Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

1985. március 30-, szombat Hz MSZMP XIII. kongresszusának határozata III. II gazdasági építőmunka IV. Életszínvonal, életkörülmények, s; NÉPÚJSÁG O A következő tervidőszakban a nép­gazdaság jövedelemtermelő képessé­gének fokozásával, a gazdasági fejlő­dés élénkítésével, hatékony gazdálkodás­sal, a teljesítmények növelésével, a mun­kaidő jobb kihasználásával, a munkafe­gyelem javításával meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Nö­vekedjen a lakosság fogyasztása, javulja­nak az élet- és munkakörülmények, bővül­jön az áruellátás, a szolgáltatások jobban elégítsék ki az igényeket. A jövedelmi viszonyok továbbfejlesztése szolgálja jobban az eredményesebb mun­kára ösztönzést, a népgazdaság lehetősé­geivel összhangban álló szociális gondos­kodást, a társadalmi igazságosságot. A la­kosság jövedelmének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nél­kül — a munkából származó jövedelmek­re kell nagyobb figyelmet fordítani. Javí­tani kell a gyermekes családok, a kis nyugdíjból élők, a fiatal házasok helyze­tén. Fontos feladat az életszínvonal-, és szociálpolitika hosszabb távra szóló kon­cepciójának kidolgozása. O A kollektívák és az egyének jöve­delmében jobban tükröződjön a tel­jesítmények növekvő gazdasági és társadalmi értéke. A bérek, a keresetek, a munkából származó jövedelmek az ed­diginél jobban fejezzék ki a teljesítmé­nyekben levő különbségeket, a munka tár­sadalmi hasznosságát. Az életszínvonal emelkedésében a fő munkaidőben szerzett kereset legyen a meghatározó. O A munkaerő hatékony foglalkozta­tása elsősorban a vállalatok felada­ta. A munkához való jognak együtt kell járnia a vállalt kötelezettségek telje­sítésével, a lelkiismeretes, gondos, fegyel­mezett munkával. A dolgozók szervezett átcsoportosításában, átképzésében, az ez­zel járó feladatok megoldásában növek­szik az állami irányító szervek és a he­lyi tanácsok szerepe. A gazdasági feltételek megteremtésével a 40 órás munkahét széles körű bevezeté­se a feladat. O Társadalmi juttatási rendszerünket — alapvető vívmányait megőrizve — jobban összhangba kell hozni anya­gi lehetőségeinkkel, és fokozottan kell ér­vényesíteni a rászorultság elvét, a társa­dalmi igazságosságot. Az egyes juttatások, szolgáltatások jobban igazodjanak a szo­ciális és jövedelmi helyzethez. A gyermeknevelés költségeihez való ál­lami hozzájárulás arányát fokozatosan nö­velni kell. Meg kell könnyíteni a család­alapító fiatalok lakáshoz jutását. Mérsé­kelni kell a családok szociális és anyagi helyzetéből adódó esélykülönbségeket és javítani az önálló életkezdés alapfeltéte­leit. zociálpolitika A több tekintetben hátrányos helyzetű családok életfeltételeinek javítása átfogó foglalkoztatási, kulturális, egészségügyi és szociális feladat. Az időskorúak létbiztonságának erősíté­se érdekében csökkenteni szükséges a nyugdíjrendszer egyenetlenségeit. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. O Emelni kell a szolgáltatások színvo­nalát, bővíteni és korszerűsíteni a kereskedelmi hálózatot. Fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap egyen­súlyát, javítani az áruellátást. Figyelembe keli venni az olcsóbb fogyasztási cikkek iránti növekvő igényeket is. Fokozódjon a fogyasztók érdekvédelme. Fejleszteni és bővíteni kell a lakosságot szolgáló nem termelő beruházásokat. A város- és községpolitikai célok között ke­rüljön első helyre a lakosság legszélesebb körét érintő alapszükségletek minél telje­sebb kielégítése. A megvalósításban növel­ni kell a tanácsok felelősségét, a lakosság érdekeltségét és részvételét. O Különösen fontos társadalompoliti­kai feladat a lakáshelyzet további javítása, a második 15 éves lakás­építési program fő céljainak elérése. Az állami bérlakások építésének arányát nö­velni kell. A lakáshoz jutás fő formája to­vábbra is a személyi tulajdonú lakások építése, vásárlása legyen. A lakáshoz ju­tás feltételeinek alakításában jobban fi­gyelembe kell venni a családok közötti anyagi, szociális különbségeket. Az állami lakásépítés és -gazdálkodás tegye lehető­vé, hogy a szociális szempontból legin­kább rászoruló fiatál házasok, kis jöve­delműek, nagycsaládosok lakáshoz jussa­nak. A települések lakáshelyzetének javí­tásában növekedjen a tanácsok gazdasági önállósága, pénzügyi lehetősége, felelőssé­ge és érdekeltsége. O .Javítani kell az egészségügyi alapel­látást, a járóbetegek ellátását és a közegészségügyi tevékenységet. Nö­veljük az egészségügyi intézmények mun­kájának eredményességét, mérsékeljük az ellátás indokolatlan területi különbségeit. Fejleszteni szükséges a szociális otthonok hálózatát és bővíteni a házi beteggondo­zás intézményes formáit. O A testnevelési és sportmozgalom fő feladata legyen az iskolai testneve­lés, a diáksport fejlesztése, a szabad idő kulturált eltöltésének előmozdítása. Szélesíteni kell a turizmust, bővíteni a szerényebb igényeket kielégítő üdülési, ki­rándulási lehetőségeket. A nemzetközi tu­rizmus kiterjesztésével járuljunk hozzá a kulturális értékek jobb megismeréséhez, a népek közötti békés kapcsolatok erősí­téséhez. V. Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód O A következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődésit. Olyan megalapozott növekedést kell elér­ni, amely lehetővé teszi az egyensúly to­vábbi javítását, a népgazdaság anyagi-mű­szaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. A VII. ötévesi tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja, hogy az intenzív fejlődést a termelési folyamat minden ele­mére kiterjesszük. Fokozni kell a gazdaság jövedelemtermelő képességét. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezet átalakítá­sát. Alapkövetelmény, hogy a termékek minősége javuljon, és a műszaki-technikai szint fokozatosan közelítsen a nemzetközi élvonalhoz. A jövedelmező gazdálkodás legyen a cselekvés általános normája. Javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kul­turáltságát, a gazdálkodó szervezetek al­kalmazkodóképességét és vállalkozókész­ségét. a vállalatok közötti együttműködést. O Meg kell gyorsítani a műszaki fej­lesztést, az érdekeltség fokozásával is növelni kell eredményességét. Mindenekelőtt néhány kiemelt területre célszerű összpontosítani anyagi és szelle­mi erőforrásaink jelentős részét: az elekt­ronika, az automatizálás és a robottech­nika fejlesztésére; a korszerű termelés- szervezési módszerek alkalmazására; a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jól alkalmazható gépek, berendezések, vegyipari termékek gyártására; a biotech­nológiai eljárások kifejlesztésére és alkal­mazására; természeti kincseink komplex, gazdaságos hasznosítására; nyersanyagot megtakarító technológiák bevezetésére. Következetesen folytatni kell az energia­takarékosságra, a hulladékok és a másod­lagos nyersanyagok hasznosítására kidol­gozott központi programok végrehajtását. A vállalatokat és a műszaki szakembe­reket ösztönözzük jobban a tudományos eredmények és a hasznos újítások gyor­sabb alkalmazására, a korszerű technoló­giák és munkaszervezési módszerek beve­zetésére. Bővüljön lendületesebben a gaz­daságosan előállítható termékek gyártá­sa. Gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve korlátozá­sában. Növekedjen a beruházásokra fordított összegek aránya. O Az ipar dinamikus fejlődése meg­követeli a műszaki haladás további lehetőségeinek feltárását, az erőtel­jes technológiai korszerűsítést, új termé­kek gyors kifejlesztését, a versenyképes­ség fokozását, a munkaerő, a szaktudás és az eszközök jobb felhasználását, a fajla­gos anyag- és energiaráfordítás csökken­tését. Az ipar irányítói a jelentősebb célok kiemelésével, a nemzetközi együttműkö­dés szervezésével, állami akcióprogramok kidolgozásával segítsék a hatékonyan mű­ködő vállalatok gyorsabb fejlődését, a gaz­daságtalan termelés visszaszorítását. Az ipari szövetkezetek iparpolitikánk­kal összhangban fejlesszék termelésü­ket. Vállaljanak nagyobb részt a hazai termelői keresletnek és a lakosság igé­nyeinek kielégítésében, az export bővíté­sében. Az építő- és építőanyag-ipar a munka szervezettségének és minőségének javítá­sával emelje gazdálkodásának színvonalát, alkalmazkodjon jobban az igényekhez. Fontos követelmény az építési — különö­sen a lakásépítési — költségek növekedé­sének mérséklése és a határidők megtar­tása. O Folytatjuk agrárpolitikánkat. A me­zőgazdaság és az élelmiszeripar to­vábbra is gondoskodjon a lakosság élelmiszer-ellátásáról, és járuljon hozzá az export bővítéséhez. Ez megköveteli össze­hangolt fejlesztésüket, termelésüknek a kereslethez jobban igazodó növelését. Me­zőgazdaságunk a hozamok növelésével és a fajlagos ráfordítások csökkentésével fo­kozza jövedelmezőségét. Tovább kell ja­vítani a termeié* anyagi-műszaki feltéte­leit. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok meghatározó szerepet tölte­nek be a mezőgazdasági termelés fejlődé­sében. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú üzemek gazdálkodása eredményesebbé váljon. A termelési és értékesítési bizton­ság növelésével ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének bő­vítését. Az élelmiszeripar fejlesztésében a nem­zetközi versenyképesség és a gazdaságos­ság növelése legyen irányadó. Bővíteni kel] a tároló-, a hűtő-, a raktárkapacitást és a csomagolóanyag-gyártást. Rugalma­sabb, jobb értékesítési rendszerre van szükség, a termelők szélesítsék külpiaci kapcsolataikat. O A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégítése, a vi­zeinkkel való takarékoskodás, ami­nőségvédelem és a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel. Nagyobb figyelmet kel] fordítani a csatornázásra és a szenny­víztisztításra. O Több figyelmet kell fordítani a ter­mészeti környezet, a termőföld meg­óvására, az erdőgazdálkodásra, a le­vegő tisztaságának és a víz minőségének javítására, valamint a hulladékok csök­kentésére. O A közlekedés fejlesztése tartson lé­pést a termelés növekedésével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság szükségleteivel. A vasúti és a közúti közlekedést tegyék kul­turáltabbá, emeljék a szolgáltatások szín­vonalát. Az áruszállításbart növelni kell a gaz­daságosságot, mérsékleni az energiafel­használást. A személyszállításban tovább­ra is kapjon elsőbbséget a tömegközleke­dés, folytatódjon a fővárosi metró építése. A személygépkocsi-állomány a népgazda­ság lehetőségeivel összhangban bővüljön. Kiemelt feladatnak kell tekinteni a táv­közlés, a telefonhálózat gyorsabb fejlesz­tését. O Hazánk természeti-gazdasági adott­ságai, társadalmi és gazdasági érde­keink szükségessé teszik, hogy fo­kozzuk részvételünket a nemzetközi mun­kamegosztásban. Nemzetközi kapcsolata­inkban továbbra is meghatározó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. Tovább kívánjuk bővíteni gazdasági együttműködésünket minden szocialista országgal. Tevékenyen közreműködünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfogadott program megvalósításában. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján bővítjük gazdasági kap­csolatainkat. A fejlődő országokkal folytatott gazda­sági kapcsolatainkban az áruforgalom nö­velése mellett szorgalmazzuk a kölcsönö­sen előnyös termelési, műszaki-tudomá- nyoq együttműködést. O A gazdaságirányítás továbbfejlesz­tésével el kell érni, hogy a tervezés, a szabályozás, valamint a szerveze­ti és intézményi rendszer korszerűsítése révén javuljon a központi állami irányí­tás, növekedjen a vállalatok önállósága, felelőssége, kezdeményezőképessége, fej­lődjön a vállalkozói magatartás. Az új vállalatvezetési formákkal fokozottan von­juk be a dolgozókat az irányításba. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társadalmi és gazdasági céljaink­kal összehangolt alakítása, ellenőrzése. A termelői árak fejezzék ki a társadalmilag indokolt ráfordításokat, és ne legyen rá mód, hogy a gazdaságtalan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztókra hárítsák. A fogyasztói áraknak a termelői árak­hoz kell igazodniuk, és csak a társadalom- és szociálpolitikai szempontból fontos terü­leteken indokolt az árak állami támogatá­sa. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnö­vekedés mérséklésének hatékony módsze­reit, hogy az árszínvonal emelkedése tár­sadalmilag elviselhető mértékű legyen. Gazdaságpolitikai feladataink megoldá­sában meghatározó szerepük van a szocia­lista nagyüzemeknek. El kell érnünk, hogy a népgazdaság minden területén nyeresé­gesen, korszerűen gazdálkodó, jól szerve­zett és irányított, versenyképes állami vál­lalatok és szövetkezetek működjenek. A mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási és értékesítési, a takarék-, valamint a la­kásszövetkezetek szolgálják jobban tagsá­guk érdekeit, tökéletesítsék demokratikus működési mechanizmusukat, erősítsék a tagok személyes és anjmgi közreműködé­sét, tulajdonosi érdekeltségét. A jövőben is támogatjuk az olyan ki­egészítő és kisegítő gazdasági tevékenysé­get, amely beilleszkedik a szocialista gaz-\ dálkodás rendszerébe. Az itt tapasztalható kedvezőtlen jelenségeket meg kell szüntet­ni és el kelj érni, hogy a személyi jöve­delmek a teljesítményekkel arányosak le­gyenek. A szocialista munkaverseny és brigád­mozgalom elősorban a munkahelyi felada­tok eredményes megoldásával, a tartalé­kok feltárásával, a termékek minőségének javításával járuljon hozzá a népgazdaság intenzív fejlesztésének gyorsabb kibonta-, koztatásához. A párt alapvető feladata a gazdaságpo­litika meghatározása, érvényesítése és végrehajtásának ellenőrzése. A pártszer­vezetek a gazdaságpolitikai célok helyi megvalósítását segítsék és ellenőrizzék, mozgósítsák a dolgozókat. O Az ideológiai munka fejlesztése tár­sadalompolitikai és gazdasági fel­adataink megoldásának nélkülözhe­tetlen feltétele. Sokrétűen és mélyebben keli elemezni társadalmi viszonyainkat, előre kell lépni a szocialista fejlődés ha­zai és nemzetközi tapasztalatainak mar­xista—leninista elméleti általánosításában. Az ideológiai munka reálisan mutassa be a szocialista valóságot, állítsa a köz- gondolkodás középpontjába, hogy az ér­telmes és tartalmas emberi élet megvaló­sítása összefügg a munka megbecsülésé­vel, a társadalmi igazságosság érvényesí­tésével, a dolgozók közösségének társadal­mat és egyént formáló szerepével, szocia,- lista és humanista értékeinkkel. Segítse elő a reális nemzeti önismeret kialakulá­sát, a nemzeti önbecsülés és a szocialista hazafiság fejlődését. Lépjen fel a nacio­nalista és kozmopolita nézetekkel szem­ben. Ideológiai munkánk segítse elő a szo­cialista fejlődéssel és a világban végbe­menő változásokkal összefüggésben fel­merülő új kérdések marxista—leninista megválaszolását, késedelem nélkül reagál­jon az elveinket és politikánkat bármely oldalról eltorzító nézetekre. Folytassa a harcot az imperializmus antikommunista propagandája ellen. A propaganda és a tömegtájékoztatás reális kritikai elemzéssel, illúziók és egy­szerűsítések nélkül mutassa be a tőkés társadalomban végbemenő folyamatokat. A szocialista és a kapitalista rendszer reá­lis bemutatása segítse elő a szocializmus melletti meggyőződéses állásfoglalás erő­södését. O A korábbinál többet kell tenni a politikai tudat formálásáért. A mar­xizmus—leninizmus oktatása esz­méink, világnézetünk terjesztésével segít­se a szocialista építőmunka feladatainak megoldását. Az agitáció adjon meggyőző választ a dolgozókat foglalkoztató kérdé­sekre, mozgósítson az előttünk álló fel­adatok végrehajtására. Nagy és felelős­ségteljes feladat hárul a televízióra, a rá­dióra és a sajtóra a párt politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. O A tudomány művelői bevezethető műszaki kutatási eredményekkel, új technológiai eljárások kifejlesztésé vei és alkalmazásával járuljanak hozzá a termelőmunka színvonalának és hatékony­ságának emeléséhez; vállaljanak részt a döntési lehetőségek változatainak kidolgo­zásában; segítsék a kulturált, egészséges emberi élet jobb formálását. Arra kell törekedni, hogy a kutatásra és fejlesztés­re fordítható kiadások a nemzeti jövede­lem növekedésénél gyorsabban emelked­jenek. Erősíteni kell a kutatás, a műszaki fejlesztés, a termelés és az értékesítés kapcsolatát. A társadalomtudományok művelőinek elsőrendű feladata korunk legfontosabb kérdéseinek kellő színvonalú elméleti­ideológiai feldolgozása. A párt és az állam a döntések megalapozásában mindinkább igényli a tudományok közreműködését. O A következő években folytatni kell az oktatás elhatározott korszerűsí­tését. Az iskola jobban alapozza meg a tanulók általános műveltségét, tu­dományos világnézetét. Adjon széles ala­pokra helyezett, tovább építhető szakmai ismereteket. Fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy a tanulóifjúság meggyőző vá­laszokat kapjon társadalmi, politikai és ideológiai kérdéseire. Neveljen jobban a munkára, formálja elkötelezettebben az ifjúság jellemét, magatartását, ösztönözze öntevékenységét. Erősítse a családdal, a társadalmi szervezetekkel, a közművelődé­si intézményekkel való együttműködését. A közoktatás javításának feladatait és feltételeit társadalmi-gazdasági program keretében kell meghatározni. A pedagó­gusképzés bővítésével, a pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének növelésével is elő kell segíteni a pedagógushiány meg­szüntetését. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents