Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

1985. március 22., péntek JSNslHl’firo Ünneplők és ünnepeltek Bravúr és dráma Anns?i minden szói a fehérvá­riak ellen, s annyi minden erő­síti a világhírű angolok esélye­it, hogy ez már gyanús. Sok. Ez a kiáltó ellentmondás lehet a kulcs, hogy hátha megtörté­nik, történik valamilyen fordu­lat. Azt mondja a meccs előtt az ex-FIFA-játékvezető, meg­simogatva ősz kefehaját: „Ha az eszemre hallgatok, 3—0-ra kapunk ki, ha a szívemre, csak 2—0-ra.” Amikor a 20. percben Bailey kapus kikotorja a háló­ból az újonc Wittmann szabad­rúgásgólját, még mindenki na­gyon óvatos. Hiszen minden magyar labdarúgó-szurkoló fúj­ja a MU fegyverét: mely sze­rint idegenben éppúgy támad­nak, mint az Old Trafford-ban. Van is miért szorítani, még 70 percet, hogy legalább a hosz- szabbításig jussunk el. Kovács Ferencet hallgatom a hosszabbí­tás előtt, vajon mit mondhat fiainak. Persze, hogy semmi újat nem tud, csak azt ismétel­geti: ,,Biztassátok egymást!” És biztatják, bár amikor Olsen beáll, és egy perccel később el­esik a 16-oson belül, síri csend, de mire kimondhatnánk, hogy ,,csak ezt megússzuk”, a hóri- horgas Fredriksson már hátat fordít és kifelé fut. Marad az 1—0, jönnek a büntetők, ami egy újabb külön dráma. Sosem felejtheti el a közeli szemlélő Gömöri arcát, amikor a bal kapufa mellé küldte 4—4 után az ötödik 11-est. És megint nem felejtheti el, amikor Vadász lö­vése után 25 ezer szurkoló tom­bol: gól! A kompjúter ered­ményjelzőjén pedig: Videoton— Manchester United 1—0 (1—n. 1—0, 1—0). J. Olsen (talán szerencsénk, hogy a 108. percben állt be) arca mindent elárul Kovács Ferenc: Segítsétek egymást! Disztl Péter a mérkőzés egyik hőse volt. Itt éppen Hughes lábáról szedi le a labdát Kép, szöveg: F. I. Videoton — és még 11 csapat A labdarúgóbajnokok, kupa­győztesek küzdelmében és az UEFA Kupában szerdán a visz- szavágókkal ^ialakult a legjobb 4, azaz az elődöntő mezőnye. A visszavágók előtt még 14 ország csapatai reménykedtek, április 10-én 'és 24-én a dön­tőért játszhatnak, de az elődön­tőre már csak 10 nemzet klub­jai maradtak. Csehszlovákia, Hollandia, az NDK és Svédor­szág is elveszítette utolsó, még versenyben volt együttesét. A magyar labdarúgás nagy sikere, hogy küzd még a Vi­deoton. Áprilisi ellenfelét a pénteki sorsoláson tudja meg az 1984—85. évi kupasorozat ma­gyar bravúrcsapata. Szerdán délutánig Anglia, Olaszország és a Szovjetunió még mind a három kupában ér­dekelt volt, de most már nincs olyan nemzet, amely bízhatna az „álom mesterhármasban’*. Az elődöntő mezőnye: BEK: Liverpool, Bordeaux, Panathinaikos, Juventus. KEK: Everton, Rapid, Bayern München, Dunamo Moszkva. UEFA Kupa: Zseljeznyicsar, Videoton, Intemazionale, Real Madrid. Bugojnői havas anziksz o Reggeli kávé az ágyban — Sárga lap Zsizsinek — Az égi áldás halmazálla­pot-változásai — Kamionsorompó — Segít a milícia — Tuskó mint tolmács — A medve nem jött elő — Endre nyakkendői Erre korántsem foghatjuk, hogy csupán szállingózott a hó. No. és a kamion, ami teljes mértékben elzárta a Kugojno fe­lé vezető utat, alig 10 kilométerrel célunktól. Felvételünk jobb szélén V. Fodor Endre „alkuszik” a milíciával Bizony, sok minden tör­tént ezen a négy napon. Él­vezhettük a tavaszt és a te­let, a hatalmas hegyeket, a gyönyörű tájakat, a szép há­zakat és a bugojnői kisváros szívélyességét. Bensőséges fogadtatásban volt részünk, ugyanakkor meg kellett küz­deni az utazás kellemetlen élményeivel. Az Előre Spar­tacus jóvoltából magam is részese lehettem a KK 4. fordulója mérkőzésének. Persze, ne vágjunk a dolgok elébe, tartsuk a sorrendet. Vasárnap csupa jókedvű labdarúgót szedett össze Bé­késcsabán buszával Zsilák Gyuri, egy nagy körjárat után. Ez érthető, hiszen a debreceni 5—3-as győzelem nagyon fontos két ponthoz juttatta a békéscsabai labda­rúgócsapatot. Miután ,,be- dresszelt” mindenki, az egy­hangú zötykölődésnek, má­sok pedig a kártyázásnak adták át magukat. E délutá­non Szeged—Mohács volt az Úticél. Hamar el is értük a határ menti várost és Sülé István gyorsan ágyba paran­csolta a 17 játékost, ami érthető: kora reggel kellett nekivágni a 380 kilométer­nek. Legalábbis ennyit írt elő a térkép Bugojnóig. Ép­pen ezért Baukó András — Tuskó — már reggel 6 óra­kor végigkopogtatott a szo­bákon, s legnagyobb örö­münkre ágyban szolgálta a frissítő kávét. Gyorsan hoz­záfűzöm, ez valamennyi reg­gelen megismétlődött. A határon túl először a gyönyörűen kiépült Eszéken álltunk meg. Gyors piackuta-- tás után Tóth Marci vissza­vezényelte a játékosokat a buszra, majd hozzáfűzte: „Négy órára Bugojnóba kell érnünk, edzést kell tartani." Igv az sem véletlen, hogy felhívta Zsizsi (Zsilák Gyu­ri) pilótánk figyelmét, hogy ne menjen át repülőgép­gyorsaságba, de azért ipar­kodjunk, különben bemutat neki egy sárga lapot. V. Fo­dor Endre néhány perc múlva be is jelentette igé­nyét a büntetőkártya fel­mutatására, bár nem érde­melte ki igazán pilótánk, hi­szen nem tévedt el, csupán néhány méterrel futott túl egy olyan elágazáson, ahol jobbra kellett volna kanya­rodni. (Később „amnesztiá­ban” részesítette, hiszen na­gyon jó ütemben tartotta a tempót.) Mondjuk, ez ért­hető : verőfényes napsütés kísért bennünket az első 100 kilométeren. Ahogy a távol­ban feltűntek a hegyek or­mai, úgy szürkült el az ég, majd egyik pillanatról a másikra esőbe váltott. S amint így küzdöttünk fölfelé a mind kanyargósabb szer­pentinen, a csapadék hal­mazállapota sűrűbbre váltott — hóra fordult. Az út bizony lefagyott, jegessé vált. Mind­ez nem tett túl jót Zsizsi idegrendszerének, de hát ol­dott ő már meg nagyobb fel­adatokat is ennél. Arra vi­szont nem számított, hogy a végcél előtt tízegynéhány ki­lométerre kényszerszünetet kelj beiktatni. Történt ugyanis: a hegyek legszű­kebb kanyonjában haladva — jobbról meredek hegyol­dal fölfelé, balról lefelé, alatta egy zúgó patakkai — egy kamion megmakacsolta magát, s 90 fokos szögbe ke­resztbe fordult az úton. Vagy háromszázadikként álltunk a sorban, körülbelül másfél kilométerre az esettől, de az ömlő hóesésben előrecsúsz­káltunk, nem kímélve félci­pőnket. Fölmértük a terepet: se előre, se hátra. Az ég meg' csak egyre szürkült, s nemcsak az est leszállta mi­att vált mind sötétebbé, ha­nem a sűrűbbé váló hóesés­től. Sülé István és Tuskó a lehetetlennel próbálkozott — elindultak Bugojno felé. Egy rendőrautó (milícia) segítsé­gével eljutottak a klubba, ahonnan mentő autóbuszt küldtek elénk. A bökkenő csak az volt, hogy az is el­akadt a kamion túloldalán és semmi remény nem volt arra, hogy a szűk úton meg­forduljon. így a kezdetben türelmesen, majd később le­hangolva vártuk a végkifej­leteket. Csekély négy óra után egy daruskocsi elmoz­dította az orral a szakadék szélén lógó kamiont, s így lépésben megindulhattunk a remélt cél felé. Bizony, a tervezett négy óra helyett, majd 9-re értünk a sport- komplexumhoz. Edzésről már szó sem lehetett, ami még in­kább érthető, ha arra gon­dolunk, hogy kevés híján félméteres hó borított min­dent. A fogadtatás annál mele­gebb Volt. Karcsi bácsi, a tolmácsunk — akinek Tuskó gyakran besegített, no nem azért, hogy nem tudott volna magyarul tolmácsunk, csu­pán kedvtelésből — is meg­nyugodott, s magyarázta, többször hívta már a bé­késcsabai klubot, elindul­tunk-e már? Majd\hozzáfűz­te: „Biztos, hogy játszunk holnap, hiszen jön a tv is.” Az ötfogásos vacsorát követő tósztok után, gyorsan min­denki pihenőre tért. Muszáj volt, megviselt mindenkit a 13 és fél órás út. Karcsi bá­csi így búcsúzott: „Nem kell félni, a medve még nem bújt ki barlangjából”. Ez alatt érthettük, hogy ezen a vidéken nem ritka vendég Európa e nagyvadja. Persze, még a lefekvés előtti időszakot kihasználtuk arra, hogy megismerjük a Békés nagyságú város sport­életét. Megtudtuk, hogy az NB I újonca labdarúgócsa­patuk, de az Iskra Bugojno „működtet" röplabda- és ko­sárlabdacsapatot, lakói hó­dolhatnak a karaténak, a te­kének, a sakknak . . . Ezer igazolt sportolójuk és továb­bi négyezer pártoló tagjuk van. A focicsapat a feljutás után mind jobb tárgyi felté­telek közé került, a stadiont már tizenötezresre kibővítet­ték, s tervük, hogy további 25 ezer szurkolónak csinál­nak helyet. Mondták: nem ritkaság ma sem, ha 15 ezer drukker biztatja a csapatot. Másnap reggel röpke vá­rosnézéssel egybekötött vá­sárlást engedélyezel t a Laä- pat vezetője, s szétáramlott a 17 labdarúgó. 11 óra körül pedig a helyi városi tanács elnöke fogadta a kis küldött­séget, ahol baráti beszélge­tés során ismerkedtek egy­más életével. V. Fodor End­rének feltűnt, hogy a tanács­elnök lila színezetű nyak­kendőt hord, kihasználta a lehetőséget, s ha már zászló nem lapult zsebében, nyak­kendőt cseréltek. Ezt követően indultunk a pályára, a mérkőzésre. De erről holnapi lapunkban szá­molunk be. Jávor Péter A békéscsabai küldöttség és a bugojnői vendéglátók népes csoportja a sportszálló előtt A 6zerzö felvételei BÉKÉS MEGYEI IZHilUKTflcj Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megye! Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési d(j:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents