Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
1985. március 27., szerda Kor és természet tükre — színház Március 27.: színházi világnap. Ebből az alkalomból Arthur Miller világhírű amerikai drámaíró Üzenet az 1965-ös színházi világnapra című írásában olyan gondolatokat írt le, amelyek talán húsz évvel ezelőtt sem voltak annyira aktuálisak, mint ma, 1985 tavaszán: „A történelem legnagyobb együttese vagy megtalálja planétánk színpadán az igazi katarzist, a rettegéstől való szabadulást, melyet a menekülést jelentő belátás hozhat meg, vagy katasztrófa tör ránk. A tudományos megismerés ereje arra kényszerít mindnyájunkat, hogy mi is szerepet vállaljunk, most már senki sem lehet puszta szemlélő, mert a fenyegető nagy csend szemfedője alól egyikünk sem maradhat ki. A háborúról, korunk sorskérdéséről beszélek, hiszen minden valamirevaló színdarab is az emberiség sorsáról szól. Egyetlen megfogható különbség van csak, az,, hogy nem egy magányos hős, hanem mindnyájunk ügye: megtalálni a megoldást, vagy elpusztulni. Vajon hányán tudtuk ezekben az években — amikor pedig időről időre a pusztulás reális félelmével álltunk szemben — megismételni Shakespeare felismerését, és vele együtt kijelenteni, hogy a hiba nem a csillagokban, hanem bennünk magunkban van. Ezért van szükségünk a színházra, mert a színház mindenekelőtt az embert helyezi a világ középpontjába ...” \ Az emberért, az emberiségért felelősséget vállaló, elkötelezett író vall ezekben a sorokban korunk legégetőbb kérdéséről, élet vagy halál választásáról. Miller szerint ez a nagy kérdés a színháznak szívügye. Mert miféle színház lehetne az, amely nem egyén és közösség összeütközéséről, nem a „csupa idegennel zsúfolt világban élő magányos ember”-ről, nem a vergődő „anti-hősök’’-ről, nem felelősségvállalásról és bukásról szól, az antik sorstragédiákra emlékeztetve — ahogyan az Édes fiaim. Az ügynök halála, a Salemi boszorkányok, a Pillantás a hídról, A bűnbeesés után, a Közjáték Vichyben. Az igazi színház — a hatásos és maradandó élményt adó — a történelemben gyökerezett, a nemzeti gondokból, a társadalmi ellentmondásokból merített, és így dokumentum értékű ma is. A színészek „a kor foglalatjai és rövid krónikái” — mondja Hamlet Poloniusnak; a színház dolgát pedig a következőkben foglalja össze: „tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erények önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát”: Az első, vallásos ünnepeken előadott utcai játékoktól Shakespeare-ig, majd az angol reneszánsztól a mai amerikai drámáig, végül Millertől napjaink magyar darabjaiig rengeteget változott Thália birodalma. Különböző korok, különböző országok, nemzeti, társadalmi, népi, vallási, kulturális hagyományok más-más irányzatot szültek a színpadon. Egykor illúziókba ringatták a nézőt, aztán naturalista módon zúdították rá a borzalmakat. Erkölcsi megtisztulás, majd filozófiai felismerés volt a színjáték célja. A közönségnek sírva vagy nevetve illett távoznia. Később jött Brecht, az epikus színház, meg az elidegenítés: a néző arra kényszerült, hogy véleményt alkosson. Dürrenmatt törekvése valóság, a színpad „törvényszékké” lett a dokumentumdrámák történelmi igazságának súlya alatt. Színház az egész világ. Fénykor, válság, kísérletek, arculatok váltogatják egymást ma is a színházi világban — hazánk és a külföld színpadain egyaránt. Néhány dolog azonban szerencsére marad, legalábbis a jó színházban: a közös játék öröme, a szórakoztatás élménye, amivel gazdagabbak leszünk, és tényleg belenézünk az elénk tartott tükörbe. Március 27.: színházi világnap. Vagyis ünnep, a színház ünnepe. 1957-ben ezen a tavaszi napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961 júniusában Bécsben tartotta a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlését, amelyen negyven ország küldötteinek határozata alapján döntöttek arról, hogy ezentúl megemlékeznek a jelentős nyitányról valamennyi országban, ahol a színház, méltó helyet foglal el a nemzeti kultúrában, a társadalmi megítélésben. Az ünnep, a megemlékezés mindig jó alkalom a számvetésre, az előrelépésre, a kritikára és az elismerésre. A jó színház — amely igazán kor és természet tükre, hű krónikása — megérdemli, hogy ünnepei mindennaposak legyenek. Niedzielsky Katalin OHhonias légkörben — Te, te és te, ide ültök az első padba, ési Írásban feleltek. A többiek előveszik a munkafüzetet, és megoldják a következő feladatokat . . . A gyulai Nicolae Balcescu Román Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium harmadikosainak kémia órája expressz gyorsasággal halad. Percnyi kikapcsolásra, figyelmetlenségre sincs idő. A tanárnő, Oroján Istvánná a fémek csoportosításával, tulajdonságaival ismerteti meg tanítványait. Hol egy kémiai egyenlet röppen fel a táblára, hol a munkafüzet feladatai következnek, s az ismeretanyag túlméretezett- sége miatt mintha gyorsított film peregne a szemem előtt. Nem irigylem a 34 diákot. Hiszen előtte alaposan „kilúgozta” őket a szüneten is túlnyúló matematikadolgozat. Minden elismerésem: láthatóan bírják ezt a tempót. A magyar szakkifejezéseket a tanárnő időnként románul is elmondja. Hogy miért, azt már az iskola igazgatójától, Budai Jánostól tudom meg. — Még 1960-ig — kezdi a rövid áttekintést —, minden tantárgyat nemzetiségi nyelven tanítottak. Azóta a román nyelv és irodalom, a történelem és a földrajz tanítása folyik román nyelven, a testnevelés, ének, osztály- főnöki órák 50-50 százalékban román és magyar nyelven, míg a természettudományos tantárgyak többi részében a szakkifejezéseket kell román nyelven is megtanítani. Ez történt azon a kémia órán. Az alsó tagozatban viszont minden tantárgy tanítása román nyelven folyik. — A nemzetiségi iskolákban nem átfogóan vezették be az új dokumentumokat. Mi ennek az oka? — Le kellett fordítani a magyar tankönyveket, s ismerve a nyomdai átfutást, ehhez idő kellett. Az ének tankönyv megírásában magam is részt vettem, Belez- nay Györgyné énekszakos pedagógussal. — Sokszor hallani arról, hogy kevés a nemzetiségi nyelvet hibátlanul bíró, szakképzett pedagógus. Mi a helyzet itt? — Nálunk nincs nagy gond. A tantestület több mint 90 százaléka egykor az iskola tanítványa volt. Korábban a továbbképzésük is két csatornán folyt. Az egyik lehetőség a szorgalmi időszakra esett, amikor néhány héten át Romániában, szak- felügyelő kíséretében órákat látogathattak. Ez kitűnő műhelymunkára adott lehetőséget, sajnos, már megszűnt. A másik továbbképzési formát az Országos Pedagógiai Intézet szervezi, s a program újabban a kolozsvári nyári egyetem keretében folyik. Ezek általában kéthetes időtartamúak. A hazai továbbképzésnek is két formája van, az egyik munkaközösségi jellegű, a másik — az utóbbi években hazai erőkkel megoldott — nyári, előadásos továbbképzés. A román nyelv folyamatos és erőteljes változása miatt az önképzésre is egyre nagyobb szükség van. A neologizmusokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni. — Mikor legutóbb ebben az iskolában jártam, a gyerekek többsége kollégista volt. Ez a nevelés szempontjából igen sok előnnyel járt. — Ma már más a helyzet. A 281 általános és középiskolás diákból most 122 a kollégista. Űj jelenség, hogy különösen az általános iskolás korúak élnek inkább a bejárás lehetőségeivel. Ez talán azzal magyarázható, hogy korábban a kollégiumnak erősebb volt a szociális jellege. Ugyanakkor több a városi gyerekünk is, mint korábban. — De igen nagy vonzerőt jelenthet a kitűnő beiskolázási eredmény. .. — Ez tény. Általában 80 százalék fölött van a felsőfokú iskolákba felvételt nyertek aránya. S nő az orvosi, műszaki pályára bejutók száma is. n Az iskola otthonias légkörének egyrészt az az oka, hogy itt együtt tanul 12 éven át a gyerekek többsége. Aztán a pedagógusok is ennek az iskolának a tanulói voltak. Tehát mindenki ismer mindenkit, s tanárt, diákot szorosabb érzelmi szálak fűznek össze. A román nyelv és irodalom szakfelügyelője, Cs. Nagy Lajosné is ebben az iskolában végzett, s itt is tanít. Kilenc intézmény tartozik felügyelete alá, így áttekintése is nagyobb a problémákról. — Mikor elkészítették a tanterveket — vág rögtön mondanivalójával a gondok kellős közepébe —. feltételezték, hogy a gyerekek a családban anyanyelvi szinten elsajátítják a román nyelvet. Ez pedig — leszámítva a Méhkerékről jött gyerekeket —, nem így van. A művelődési anyag olyan, hogy az elsajátítása csak akkor lehetséges eredményesen, ha a gyerek beszéli a nyelvet. Tehát ismereteket akarunk átszármaztatni nemzetiségi nyelven, de a nyelvet a gyerek nem ismeri. Az óvodából jövőket egyszerre kell a nyelvre, és az új ismeretekre megtanítani. Ez rendkívül nehéz, s a pedagógusoknak is nagyon megterhelő. Ugyanakkor az idegen nyelv jelentőségét felismerve, egyre több magyar anyanyelvű szülő íratja be nemzetiségi iskolába a gyerekét. S ez még jobban megnehezíti a feladatunkat. — Milyen megoldás várható? — A nemzetiségi oktatás irányítói körében két elképzelés van. Egy részük azt mondja, hogy az oktatás- fejlesztés második szakaszában — mert . anyagi okokból gyors változtatásra nincs mód —, csináljunk tantervi és tankönyvi korrekciókat, szelektálást. A szakfelügyelők irányításával folyó szelekciónak két fontos tantervi célja lenne. Az egyik: csak azt benne hagyni a tankönyvekben, ami az anyanyelv beszédképes használatának az eléréséhez vezet, és a nemzetiségi tudat kialakítását, erősítését szolgálja. — Mindez a nemzetiségi nyelv és irodalom oktatására vonatkozik.' — Igen. Szóval ez az átmeneti időszakra lenne érvényes. A másik állásfoglalás, vélemény szerint — s ezt is helyesnek tartom —, amíg szelektálunk, eltelik egy évtized, és kimegy az iskolákból egy generáció, amely még mindig nem tudja a nyelvet. Tehát az első és legfontosabb feladat: a nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusokat szemléletváltozásra- bírni. Tudatosítani, hogy a legfontosabb: a mindennapos nyelvhasználat. Ehhez viszont a nyelvtanítás fejlesztését szolgáló továbbképzésekre lenne szükség ... Hosszas beszélgetésünk során a szakfelügyelőnő szenvedélyesen elemezte még a lehetséges és szükséges tennivalókat, például a tanítási eszközök hiányát, amelynek pótlása, beszerzése és sokszorosítása, elsősorban magas árak miatt, szinte lehetetlen. Aztán oda lyukadtunk ki, hogy az általa elmondottak nemcsak a nemzetiségi iskolákra jellemzőek, de egész közoktatásunkra. n Búcsúzóul a harmadikos diákokat is megpróbáltam szóra bírni. Arról, hogy milyen sokat vállalnak. Néptánc, irodalmi színpad, énekkar — mind-mind a hagyományápolás rangos területei az iskolában. Az egyik nagylány mindháromban részt vesz, s még külön angolra is jár, meg szakkörökbe is. De a többiek napjai is ki vannak „centizve”. Mint beszélgetésünkkor is. Laposakat pislantanak az órájukra .. . Nem illik a vendégjoggal visszaélni. Azt azért még megtudom tőlük, hogy nagyon szeretik iskolájukat. Mert itt — mint mondták —, „olyan otthonias a légkör”. B. Sajti Emese Kn111: <; ,: K,!u Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.20: Világablak. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: XIX. századi operákból. 9.49: Zongoramuzsika. 10.05: Rádiószínház. 10.51: Keringők fúvószenekarra. 11.08: Mi ez a gyönyörű? 11.23: Évszázadok mesterművei. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Csembalómuzsika. 13.30: Operettfelvételek. 14.10: Kisfaludy Sándor naplója. 14.25: Operaslágerek. 15.00: Népzenei hangos újság. 15.40: Madrigálok madarakról. 16.05: MR 10—14. 17.00: vizsgálatok nyomában. 17.25: Bartók-művek. 18.02: Kritikusok fóruma. 19.30: Verbunkos muzsika. 20.00: Visszapillantó tükör. 22.30: Tíz perc külpolitika. 22.40: Népdalfeldolgozások. 22.59: Képesítése: biotechnológus. 23.14: Brahms: Hegedűverseny. 0.10: Szebenyi János fuvolázik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika. 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Fúvószene. 12.25: Néhány szó zene közben. 12.30: Népi zene. 13.10: Pophullám. 14.00: A mi rádiónk. 15.05: Sokféle! 15.55: Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 17.05: Negyed óra dixieland. 17.20: Diákfoci. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Ráduly Árpád gordonká- zik. 18.45: Körkapcsolás. 19.15: Könnyűzenei újdonságok. 19.36: Legkedvesebb verseiből válogat: Kállai Ferenc. 20.00: Tommy Shaw felvételeiből. 20.50: Mit olvashatunk a Béke és szocializmus című folyóiratban? 21.05: Közkívánatra! 23.30: Gonda János szerzeményeiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Muzsikáról versben és prózában. 9.36: Dzsesszarchívum. 10.00: Zenekari muzsika. 11.21: Pillanatkép. 11.26: Népzene sztereóban. 12.00: Igor herceg. Részletek Bo- rogyin operájából. 13.05: Szonda. 13.35: Kamarazene. 14.07: Csak fiataloknak. 15.02: Az MR Händel-ciklusa. 16.02: Az Üj Budapest vonósnégyes felvételeiből. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Az OPUS-együttes játszik. 18.00: Iskolarádió. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.03: Beethoven: Fidelio. Kétfelvonásos opera. Közben: kb. 20.23: Bulgária gyógyfürdői. Kb. 20.38: Muzsikáló természet. 20.43: Az operaközvetítés folytatása. Kb. 21.43: Brahms-művek. 22.07: Bartók: Két kép. 22.25: Csaka. 22.53: Zenei panoráma. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Üj felvételeinkből. 17.15: Napjaink. 17.20: Petula Clark slágerfelvételeiből. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. 9.25: Éneklő ifjúság. 16.45: Hírek. 16.50: Kétmillió. Nyugdíjasok műsora. 17.25: Nem csak nőknek! 17.40: Képújság. 17.45: Legyen a vendégem! Rátonyi Róbert műsora. 18.15: Reklám. 18.20: Haloványok ősszel. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. Tanácskozik az MSZMP XIII. kongrpcc 71 ICO Kb. 20.35: Bizonyíték híján. 21.25: Johny Halliday vendége Olivia Newton John. 21.50: Tv-híradó 3. 22.00: Himnusz. II. MŰSOR 17.10: Képújság. 17.15: Nefelejcs. 17.30: Csali mese. 17.40: Cimbora. 18.30: Tévé Basic-tanfolyam. 19.00: Budapesti Tavaszi Fesztivál. Kb. 20.15: Tv-híradó 2. 21.35: Perui emlékek. 21.50: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.15: Fórum. 20.35: Költészet. 20.45: Kulturális híradó. 21.00: Fiatalok a harcban. Folytatásos film. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: Sorozat gyermekeknek. 9.15: Mesét mondunk. 9.30: Történelmi elbeszélés. 10.00: A tudomány világítótornya. r 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 12.30: Hírek. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Sorozat gyermekeknek. 18.15: Családi magazin. 18.45: Zene a képernyőn. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19-00: Aktualitások. 19-27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei események. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: Dokumentumadás. 21.50: A VI. zágrábi dzsesszvásár. 22.50: Alkalmak és nyomok SZÍNHÁZ 1985. március 27-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉL Szakmai bemutató 1985. március 27-én, szardán 19 órakor Békéscsabán: GELLÉRTHEGYI ALMOK MÁV Nevelőotthon ea. 1985. március 28-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉL 9. sz. Általános Iskola ea. 1985. március 28-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: GELLÉRTHEGYI ALMOK Lékai J. Kollégium ea. MOZI Békés Bástya: 4 és 6-kor: UFO Arizonában, 8-kor: Filmklub. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Ha már egyszer megesett, 6 és 8-kor: Erotikus képregény. Békéscsaba Terv: Bombajó bokszoló. Gyula Erkel: A legyőzhetetlen Vutang. Gyula Petőfi: 3-kor: Lúdas Matyi, 5- kor: Aranyoskám, 7-kor: Filmklub. Orosháza Partizán: Vörös grófnő I—II. Szarvas Táncsics: Az önvédelem nagymestere.
