Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

IZHiWTiTtl

1985. március 18., hétfő

Sokat fejlődött újítómozgalmunk, de...

Új szabályozás után régi panaszokkal?

Az újítók és feltalálók legutóbbi országos tanácskozását követően — a tanácskozás tapasztalatait figyelembe véve — újra szabályozták az ellentmondásoktól ma sem mentes, de felbecsülhetetlen jelentőségű mozgalmat. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának újítási aktívacsoportja február végén Békéscsabán értékelte, elemezte az újraszabályozástól eltelt időszak eredményeit, tanulságait, amelyekről Balázs Jánossal, az SZMT politikai főmunkatársával beszélgettünk.

— Az újraszabályozás sok területen előrelépést hozott. Kedvezőnek ítéljük a műszakiak bekapcsolódását az újítómozgalomba, amit a korábbi rendeletek nem tettek lehetővé. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésünkre, de körülbelül harminc százalékkal nőtt a műszakiak aránya az újítók között, aminek eredményeként gyarapodott a nagyobb jelentőségű újítások száma.

— Ezt felismerték már a vállalatok is, és tudatosan építenek gazdasági feladataik megoldásában a mozgalomra?

— Céltudatos újítási munka ott valósul meg, ahol az újítási feladatterv összhangban van a vállalati gazdasági célokkal. Tapasztalataink szerint ez sok helyen még nincs így. A feladattervet egy, vagy néhány ember állítja össze a termelőegységek jó részénél' és az elkészült feladatterv nem eléggé nyilvános, nehezen hozzáférhető, mozgósító hatása elmarad. Vannak szerencsére jó példák is, ahol az újítási feladatterv a vezetők, többszörös újítók széles körének előzetes véleményére alapozva készül el, és pályázatok kiírásával, újítási versennyel külön díjjal is ösztönzik annak megvalósulását.

Az újítási tevékenység gazdaságirányítási kérdései ellentmondásosan jelennek meg a vállalatoknál. Az újítás díjazásának pénzügyi feltételei kedvezőbbek. Az eredmény kimutatásánál a gazdasági számításon, műszaki becslésen alapuló díjalap-meghatározás kedvezőbb feltételeket teremt az újítások gazdasági eredményeinek kimutatására. Mindezek ellenére a vállalatok bátortalanul és bizonytalanul élnek ezekkel a lehetőségekkel.

— Ezek szerint az újitómozga- lomban csak annyi változott, hogy a műszakiak tömegesebben kapcsolódtak be, egyébként minden maradt a régiben?

— Nem egészen. Megyénkben egy korábbi időszakhoz képest kedvezőbben alakul a benyújtott és hasznosított újítások aránya. Az újítások a korábbinál jobban irányulnak a vállalat számára fontos feladatok megoldására. Érdekeltebbek a vállalatok az újítások értékesítésében, és növekszik a más vállalatoknak átvételre ajánlott, újítások száma. Ugyanakkor a fejlesztési források, illetve a kivitelezési kapacitás szűkössége befolyásolja a jó javaslatok elfogadását. Előfordul, hogy azért utasítanak el javaslatot, mert a hasznosítás pénzügyi feltételei hiányoznak. Az átadásra felajánlott újításokat csak akkor fogadják, ha a felajánló vállalja a kivitelezést. Szubjektív oldalon befolyásoló tényező az is, hogy a műszaki fejlesztésben az elbírálásban- a hasznosításban, illetve az újítás átvételében döntési joggal rendelkezőknek nagyon szegények az iparjog- védelmi ismereteik.

— Mi ennek a magyarázata? A termelőkre még mindig nem hat elég erős gazdasági kényszer ahhoz, hogy minden tartalékot mozgósítsanak?

— Ez is tagadhatatlan, de azt is látni kell, hogy az újítási tevékenység irányításában a hagyományos ; rendszerek működnek, hatékonyságuk, eredményessé- [ gük jórészt az ügyintézők | szervezőkészségén múlik. A pályázatok, versenyfelhívások csak rajtuk keresztül jutnak el az újítókhoz, a dolgozókhoz.

A vizsgálatok alapján hasznosnak és eredményesnek I tartanánk, ha fontos kérdések megoldására a vállalatok is írnának ki nyilvános pályázatot. Legélénkebb újítási tevékenységet tapasztalhatunk ott, ahol az újítá- 1 si előadó a műszaki fejlesz- I tés szervezetébe tartozik. I Legkevésbé aktív ott, ahol I csak az adminisztratív ügy- I intézést várják el tőle. Nem I elég hatékony az újítási pro- I paganda sem. Az újítási te- I vékenység rendszeres és jó I információt adó forrása az I „Üjítók Lapja”. Más infor- I máció és propaganda csak I esetlegesen jut el az újító- I kig. A kiállítások, börzék J költségesek- és az újítások I elterjesztésében csak kevés I eredménnyel járnak. Szer- | vezetten nem kapható újí- j tási propagandaanyag.

— Nem az a baj, hogy az | újítómozgalmat, akárcsak a munkaversenyt a vállalatok j nem a termelik tevékenység j szerves részének, ^hanem vala- I miféle külön feladatnak tekin- j tik, s ezért sokszor tehernek S érzik azt7 ami valójában a se- I gítségükre lehetne?

— Jól érzékelhető az ilyen I szemlélet és gyakorlat, már I abban is, hogy a munka- j mozgalmak közül az újítási' I tevékenység elsősorban csak I a szocialista brigni.lmozgn- [ lomban jelenik meg \ mun- I

kavi-csunv-c.y k 11 üzések- b--a szerepel ugyan a gaz- j d.",:kodás minőségi mutatói- ! nak javítását szolgáló újítá- » sok szorgalmazása. Az újí- i tők jelentős része, 60—70 százaléka szocialistabrigád- tag. A munkaverseny-moz- galom hatása ennek ellenére még nem elég erős az újítómozgalom minőségi mutatóinak alakulására: a fia- [ talok, a nők mozgósításában, az újításokkal elérhető ) megtakarítások növelésében, az újítási feladattervek célkitűzéseinek megvalósításé- ; ban sok az esetlegesség.

— Nem lehet, hogy az alkotó energiákat a szaporodó kisvállalkozások vonják el?

— Megyénkben ilyen szempontból nincs lényeges hatása a kisvállalkozásoknak. A vgm-ek esetenként, ha erre megbízást kapnak, az újítások kivitelezésébe bekapcsolódnak. A megyénkben működő Gépipari Gazdasági Társaság ingyenes szolgáltatásként meghirdette a hozzá eljuttatott újítások „terjesztését”. E tevékenység eredményessége még nem ismert. A KIOSZ megyei titkársága szervezi gépek, berendezések, így újítások prototípusának elkészíttetését kisiparossal.

— Milyen kézzel fogható hasznot hajtott eddig megyénknek az újftómozgaiom?

— Az SZMT. a MTESZ, a KISZ megyei bizottsága és a KISZÖV által meghirdetett újítási versenybe 52 vállalat nevezett be, 45 ezer résztvevővel. E termelőknél az utóbbi három év átlagában 1337 újítás született, amelynek számítható gazdasági eredménye 64 és fél millió i forint. Ebből 21 millió az anyagmegtakarítás, 15 millió az energiamegtakarítás. Mindezért 1 millió 800 ezer Ft újítási díjat fizették ki.

— Miben Összegezhetők a legfontosabb teendők?

— Véleményünk szerint az újítási tevékenység fellendítését segítheti a megoldandó feladatnak nyilvános pályázatként való meghirdetése, az újítási szakemberek képzésének iskolarendszerű megszervezése, a vezeető- képzésben az iparjogvédelem és újítási tevékenység szerepének nagyobb hang- súlyozása. Köyáry £ péler

Kongresszusi küldötteink

Varga B. Zollánné

Huszonöt évvel ezelőtt lett Varga B. Zoltánná cipőfelsőrész-készítő abban a békési szövetkezetben, ahol 1980 óta meósként dolgozik. A zömmel nőket foglalkoztató üzemben — az előkészítőt kivéve — egy műszakban gyártanak papucsokat és szandálokat. A termékeket részben külföldön, részben pedig hazai piacon értékesítik. Tavaly 380 ezer pár lábbeli készült eb 30 ezerrel több, mint az előző évben. Ez a plusz megmutatkozott a keresetekben is. Az öt szocialista brigád egymással versenyez. Kommunista műszakok, társadalmi munkák- közművelődési feladatok ellátása mellett patronálják az öregek napközi otthonát, a szociális otthont, az óvodát és az iskolát.

Varga B. Zoltánnénak, mint a pártalapszervezet titkárának saját munkáján kívül bőven akad egyéb tennivalója. Tagja a városi pártbizottságnak és a vb- nek, valamint a pártépítési munkabizottságban is tevékenykedik. Ezenkívül

Marxista-Leninista Esti Egyetemre jár jelenleg. Ott volt a városi pártértekezleten, amelyen a nőpolitikái határozatról beszélt. Többek között elmondta, hogy különösen azok a nők túlterheltek, akiknek társadalmi megbízatásuk van. Igaz, a jól dolgozó aktívákat mind városi, mind üzemi szinten a vezetés megbecsüli, méltányolja ilyen irányú erőfeszítéseiket. A gmk is sok időt vesz el az apáktól, s így y feleségekre hárul a háztartással és a gyermek- neveléssel kapcsolatos teendők nagy része. Ezzel magyarázható, hogy kevesebb időt és energiát tudnak fordítani a feleségek a közéletre. Pedig a káderfejlesztési tervek alapján továbbra is számítanak a nők közéleti szereplésére.

Az asszony részt vett a megyei pártértekezleten is. ahol kongresszusi küldötté választották. Megkérdeztük tőle, miről beszélne, ha szót kapna ezen az országos szintű tanácskozáson. Amint

mondotta, ez alkalommal is nő-, illetve ifjúságpolitikai határozatokra vonatkozó témát választana. Feltétlenül szólna a nem kielégítő lakáshelyzetről, amely leginkább a fiatalokat érinti érzékenyen. Sokan közülük a szülőknél maradnak, vagy takarékossági akciók keretében megpróbálnak otthont teremteni maguknak. Bizonyár;, elemezne még egy. ugyancsak az ifjúsággal ösz- szefüggő témakört, nevezetesen az állampolgári fegyelem kérdését is. Ez egyébként — mint jelezte — korábban már szerepelt saját taggyűlésük napirendjén is. Szólna továbbá a világnézeti neveléssel összefüggő helyi gondokról, feladatokról, természetesen csak akkor, ha mindez beleférne a felszólalás idejébe.

Ami pedig a munkahelyét illeti, megemlítené azt is, hogy mintegy másfél év óta sokkal egészségesebb és korszerűbb feltételek között dolgozhatnak. Vagyis jobbak lettek a szociális körülmények- mint a régi üzemrészben, amelyet nem zárnak be véglegesen. Ugyanis a szövetkezet önálló KISZ- alapszervezete ott rendez majd be egy klubhelyiséget.

A háromgyermekes családanya büszke édesapjára is, aki egyik alapító tagja volt a szövetkezetnek. A férj szintén meós, de nem Békésen, hanem a Körösvidéki Cipész Szövetkezet központjában, a megyeszékhelyen. _y —n

Fotó: Gál Edit

Dr. Bálint János

A délelőtti órák onkológiai szakrendelésén, délután a kórházi osztályon, párttaggyűlésen, vezetői megbeszélésen, vagy tudományos tanácskozáson, ha dr. Bálint János megyei onkológus szak- főorvossal találkozom, türelme, nyugalma, udvariassága kifogyhatatlannak tűnik.

— Ügy tartom, akkor várhat el jó munkát az ember a kollégáitól, ha személyes példájával rászolgál — állítja határozottan. — A munkabírást otthonról hoztam, a gyulavári földekről, ahol gyermekkoromtól a medikus idők végéig dolgoztam. vetettem, arattam. 1959-ben hazajöttem a gyulai megyei kórházba, ahol 13 évig szülész-nőgyógyász voltam, majd az onkológiai gondozó, később az integrált egység vezetője lettem

— A rákos betegek szűrése, gyógyítása, gondozása, és a megyei kórház pártvezetőségének titkári feladatköre hogyan fér össze egy ember életében?

— Jó időbeosztással, folyamatos munkával. A halálokok között sajnos, élen járnak a tumoros megbetegedések. A megelőzésben és a gyógyításban csak teljes hittel, energiával lehet ellene felvenni a harcot. Évente 16 ezer embert vizsgálunk itt, a gondozóban és a ki- szállásos szűréseken. Nem győzzük hangsúlyozni a korai felismerés életmentő jelentőségét. Áz utóbbi években egyre jobb személyi és műszerezettségi feltételek között dolgozhatunk, de továbbra is nagy szükség van a fejlesztésekre. A közéleti- ség, az ifjúsági, később a pártpolitikai mozgalom emlékezetem óta az életem része. A kórházban két cikluson át voltam a pártvezetőség titkára, és most újra bizalmat kaptam.

— A kongresszuson megyénk egészségügyi dolgozóit képviseli. Ha a véleményét elmondhatja, miről beszél?

— Az elmúlt időszakban nagy fejlődés részesei lehettünk. Javultak az egészségügy személyi és tárgyi feltételei, folytatódtak a rekonstrukciós munkálatok. A színvonalasabb betegellátást szervezési intézkedések is szolgálták. Jobb a műszerezettségünk, fellendült a tudományos élet. Mindezek ellenére sem tudtuk leküzdeni az egészségügyi ágazatban sem megyénk történelmi hátrányait.

A mi kórházunkban minden lényeges témát, döntést, a kongresszusi irányelveket is megvitatták a párttagok, az állami vezetés, és a társadalmi szervezetek fórumai. Sok a fiatal nálunk, a nagyon jól dolgozó KISZ- eseink megfelelő' utánpótlását jelentik a pártszervezeteknek. Minden vitán elhangzottak a gondok: az indokolatlan területi különbségek megszüntetésének fontossága (fekvőbeteg-ágyszám, orvos-szakdolgozói létszám, bér- és működtetésiköltség- lemaradások), az idős emberek otthoni gondozásának megoldatlansága, a kiskeresetű, pályakezdő egészség- ügyiek lakásproblémái, a nyugdíjas párttagok átigazolási kötelezettsége. Meggyőződésem, hogy megyénk egészségügyi dolgozóinak döntő többsége tisztességgel, áldozatkész odaadással, hivatás- tudattal dolgozik a gyógyításban, és a jövőben is elkötelezetten tevékenykedik a XIII. pártkongresszus határozatainak szellemében.

Bede Zsóka

Fotó: Veress Erzsi

Összeférhet a kettő?

Hagyományápolás és üzlet

Mi lesz veled háziipar? Ezt a kérdést többen és többször is feltették mostanában. A válasz nem egyszerű. Ügy tűnik, a szabályozórendszer változása, az élőmunka megdrágulása a háziipar nehéz helyzetének — alig, vagy egyáltalán nem tudják a megélhetéshez szükséges nyereséget megtermelni — okozója. A talpon maradás feltétele, hogy 100 forint kifizetett bérre 100 forint nyereség jusson. Nos, ettől a szövetkezetek némelyike messze áll.

Egy-két évtizede indult virágzásnak, pontosabban másodvirágzásnak a háziipar. Újra divatba jöttek a nép- művészeti cikkek, jó piaca volt külföldön a termékeknek, a szövetkezetbe tömörült hímző-, szövő-, varró- asszonyoknak és a bedolgozóknak bőven akadt munkája. Munka most is van, csakhogy egyre kevésbé éri meg. A könnyűipar, elsősorban a kézi munkán alapuló munkák piacára „berobbantak” a fejlődő országok, olcsó termékkel árasztva el a világot.

Mindez nem okozhatott meglepetést, hiszen hosszú évek óta érzékelhető előretörésük. A hagyományos módon, kézzel készült — ez adja értéküket — termékek ára elsősorban a munkabértől függ. Az életszínvonal emelkedésével, nálunk ez egyre magasabb, közterhek nélkül is többszörösét fizetjük ki például egy szőnyeg- szövőnek, mint amennyibe mondjuk Indiában a kész szőnyeg kerül. A fejlődő országok nagy tömegű, olcsó

munkaereje ontja az árut, leszorítja az árakat.

— Nem engedhetjük meg — ez az OKISZ elnökének, Rév Lajosnak a határozott véleménye —, hogy ősi szakmák kihaljanak azért, mert a jelenlegi feltételek nem kedvezőek. Az OKISZ mindent megtesz azért, hogy az igazi, tehát zsűrizett, nép- művészeti, háziipari termékek készítői működésük feltételeként anyagi támogatást kapjanak. Emellett természetesen minden szövetkezetnek keresnie kell, hogyan tehetné, például új termékek bevezetésével, jövedelmezőbbé gazdálkodását.

Csak csodálni lehet a „Csaba” szőnyegeit. Harmonikus színei, ízléses mintái, és a látvány, ahogy a szövőszékeken azzá válik, ami, mindig elkápráztat.

— Szép munka — állapítom meg, s ezzel egyetértenek a békéscsabai szőnyeg- szövő műhelyeiben dolgozó lányok, asszonyok. Csak hozzáfűzik, amit a több mint húsz esztendeje itt dolgozó Bondár Gáborné mondott:

— Kevés a bér. Nagyon meg kell dolgozni azért a havi 4, 4 és fél ezer forintért. Egész nap talpon, nem is tudom, hány kilométert tehetünk meg a szövőszékek körül.

A szövés, amellett, hogy élvezetes, nehéz fizikai munka. Ügy készülnek a szőnyegek, ahogy valaha őseink csinálták. Azzal a különbséggel, hogy inkább ülve dolgoztak, ma pedig — a bonyolultabb minta igényli ezt —, állva szőnek.

Az itt dolgozók többsége mögött húsz-, nemegyszer harmincéves munkaviszony áll. Aki beletanult a szőnyegszövésbe, nem szívesen válik meg tőle. S erre nincs is szükség. A háziipari tevékenység — itt a szőnyegszövés — mellett kell jövedelmezőbb termék gyártását elindítani.

— Nem várható — állapítja meg a csabai szövetkezet elnökhelyettese, Karczag József — a piaci helyzet javulása. Hosszú távon arra számíthatunk, hogy ahogy csomózott szőnyegeinknél már bekövetkezett, a szövött termékek iránt is csökken külföldön a kereslet. Legalábbis a jelenlegi árakon. Lejjebb pedig nem mehetünk az árakkal, veszteségesen nem exportálunk! Tavaly 5,4 millió forint nyereséget ért el szövetkezetünk. Az idén legalább 12 milliónak kell lennie, különben alaphiányossá válunk. Ekkora jövedelmet a jelenlegi termékszerkezetünkkel nem tudunk elérni, tehát mással is foglalkoznunk kell. Emellett a szönyegszövést megpróbáljuk félmechanikus gépek bevezetésével, a bérmunka arányának növelésével termelékenyebbé, jövedelmezőbbé tenni.

És ezt több szövetkezet, például a békési kosárfonó, vagy a békésszentandrási szőnyegszövő már évekkel ezelőtt elkezdte, kibővítették profiljukat. A „Csabánál” ez most vált elengedhetetlenül szükségessé, s ebben nagy szerepe van beruházásuknak, a tavaly felépült új üzemnek. Hatvanmilliós vagyon, szép, kényelmes, jó munkafeltételeket kínáló üzem birtokosa lett a szövetkezet, ám az „eltartás” is nehezebb lett. A termék árába nem csak az anyag- és munkabérköltségeket, hanem az épületét (fenntartása, fűtése, világítása, egyszóval rezsije) is beépítik. Érthető, hogy ez a magasabb életszínvonalat jobb szociális körülményeket magában foglaló ár egyre kevésbé versenyképes az otthon készülő, tehát úgyszólván semmi rezsiköltséget sem viselő termékekkel.

Persze, ne higgyük, hogy az épület az oka mindennek. Az legfeljebb siettette azt, ami úgyis bekövetkezett volna. Előnye a munka szempontjából nem vitatható, s tágas műhelyeiben, egy kis átszervezéssel békésen megfér egy másik, jövedelmezőbb profil. A szőnyegszövők pedig, természetesen továbbra is szövik a belföldön — az árak ellenére — oly keresett szőnyegeket.

Szatmári Ilona