Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

b;ü autóbusz-állomás kialakítása, valamint a Békéscsaba— Kötegyán vasútvonal korszerűsítése. A kétségtelen fejlődés ellenére is tovább nőtt a megye közlekedési feltételeinek az ország más területeihez viszonyított lemaradása.

A békéscsabai postaműszaki létesítmény, az egységes hálózat- és góckörzet kialakítása, a megye négy településén létesülj; konténerközpont együttesen minőségi változást eredményezett a távbeszélő hálózat fejlődésében. A tervidőszak végére várhatóan 11 települést kapcsolunk be, és megvalósul a nemzetközi távhívás lehetősége is. A távbeszélőhelyék száma ezzel is csak az országos átlag felét éri el.

A közlekedés, szállítás, hírközlés területén kiemelt feladat:

— folytatni kell a vasutak és közutak korszerűsítését, a hidak átépítését;

— a szervezettség javításával növelni kell a járművék kihasználtságát, és csökkenteni az üzemanyag-felhasználást;

— folytatni kell a hírközlés feltételeinek javítását.

f) A megye kereskedelmi hálózata tovább fejlődött, a bolthálózat alapterületének közel 10%-os, a vendéglátóhelyek több mint 3"iros bővítése elsősorban az alapellátás javítására irányult. Jelentős eredmény, hogy felépült több ABC- és iparcikkáruház, a telekgerendási Skála-Coop-ra'ktár, valamint a szarvasi kemping és az orosházi szálloda. A műszaki-technikai színvonalban, a szervezésben történt előrelépés javította az ellátás feltételeit és körülményeit. Az áruforgalom volumene mérsékelten, éves átlagban alig több. mint egy százalékkal nőtt. A továbbra is meghatározó állami és szövetkezeti kereskedelem forgalma közel azonos ütemben bővült, a magánkereskedelemé megduplázódott. Az áruhiány csökkentése, a választék bővítése és a fogyasztói érdekvédelem a tett intézkedések ellenére sem kielégítő. A kereskedelmi szervezetek gazdálkodása az eredmények hullámzása mellett megfelelő.

A nagykereskedelmi vállalatok megyei szervezeteinek tevékenysége is fejlődött. A körülményekkel indokolhatónál több probléma volt viszont a tüzelő- és építőanyag, valamint a papír és írószer forgalmazását bonyolító nagykereskedelmi szervezetek megyei tevékenységében.

Az új üzemeltetési formák elterjedése javította a kereskedelmi és vendéglátóegységek alkalmazkodását az igényekhez, fokozta az anyagi érdekeltséget. A magas jövedelemre való törekvés esetenként a fogyasztók megkárosításához vezetett.

A megye idegenforgalma — elsősorban a belföldi vendégek számának növekedéséből adódóan — fejlődött, de jelentősen elmaradt a szálláshelyek több mint kétszeres bővülésétől. Bővült a szolgáltatások köre, növekedett a kiszolgáló- helyek száma. A szerkezet módosult, az árak növekedése miatt néhány területen csökkent a kereslet, a volumen évente 4%-kal nőtt. A kisipar, az új szervezeti formák és magánvállalkozások szerepe fokozódott. A lakossági szolgáltatásban tevékenységük részaránya meghaladja a 60"n-ot. amelyben a kisipar továbbra is meghatározó.

A kereskedelemben és szolgáltatásban általános feladat:

— javítani kell az áruellátás és vásárlási körülmények színvonalát;

— fokozni 'kell a fogyasztói érdekvédelmet, szigorítani az ellenőrzéseket;

— intézkedéseket kell tenni az áru útjának lerövidítésére, az indokolatlan áremelések megfékezésére;

— gyorsítani kell a szolgáltatások területén a verseny kibontakoztatását.

3. Az újratermelés főbb forrásai

a) A beruházások értéke és volumene egyaránt csökkent. Ez évente értékben 2%-kal, volumenben 9%-kal kevesebb, mint az V. ötéves tervben volt. A szűkülő erőforrások, a szigorúbb hitelnyújtási feltételek, és az emelkedő költségek miatt kevesebb beruházás kezdődött. Előnybe részesültek a központi fejlesztési programokhoz kapcsolódó, illetve a kisebb ráfordítást igénylő, gyorsabban megtérülő, rekonstrukciós jellegű beruházások. A mezőgazdasági és az állami beruházások részaránya növekedett, a többi csökkent. Az állami beruházások közül kiemelhető a szénhidrogén-kitermelés, a gabonatárolás, az árvízvédelem, valamint a vasút- és távbeszélő-hálózat fejlesztése. A mezőgazdaságban jelentős összeget fordítottak a gabona- és húsprogram, a melioráció és az energiaracionalizálás fejlesztésére. Jelentősebb exportbővítő beruházás az élelmiszer és könnyűipar területén valósult meg. A nehéziparban kapacitásbővítést eredményezett a békéscsabai téglagyár, az orosházi acélöntöde és a Csepel Autógyár szeghalmi üzemének felépítése.

o

A fejlesztések mellett az anyagi ágazatok eszközeinek elhasználódása fokozódott (pl. az ipar gépeinek átlagos elhasználódása az előző tervidőszakhoz viszonyítva 5%-kal), növekedett az eszmei értéken nyilvántartott gépek aránya, a műszaki színvonal általában nem felel meg az egyre növekvő minőségi 'követelményeknek. A gépi beruházások nem növekedtek kellő mértékben, csökkent a korszerű technikát képviselő eszközök behozatala is. Problémát jelent, hogy a kihasználtság sem javult számottevően. Ezt néhány területen átmeneti mun'ka-, valamint létszámhiány is fékezte.

Az anyagfelhasználás csökkentését célzó kormányprogram végrehajtásában szerényebb, az energiagazdálkodási program megvalósításában jelentős eredmények születtek. A megye energiafelhasználása mérséklődött, szerkezete a célkitűzéseknek megfelelően módosult. Csökkent a folyékony energiahordozók aránya, nőtt a földgáz és villamosenergiafelhasználás.

Mérsékelt eredmények születtek a hévizek és mezőgazdasági hulladékok energetikai célú hasznosításában. Ez utóbbi területen a megoldatlan műszaki és e§yéb feltételek is akadályozták a kibontakozást.

A tudományos kutatások és a termelés kapcsolatában az egymásrautaltság erősödött. A kutatási eredmények alkalmazásában, a termelésben felvetődő problémák megoldásában a kutató és gazdálkodó szervezetek együttműködése bővült. A beruházások, fejlesztések visszafogottsága, éssze- . rűbb megvalósítása indokolttá teszi, hogy:

— az anyagi forrásokat elsősorban a technológia korszerűsítésére, az anyag- és energiafelhasználás racionalizálására fordítsuk;

— gyorsítsuk a tudományos eredmények és a számítás- technika alkalmazását;

— a szervezettség és együttműködés javításával csökkentsük a beruházások költségeit és a kivitelezési időt.

b) A megye munkaerőforrása csökkent, utánpótlásként már csak az iskolából kikerülő fiatalok vehetők számításba. A foglalkoztatás szerkezete kismértékben módosult, az anyagi ágazatok munkaerő-felhasználása nem növekedett. Legnagyobb arányú — évi 2—3%-os — létszámcsökkenés az iparban és az építőiparban, legkisebb a szövetkezeti mező- gazdaságban következett be. A munkaerő-kereslet és a -létszám globális egyensúlya biztosított, de egyes térségekben, ágazatokban és szakmákban reális gondot jelent a munkaerőhiány. A dolgozók szakképzettsége, szakmai tapasztalata gyarapodott, nem elég gyors viszont a szakmai összetétel igazodása a termelés igényeihez. Kevés a felsőfokú közgazdasági és műszaki végzettségű szakember, technikus, valamint a lakatos a forgácsoló, a szakipari és állattenyésztő szakmunkás. A hatékonyabb, a jobb piaci pozícióval rendelkező ágazatok és munkahelyek felé történő munkaerő- mozgás is lassúbb a kelleténél. A vállalatok és szövetkezetek üzem- és munkaszervezési gyakorlata fejlődött. Ezt a folyamatot erősíti a munkaerőforrás beszűkülése, az igény- bevétel költségeinek növekedése, illetve néhány üzem esetében a kísérleti bérszabályozás következtében fokozódó anyagi érdekeltség. Az eredményesebb kibontakozást esetenként anyag- és munkaellátási problémák, szervezési hiányosságok nehezítik.

Az előrelépés érdekében:

— hatékonyabb vállalati intézkedésekre van szükség a munkaerő ésszerűbb foglalkoztatására, az igényeknek megfelelő szakmai összetétel biztosítására;

—1 tovább kell javítani a termelési folyamatok szervezettségét, a munkafegyelmet és az anyagi érdekeltséget.

c) Változtak a gazdaságirányítás szervezeti keretei, integrációs és decentralizációs folyamatok, egyidejű kibontakozása kezdődött el. Kiemelt jelentősége van a termelőszövetkezeti szövetségek egyesülésének, a megye déli részén létrejött mezőgazdasági szövetkezeti társulásnak, a mező- gazdasági kombinát létrehozásának, a koordinációs feladatok ellátására alakult építőipari, illetve gépipari gazdasági társaságnak. Mérhető eredményt hozott több tröszti vállalat önállóvá válása. Lassú a több telepes vállalatok gyárainak, gyáregységeinek önállósodása, érdekeltségi rendszerének felülvizsgálata, továbbfejlesztése.

d) Bevezetésre kerültek a vállalkozások új szervezeti formái. Működésük kezdeti gazdasági tapasztalatai általában kedvezőek: elősegítették a tartalékok hasznosítását; a gazdálkodás eredményességének fokozását. A többlettermelés hozzájárult az árualapok és szolgáltatások bővítéséhez, a jövedelemadó növelte az állami költségvetés bevételeit. Az így szerzett többletjövedelmek társadalmi megítélése nem egységes, elsősorban az esetenként jelentkező negatív jelenségeket tükrözi (gmk keretében nem kellően elhatárolt munkavégzés, a szerződéskötések kezdeti problémáiból adódó magasabb díjazás, nem mindenki számára adott lehetőség, a

szerződéses üzemeltetésnél az erőteljes jövedelemnövelés, a joghézagok, a szerződések és az ellenőrzés hiányosságai).

e) Az üzemi és szövetkezeti demokrácia fórumainak működése általában tartalmasabb, ez kedvező hatással van a munkahelyi légkörre is. A dolgozók közügyek iránti érdeklődése fokozódott.

A tulajdonosi szemlélet erősítése' megkívánja, hogy:

— a fórumok működése váljon tartalmasabbá;

— a dolgozók gazdasági eredményekért való felelősségérzete erősödjön;

— váljon elfogadottá a demokratizmus és a fegyelem szükségszerű egysége.

f) A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom tartalmában és szervezettségében sokszínűbbé vált. Az új követelményekhez való alkalmazkodás kezd kibontakozni, amelyhez a kongresszusi és jubileumi munkaverseny további lendületet adott. A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom elsősorban a munkahelyi feladatok eredményes megoldásával, a tartalékok feltárásával, a termékek minőségének javításával járul hozzá az intenzív fejlődés gyorsabb kibontakoztatásához.

g) A gazdaság pártirányítása — stílusában és módszerében — egyre jobban igazodik a megváltozott 'körülményekhez, illetve követelményekhez. A pártszervezetek munkájában a gazdasági munka segítése, ellenőrzése kiemelt jelentőséget kapott. A testületek — a Központi Bizottság határozatai alapján — foglalkoztak az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a termékszerkezet, az export- és lakásgazdálkodás feladataival. Rendszeresen meghatározták az éves gazdaságpolitikai feladatokat, és ellenőrizték azok teljesítését. Szükség szerint áttekintették a gazdaság egy-egy nagyobb jelentőségű területét (mezőgazdasági üzemek differenciálódása, természeti kincsek hasznosítása, energiagazdálkodás, kereskedelem, állami gazdaságok,, mezőgazdasági kombinát, népi ellenőrzés, termelőszövetkezeti társulás), és beszámoltattak néhány gazdasági egységet.

Az állami, társadalmi, érdekképviseleti szervek, a pénzintézetek, az állami és népi ellenőrzés, az adatszolgáltató és -feldolgozó, a tudományos és szakmai megyei szervezeték munkája is tovább fejlődött. Irányító, ellenőrző, információs tevékenységük hozzájárult a gazdaságpolitikai feladatok eredményes végrehajtásához. A gazdaság területén dolgozó vezetők többsége megfelel a növekvő követelményeknek, az elért eredmények ezt egyértelműen bizonyítják. A 'kádercserék, a szervezett képzés és továbbképzés elősegítette a politikai, szakmai vezetés színvonalának a követelményekhez igazodó emelését. Növekedett a belső utánpótlásból kinevezett vezetők száma, megindult a pályázat útján történő 'kiválasztás, de még nagyobb figyelem és előrelépés szükséges az utánpótlás nevelése, képzése területén, hogy a feszültségek gyorsabban oldódjanak.

A nehezebb feladatok jobb munkával és nagyobb erőfeszítésekkel valósíthatók meg. A párt-, állami, társadalmi és érdekképviseleti szervek:

— igazítsák a követelményekhez munkamódszerüket, kritikusan elemezzék a végrehajtást, folyamatosan tárják fel a hiányosságokat, és ne késlekedjenek az intézkedések megtételében ;

— fordítsanak különös figyelmet a vezetők példamutatásának és felelősségének erősítésére, az indokolt kádercserék időbeni végrehajtására;

— fordítsunk fokozott figyelmét a vállalatirányítás új formáinak bevezetésére, működtetésére;

— lépjenek fel határozottan a fegyelmezetlenséggel, morális lazaságokkal szemben;

— biztosítsák a dolgozók aktív részvételét a gazdálkodással összefüggő kérdések eldöntésében;

— a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny legyen kezdeményezőbb a feladatok végrehajtásában.

4. D lakosság életkörülményei

a) A megye lakosságának életszínvonalát és életkörülményeit alapvetően a nehezedő gazdasági feltételek határozták meg. A lakosság pénzbevétele évenként 7%-ot meghaladóan, egyenletes ütemben, a korábbinál jelentősebb differenciálódás mellett emelkedett. A fogyasztói árszínvonal növekedése folytán a reálbér csökkenő. A keresetek évi növekedése közel 5" ii-os, a társadalmi juttatások, á mezőgazdasági termékértékesítésből, valamint a különböző vállalkozásokból származó jövedelmeké 10%-os volt. A keresetek továbbra is átlagosan 8" lrkal elmaradnak az országostól, egyedül a mezőgazdaságban közelítik meg azt, az iparban és építőiparban dolgozók havi átlagkeresete 600 forinttal alacsonyabb.

b) A munkások, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és más dolgozó rétegek átlagos keresete megközelítően azonos mértékben emelkedett. A családok jövedelme a keresők és eltartottak számától, a háztáji és kisegítő termelésben, valamint a különböző vállalkozási formákban való részvételtől függően erőteljesen differenciálódott. Nehezebb helyzetbe kerültek a nyugdíjasok, arányuk az országos átlagnál magasabb, átlagnyugdíjuk viszont több mint 10%-kal alacsonyabb.

A fiatalok és az alacsony jövedelműek körében a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtése egyre több gondot okoz.

c) Az áruellátás — a körülményeket is figyelembevéve — főbb vonásaiban kielégítő. Alapvető élelmiszerekből folyamatos volt az ellátás, iparcikkekből viszont bővült a hiánycikkek köre, az átmeneti hiányok gyakorisága nőtt. Az import választékbővítő szerepe is háttérbe szorult. A kereskedelmi ellátás kulturáltságát, a vásárlási körülmények javítását szogálták az üzembe helyezett létesítmények, és az új üzemelési formák. A fogyasztás szerkezetében változás következett be. Nőtt az élelmiszerek, az élvezeti és iparcikkek forgalma, csökkent a ruházati cikkeké.

A kommunális ellátás fejlesztését mennyiségi és minőségi jellegű szükségletek kielégítése határozta meg.

Az egészséges ivóvízellátás megoldása, az általános iskolások számának növekedéséből adódó feszültségek levezetése, az egészségügyi ellátás, a szociális gondozás feltételeinek javítása, az intézményhálózat korszerűsítése nagy, esetenként csak hosszabb távon megoldható feladatot jelentett. A szükséges pénzeszközök csökkentek, ezért a rangsorolásban a társadalompolitikai szempontból legsürgetőbb feladatok kaptak elsőbbséget. Csak így volt biztosítható, hogy a lakosság alapellátásának javításában a. VI. ötéves tervi célkitűzések teljesüljenek. A szükségleteknek megfelelően az általános iskolai tanteremépítés üteme volt a legdinamikusabb, a tantermek száma több mint 200-zal növekszik. A víztermelő kapacitás mintegy 31 ezer, a szennyvíztisztítókapacitás 9 ezer köbméterrel nőtt. A fekvőbeteg-ellátás a tervezettnél kisebb mértékben, mintegy 300 ággyal bővül. A vízminőség javítása érdekében jelentős beruházások kezdődtek el, a feladat átfogó megoldása a következő tervidőszak végére csak újabb központi erőforrások bevonásával várható.

A tanácsok beruházási célú ráfordítása a VI. ötéves tervben várhatóan 4 milliárd forint lesz, ez megközelíti a tervezettet. A tanácsi fejlesztési feladatok megvalósításában az anyagi feltételek időközbeni romlását részben ellensúlyozta a megyei és helyi tanácsok összehangoltabb fejlesztési tevékenysége. Különösen kedvező eredménnyel járt a megyei tanács támogatási eszközeinék pályázati úton történő elosztása (telekkialakítás, útépítés, energiaracionalizálás).

d) A lakásépítést, az állami lakások számának csökkenése, a magánerős lakásépítés arányának növekedése jellemzi. A magánerőből épített lakások aránya meghaladja a 93%-ot. A középtávú tervben előirányzott feladatok csak ilyen szerkezeti átrendeződés mellett oldhatók meg. Az emelkedő építőanyagárak, az anyagbeszerzés nehézségei hátráltatják a feladat végrehajtását, így a tervidőszakban 16 ezer lakás felépítése várható, mintegy 800—1000 darabbal kevesebb, mint az előirányzatban volt. Egyre nagyobb gondot jelent, hogy a lakásárak, az építési költségek nincsenek arányban az igényjogosultak, illetve építtetők anyagi lehetőségeivel. A magánerő több célú, tokozott igénybevétele miatt a lakosság eladósodása fokozódik, miközben növekszik a munkával eltöltött idő. A lakások közműellátása a lakásépítéssel párhuzamosan fejlődik, legnagyobb előrelépés a vezetékes gázellátásban 'következett be. A földgázzal ellátott települések száma megduplázódott, a bekapcsolt lakások száma közel 40%-kal nőtt.

Az életkörülmények javításának, a jövedelmek növelésének feltételeit a termelésben kell megteremteni, és ezért nagyobb erőfeszítések szükségesek:

— el kell érni, hogy a VII. ötéves tervben az állami cél- csoportos lakásépítés aránya növekedjék;

— a keresetek kerüljenek jobban összhangba a végzett munkával;

— el kell fogadtatni a végzett munkával arányban álló, magasabb jövedelemkülönbségeket;

— meg kell akadályozni a munka nélkül, és teljesítménynyel arányban nem álló jövedelmek keletkezését;

— a szociális juttatásokat a rászorultság alapján kell elosztani;

— kiemelt figyelmet kell fordítani az alacsony nyugdí' rendelkezők, a nagycsaládosok és a fiatalok problémáinak megoldására.

o