelynek résztvevői bizo­nyos, feltételekkel mentesí­tést kapnak egyes árkorlá­tok alól. A feldolgozóiparban a vál­lalatok ármunkáját az úgy­nevezett exportárszint kor­látozza, ami azt jelenti, hogy a belföldön forgalomba kerü­lő cikkeik fogyasztói árát — még ha az indokolt is —, nem emelhetik exporttermé­keik árszint je fölé. Bár egy- egy gyártmány ára eltérhet ettől az elvtől, vállalati át­lagban azonban nem. Azok a feldolgozóipari vállalatok, amelyek termékeikből itthon folyamatos és kiegyensúlyo­zott ellátást biztosítanak, te­hát áruik nem hiánycikkek, s vállalják, hogy belföldön nem alkalmaznak a hasonló importcikkeknél magasabb árat, ezenkívül exportkötele­zettségeiket is ütemesen tel­jesítik, pályázati úton be­léphetnek az árklubba. Ez­zel mentesülnek a már em­lített mesterséges árkorláttól, ami egyfajta exportösztönző is. A tapasztalatok szerint ugyanis jó néhány vállalat gyakran eláll az exporttól, attól tartva, hogy a viszony­lag alacsony — jóllehet így is jövedelmező — exportára belföldi fogyasztói árakat is lenyomja. Az eddigi tapasztalatok szerint az árklub tagjai jó­val bátrabban kötnek, ko­rábban esetleg visszautasí­tásra szánt exportüzleteket. S bár valójában nem emel­ték számottevően belföldi áraikat, a korlátok feloldá­sa nagy biztonságot jelent számukra. Az árklubba je­lentkezők közül az árhivata­li, tervhivatali, banki, mi­nisztériumi és érdekképvise­leti szervek vezetőiből álló bíráló bizottság eddig 25 vál­lalat pályázatát elutasította, mert nem felelt meg a szi­gorú követelményeknek. Az Országos Anyag- és Árhivatal az árklub-pályá- zatot több mint egy évvel ezelőtt hirdette meg, hogy a korlátok feloldásával a jól működő, hatékonyan gaz­dálkodó vállalatoknak lehe­tőséget teremtsen még szín­vonalasabb gazdálkodásra. Mindez összhangban áll a gazdaságirányítás tovább­fejlesztését célzó árpolitikai törekvésekkel, vagyis azzal, hogy a hazai árrendszert a valós piaci követelmények­hez kell igazítsák. Az árhivatal a közelmúlt­ban megismételte pályázati felhívását annak érdekében, hogy még több gazdálkodó szervezet kezdeményezze klubtagságával az előírások alóli felmentést. Az elmúlt hetekben az árklub irányítói számos, időközben felmerült problémát, félreértésre okot adó intézkedést, szabályo­zást megvitattak a pályázni kívánókkal, egyeztették a felhasználásra kerülő anya­gok és késztermékek ár­prognózisait. Az év elejétől ismét megélénkült a válla­latok, szövetkezetek kezde­ményezése az árklubba való felvételre. Jelenleg a feldol­gozóipari össztermelés 14 százalékára terjed ki a kor­látok alóli felmentés, s az idén várhatóan ugyanilyen mértékben tovább bővül az ilyen árucikkek köre. .Vizs­gálják azt is, hogy esetleg indokolt-e a gazdálkodó szervezetek egy meghatáro­zott körét pályázati jelentke­zés nélkül felvenni a klub­tagok közé, például mert belföldi és külkereskedelmi pozíciójuk alapján ez a meg­oldás ösztönözné őket a ha­tékonyabb termelésre és ex­portra. Arra már született el­vi állásfoglalás, hogy a kom­petitiv árképzés alá tartozó kisszövetkezetek és szakcso­portok számára lehetővé te­szik, hogy külön pályázat nélkül, egyszerű bejelentés­sel a klub tagjává váljanak. Bányanyitás Bükkábrányban Megkezdték a Borsod megyei Bükkábránv község térségében talált több mint 550 millió ton­na szén kitermelésének előké­szítését. A Mátraaljai Szénbá­nyák e nagy feladattal megbí­zott dolgozói először körülbe­lül 10 hektáros területen teszik hozzáférhetővé a külszíni fejtés­sel kibányászható, jó minőségű szenet. Az új bánya elsősorban a lakosság ellátásának javítását szolgálja, s a tervek szerint már ez év harmadik negyedében meg kell kezdenie a szállításait a TÜZÉP-telepeknek. A kezdeti időszakban még kisebb teljesít­ményű gépekkel dolgoznak, ké­sőbb azonban a visontai külfej­tésnél használt mammut géplán­cokkal folytatódik majd a ter­melés. A lakosság az új bánya legjobb minőségű, háztartások­ban legjobban használható szem­csenagyságú szenét kapja a 6 centiméteresnél kisebbet a vi­sontai Gagarin Hőerőmű óriás kazánjaiban égetik majd el. Az új bánya kiaknázása az átlagosnál gazdaságosabbnak ígérkezik. Tíz méter vastagságú szénrétegét ugyanis mindössze 20 méteres földréteg takarja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents