Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
i:i3U»JK7‘tö 1985. március 19., kedd Kin múlik a piaci siker? Gyártmányfejlesztők — főszerepben Telekgerendási Vörös Csillag Tsz Számolgatnak, centizgetnek A magyar ipar megújulásra készülődik. Elkészítette átfogó, hosszú távú koncepcióját, mely az ipar jövedelemtermelő- és exportképességét hivatott jelentősen javítani. E folyamatban kulcsszerepet játszanak a termékek megalkotói, a gyártmányfejlesztők. Rajtuk múlik a termék sorsa. De vajon tudatában vannak-e munkájuk fontosságának és biztosítják-e az ehhez szükséges információkat? A válasz erre — legalábbis a kérdés második felére — egyértelmű nem. Az a sokrétű ismeretanyag, ami egy jó termék megteremtéséhez szükséges, általában nem jut el a gyártmány- fejlesztőkhöz. Jó lenne ezen változtatni, aminek útja lehet az olyan tanfolyam is amilyet a napokban Békéscsabán, a KISZÖV és a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbízottjának koordinálásával szerveztek, elsősorban a szövetkezeti iparban dolgozó műszakiaknak. — A termékek sorsát meghatározzák a, műszakiak. Amikor megtervezik a terméket „beletervezik” a műszaki, esztétikai, gazdasági paramétereket a piacképességet, az importtartalmat, a nettó devizahozamot, vagyis ők a külkereskedelmi siker meghatározói. Erősen és tudatosan piacorientálttá kell tehát tenni a gyártmányfejlesztő munkát. A tanfolyam koncepciójának kialakítója Svéd András, a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselője fogalmazott így. Ám ahhoz, hogy e feladatnak kellőképpen megfeleljenek a műszaki szakemberek, megbízható, friss műszaki, gazdasági információk szükségeltetnek. Nem az a jó termék, amit a gyártó, hanem amit a piac annak ítél. Vagyis minden fejlesztőmunka kiindulópontja a piackutatás legyen. E folyamat lényegével eset- tanulmányok ismertették meg a hallgatókat. — Egyetlen vállalat sem élhet nyugodtan, biztpnság- ban anélkül, hogy tudná a jövőt! Lehet, hogy egy-két esztendő múlva meg se él a piacon ma még jövedelmező termékeivel. A tervnek a prognózison, a piaci előrelátáson kell alapulnia. Dr. Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója mondta ezt és azt is, hogy ilyen, úgynevezett marketingtervek nemigen készülnek hazánkban, noha a tőkés piacokon tőkés módon kell kereskednünk, megtanulva módszereiket. De ki prognosztizáljon? A közgazdász? Nincsenek meg a szükséges műszaki ismeretei. A mérnök? Nem ismeri a közgazdasági módszereket. És lehet, hogy egyikük se a. külkereskedelmi, jogi, pénzügyi speciális feltétel- rendszert. Tehát már a tervezés olyan szoros csapatmunkát igényel, amiben több szakma ismeretei koncentrálódnak. Minden országnak megvannak a maga sajátos, gyakran vallálos szokásai. Ezekkei az exportálónak tisztában kell lennie, s azokat figyelmbe véve alakítani a termékeket. Kanadában például hiába próbáltuk eladni szép, porcelán étkészleteinket. Nem kellett, mert a le- vesestányér átmérője 21 centiméter, náluk pedig 23 centiméter. Apróságokon múlik az üzlet. Gondosan kell megválasztani a színeket is, nehogy az exportcélzott ország vallásával ütközzön. No és a márkaneveket, emblémákat! Bizonyára sokan ismerik a Vörös Október Ruhagyár nevét és az ott készülő férfizakókba „rejtett” — újabban szolidabb — vörös emblémát a felirattal: VOR. A gyár termelésének jelentős részét exportálja a Szovjetunióba. Az exporttermékeken az embléma cirill betűkkel szerepelt, így: BOP. A szovjet partner pedig a következő kéréssel fordult a termelőhöz: „A termékkei elégedettek vagyunk, rendelnénk is még belőle, csak azt kérjük, hogy a nagy vörös TOLVAJ feliratot ne tegyék bele!” A VOR ugyanis oroszul annyit jelent, tolvaj. A külpiac várható alakulását a magyar termékek helyzetét, a velük szemben támasztott követelményeket tehát ismernie illik a termelőknek. Az ismeretszerzés módjára is adott néhány ötletet a tanfolyam. A nemzetközi piacon megjelenő új termékek 5—6 százaléka találmány csupán, a többi régi termékek továbbfejlesztett változata. A gyártmányfejlesztés várható irányára a termelési eszközök gyártásából már következtetni lehet. A konkurrengia szándékainak tisztességes ki- fürkészésére módot adnak az újságokban megjelenő információk, hirdetések. A speciális nemzetközi kiállításokon mindenki, aki a szakmában számít, bemutatja legújabb termékeit. Mindebből már kellő biztonsággal levonható, kiszűrhető a tendencia. Az információ áru, fizetni kelj érte, ám nélküle nem élhet egy gazdálkodó sem. E téren még bőségesen van mit tenni. Mert nem biztos, hogy az a leghasznosabb, ha az elnök, igazgató utazik a külföldi kiállításokra. S az se jó, ha feledékenységből, féltékenységből, netán hatalomvágyból nem jutnak el az információk azokhoz, akik leginkább hasznosíthatják. Tapasztalat, hogy a belső információáramlással több a gond, mint a külsővel, a gazdaságban működő hírcsatornákkal. A tanfolyam célja volt felvillantani e rendszerek hiányosságait, utat mutatni a fejlesztés irányainak, új, hatékony együttműködési struktúrák és módszerek kialakításához. Most már csak az a kérdés, hogy azokat „in- formálták”-e, akiknek módjuk van saját munkahelyükön a hallottak szellemében cselekedni? Bízzunk benne, hogy igen! s». i működő műszer nem eléggé pontos, a turbinás számláló pedig nagy ellenállást fejt ki a folyadékáramban. A fo- lyadékkiszorításos mérőműszer csak az átáramló meny- nyiséget méri, a sebességet nem, az örvéftylésmérésen alapuló szerkezet viszont csak tiszta folyadékokhoz alkalmazható. Még talán leghasználhatóbb a Doppler-elven működő, ultrahangos áramlásmérő. Mindezen hiányosságok ismeretében hazai kutatók megpróbálkoztak egy univerzális műszer kialakításával, s fáradozásukat siker koronázta. Így született meg a „KORR-FLO” elnevezésű, NHZ—250 típusszámú, úgynevezett regiszterkorrelációs forgalommérő készülék, mely az áramlás útjában elhelyezett érzékelőpárral — például két hőelemmel — a közeg valamely paraméterének átlagérték körüli kis ingadozásait méri. A műszer meghatározza az áramló közegnek az érzékelők közti átfutási idejét, majd az előzetesen betáplált paraméterek — mint például csőátmérő, érzékelő távolság, hőmérséklet — segítségével kiszámítja a folyadékforgalmat. Képünkön: az 1—5 százalékos pontossággal dolgozó „KORR-FLO”-t láthatjuk, amely olyan környezeti viszonyok között is használható, ahol a hagyományos áramlásmérésd módszerek nem válnak be (pl. atomerőművek primérköri forgalommérésénél, vagy zagyok zárt csővezetékben való érintésmentes mérésénél). A mérési eredményeket képernyőn jeleníti meg, vagy kinyomtatva adja meg a készülék. (KS fotó: Hauer Lajos felvétele) Korszerű áramlásmérő A folyadék áramlásának a mérése jóval bonyolultabb feladat, mint például a nyomás, vagy a hőfok figyelemmel kísérése. Pedig többféle áramlásmérési rendszer ismeretes és használatos, ám ezek egyike sem univerzális, vagyis mindegyik csak bizonyos körülmények között használható. így például az úgynevezett ritaméter csak kis áramló mennyiségek mérésére alkalmas. A mágneses áramlásmérő használatakor a folyadéknak feltétlenül vezetőnek kell lennie. A nyomáskülönbségek elvén Í!S! A sok aszálykáros, vagy éppen veszteséges termelő- szövetkezet után valóságos ; felüdülésnek számít elláto- j gatni a telekgerendási Vörös Csillag Tsz-be. A közös | gazdaság a múlt évben — a í csapadékhiány ellenére — | jelentősen növelte nyereséI gét a szintén aszályos, 1982- es esztendőhöz képest, múlt ; évi eredményük közelíti a I korábbi évek szintjét. Hogy i minek köszönhető a siker, I arról beszélgettünk a tsz két I ' vezető szakemberével. Kelle Mihály elnökkel és Boda Mihály főagronómussal. — Itt.is voltak olyan nö- j vények, amelyek csak veszteséget „termeltek” — kezdi * a főagronómus, és máris so- I rolja. A hibridkukorica-ve- j tőmag szerepelt rosszul, a | takarmánykukorica és a siló- i kukorica is jelentős termés- | csökkenéssel válaszolt a víz- jj hiányra. A három közül kü- j lönösen a hibridvetőmag- I termelés okozott sok gondot. ; Hogy miért, azt Kelle Mi- j hály fejtegeti. — Amióta a termesztésébe l fogtunk, jó tíz éve, most | hozta a legkevesebbet. Nemcsak az aszály miatt, hiszen anélkül is egyre csökken a növény jövedelmezősége. A termelési költségek sokkal jobban nőttek, mint az átvételi árak. Vegyük példának a múlt évét. A hibridből hektáronként 5,1 mázsa termett, az árukukoricából pedig ötvenhat. Az utóbbiból kétszer akkora árbevételt értünk I el, mint a hibridből, ez is * azt mutatja, hogy a magter- ! mesztés kockázata nincs : megfizetve. A két szakember egymást kiegészítve sorolja érveit. A hibrid vetőmag termesztésének követelményei rendkí-" ! vül szigorúak. Az egyes faj- ; ták közötti távolság megtar- ! tása miatt a viszonylag kis területű tsz térképe nagyon színes képet mutat, 5—10 hektáros egységeket kénytelenek megművelni. A 400 hektárnyi hibrid kukorica állandó figyelmet követel, egy percet sem lehet késni, ha megindul a címerhányás, mert a felügyelők kizárják az elvirágzott táblákat. Épp ezért, nem nagy kedvük van a tagoknak az idén „hibri- dezni”, hiszen a múlt évben és tavaly is hiába dolgoztak, csalódniuk kellett a növényTalajtápanvagvizsgálat A Debrecenben működő j növényvédelmi és talajtani laboratórium több mint 120 ezer hektáron végez az idén talajtápanyag-vizsgálatot a Hajdú-Bihar megyei gazdaságok megrendelésére. E vizsgálatokhoz csaknem 30 ezer mintát vesznek a táblákon, s a pontos elemzések és mérések ' után adnak szaktanácsot a talajerőpótláshoz, műtrágyázáshoz. A laboratórium a gazdaságok kérésére táblánként több variációban is elkészíti a műtrágyázás! programot. Jó néhány gazdaság már az egy hektárra tervezett átlagtermés szerint is kér útmutatást. A hat esztendővel ezelőtt kezdődött munka eredményei és tapasztalatai kedvezőek: a tápanyag-vizsgálati rendszer egy sor változtatást hozott a műtrágya fel- használásában. A magas termelési színvonalon gazdálkodókat például arról tájékoztatta a laboratórium, hogy nem kell tovább növelni a felhasznált műtrágya mennyiségét, esetenként viszont célszerű változtatni a különböző műtrágyák arányán. A gyenge adottságú termelőszövetkezetek egy része meg éppen a vizsgálatok nyomán növelte a felhasznált műtrágya mennyiségét. ben. Pedig a vetőmag kell, nem lehet csak úgy lemondani a termesztéséről. Mit tesz ennek érdekében a két vezető? — Mi is hibrid kukoricával foglalkozunk a háztájiban — mondja az elnök —, hátha ragadós a példánk .. . Kicsit „leragadtunk” a hibridnél, nem véletlenül, hiszen napjaink egyik égető gondja. Megegyezünk abban, hogy az igazi kedvcsináló a jövedelmezőség javítása lenne. Még a tervezett és elő- rejélzett aránynál is nagyobb mértékben Akadtak szerencsére si- kérnövények is a Vörös Csillagban. Az egyik a búza, a másik a fajtaborsó — ez utóbbi is jelzi, hogy a tsz növényeinek döntő része vetőmagnak terem. — Tulajdonképpen a borsó mentette meg a szövetkezetünket — emlékszik vissza a főagronómus —, sokáig úgy nézett ki, semmi sem lesz belőle. Aztán fordult a helyzet, esett az eső, és a borsó magára talált. A 400 hektárnyi terület önmagában tízmillió forint tiszta nyereséget hozott, soha nem látott eredménnyel fizette meg a gondoskodást. Az idén mégis kevesebbet vetnek belőle. Hogy miért? A kérdésre adott válasz felér egy újabb elemzéssel. — Sok termett belőle tavaly országosan is — mondja az elnök —. és az idén nincs annyira szükség. Pedig a borsó is olyan, mint a többi vetőmagtermő növény, ritkán ad olyan kiugró eredményt. mint tavaly. Ezért gyakran hiányzik a szaporítóanyag a piacról. Nem értem, miért ne lehetne képezni egy központi, egyéves készletet a borsóból, hogy pótolja a hiányt, vagy alkalmat adjon a többlet felvásárlására? Valóban: miért nem? A növénytermesztésnél maradva még szólnunk kell arról, hogy a tsz-ben a külföldi céltermesztés keretében előállított magvak is jól hozták a tervet — egy-két kivétellel —, s így fokozták a közös gazdaság eredményességét. A burgonya sikerrel szerepelt a háztájiban, olyannyira. hogy sokan éppen a kedvéért hagytak fel a hibrid kukorica termesztésével. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-ágazat csak hizlalással foglalkozik. A Lengyelországból érkezett bocik jól értékesítik a magyar takarmányt, naponta ezer-ezeregyszáz grammot is gyarapodnak tőle. Így megéri a tsz-nek hizlalással foglalkoznia, ha már nem, felfagynak vele. A sertéságazat még „nem az igazi”, de jobbítására olyan bérezési rendszert vezettek be, amely a dolgozók zsebében érezteti, milyen sikerrel adták el a sertéseket a felvásárlóknak. Summázva: a szövetkezet 1982-höz képest 43 százalékkal növelte nyereségét. A „hog,yan”-ról faggatom ismét a két vezetőt, mert hiszen a borsó és a búza önmagában ehhez kevés lett volna. Már csak azért is, mert a szinte semmit nem termő egyéb növényekre vetéskor, talajműveléskor kiadták a pénzt, a költségek tehát terhelik a gazdaságot. Kelle Mihály is a költségeket említi: — Nem nőttek olyan arányban, mint a bevételeink. Ehhez persze nagyon oda kellett figyelni, hogy arra a táblára, amire nem érdemes, már ne adjunk vegyszert, tápanyagot. És a termelési szerkezetünk is bizonyította a helyességét. Ahogy divatosan mondják, a több lábon állás volt a szövetkezetünk szerencséje, az, hogy mindig akadt, ami pénzt hozzon. Sok-sok figyelmet, töprengést kívánt néhány száz forint megtakarítása a közép és felső szintű vezetőktől, ez nem vitás — sok üzemnek nem is nagyon sikerült. Tegyük hozzá: mert többnyire nem is sikerülhetett a múlt évi aszályban. A telekgerendásiaknak szerencséjük volt melléküzem- águkkal is: az építőrészleg hat dolgozója több mint egymillió forint nyereséget hozott a közösnek. Az elnök így zárja mondandóját: — Mi meggondoljuk, kell-e a növényvédő repülőgép, megéri-e a folyékony nitrogént használni. Állandóan centizgetünk, számolgatunk. Ennek a jó sáfárkodásnak köszönhető, hogy a négyszeres „Kiváló Tsz” az idén ismét megpályázza a kitüntető címet. M. Szabó Zsuzsa Munkavédelem a fémtömegcikk-iparban A gépiparban általában javuló irányzatot mutat a munkavédelmi helyzet, az elmúlt hónapokban kevesebb volt az üzemi baleset, mint korábban. Ugyanakkor a fémtömegcikkeket gyártó vállalatoknál nem tapasztalható javulás; a íémto- megcikk-alágazatban ezer dolgozóra számítva kétszer annyi sérülés fordul elő, mint általában a gépiparban. A vasasszakszervezet 24 munkavédelmi szakember bevonásává) megvizsgálta a balesetek körülményeit, okait, a vállalatok műszaki és biztonságtechnikai színvonalát és munkavédelmi tevékenységét. Az átfogó felmérés során megállapították: ebben az alágazatban különösen sok az elavult termelőberendezés, elsősorban a hidegalakító gépsorok korszerűtlenek, biztonságtechnikai színvonaluk alacsony. Igaz, az elmúlt időszakban jó néhány üzemben munkába állítottak korszerű automata gépsorokat is, főleg forgácsoló szerszámgépeket, s ezeken a helyeken’ megoldották a kívánt színvonalú mnkavédelmet. A fémtömegcikk-iparban az átlagosnál gyakoribb üzemi baleseteknek az is oka. hogy számottevően csökkent a szakmunkások száma a betanított munkásokéhoz viszonyítva. Pedig ebben az iparágban legtöbb termékből naponta sok ezres szériákat gyártanak, amit balesetmentesen csak jól felkészített — - szakemberek képesek előállítani. Egyes vállalatoknál mára munkavédelmi követelmények megszabásánál is hiányosságok tapasztalhatók, az előírásokat számtalan esetben nem tartatják be a vállalati vezetők. Nem megfelelőek a munkavédelmi ellenőrzések sem, több vállalatnál egyes munkakörökre nincs munkaköri leírás, gépkezelési és karbantartási utasítás, nem dolgozták át a munkavédelmi oktatási tematikákat, s az is előfordult, hogy a munkavédelmi szemlét a vezetők egymásra ruházták át. A szakszervezeti bizottságoknak a munkavédelmet segítő munkája sem elég hatékony. A vasasszakszervezet vezető testületé felhívta az iparvállalati vezetők figyelmét, hogy mindenképpen részesítsék előnyben a munkabiztonság javítását szolgáló fejlesztéseket és beruházásokat.
