Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

NÉPÚJSÁG 1985. március 25., hétfő o (Folytatás a 4. oldalról) vek, az alapszervezetek, a fegyelmi bizottságok jogait, önállóságát. Világosabbá, egyértelműb­II párt nemzetközi Pártunk aktív nemzetközi tevékenységet folytatott, hogy előmozdítsa a kom­munista és' munkáspártok összefogásának erősítését, a közös célokért vívott küzde­lem sikerét. Tevékenyen részt vettünk a nemzetközi kommunista mozgalom kö­zös fórumainak, rendezvé­nyeinek munkájában. Pár­tunk képviselői több mint négyszáz alkalommal össze­sen 85 kommunista, marxis­ta-leninista párt vezetőivel folytattak megbeszéléseket. Több mint 50 nemzeti de­mokratikus párttal, nemze­ti felszabadító mozgalom­mal, továbbá szocialista, szo­ciáldemokrata, illetve pol­gári párttá] tartottunk fenn rendszeres kapcsolatot. A szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai a szocializmus általános, közös törvényszerűségeit, egymás tapasztalatait figye­lembe véve, és ezeket or­száguk konkrét adottságaira értelmezve igyekeznek meg­találni a megfelelő formá­kat, amelyek alkalmazásával növelni lehet a gazdasági munka hatékonyságát, to­vább lehet fejleszteni a szo­cialista demokráciát. Az el­múlt időszakban erősítették összefogásukat és az élet minden területére kiterjedő együttműködésüket. A tőkés országok kommu­nista és munkáspártjai fi­gyelmüket olyan konkrét programok kialakítására összpontosítják, amelyek vá­laszt adnak a tömegeket érintő gazdasági, szociális problémákra, elősegítik a munkásosztály, a dolgozók kemény harcokban elért vívmányainak megvédését. A szocialista orientációjú fej­lődő országok marxista—le­ninista pártjai további erő­feszítéseket tesznek az örök­lött elmaradottság felszámo­lásáért, az új társadalom alapjainak megteremtéséért. Helyzetüket, rendkívül bo­nyolult feladataik megoldá­sát nehezíti, hogy az impe­rialista támadás, a politikai, gazdasági nyomás, a katonai fenyegetés közepette tevé­kenykednek. Ennek ellensú­lyozás;, érdekében növekvő mértékben támaszkodnak a szocialista országok pártjai­nak tapasztalataira. Hasonló módon építhetnek a szocia­lista közösség elvi és gya­korlati szolidaritására más fejlődő országok kommunis­ta pártjai is, amelyek rend­kívül nehéz körülmények között, több országban még ma is illegalitásban — he­lyenként fegyverrel is — harcolnak népük szabadsá­gáért. a nemzeti független­ségért, a társadalmi fel- emelkedésért. A kommunista pártok — a marxizmus—leninizmus el­méletét. a szocialista forra­dalom és építés általános törvényszerűségeit a nemze­ti sajátosságoknak, a konk­rét feltételeknek megfelelő­en alkalmazva — önállóan határozzák meg politikáju­kat. Helyzetük különbözősé­géből is adódik, hogy kü­lönféle megoldásokat tarta­nak célravezetőnek. A pár­tok között az. elmúlt évek­ben lényegében folyamatos volt a véleménycsere a szo­cializmushoz vezető lehetsé­ges utakról, illetve a létező szocializmus eddigi fejlődé­séről, mai viszonyairól és távlatairól. Pártunk tevékenyen részt vállalt az új elméleti-poli­tikai kérdések megválaszo­lásában, a nézetkülönbségek tisztázásában, s ezzel a kommunista és munkáspár­tok közös fellépéséhez nél­külözhetetlen feltételek meg­teremtésében. Támogatjuk a több oldalú együttműködés minden olyan formáját, amely megfelel a kommu­nista mozgalom mai helyze­tének, követelményeinek, a pártok közötti viszony álta­bé teszik az állami szervek­ben és a tömegszervezetek­ben a párt irányító munká­ját, az e területen dolgozó kommunisták feladatait és felelősségét. tevékenysége lánosan elfogadott normái­nak, s amely eredményesen szolgálja a közös ügynek, a társadalmi haladásnak és a béke védelmének sikerét. A beszámolási időszakban is fejlődtek kapcsolataink a Szovjetunió Kommunista Pártjával, amelynek nem­zetközi szerepe, a szocialis­ta építésben szerzett törté­nelmi tapasztalatai segítsé­get adnak feladataink meg­oldásához. A magyar—szov­jet pártközi kapcsolatok fo­lyamatos bővülése jól szol­gálta országaink politikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális együtt­működésének erősítését, né­peink barátságának elmélyí­tését. A kölcsönös törekvé­seknek megfelelően fejlődtek tovább pártunk kapcsolatai a többi testvéri szocialista ország kommunista és mun­káspártjaival. Az internacionalista szoli­daritás jegyében erősítettük együttműködésünket a tő­kés és a fejlődő országok­ban dolgozó kommunista és munkáspártokkal. Igyekez­tünk elérni, hogy kapcsola­taink révén miné] alaposab­ban megismerjék a létező szocializmus valóságát, és minél reálisabban ítéljék meg távlatait. Arra törekedtünk, hogy azokkal a pártokkal is rend­szeres maradjon az érintke­zés, amelyek tőlünk eltérő­en ítélik meg a kommunis­ta mozgalomban vitatott kérdéseket. Tapasztalataink szerint az őszinte vélemény- csere, a türelmes érvelés erősíti ;,z egymás álláspont­ja iránti tiszteletet, az egy­más helyzetének megértésé­re való törekvés kölcsönös­ségét, javítja a pártok kö­zötti összefogás feltételeit. Pártunk felfogása szerint az ideológiai különbségek, ellentétek nem zárják ki bi­zonyos alapvető érdekek egybeesését, és ezzel össz­hangban a különböző politi­kai pártok, mozgalmak- ösz- szefogását az emberiség előtt álló legfontosabb kér­dések megoldásáért. Ennek megfelelően — az imperia­lista törekvések visszaszorí­tásához fűződő közös érde­keink alapján — az elmúlt években is bővítettük kap­csolatainkat a fejlődő or­szágok nemzeti demokrati­kus pártjaival, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal. A világ békéjének megőrzé­se, a fegyverkezés korláto­zása, a különböző társadal­mi rendszerű államok kö­zötti együttműködés fenn­tartása érdekében folytattuk a párbeszédet, a rendszeres véleménycserét a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. Ugyanezen célok szolgálatá­ban vettük fel a kapcsolatot több nyugat-európai tőkés ország realista külpolitikai irányzatú polgári pártjaival is. * * * Pártunk XIII. kongresszu­sa felelősségteljes döntések előtt áll. Párttagságunk, né­pünk azt várja a kongresz- szustól, hogy reálisan, a kö­zös munka eredményeit el­ismerve, a megoldatlan problémákat gondosan számba véve jelölje ki szo­cialista építőmunkánk leg­fontosabb feladatait, s dol­gozzon ki a következő öt évre. előremutató, megvaló­sítható, mozgósító progra­mot. A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a kongresz- szus erősítse meg a szocia­lizmus, a társadalmi hala­dás és a béke egyetemes ügye melletti elkötelezettsé­günket; nyilvánítsa ki pár­tunk szilárd elhatározottsá­gát, hogy tovább halad elő­re a lenini úton, s népünk alapvető érdekeit képvisel­ve folytatja áldozatos mun­káját a fejlett szocialista társadalom megteremtése ér­dekében. II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának jelentése A Magyar Szocialista Mun­káspárt híven történelmi múltjához, küldetéséhez, az elmúlt öt esztendőben is fe­lelősséggel teljesítette köte­lességét, szolgálta a magyar nép érdekeit, a szocializmus építését. Politikánkban és végrehaj­tásában egyaránt kifejeződik az elvi szilárdság és a rugal­masság. Pártunk ügyelt arra, hogy érvényesüljenek a po­litika időt álló, változatlan alapelemei, ugyanakkor a változás és fejlődés követel­ményeinek megfelelően meg­újította önmagát, nem en­gedve, hogy a politikát akár jobb-, akár „baloldali” irányba eltorzíthassák. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mint marxista—le­ninista párt, a lenini nor­mák, a demokratikus centra­lizmus elvei alapján tevé­kenykedik. Érvényesül esz­mei, politikai, szervezeti és cselekvési egysége. Pártunk erős, a pártfegyelem alapve­tően szilárd, jóllehet a párt egysége, a párt fegyelme, a párttagság helytállása az el­múlt években is és ma is nagyobb próbának van kité­ve, mint a XII. kongresszust megelőzően. A párttagság túlnyomó többsége eleget tesz önként vállalt kötelességeinek, gya­korolja jogait, fegyelmezet­ten dolgozik, megfelel a tag­sággal járó nagyobb követel­ményeknek. A Központi Ellenőrző Bi­zottság álláspontja az, hogy azok a követelmények, ame­lyeket a párt szervezeti sza­bályzata7 a tagsággal szem­ben támaszt, reálisak és tel­jesíthetők. A kommunista el­veknek és a vállalt normák­nak a párttagok cselekvésé­ben és magatartásában kell kifejeződniük. A párttagság­gal járó jogok és kötelezett­ségek olyan értékek érvénye­sülését, erősítését, elismerte­tését foglalják magukban, mint a becsületes munka, a felelősségtudat, a fegyelme­zettség, a szerénység, a tár­sadalom, a közösség'hű szol­gálata. A pártfegyelemnek e fontos kritériumai azonban a gyakorlatban nem mindig ér­vényesülnek zökkenőmente­sen és konfliktus nélkül a tagság életében és magatar­tásában. Noha a kommunisták túl­nyomó többsége helytállt, voltak, akik nem tettek ele­get az önként vállalt fegye­lem követelményének. A XII. kongresszus óta a pártfegye­lem megsértése miatt 28 739 párttagot, a tagság 3,4 száza­lékát kellett felelősségre vonni és pártbüntetésben ré­szesíteni. A jelentés ezek után a párt fegyelmi helyzetét vizs­gálva megállapította, hogy pártunk az alapvető kérdé­sekben eszmeileg, politikai­lag egységes. E megállapítás akkor is érvényes, ha akad­tak olyan párttagok is, akik a párt politikájának egy-egy részkérdésében más vélemé­nyen voltak, illetve fenntar­tással fogadták a párt egyes határozatait vagy a végre­hajtásra hozott intézkedése­ket. Pártéletünk rendjének, ii pártdemokrácia érvényesülé­sének fontos követelménye, hogy az eltérő vélemények pártszerű kifejtését ne té­vesszük össze a pártfegyelem megsértésével. A párt cselekvési egységé­nek minősége a határozatok végrehajtásában, a párttagok aktivitásában, a pártmegbí­zatások teljesítésében fejező­dik ki. A párthatározatok el­fogadásában általában min­den szinten nagyobb az egyetértés, az egység, mint a végrehajtásban. Ezért is fon­tos a párttagság tájékoztatá­sa, meggyőzése, a határoza­tok, állásfoglalások megért- tetése, elfogadtatása, a vég­rehajtás állandó segítése és ellenőrzése. A párttagok igénylik a párthatározatok és az állami rendeletek következetes vég­rehajtását. Azt1 tartják, hogy a jogokat és a kötelessége­ket összefüggő egységnek kell tekinteni, és ezek min­denkire egyformán érvénye­sek. Hiányolják a köteles­ségmulasztások számonkéré­sét. A tudatos meggyőződésen alapuló pártfegyelem meg­követeli á demokratikus centralizmus helyes értel­mezését és alkalmazását. Némelyek nem látják: a de­mokratikus centralizmusban az össztársadalmi célokkal és érdekekkel együtt a helyi szükségletek és törekvések is kellőképpen kifejeződhetnek. A párt a politika alakítá­sában és végrehajtásában nem nélkülözheti a határo­zatok, a döntések előtti párt- szerű vitát, a párttagság vé­leményét. A pártélet normái között kiemelkedő jelentőségű a bí­rálat és az önbírálat. Ez a pártfegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. E kérdésben a pártban alap­vetően rend van. Helyen­ként azonban rossz néven veszik a bírálatot. A bírálat elfojtása és megtorlása sérti a párt normáit — állapította meg a Központi Ellenőrző Bizottság, vizsgálva a párt­fegyelem megsértésének né­hány jelenségét és azok oka­it. Ezek után rámutatott: A rend és a fegyelem szempontjából is kulcsszere­pet töltenek be a vezető munkakörökben dolgozó kommunisták, hiszen bennük a párttagok és pártonkívü- liek is a szocialista hatalom személyes képviselőit látják. A kommunista vezetők — kevés kivételtől eltekintve — helytálltak, példamutatóan dolgoztak, és magatartásuk is megfelelt a követelmé­nyeknek. Beosztásuk miatt több fi­gyelmet, megbecsülést érde­melnek, de ha szükséges, vé­delmet is, mert az ő esetük­ben fordul elő leggyakrab­ban a hibás átalánosítás. A dolgozók túlnyomó több­sége értékeli, igényli a ren­det és a fegyelmet, s becsüli azt a vezetőt, akinek van erkölcsi alapja ahhoz, hogy ezt számon is kérje. A párt- szervezeteknek támogatniuk és védelmezniük kell azokat a vezetőket, akik a követel­ményeknek megfelelően ren­det és fegyelmet tartanak. Egészséges gondolkodású és magatartású nemzedékeket csak úgy nevelhetünk, ha né­pünk munkáját, eredménye­it és vívmányait becsüljük, a történelmi utunkat, haladó hagyományainkat, az elődök küzdelmét a valósághoz hű­en értékeljük. A tényekkel, a történelmi igazsággal el­lenkezik egyeseknek az a kí- sérletése, hogy megszépítsék, meghamisítsák a két világ­háború közötti Magyaror­szág képét. A felszabadulás utáni első évtizedet viszont úgy állítják be, mintha csak a hibák, a törvénysértések, a bűnök jellemeznék azokat az éveket, és nem akkor ment volna végbe döntő történel­mi fordulat a hatalom osz­tályjellegében és a tulajdon- viszonyokban. Lebecsülik a nép és a párt korábbi or­szágépítő munkáját, sőt oly­kor mai erőfeszítéseit, szo­cialista hitét is. Ez okkal váltja ki sok kommunista és pártonkívüli ellenérzését és felháb.orodását, ezért indo­kolt e nézetek ellen fellépni. A felszabadulás óta eltelt négy évtizedben hazánkban olyan társadalmi, gazdasági, kulturális és szocialista fej­lődés ment végbe, amely ha­talmas, történelmi változást hozott az egész magyar nép életében. Ez vitathatatlan történelmi tény és nem fe­ledtetheti azt sem, hogy az 1950-es évek elején az ak­kori vezetés súlyos hibákat és bűnöket követett el. A Magyar Szocialista Munkás­párt ezt az időszakot érté­kelte, a hibákat kijavította, a tanulságokat levonva közel három évtizede töretlenül folytatja politikáját. Párttagságunk és népünk túlnyomó többsége azonosul pártunk nemzetközi tevé­kenységével, a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájával. Helyesli és támogatja a nemzetiségek kérdésében kialakított álláspontját, akadnak azonban akik nem­zeti múltunkra, jelenünkre joggal érzékeny közvélemé­nyünkben megpróbálnak két­séget ébreszteni e politika iránt, s a szocialista haza- fiság, a proletár internacio­nalizmus megkérdőjelezésé­vel. a veszélyes burzsoá na­cionalizmus felélesztésével kísérleteznek. Az ilyen tö­rekvések ellen következetes küzdelmet kell folytatnunk. Felgyorsultak a változások társadalmi életünk minden területén, különösen a gaz­dasági életben. Üj felada­tok, jelenségek, problémák kerültek felszínre, amelyek­nek megértetése fokozottabb politikai felvilágosító, meg­győző, nevelő munkát igé­nyel. A pártszervek és -szervezetek jelentős erőfe­szítéseket tettek a párttag­ság eszmei, politikai neve­lése érdekében, azonban nem minden új jelenség megválaszolására voltak fel­készítve, illetve felkészülve. Ez is oka annak, hogy van­nak párttagok, akik elbi­zonytalanodtak, gyengült a párt eszméi melletti kiállá­suk, tartózkodtak a téves nézetekkel szembeni fellé­péstől. Ideológiai vitákban felkészült, képzett kommu­nisták sem képviselték mindig elég határozottan és kellő időben a párt állás­pontját. A pártfegyelmi munka a pártpolitikai munka szerves része. Célja, hogy segítse, védje és erősítse a párt egy­ségét és a párttagság fe­gyelmét. A Központi Ellen­őrző Bizottság tapasztalatai szerint e tevékenység a XII. kongresszus határozatainak, szervezeti szabályzat elő­írásainak megfelelően, jól szolgálta a párt érdekeit. A pártfegyelmi munkában ér­vényesült a párt egységé­nek, tisztaságának védelme, a pártfegyelem erősítése, az egyének nevelése és a hi­bák megelőzése. A jelenség a továbbiak­ban a Központi Ellenőrző Bizottság tevékenységével foglalkozik, és megállapítja, hogy a KEB a beszámolási időszakban a párt rendje szerint, a szervezeti szabály­zat és a XII. kongresszus határozata alapján végezte munkáját. A párt vezető szerveivel összhangban dol­gozott, azok határozatainak végrehajtása érdekében te­vékenykedett. A KEB vizsgálatai párt- szerűen folytak, a párt vé­delmét, erősítését, az érin­tett párttagok nevelését szolgálták. A Központi Ellenőrző Bi­zottsághoz párttagoktól és pártonkívüliektől 3770 beje­lentés, panasz, kérelem ér­kezett. Ezekre nagy figyel­met fordított. A bejelenté­sek egy részét saját hatás­körben megvizsgálta és in­tézkedett. A panaszok, ké­relmek többségét — intéz­kedés céljából — illetékes párt- és állami szervekhez továbbította. A Központi Ellenőrző Bi­zottság a szervezeti sza­bályzatnak megfelelően el­lenőrizte a Központi Bi­zottság pénzgazdálkodását. A gazdálkodás megfelelt a párt normáinak, az állami rendeleteknek és előírások­nak. Rátérve a pártegység és a pártfegyelem erősítésével, a pártfegyelmi munka tovább­fejlesztésével kapcsolatos főbb feladatokra, a Központi Ellenőrző Bizottság hangsú--^ lyozta azt a meggyőződését, hogy pártunk képes a szo­cialista társadalom tovább­fejlődését nehezítő, gátló gyengeségek, hibák leküzdé­sére, a kedvezőtlen jelensé­gek elleni határozottabb és következetesebb harcra. En­nek alapja a párt vezető, szervező és ellenőrző szere­pének fokozott erősítése, a kommunisták és a pártonkí- vüliek összefogása, közös cselekvése és fellépése. Pártunk sikeres munkájá­nak, vezető, irányító szerepe érvényesülésének fő feltétele a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egysége, összeforrottsága. A pártegy­ség megteremtésének, megőr­zésének és erősítésének leg­főbb módszere és eszköze a pártdemokrácia fejlesztése. A párt-, a társadalmi és az állami ellenőrzést össze- hangoltabbá kell tenni. Kö­vetkezetesebb alkalmazásá­val tovább erősíthető a tár­sadalmi fegyelem, a közmo­rál. A társadalmi, a gazda­sági élet minden területén, az irányítás minden szintjén szükséges és elengedhetetlen a felelősség és a hozzáértés növelése, ezzel együtt az el­lenőrzés hatékonyságának biztosítása. A magyar kommunisták eszméjükből fakadó meg­győződéssel, a győzelem hi­tével vállalják a harcot, az útkeresés nehézségeit és koc­kázatát. A kemény küzdel­mekkel teli negyven év e hányatott sorsú ország fel- emelkedésének történelmileg páratlan időszaka. Eredmé­nyeink megerősítenek ben­nünket meggyőződésünkben, hogy helyes úton járunk. Hi­báinkat, gyengeségeinket is­merjük. Leküzdésükre újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni. Pártunk ereje abban van. hogy a marxizmus—leniniz­mus tudományos elmélete vezérli, tagjai ennek alapján cselekednek. A négy évtized alatt felhalmozott tapaszta­latok alapul szolgálnak a jö­vőbeli tennivalókhoz, a XIlI. kongresszus határozatainak megvalósításához. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents