Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÁRCIUS 20., SZERDA Ara: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának együttes üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és Központi Ellenőrző Bi­zottsága március 19-én együttes ülést tar­tott. Az ülésen kegyelettel megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Konsztantyin Usz- tyinovics Csernyenko elvtársról, a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő szemé­lyiségéről. O Az együttes ülést résztvevői meghall­gatták, és elfogadták Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának és Gyenes András elvtársnak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének tájékoztatóját a párt XIII. kongresszusának politikai és szervezeti előkészítéséről. A párt vezető testületéi megállapították, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt március 25-én, hétfőn megnyíló XIII. kongresszusára az előkészületek a szerveze­ti szabályzatnak megfelelően, rendben meg­történtek. A kommunisták felelős mun­kája és magatartása az előkészületek során jó feltételeket teremtett ahhoz, hogy a kongresszus eredményesen végezhesse el a párt és az egész nép szempontjából nagy fontosságú munkáját. A Központi Bizottság kongresszusi irány­elveit a pártcsoportokban, az alapszerveze­tekben, a területi értekezleteken nagy ak­tivitással, alkotó légkörben vitatták meg. A széles körű vita hasznosan segítette a kongresszusi dokumentumok elkészítését. A budapesti, a megyei, és a megyei jogú pártértekezletek megválasztották kong­resszusi küldötteiket. A XIII. kongresszu­son — a nagyüzemekben közvetlenül meg­választott 47 küldöttel együtt — összesen 935 küldött képviseli a párttagságot. O A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai meghall­gatták, és jóváhagyólag tudomásul vették Kádár János elvtárs tájékoztatóját a magyar párt- és állami küldöttségnek a moszkvai gyászszertartáson való részvételé­ről, valamint beszámolóját a Varsói Szerző­dés tagállamai küldöttségvezetőinek talál­kozójáról. Pártunk és népünk nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1985. március 11-i döntését, a béke és a társadalmi haladás ügyét szol­gáló, nagy fontosságú állásfoglalásait. Az együttes ülés kifejezte jókívánságait, és sok sikert kívánt Mihail Gorbacsov elvtárs­nak, az SZKP Központi Bizottság főtitkárá­nak, a Központi Bizottság minden tagjának, a szovjet kommunistáknak, a szovjet nép­nek a lenini politika folytatásához, a fej­lett szocialista társadalom tökéletesítésé­ért, a világbéke megvédéséért kifejtett áll­hatatos tevékenységhez. Pártunk és kormá­nyunk a jövőben is azon munkálkodik, hogy tovább erősödjön a pártjainkat és népe­inket összefűző megbonthatatlan barátság, fejlődjön országaink sokoldalú együttmű­ködése. A Magyar Szocialista Munkáspárt nagy jelentőségűnek tartja a Varsói Szerződés tagállamai küldöttségvezetőinek március 13-1, moszkvai találkozóját. Támogatja a közös elhatározást, hogy országaink to­vábbfejlesztik sokoldalú politikai, gazdasá­gi, ideológiai és más területekre is kiter­jedő együttműködésüket. A Varsói Szerző­dés tagállamai konstruktív szellemben tö­rekednek a világban tapasztalható feszültsé­gek csökkentésére, a világűr militarizálásá- nak megakadályozására, a leszerelést szol­gáló érdemi megállapodásokra. (MTI) R (elszabadulás ünnepe és a VII jegyében Tegnap délután, a KISZ KB székházában sajtótájé­koztatót tartottak az ifjúsá­gi szövetség idei sportren­dezvényeiről. Dr. Dombóvári Ottó, a KISZ sportosztályának a ve­zetője elmondta, hogy idén két kiemelkedő esemény, ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója, és a VIT je­gyében több nagyszabású rendezvényre kerül sor. Áp­rilis 4. ünnepe alkalmából hirdették meg a Battonyá- tól — Nemesmedvesig fel­szabadulási kerékpártúrát, amelynek során egy 120 fős csapat 8 napon át követi a felszabadítók 525 km-es út­vonalát. Ehhez kapcsolódóan március 30—31-én több me­gyében kerékpáros tömeg­versenyeket bonyolítanak le. Több sporteseményt szer­veznek a július 27. és augusz­tus 3. között Moszkvában megrendezésre kerülő világ­ifjúsági találkozóhoz kap­csolódóan. Az osztályvezető beszámolt arról, hogy Ma­gyarországot előreláthatólag 600 fős küldöttség képviseli. Ebbe a csapatba versenyzés­sel is be lehet kerülni. Hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tisztele­tére repülő-emléktúrát ren­dez a Magyar Repülő Szö­vetség, a Magyar Honvédel­mi Szövetség és a MALÉV. Szepesi József ezredes, a Magyar Repülő Szövetség főtikára kedden, a dunakeszi (Folytatás a 3. oldalon) Ünnepélyes oklevélátadás Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal és a megyei tanács munkaügyi osztálya másfél éves tanfolyamot szer­vezett. A 71 hallgatónak a munkaügyi szakvizsgát iga­zoló oklevelet március 19- én, tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében adták át. Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnöke 1983- ban kiadott rendelkezésével megteremtette az egységes munkaügyi képzés feltételeit, meghatározva a munkaügyi munkakört betöltő dolgozók szakképesítési követelménye­it. A több éves gyakorlattal rendelkezők a felvételi vizs­ga után munka mellett vé­gezték a megyei tanács to­vábbképző intézetében tar­tott három féléves tanfolya­mot, amely szigorlattal zá­rult. Országosan Békés me­gyében volt a legjobb a ta­nulmányi eredmény. Az okleveleket Araczki Já­nos, a megyei tanács elnök- helyettese adta át. H. E. Dudás Andrásnak (balról) nyújtja át az oklevelet Araczki János Fotó: Fazekas László fl béke ügyét szolgálva Tanácskozott a HNF megyei bizottságának elnöksége A béke ügye, a baráti együttműködés más népek­kel — mindez közvetve-köz- vetlenül valamennyiünket ér­deklő, érintő téma, jövőnk meghatározója. Mit tett és tesz ezért a maga sajátos eszközeivel a Hazafias Nép­front Békéscsabán? — erről tárgyalt, ezzel foglalkozott március 19-én, tegnap dél­előtt dr. Horváth Éva el­nökletével Békéscsabán megtartott ülésén a Hazafias Népfront Békés megyei el­nöksége. A megyeszékhelyen folytatott béke-barátsági munka tapasztalatairól és a további feladatokról szóló jelentést Banadicsné Lóránd Ibolya, a HNF békéscsabai városi titkára terjesztette elő. Az agitációs és propagan­damunkában a cél minde­nekelőtt a leszerelés, a bé­ke fontosságának tudatosítá­sa, a szocialista országok né­peivel való barátság elmé­lyítése. Sok rendezvény szol­gálta és szolgálja ezt, ta­valy nyolc alkalommal szer­veztek előadást a HNF kör­zeti bizottságoknál, és hét helyen rendeztek kiállítást, melyet összesen több mint tízezren tekintettek meg. Évente ismétlődő rendez­vény a tavaszi béke- és ba­rátsági hónap, amikor bé­keakciókra kerül sor, bemu­tatják és népszerűsítik a szocialista országok ered­ményeit, baráti országok nemzeti hagyományait. Sok üzemben, intézménynél, vál­lalatnál tartanak rétegtalál­kozókat, előadássorozatokat, szerveznek kirándulásokat, túl azon, hogy részt vesznek városi rendezvényeken is. Népszerűek, s nagy tömeget mozgatnak a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házába szervezett látogatások. Éven­te ismétlődő az őszi aniim- perialista és szolidaritási hó­nap, melynek programjai a városi KISZ-bizottság ren­dezvényeihez kapcsolódnak. Részt vállal továbbá a nép­front a nemzeti, nemzetközi ünnepekre való emlékezés megszervezésében, az ünnep­ségekre való mozgósításban. A városi népfrontbizottság, illetve az -elnökség irányí­tásával magyar—finn baráti kör működik a megyeszék­helyen. A testületi ülésen ezután Szikszai Ferenc, a HNF me­gyei. titkára tartott tájékoz­tatót a közelgő választások feladatairól való felkészülés­ről, s ebben a népfront te­endőiről. T. I. Az endrödi csendörsortűz 50. évfordulója Fél évszázaddal ezelőtti tragikus események szólítanak emlékezésre bennünket a mai napon. Az akkori Endrőd nagyközség piacterén, fórumán, ötven esztendeje, 1935 március 20-án csendőrgolyókkal állt bosszút az úri rend a jobb, emberibb életet akaró néptömegen. Az elégedet­lenkedőknek gyilkos fegyverrel válaszoló hatalom öntelt helyi képviselői előtt a néplázadás képzete rémlett föl, dühükben elrettentő példát akartak statuálni a tőkés­földesúri rendszer számára igazságkeresésével örökös gondot okozó, öntudatra ébredt endrődi, és környékbeli szegénység előtt. Az erőszakszerveknek és jogtiprásaik- nak kiszolgáltatott endrődi kisparasztok, kubikosok, nap­számosok ellen fordított csendőrpuskák dörrenése, a pi­actéren maradt áldozatok, a sebesültek, a riadtan me­nekülő tömeg képe drámaian példázta azt az áthidal­hatatlan szakadékot, amely az ellenforradalmi Horthy- rezsim, és a dolgozók között tátongott. A magyarországi osztályküzdelmek, s azon belül a Vi­harsarok történetében nem volt előzmények nélküli, vagy egyedülálló az endrődi csendőri brutalitás. A ré­gebbi időkből az 1891. évi orosházi, békéscsabai és bat- tonyai agrárszocialista megmozdulások, vagy az 1894. évi hódmezővásárhelyi zendülés fegyveres elnyomását említ­hetjük tájunkról, közvetlen előzményként pedig az or­szág túlsó sarkából, az 1932. február 18-i pacsai (Zala megye) csendőrsortüzet, amely két halottat, és négy sú­lyos sebesültet hagyott maga után. Az endrődi piactéren ötven esztendeje halálos lövést kapott hét mártír, s a legalább negyven különböző sú- lyosságú sérült kiontott vére a dolgozó emberek szabad­ságáért, az osztálytársadalom felszámolása érdekében hullott. Áldozatuk egyben jelkép is: a viharsarki szo­cialista mozgalomban, a széles körű és hagyományos né­pi ellenzékiség kibontakoztatásában, majd fenntartásá­ban legalább száz esztendeje (bizonyíthatóan 1891 óta) kiemelkedő szerepet vállaló endrődi agrárproletárok, szegényparasztok, és szövetségeseik nevében, összetarto­zása és sorsközössége jegyében született áldozat. Amikor a csendörsortűz során ártatlanul meggyilkoltak előtt kegyelettel fejet hajtunk, a munkásmozgalom so­kat üldözött endrődi harcosaira is a legnagyobb tisztelet­tel és megbecsüléssel gondolunk. Endrőd neve fényesen ragyog a magyarországi szocialista küzdelmek történe­tében. A település messze földet bejáró kubikosai, a mozgalmi központokkal, a mozgalom radikális baloldali vezetőivel — köztük Várkonyi Istvánnal — kapcsolatot kereső agrárproletárjai már a századfordulón jelentős szervezett erőt képviseltek. Az 1918—1919. évi forradal­makban, jelentős részben a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban szerzett tapasztalatok segítségével, a bolsevik példa követői álltak az endrődi mozgalom élé­re. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe a nagyköz­ség proletárjai tömegesen léptek be, mert a munkásha­talom sorsát személyes ügyüknek tekintették. Az endrödi agrárproletárok, szegényparasztok, kisipa­rosok legjobbjainak a szocializmus iránti hűsége a leg­nehezebb időkben, az 1920-as években kovácsolódott ki igazán. Az 1919-ben kapott indíttatás, a szovjet földről hazatért kb. negyven volt hadifogoly, és volt interna­cionalista révén Endrédre jutott bolsevik eszmei hatás nyomán Hunya István, Polányi Máté, Gubuznai Géza, Nagy József, Dávid Vince, Szabó Péter, Giricz Vendel, és még sokan mások részvételével a legális és az illegális lehetőségeket nagy áldozatvállalással kihasználó élcsapat agitált, szervezett és küzdött. Hiába fenyegette őket a folytonos csendőri kínzás és zaklatás, nem törte meg őket a többszöri bebörtönzés sem. Hunya István nagy forrásértékű, tanúságot tevő könyvei, harcostársainak visszaemlékezései, és a megmaradt korabeli dokumentu­mok egész sora bizonyítja az illegális KMP-vel 1922 óta fenntartott kapcsolatot. A Vági István vezette MSZMP- nek is ezen a szálon lett az egyik legerősebb bázisa End­rőd, 1925—1927-ben. 1928-tól fogva a KMP szolnoki, majd mezőtúri kerületi szervezetétől kaptak irányítást az endrődi illegális kommunisták, 1930-ban pedig End- rödön is illegális területi bizottság alakult. Kapcsolatai Mezőtúrra, Szarvasra, Gyomára. Dévaványára, Kunszent- mártonra is kiterjedtek. A helyi kommunista sejt a vál­ság idején alakult szociáldemokrata szervezetet is befo­lyása alá vonta, 1931 tavaszán két munkanélküli tünte­tést szervezett. Az 1931-es választásokon katonaság száll­ta meg Endrődöt, 1933-ban a csendőrség tömeges letar­tóztatásokkal próbálta megtörni a mozgalom erejét. A Gömbös-kormány fasiszta diktatórikus kísérletének ne­héz esztendeiben az endrődi munkásság eredményesen építette ki kapcsolatait a birtokos parasztság ellenzéki csoportjaival, ezért támogatta az 1935-ös választások elő- csatározásai idején a Független Kisgazdapárt jelöltjét. Ismeretes, hogy a csendörsortűz éppen a kisgazdapárti képviselőjelölt választási gyűlése ürügyén dördült el, de az egész endrődi nép megfélemlítésének szánták az urak. Az 1942 tavaszi tömeges letartóztatások mutatták, hogy a megfélemlítés nem sikerült. örökre letűnt az a kor, amelyben a napi létfenntartás súlyos gondjaival küzdő szegénységnek a csendőrszuro­nyok árnyékában élnie kellett. 1930-ban Endrődnek ke­vés híján 14 ezer lakosa volt, amelyből több mint négy­ezer ember kizárólag bérmunkára utalt kubikos, nap­számos és cseléd volt (a családtagokkal együtt). A né­hány holdas szegényparasztság (a családtagokkal számít­va) ugyanakkor közel 3400 embert jelentett. Ez a réteg sem tudott a töredékparcellából megélni, gyakran mun­kát kellett keresnie. Munkalehetőség azonban alig akadt (a nagy gazdasági válság idején, 1932-ben, csaknem két és fél ezer helyi munkanélkülit írt össze a hatóság), s a munkát éhbérért kellett végezni. A felszabadulás előtti időkben így Endrőd összlakosságának talán az egyötöde élt jó körülmények között: a helyi társadalmi hierarchia felső részén elhelyezkedő gazdagparasztok, számos ipa­ros, és néhány kereskedő, s a hatalomhoz törleszkedők kis csoportja. A felszabadulás óta eltelt négy évtized a legalapvetőbb — s a harmincas években még teljesen reménytelennek látszó — sorskérdéseket oldotta meg: a politikai rendszer forradalmi átalakulásával, a munkáshatalom győzelme után lezajlott gyökeres gazdasági és társadalmi fejlődés­sel megtörtént a munkanélküliség felszámolása, a vala­ha hihetetlennek látszó életkörülmények biztos alapo­kon nyugszanak, a meglevő kommunális és szociális gon­dokat a közösség erejével meg lehet szüntetni. Ma a szocialista fejlődésből eredően, olyan magasabb szintű, városias jellegű, és reálisan megfogalmazható célkitű­zések, feladatok állnak és állhatnak Gyomaendrőd népe előtt, amelyekre ötven évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett. Szabó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents