Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól Ismertetjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának írásos beszámolóját. A beszámoló teljes szövegét a kongresszus küldöttei előzetesen kézhez kapták és a párt központi lapja is közli. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa abban az időszakban végzi felelős munkáját, amikor népünk hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepli. Négy évtized telt el azóta, hogy a Szovjetunió, amely a második világháború fő terhét viselte, a szövetséges hatalmakkal együtt győzelmet aratott a német fasizmus és a japán milita- rizmus fölött. Tisztelettel őrizzük a népek szabadságáért életüket áldozó hősök emlékét, közöttük azokét a magyar kommunistákét, demokratákét, antifasiszta hazafiakét, akik itthon és sok más országban részt vettek a harcban, és életüket adták a fasizmus elleni küzdelemben. A szovjet hadsereg győzelmei pyomán felszabadult Magyarország ismét függetlenné vált; népünk történetében új korszak kezdődött, megnyílt nemzetünk előtt a társadalmi felemelkedés útja. A negyven év korszakos jelentőségű vívmányai a párt és a nép, a kommunisták és szövetségeseik 'együttműködése révén valósultak meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt leküzdötte a szocialista építés kezdeti szakaszának torzulásait és hibáit, leA beszámolási időszakban a nemzetközi helyzetben felerősödtek a kedvezőtlen irányzatok. A nemzetközi feszültség növekedésének alapvető oka az Amerikai Egyesült Államok szélsőséges imperialista köreinek az a törekvése, hogy megbontsák a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség közölt kialakult katonai erő- egyensúlyt, és erőfölényre tegyenek szert. A NATO lépései nyomán a fegyverkezési verseny minden eddiginél veszélyesebb szakasza bontakozott ki. A katonai és a politikai feszültséget növelte az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet nyugateurópai telepítésének megkezdése. Különös veszélyt rejtenek magukban az amerikai űrfegyverkezési tervek, amelyek a fegyverkezési versenyt a kozmikus térségekre is kiterjesztenék. A katonai szembenállást fokozó lépések következtében meggyengült a kölcsönös bizalom, amely nélkülözhevonta a tanulságokat, hasznosította a tapasztalatokat. Pártunk a marxizmus—leni- nizmus eszméit követve, a munkásosztály, a dolgozó tömegek érdekeinek hű szolgálatára törekedve nyerte el és élvezi népünk bizalmát, vált társadalmunk vezető erejévé. A Központi Bizottság 1984 december elején közzétette irányelveit, a kongresszusi felkészülés alapokmányát. Ebből is kitűnik, úgy ítéli meg, hogy a szocializmus építése a XII. kongresszuson megjelölt fő irányban haladt előre. A kedvezőtlen nemzetközi viszonyok ellenére megőriztük vívmányainkat, s előbbre léptünk a társadalmi haladás útján. Hazánkban szilárd a munkásosztály. a dolgozó nép hatalma, a szocialista társadalmi rend; népünk támogatja a párt politikáját. Eredményeink forrása a kommunistáknak és szövetségeseiknek, a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek, valamennyi dolgozó embernek az áldozatos munkája, népünk helytállása. A kongresszusi irányelveket a párttagság megvitatta, az alapszervezetekben közvetlenül, a pártértekezleteken küldöttei útján. A párt- és az irányelvek megtárgyalására felkért társadalmi szervezetek javaslatai sokat segítettek a kongresszus előkészítésében. A kongresszus a kommunisták és a párton- kívüliek véleményének ismeretében dolgozhat, és határozhat a társadalom életének legfontosabb ügyeiben. tetlen a különböző társadalmi rendszerű államok közötti normális kapcsolatokhoz. A nemzetközi feszültség fokozódásához hozzájárult több helyi válság kiéleződése, az, hogy egyes tőkés hatalmak katonai erőszakkal, fenyegetéssel, nyomással beavatkoznak más országok népeinek ügyeibe. Az elmúlt évek negatív nemzetközi fejleményei ellenére nem alakult ki közvetlen világháborús veszély, és nem következett be jóvátehetetlen törés a kelet— nyugati kapcsolatok egészében. Fennmaradt a világ békéjének legfőbb biztosítékát jelentő globális katonai erő- egyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szövetség között. A nemzetközi helyzet további romlásának megakadályozásában meghatározó szerepet játszott a szocialista országok békepolitikája. A szocialista közösség országainak összehangolt erőfeszítései jól szolgálták a világbéke megvédését. A Varsói Szerződés szervezete jelentős nemzetközi politikai és katonai tényező, a történelmileg kialakult katonai erőegyensúly megőrzésének legfőbb biztosítéka. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés szervezete az elmúlt években is átfogó kezdeményezések egész sorát tette a világháborús veszély elhárítására, a nukleáris és hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintre való csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Sajnálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az Észak-atlanti Szövetség mind ez ideig nem adott pozitív választ ezekre a javaslatokra, és továbbra is a katonai erőegyensúly megbontására törekszik. Változatlanul fennáll, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok népei kölcsönösen érdekeltek a világbéke megőrzésében, az emberiség fennmaradását fenyegető veszélyek elhárításában. Az enyhülési politika folytatását segíti, hogy továbbra is érvényben vannak a szocialista és tőkés államok közötti két- és többoldalú megállapodások, és működnek az európai biztonság és együttműködés fórumai. A nemzetközi erőviszonyok alakulását jelentősen befolyásolja a fejlődő országok küzdelme, amelyet a politikai-gazdasági függetlenségért. ennek megszilárdításáért valamint a társadalmi felemelkedésért folytatnak. A nemzetközi élet pozitív irányzatait erősítették az el nem kötelezett országok mozgalmának imperialistaellenes fellépései. A világbéke megőrzésében növekedett a szerepe a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket és politikai erőket tömörítő háborúellenes mozgalmaknak. A világpolitikai helyzet további alakulása s különösképpen a fegyverkezési hajsza megfékezése szempontjából nagy fontosságú fejleményt jelentenek az átfogó szovjet—amerikai tárgyalások az űrfegyverkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverek korlátozásáról. A jelenlegi helyzetben a szocializmus nemzetközi vonzóerejét a következetes békepolitika, a népek szabadságtörekvéseinek támogatása és a belső építőmunka társadalmi, gazdasági eredményei növelik. A szocialista országok a nehezebbé vált nemzetközi politikai és világgazdasági viszonyok ellenére eredményesen folytatják az új társadalom építését. A KGST- tagállamok párt- és állami vezetőinek 1984. júniusi moszkvai találkozóján született elhatározások kijelölik a szocialista gazdasági integrációban rejlő előnyök teljesebb kihasználásának útjait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a feszültebb és bonyolultabb nemzetközi helyzetben is érvényesült a párt XII. kongresszusán meghatározott irányvonal. A szocialista közösség országaival összehangolt, aktív nemzetközi tevékenységünk középpontjában az a törekvés áll, hogy kedvezőbbé tegyük szocialista építőmunkánk külső feltételeit, s egyben hozzájáruljunk a társadalmi haladás előmozdításához és a béke megőrzéséhez. Erősítettük szövetségünket és együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Bővültek a fejlődő, különösen a szocialista orientációjú országokhoz fűződő kapcsolataink. A békés egymás mellett élés elvei és gyakorlati követelményei alapján fejlesztettük kapcsolatainkat az eltérő társadalmi rendszerű államokkal. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye a beszámolási időszakban tovább nőtt. A világ haladó és reálisan gondolkodó közvéleménye ismeri és elismeri eredményeinket, becsüli politikánk elvszerűségét, kiszámíthatóságát, megbízhatóságát. Tudja, hogy szövetségeseinknek szilárd szövetségesei, más országoknak pedig korrekt partnerei vagyunk. A Központi Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy erősítse meg pártunk és államunk eddigi külpolitikai irányvonalát, amely népünk alapvető nemzeti érdekeit, a béke, az enyhülés, a társadalmi haladás és a szocializmus egyetemes ügyét szolgálja. Hazánk számára mejjha- tározó jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú, baráti és gyümölcsöző együttműködésnek. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. A magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása elsőrangú nemzeti érdekünk. Alapvető feladatunknak tartjuk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében megvalósuló együttműködés erősítését, hatékonyságának javítását, formáinak, módszereinek folyamatos tökéletesítését. Fejlődtek kapcsolataink, bővült együttműködésünk a szocialista országokkal; nagyra értékeljük és hasznosítjuk építőmunkájuk tapasztalatait. A beszámolási időszakban — hasonlóan más szocialista országokhoz — fejlődtek hazánk és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai is. A különböző társadalmi rendszerű országokkal a párbeszéd fenntartására, az együttműködés folytatására, a politikai, gazdasági, kulturális és más kapcsolatok szélesítésére törekszünk. A Magyar Népköztársaság az elmúlt időszakban is szolidáris volt a függetlenségük megszilárdításáért küzdő népekkel, a diktatórikus, elnyomó rendszerek ellen harcoló mozgalmakkal. A kölcsönös előnyök és érdekeltség elve alapján törekedett a kapcsolatok fejlesztésére valamennyi, erre készséget mutató fejlődő országgal. I (Folytatás a 2. oldalon) A nemzetközi helyzet, külpolitikánk Az alkotói munka kongresszusa M agy jelentőségű, mindnyájunk életét befolyásoló esemény előtt állunk. Ma kezdi meg tanácskozását pártunk XIII. kongresszusa. Nemcsak a 870 ezer párttag, hanem az egész nép érdeklődéssel várja: hogyan értékeli a kongresszus az elmúlt öt év munkáját, tapasztalatait, és miképpen jelöli mg a szocialista építés további feladatait. A mérlegkészítést megkönnyíti az irányelvekről kibontakozott országos vita. A véleményekből plasztikusan rajzolódtak ki a párttagokat, a magyar közvéleményt legjobban foglalkoztató témák, amelyekben az eligazítást, a megoldást a kongresszustól várják. A párttagokkal folytatott párbeszéd megerősítette, kiegészítette, árnyalta, vagy némiképp módosította az irányelvekben még vázlatosan megfogalmazott megállapításokat, fenntartotta a lehetőségeket a kongresszus számára, hogy a valóság még teljesebb ismeretében hozza meg döntéseit. Nagyon sok és sokféle vélemény, helyeslő és bíráló észrevétel hangzott el az irányelvek vitájában. Két kérdésben azonban egyértelműen általánosítható igény nyilvánult meg. Az egyik: erősítse meg a kongresszus az eddig követett politikai fő irányvonalat, összpontosítsa továbbra is a társadalom erőfeszítéseit a szocializmus felépítésének feladataira. Ezt kiegészítette a másik általános óhaj, mely bírálati elemet is tartalmaz: következetesebben követelje meg a kongresszus mindenekelőtt az állami párt- és tömegszervezeti tisztségekben dolgozó kommunistáktól azoknak a határozatoknak a végrehajtását. amelyek a fő irányvonal érvényesítését szolgálják. A közvélemény érdeklődése elsősorban a gazdasági kérdések felé fordul. Ez érthető, hiszen a termelés, a gazdálkodás mind nehezebb belső és külső feltételek közt folyik, s ennek hatása a mindennapok gyakorlatában érzékelhető. Az extenzív növekedés már kimerült tartalékai helyett az intenzív fejlődés, a minőségi munka új módszereit, lehetőségeit kell feltárnunk, hogy ellensúlyozni tudjuk a kedvezőtlen világgazdasági változásokat. Ennek ellenére a számadás az elmúlt öt évről nem csekély eredményeket könyvelhet el. A XII. pártkongresszus határozatának eleget téve megőriztük népgazdaságunk stabilitását, az ország nemzetközi fizetőképességét, és a belső egyensúly javításához is tettünk, ha nem is elég következetes és kielégítő lépéseket. Az életszínvonal megőrzésére tett erőfeszítéseink nem voltak hiá- bavalóak, jóllehet a XII. pártkongresszus határozatának ezt a követelményét nem minden rétegre kiterjedően, hanem társadalmi méretekben tudtuk teljesíteni. Éppen ezekre az eredményekre építve most a párt úgy értékeli országunk, társadalmunk helyzetét — tanúsítják a kongresszusi irányelvek —, hogy az öt év előttinél valamivel többet tűzhetünk ki célul: a gazdasági növekedés olyan élénkítését, amely erőteljesebben javítja a népgazdaság külső és belső egyensúlyát, gyorsítja a termelés- és termékszerkezeti változásokat, megalapozza a nemzeti jövedelem növelését, az életszínvonal érzékelhető emelését. Megvannak a reális feltételei egy ilyen nem kis horderejű elhatározásnak? Az irányelvekről folytatott országos vita, felelősségteljes elemzés, alapján a kongresszus minden bizonnyal pozitív választ ad a kérdésre, és egyben meg is határozza a gyorsabb növekedéshez szükséges tennivalókat. Tömören összegezve az irányelvekben ez így szól: fokozni kell a gazdaság jövedelemtermelő képességét, ki kell terjeszteni az intenzív fejlődés követelményeit a gazdálkodás minden területére. Ez mindenekelőtt az ipartól igényel az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket, hiszen a népgazdaságban betöltött szerepéhez képest eddig viszonylag kevesebb eredménynyel járult hozzá a gazdasági egyensúly megteremtéséhez. Konkrétabb, határozottabb intézkedésekre van szükség a korszerű, minőségben a világpiacon is helytálló termékek gyártásához. Köztudott, hogy ipari termékeink túlzottan magas anyag- és energiafelhasználással készülnek, ezért nem is lehetnek versenyképesek. E tekintetben — jóllehet a felismerés több éves keletű — vajmi kevés előre mutató kezdeményezés született. Termelékenység tekintetében is számottevő az ipar elmaradása a fejlett ipari országokétól. Sok kezdeményezéssel és nemzetközi viszonylatban is számottevő eredményekkel bizonyította mezőgazdaságunk, élelmiszergazdaságunk már eddig is készségét és képességét a hatékony gazdálkodásra, a versenyképes termelésre és gazdálkodásra — állapították meg a kongresszusi irányelvek. Kiegészül ez az elismerő értékelés azzal a fontos kritikai elemzéssel és útmutatással, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk világpiaci pozíciói megőrzéséhez nélkülözhetetlen a műszaki fejlesztés gyorsítása, a magas termelési költségek leszorítása. Minden bizonnyal a termelés és gazdálkodás eredményeinek függvényében szól majd a kongresszus az élet- színvonal emelésének szükségességéről, lehetőségeiről, feltételeiről. Az irányelvekkel egyetértve helyesli a párttagság, de mondhatjuk az egész közvélemény a munka szerinti elosztás fokozott érvényesülését, vagyis azt, hogy a bérek és jövedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a teljesítmények közti különbségeket. A szociálpolitikával szemben az a követelmény, hogy fokozottan vegye figyelembe a társadalmi igazságosság elvét és a rászorultságot. Mivel a szocialista ellátás céljára fordítható összegek gyors növelésére nincs lehetőség, a rendelkezésre álló anyagiakat a legfontosabb területekre szükséges koncentrálni. Az országos vita ilyen területként emelte ki a gyermeknevelés terheinek köny- nyítését, a családalapító fiatalok lakáshoz juttatásának feladatait és a nyugdíjasok helyzetének érzékelhető javítását. Hathatós lépéseket várnak a párttagok a közgondolkozással, a szocialista tudat és erkölcs formálásával összefüggő teendők kialakításában. Elsősorban az ideológiai munka erőteljes kibontakoztatására van szükség, hogy az eddiginél jobban segítse a világban végbemenő változások megértését, a szocialista építés során felmerülő új kérdések megválaszolását. * Méhány gondolatot emeltünk ki a kongresszusnak a H társadalom, a gazdaság, a tudomány, a művéig szét, s nem utolsósorban a pártélet, a mozgalmi munka kérdéseit átfogó témaköréből. Csak egy kis részletét villantottuk fel annak az alkotómunkának, amely a következő napokban a kongresszus küldötteire vár. Köszöntjük pártunk, népünk e nagy fontosságú eseményét és kívánjuk, hogy a tanácskozás eredményesen végezze felelősségteljes munkáját mindnyájunk javára.
