Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. március 26., kedd Ki kapja a prémiumot? Nomen est omen! Név és üzlet Arról, hogy milyen nevet kap, az ember nem tehet. Viselni kell ősei örökét, akár tetszik, akár nem. Még ha humor forrása is az. Soha nem felejtem el „szegény” Nemo- da Budát, akit személyesen nem ismertem, csupán az egyetem aulájában láttam egyszer, amint — nagy nevetésektől kísérve — átvette diplomáját, miután, ahogy az ilyenkor szokás, szépen-csengőn elhangzott a neve. Játékos kedvű szülei bizonyára nem gondolták végig milyen élcelődéseknek teszik ki gyermeküket, s ez talán még élete folyását is meghatározza. Ám nemcsak az emberek, hanem például a termékek, üzemek is kapnak nevet, s e „keresztelők” sokszor (többször) legalább olyan megfontolatlanok, mint Ne- moda Budáé. Mert vajon kinek a szájában fut össze a nyál, ha azt hallja: Propa? Ez a hétköznapjainkban csak műfasirtként emlegetett (lám milyen találékonyak vagyunk) élelmiszer onnan kapta nevét, hogy proteint (PRO) tartalmaz és Pacsa (PA) községben készül. Logikusnak logikus, csak éppen nem étvágygerjesztő. A névnek elsősorban az eladhatóságot kell szolgálnia, s e szempontból — nem akarom bántani a pacsaiakat, de — közömbös, hol gyártják. Pontosabban a helység neve kevésbé érdekes (amit egyébként is feltüntetnek a csomagoláson, s enélkül a Propából se jönnék rá), mert maga a gyártó cég már nagyon is fontos. Ugyan kinek van bizodalma ahhoz az édesítő, cukorpótló szerhez. amit a Politúr Szövetkezet gyárt? (Politúr = fa felületének fényezésére, denaturált szeszben oldott sellak vagy műgyanta.) Valamennyien tudnánk hasonló példákat sorolni. Gondoljunk csak a számtalan Uni-kezdetű üzemre és termékre! Pedig a névválasztás — külföldön egyértelműen, de a hazai piacon is — már üzlet. Legalább hangulatában idéznie kell a termék lényegét, s erre jó példa a Helia—D. Mire gondolunk? Napfényre, szépségre, egészségre, s e kozmetikumnak félig nyert ügye van. Félig, mert a név ahhoz csinálhat kedvet, hogy a terméket először leemeljük a polcról, az már a minőségen múlik, hogy másodszor is megtesszük-e? Szerencséje a Debrecenben készülő kozmetikumnak, hogy nem DEKO-nak hívják. Egyébként mesélik, hogy jól ismert mosószerünk, a Tomi a véletlennek köszönheti nevét. A Tiszamenti Vegyi Művek, elkészülvén új termékével, a régi gyakorlat szerint mozaiknevet szánt az „ártatlannak”: TIMO = tiszai mosópor. A komoly névadók egyikének felesége erre megkérdezte: miért nem TOMI, annak értelme is van ... Az anekdota szerint így lett TOMI a TIMO és bizonyítani nehéz, de valószínű, sikeréhez e közvetlen, egyszerű név is hozzájárult. A név tehát üzlet, s egyben az első reklámfogás. Hatását, előnyeit — mint a reklámét általában — nehéz számszerűsíteni. A befektetés, szellemi és anyagi egyaránt, hosszú távon és nem elkülöníthetően térül meg. Ha egyáltalán megtérül. Tanulságos (hadd ne említsek nevet!) az egyik magyar vállalat esete. Buenos Airesben a mundiá- lon, a külföldiek számára igencsak nehezen kiejthető nevükön, magyarul hirdették magukat. Ez a hatékonynak semmiképpen se nevezhető reklám nem néhány centbe került. Természetesen van jó példa is. A Kőbányai Gyógyszerárugyár csak itthon szerepel más nemzetek számára kicjthetetlen nevén, külföldön az egykori tulajdonos által használttal, a Richter Gedeon Rt.-vel él. A nevek gondosabb megválasztására egyre inkább rákényszerít az élet, a gazdaság. A bővülő kínálat, színesedő választék élezi a versenyt, melyben a termék árán, minőségén túl igen fontos a megjelenése, neve és külleme. Kapjanak hát olyan nevet, mellyel magabiztosan szerepelhetnek minden „társaságban”. Elvégre — ahogy a régi latin szólás tartja — nőmén est omen, azaz a név a végzet: mindenki nevében hordja sorsát. Szatmári Ilona 99 Elszaladt ez a hatvan év” Biró István szerény ember. Amikor legutóbb — egy éve — beszélgettünk, megígérte: ha nyugdíjba megy. értesít. Mégis a megyei tsz-szövetségnél -figyelmeztettek : — Nyugdíjba ment Biró Pista bácsi, érdemes lenne írni róla ... Most itt ülünk a megye egyik legszerényebb. legegyszerűbb tsz-irodájában, és arról faggatom Bíró Istvánt, milyen volt az élete. — Mindig a szövetkezeti mozgalomban dolgoztam, ösz- szesen 37 évet, ebből 14 a helyi termelőszövetkezetben telt el. Kis töprengés után sorolni kezdi az évszámokat, eseményeket, iskoláit, beosztásait. A legfontosabb, hogy 61 évvel ezelőtt született Mezőgyánban. Szülei paraszt- emberek voltak, fiatalon velük gazdálkodott, egészen 1948-ig. Akkor került a helyi földművesszövetkezethez, majd a járási földművesszövetkezeti központhoz. Később Békéscsabára, a ME- SZÖV-höz,' ahol egészen a megyei főkönyvelőségig vitte. Közben persze különböző tanfolyamokat végzett. és pénztárostól kezdve a revi-r zferságig minden lépcsőfokot végigjárt. Jól érezte magát Békéscsabán, 1959-ben mégis visszatért szülőfalujába. A mezőgyáni Szabad Föld Termelőszövetkezetben mint elnökre számítottak Bíró Istvánra. Elnök maradt akkor is, amikor a három helyi tsz egyesült, a mai Magyar—Bolgár Barátság Tsz-szé. A több mint négyezer hektáros nagyüzem elnöki tisztét azonban csak három évig töltötte be, 1964. december 31-ig. A következő évet már újra ,a MESZÖV- nél kezdte. Gyávaság, menekülés volt? — Annak is lehet mondani, de az az igazság, hogy nem sikerült magam mellé olyan munkatársakat találni, akikkel jeözösen irányíthattuk volna ezt a nagyüzemet. És sok olyan célunk is volt, amit fentről nem támogattak még akkor, gondolok a részesművelésre, és sok más. új szervezési megoldásra. A fogyasztási szövetkeze-' tek megyei központjában ezúttal mint revizor csoport- vezető dolgozott, majd ismét visszatért Mezőgyánba. 1967- ben ÁFÉSZ-elnök lett, majd 1976-ban újra a Magyar— Bolgár Barátság Tsz elnöke. Nem volt könnyű dolga, de az 1967—76 közötti éveket utólag is szépnek mondja. A vezetése alatt álló ÁFÉSZ fejlődött, a gazdasági fellendülés kedvezett a viszonylag kis fogyasztási szövetkezetnek is. Fejlődött á később vezetése alatt álló tsz is. Amíg az említett időszak az ÁFÉSZ életében a fellendülést jelentette, a tsz-nél a szanálások sorozatát hozta. Mióta Biró István ál-t, illetve állt az élén, nem volt szükség állami beavatkozásra a tsz pénzügyeinek rendezéséhez. És ez nagy dolog, hiszen Mezőgyán környéke nem éppen fekete földjeiről híres, inkább a belvízkárok miatt szerepeltek gyakran az újságban. .. — Közben 1956-ban megnősültem, a feleségem is a tsz-ben dolgozott, így köny- nyebben megértette, ha későn mentem haza. Jutott azért idő a családra. A lányom számítástechnikus, a fiam negyedéves a debreceni agráregyetemen. 1950- ben léptem be a pártba, voltam az ÁFÉSZ-nál, majd a tsz-nél, illetve ezekkel párhuzamosan községi párttitkár is. Községi tanácstag vagyok; dolgoztam minden szervezetben, ahol arra mód nyílott, és szükség volt rám. Amikor az iskoláiról faggatom, sok kortársához hasonlóan bevallja: több tanfo- Ivamot elvégzett, de igazi felsőfokú végzettségre nem tellett. Az is igaz, hogy sok tapasztalatot szerzett az évek során. Ezért is szívlelendő meg az, amit a vezetés lényegéről megfogalmazott: — Nem könnyű a vezetés, de ha a hangnemet megtaláljuk az emberekkel, minden rendben. Én úgy voltam vele, hogy olyannak fogadtam el az embert, amilyen, aztán megjött magától az összhang. És fontos az is. hogy egy vezető minden területtel tisztában legyen, mindenhez konyítson egy kicsit. így lehet tekintélyt szerezni. Biró István jó kedvű, mosolygós, valahogy nem úgy fest, mint egy nyugdíjra készülő vezető. Megmagyarázza, miért. Három éve, 1982- ben iszonyatos betegség gyűrte le. Sorstársa lett Sebastian Coe-nak, az angol csodafutónak, aki toxoplaz- mózist kapott. Az ötven kilót leadott Biró Istvánról sokan’ lemondtak akkor, ő maga is — majdnem. De segített a tudomány, meggyógyult, és éppen ez a betegség bírta rá, hogy nyugdíjba menjen, pedig 1987-ig tart a mandátuma. — Örülök, hogy végre egészséges vagyok. Furcsa, hogy a nyáron betöltőm a 61. évemet. Gyorsan elszaladt ez a hatvan év, szinte észre sem vettem. Van megfelelő utódom, akit már meg is. választottak, a párt- és társadalmi tiszteim jó részét továbbra is megtartom. És remélem, több idő jut a családra, utazásra, olvasásra. Ha pedig igénylik, szívesen bejövök az irodába, segíteni a fiataloknak. De igyekszem megérezni, mikor nincs már rám szükség . . . Mert ez is az élet rendje. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi — Hogy lehet az, hogy a vezetők zsebre vágnak 50— 60 ezer forint prémiumot, jutalmat, mi meg egy vasat se kapunk! — dohog a telefonba a Bék>.si Építőipari Szövetkezet egyik kőművese, s rnég mielőtt jobban elragadtatná magát, megegyezünk az időpontban, hogy hol és mikor találkozunk, beszélgetünk errő] a kérdésről. Az egyik építkezésen a felvonulási épületben ülünk le négyesben. Hárman egv negyediket — Amikor veszteség van, akkor közösen visszük a bőrünket vásárra, ha pedig tele a zsák, akkor mi is szeretnénk kivenni belőle a jussunkat — kezdi a gyérülő hajú. — A józan paraszti ész szerint csak azt lehet elosztani, ami van. Ha nincs nyereségünk, akkor miért jár az egyiknek, és miért nem jár a másiknak? — kapcsolódik a beszélgetésbe az alacsony, miközben hüvelyk és mutatóujját összedörzsöli. — Mindig kaptunk nyereségrészesedést, úgy 2 ezer forint körüli összeget. Nem nagy pénz, de most nagyon is jól jönne — folytatja a szőrmesapkás, s közben megtudom: a cudar hideg miatt több mint hat hétig nem tudtak dolgozni, így nem is kerestek. Igaz, ez időszakban a szakmunkások 10, a betanított munkások 8, a segédmunkások 7 forintos órabért kaptak. A szőrmesapkás rám néz. — Az OTP-nél nincs pardon . . . A másik, a harmadik építkezésen is hasonlóak a panaszok. A mély hangú megtoldja: — Azoknak, akik a nyereséget megtermelik, nem jut. Tudom én, hogy csak azt lehet elosztani, ami van. De akkor azt a keveset egyformán osszuk . . . A mellette álló svájcisapkás egy stencilezett beszámolót lobogtat. Kérges ujjúval az egyik sorra bök: — Furcsának tartom a fizikai és a nem termelők létszámát: 141 melósra 69 nem fizikai jut, vagyis hárman tartunk el egy negyeAz aranyfarú és a gyürüspille ellen Az aranyfarú lepke megyénkben felszaporodott. Főleg a megye északi és középső részén van erős fertőzés, de az elmúlt évben a fertőzés a megye déli részére is kiterjedt. Egy-egy erősen fertőzött góc szinte minden helységben található. A károsító tápnövényeinek köre megtalálható haszonfáinkon, gyümölcsfáinkon, díszfáinkon és a bokrokon egyaránt. A hernyók szőrzete és váladéka a bőrre kerülve nehezen gyógyuló, erősen viszkető kiütéseket okoz, mellyel orvoshoz kell fordulni! Jelenlétüket a lombtalan fákon most könnyű felismerni: a lárvák még a hosszúkás alakú, fehér színű, „nagy téli hernyó- fészek”-ben tartózkodnak. A fészkekben a lárvák még nyugalmi állapotban vannak, de öthat napon belül a felmelegedés hatására előjönnek a hernyófészekből. Ezért a jól látható her- nyós fészkeket metszőollóval, vagy hernyózóollóval haladéktalanul el kell távolítani és égetéssel meg kell semmisíteni. A másik károsító, amely ellen jelenleg hasonló módon védekezhetünk a gyűrűspille. Ez is a szokottnál nagyobb tömegben van jelen a gyümölcsfákon és a haszonfákon. Több sorban, spirál-alakban a vékonyabb ágakra rakott tojáscsomóit el kell távolítani, el kell égetni! Ameny- nyiben ezt nem végezzük el, hasonló kártétellel számolhatunk, mint amelyet az aranyfarú lepke hernyói okoznak. Hernyói az embereken kiütést nem okoznak. A lárvák körülbelül az aranyfarú lepke hernyóival egy- időben kezdik el a növények károsítását. Amennyiben a tojáscsomókat nem sikerült megsemmisíteni, a későbbiekben csak vegyszeresen tudunk ellene védekezni, melynek optimális időpontját később szintén közölni fogjuk. TATAR JÓZSEF, Békés megyei Növényvédelmi é9 Agrokémiai Állomás diket. Ha ez igaz, akkor siralmas. Márpedig igaz, mert itt az írás, ez beszél — ejti az asztalra a beszámolót. — Van itt egy maszek kőműves, egyszemélyben látja el 5-6 emberét anyaggal, ő a főkönyvelő, sőt, még dolgozik is mellette — magyarázza a bajuszos. Mire elég a nyereség? Amit elmondtak beszélgetőpartnereim, való igaz. Jól látják a nyereség csökkenő forrásait. A Békési Építőipari Szövetkezet 1984-ben 1,2 millió forint nyereséggel zárta az évet. Ez biztosan több lett volna, ha nincs anyaghiány, ha jobban szervezik a munkákat, ha esetleg a létszám összetételének arányai mások, no, és ha hatékonyabban és jobban dolgoznak. A sok „ha" okának kutatása nem feladatom, így erre nem is vállalkozom. Csupán a vélemények tolmácsolásával próbálkozom megvilágítani a vélt vagy valós sérelmeket. Tamási Géza, a szövetkezet elnöke is tudja — utólag —, hogy mit is kellett volna tenni azért, hogy több legyen a nyereségük. Elmagyarázza azt: nyereségrészesedést ez évben a tavalyi gazdálkodásuk alapján azért nem fizetnek,' mert január 1-től belépett az osztatlan érdekeltségi alap. Ez azt jelenti, hogy nincs külön részesedési és fejlesztési alap. A képződött nyereség arra elegendő, hogy a szövetkezet hiteleit, adósságait törlessze. No, és a vezetői érdekeltség? Mi tagadás, van, okoz is feszültséget. De tudni kell azt is, hogy kormány- rendelet alapján kapnak nyereséget, prémiumot, s ennek alapja nem egy, hanem az utolsó három esztendő átlagjövedelmezőségi mutatóján alapszik. Ez esetben a Békési Építőipari Szövetkezet 1982-ben igen jó évet zárt, egy évve] később gyenge eredményt értek el, a tavalyi gazdálkodásuk viszont már jobb volt, mint az 1983. évi. Persze, ez fordítva is igaz: ha netán 1985 kiugró esztendő lenne, akkor — vezetői szempontból — az előző két esztendő rontaná. — Ez az érdekeltségi rendszer egyenletes teljesítményt feltételez, a kockázatvállalásra is lehetőséget ad, s mindemellett arra ösztönzi a gazdasági vezetőket, hogy hosszabb távon gondolkodjanak, így az érdekeltség is ennek megfelelő — magyarázza a szövetkezet elnöke. Persze, nem tudom megállni, hogy ne ejtsek szót a mesés prémiumról, jutalomról. Itt viszont máris előrebocsátom: ezek az összegek nem mesések! Miért maradtak némák? Az elnök nem rejti véka alá: havi alapfizetése 10 ezer 200 forint, s ennek alapján az előírt szorzószámmal való felszorzás után részére 13 ezer 175 forint prémiumot f:- zettek ki. Ezen kívül a felügyeleti szerv — a KIÉZÖV — különféle feladatok teljesítéséért, mint minden szövetkezeti vezetőnek, részére is komplex jutalmat tűzött ki. Ez az éves alapbérének 5—40 százalékáig terjedhet. Ennek az összegnek végülis a 15 százalékát javasolták kifizetni, ám ez a pénz fedezet híján 14 ezer 188 fo- .rint, vagyis a javasolttal szemben 4,4 százalékkal alacsonyabb. Természetesen hosszan elbeszélgettünk a fizikai és nem termelők arányáról, valóban sok embert tartanak el a dolgozó tagok. De kötelező előírások vannak a bizonylatolásra, a különféle posztokra. S példaként csak saját beosztását említi: ha a szövetkezet 2 ezer tagú lenne, akkor is egy kellene éppúgy mint most, amikor 200 fős. Az anyag felvételét köve- lően tartották meg a Békési Építőipari Szövetkezet küldöttgyűlését, ahol az ötvet küldöttből 44-en vettek részt. A küldöttek között ott voltak azon beszélgetőpartnereim is, akik telefonban, vagy személyesen bánatukat elmondták. Most egy szót sem szóltak. Elsőként lendült magasba a kezük, amikor az elnök prémiumát, komplex jutalmát és fizetésemelését szavazásra terjesztették elő ... Szekeres András Közgazdászképzés A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei szervezete tájékoztatja a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezőket, hogy az MKKE szegedi kihelyezett tagozatán változatlanul lehetőség van esti tagozatos közgazdász- képzés indítására az 1985—86-os tanévben. A tagozat vonzáskörzetéből — Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megye — felvett levelező hallgatók számára csaknem két évtizede — kis megszakítással — folyik oktatás. Az utóbbi esztendőkben itt végzett hallgatóknak mintegy háromnegyede az első diplomáját szerezte meg. A vidéki szakemberképzés elősegítése végett az MKKE szegedi tagozatán ötéves alapképzés folyik, az egyetemre felvett hallgatók szakválasztásától függően. ipari tervező-szervező, illetve mezőgazdasági szakon. Az. oktatás esti tagozatos változatának (minden héten csütörtökön 16-tól 20 óráig, péntekenként 8-tól 19 óráig, esetleg szombat délelőttönként vannak előadások a JATE épületében) nagy előnye a levelezővel szemben, hogy az oktatók és hallgatók közötti közvetlen és rendszeres kapcsolat eredményesebben segíti elő a tananyag elsajátítását. Az ..Egyetemek és főiskolák a Magyar Népköztársaságban III. Felvételi tájékoztató az 1985—86-os tanévre” című kiadvány sajnos nem ismerteti az MKKE tagozatait, így a szegedit sem. Az érdeklődőknek, a tanulmányaikat a szegedi tagozaton megkezdeni kívánóknak jelentkezési lapjaikat a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Rektori Hivatalának kell elküldeniük. — szí — Még a műhelyben, a muronyi Lenin Tsz gépjavítóinak keze alatt készülnek a gépek a tavasztól télig tartó nagy munkára, de hamarosan vége pihenésüknek. A tavasz, ha késik is egy kicsit, el nem marad, s a gépeknek dolgozniuk kell Fotó: Veress Erzsi
