Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

a párttagság döntő többségénél példamutató cselekvéssel, illetve arra való mozgósítással is párosul. A pártéletben még fellelhető bürokratikus, formális vonások, s a nyílt vita, a különböző álláspontok ütköztetésének esetenkénti hiánya gátolja az egységes értelmezést, kiállást, a feladatokkal való azonosulást.

Továbbra is alapvető feladatunk, hogy a párt politikájával való általános egyetértés mellett az időről időre felvetődő országos és helyi kérdésekben az egységet megújítsuk.

c) A párt kapcsolata a lakossággal folyamatos, erősödött. A munkastílus és munkamódszer korszerűsítése eredményeképp szélesedett a pártonkívüliek részvétele a megyei pártbizottság, az alsóbb pártszervek és -alapszervezetek döntéseinek előkészítésében is, javult a pártmunka nyíltsága. A rendszeresebb párbeszéd, az érveken alapuló meggyőzés, a helytelen nézetek bírálata tovább erősítette a párt tekintélyét.

A megyében dolgozó társadalmi szervek, tömegszervezetek és -mozgalmak vezető szerveinek elemzéseit, jelzéseit, javaslatait jobban és rendszeresebben hasznosítjuk, a lakosság közvetlen jelzéseire is javult a reagálás. A testületi tagok, vezetők gyakrabban vesznek részt a különböző rendezvényeken, megbeszéléseken, szereznek közvetlen információkat. Rendszeres a konzultáció az állami, társadalmi, gazdasági szervek vezetőivel, tisztségviselőivel, szakemberekkel, s ez jó lehetőséget nyújt a feladatok egységesebb értelmezéséhez. Eredményei a konkrét cselekvésben, a végrehajtásban érzékelhetők.

Az alapvetően pozitív fejlődés mellett lényegesen több nehézséggel, ellentmondással találkozunk, mint a korábbi időszakban, és nem minden kérdésben sikerült egyetértésre jutnunk. Előfordulnak a tömegkapcsolatot csorbító jelenségek is, melyek ellen nem mindig időben és kellő határozottsággal léptünk fel. Ehhez egyes párttagok magatartásukkal, a munkához, a szocialista tulajdonhoz, a társadalmi kötelezettségek teljesítéséhez való negatív viszonyukkal is hozzájárultak.

Mindez elengedhetetlenné teszi számunkra, hogy:

— javítsuk tovább a pártmunka mozgalmi jellegét, nyilvánosságát ;

— fokozzuk a folyamatos párbeszédben a kommunisták példamutatását, felelősségét.

2. n káderpolitika érvényesítése

a) A megye káderállománya alapvetően megfelel a veze- zetőkkel szemben támasztott követelményeknek. A megyei pártbizottság hatáskörébe tartozó 165 funkció közül 65-ben történt változás, mely összesen 108 főt érintett. A cserék túlnyomó többsége nyugdíjazás miatt történt, az átcsoportosítások zömét a közigazgatási átszervezés tette szükségessé. Az elmúlt öt évben 29 káder végezte el a politikai főiskolát, illetve az SZKP Társadalomtudományi Akadémiát.

A képzés, továbbképzés és cserék eredményeként tovább növekedett a káderek szakmai és politikai felkészültsége. A vezetésben nőtt a fiatalabb korosztály részaránya. A cserék és átcsoportosítások kedvezően hatottak a vezetés színvonalára, nagyobb támogatást kaptak a felelősen kezdeményező, lendületes és következetes vezetők. Javult a különböző területek közötti kádermozgás, de a szintek közötti nem kielégítő.

b) Szélesedett a kádermunka demokratizmusa, bővült — de még nem eléggé — a kiválasztás köre. A döntések előkészítésében jobban érvényesült a testületi tagok, társadalmi szervek, kollektívák véleménye. A kiválasztásnál nagyobb szerepet kapott — a hármas követelményen belül — a kezdeményezőkészség, az újra való felelős törekvés. Esetenként és helyenként a nem kellő nyíltság, az utánpótlás nevelésének elhanyagolása, vagy szubjektív megítélés gátolja, késlelteti a szükséges változtatásokat.

c) A pártszervek hatásköre, az alapszervezetek véleményezési jogköre jobban elhatárolódott. Egyre inkább érvényesül az az elv, hogy káderkérdésekben is ott döntsenek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. A káderpolitika helyi érvényesítésével rendszeresen foglalkoznak, javult a munka tervszerűsége és szintenkénti egymásra épültsége.

A fejlődés ellenére előfordul még — különösen az alapszervezetek szintjén —, hogy nem kérik ki véleményüket, vagy helyettük döntenek. Az is negatívum, hogy nem mindig követelik meg az előterjesztő állami, társadalmi, gazdasági szervtől a káderek szakmai, vezetőkészségbeli felkészültségének felelős megítélését, vagy ezt is magukra vállalják. Esetenként felsőbb állami, gazdasági szervek, felügyeleti hatóságok kérésére olyankor is döntenek, amikor az adott kérdés alsóbb pártszerv vagy alapszervezet hatáskörébe tartozik.

d) Az állami személyzeti munka összhangban van a párt káderpolitikai követelményeivel. Jobbak a tevékenység személyi feltételei, javult a vezetők ez irányú munkája. Rendszeresebb az ellenőrzés, javult a minősítések tartalma.

o

A jelentős előrelépés mellett is, változatlanul gond az utánpótlással való tervszerű foglalkozás, a vezetői munka rendszeres megítélése, esetenként lassú a döntésre érett kérdések megoldása.

e) A korábbi időszakhoz képest jelentős a fejlődés a tömegszervezetek, -mozgalmak tevékenységének személyi feltételeiben. Tervszerűbb a kádermozgás, bátrabbak az új, a fiatal erők előléptetésében. A viszonylag nagyarányú cserék kedvező hatással voltak a munka színvonalára. Még mindig nem a követelményeknek megfelelő az utánpótlással való foglalkozás, az egyes szintek és területek között indokolatlan színvonalkülönbségek tapasztalhatók.

A jövőben is fontos, hogy a kádermunka gyakorlata folyamatosan igazodjon a társadalmi, gazdasági fejlődés követelményeihez.

Ezért:

— biztosítani kell az új vállalatvezetési formákhoz kapcsolódó demokratikus jogosítványok érvényesülését, a pályázati rendszerben meghirdetett vezető állások előírásszerű betöltését, valamennyi káderkérdésben a nyíltság növelését ;

— következetesen érvényesíteni kell az illetékes állami, gazdasági szervek felelősségét a vezetők kiválasztásában, il^ letve az indokolt és szükséges cserék időben való végrehajtásában;

— törekedni kell arra, hogy mind több tehetséges, kezdeményezőkész nő és fiatal kerüljön vezető tisztségbe, beosztásba, és ahol a feltételek adottak, kerüljön sor több jelölt indítására;

— tovább kell javítani a politikai és szakmai képzés összhangját, szükségletekhez igazítását.

3. A párt szervezeti élete

a) Az irányító pártszervek a helyi feltételeknek, lehetőségeknek megfelelően érvényesítették a párt politikáját, a felsőbb pártszervek határozatait. Tovább javult munkájuk tervszerűsége, a testületi munka színvonala és demokratizmusa. A testületek tagjai több információval rendelkeztek, rendszeresebben és hatékonyabban vettek részt a döntések előkészítésében. Nőtt felkészültségük, elemzőkészségük, aktivitásuk. Az egyes területek között korábban meglevő színvonalkülönbség csökkent. Az irányító tevékenység eltérő hatásfoka inkább az eltérő feltételekre — esetenként szubjektív okokra — vezethető vissza.

A párt törekvéseivel összhangban a megyei pártbizottság folyamatosan ösztönözte, hogy növekedjen az irányító párt- bizottságok önállósága, és az ezzel együttjáró felelőssége is. Ehhez a szükséges feltételeket biztosította, hatáskörüket növelte. A megyét érintő politikai döntések, állásfoglalások előkészítésekor is jobban kérte és igényelte tapasztalataikat, véleményüket.

A megyei pártbizottság eredményesen irányította és hajtotta végre, a közigazgatási átszervezést követően a pártszervek szervezeti felépítésben szükséges változtatásokat, a személyi feltételek biztosítását. A pártirányítás folyamatossága érvényesült. A feladat- és hatáskörök szükséges változtatása megtörtént. Az új követelmények tartalmi érvényesítése megkezdődött. Az irányító pártbizottságok munkájában a politika helyi végrehajtása során a feladatok kialakításában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében javult az állami, társadalmi, gazdasági szervekkel való együttműködés és koordináció, egymás tapasztalatainak hasznosítása, előfordult azonban még párhuzamosság.

A pártbizottságok és pártvezetőségek tevékenységében központi helyet foglal el az alapszervezetek munkájának irányítása, tudatosabbá vált a helyszíni segítségadás.

Az irányító pártszervek munkájának továbbfejlesztéséhez szükséges:

— a térségi szemlélet jobb érvényesítése, az alsóbb pártszervek, alapszervezetek nagyobb önállóságának folyamatos biztosítása;

— több segítséget kell adni: az alapszervezeti munka tervezéséhez, a feladatok rangsorolásához, a párthatározatok helyi konkretizálásához, a végrehajtásban az eredményes módszerek megválasztásához, a szervezéshez, esetenként a munkavégzés feltételeinek megteremtéséhez;

— a határozatok végrehajtásának folyamatában javítani kell az ellenőrzések konkrétságát, az akadályozó okok, tényezők feltárását, kezdeményezni és segítséget nyújtani a feladatok megoldásához.

b) A pártalapszervezetek döntő többsége munkaterületének felelős politikai irányítója, helyesen képviselik, szervezik és érvényesítik a felsőbb pártszervek határozatait. Számuk 894-ről 933-ra nőtt. Az alapszervezeti pártmunka színvonala tovább fejlődött.

Jelentősen javultak a pártmunka személyi feltételei is, A pártszervezetek érzékenyebben reagálnak az új, illetve a másképpen felvetődő kérdésekre, igyekeznek gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A felsőbb pártszervek határozatainak helyi megvalósítását nagyobb feleA munkásság általános, politikai és szakmai műveltsége tovább nőtt, a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 34%, a szakmunkásoké 40,3%, a betanított munkásoké 40,9" 0. Közvetlen termelésirányító 2,8%. A férfiak 52,9%-a, a nők 21%-a szakmunkás.

A munkásság elsősorban a városokban, illetve a városi jellegű településeken dolgozik, ua. mintegy fele községekben lakik, jelentős részük foglalkozik valamilyen, leginkább mezőgazdasági jellegű kiegészítő tevékenységgel. A munkásságon belül új helyzetet teremtett a gmk-k működése.

A társadalmi, politikai élet meghatározója a munkásság, a munkahelyeken kialakult szemléleti mód és politikai magatartás terjesztője és képviselője lakóhelyén is. A megye üzemeiben mind általánosabbá válik a második, illetve több- generációs munkásság. Családi, rokoni szálak szorosan kötik érzelmileg is más társadalmi csoportokhoz, erős a munkásparaszt szövetség.

A munkásság szellemi fejlődésével szélesedik a közművelődési mozgalomba való bekapcsolódása. Ennek legfontosabb hajtóerői a munkahelyek meghatározó közösségei, a szocialista brigádok, amelyek fontos szerepet játszanak a munkástudat fejlesztésében, a munkahelyeken folyó társadalmi, politikai élet szervezésében.

A munkásság közéleti politikai, társadalmi tevékenysége aktív, a szervezetekben tagságuk aránya növekszik.

Mindezek szükségessé teszik, hogy:

— a munkásság szakmai, politikai és általános műveltségének fejlesztésére fordítsunk kiemelt figyelmet;

— erősítsük közéleti aktivitásukat, mind a munkahelyeken, mind a lakóhelyen;

— javítsuk arányukat és aktivitásukat a különböző választott testületekben, a kiválasztás során ügyeljünk jobban a fokozatosságra;

— készítsük fel őket jobban a várható változások megfelelő fogadására, minden oldalról;

— kapjon fokozott segítséget a szocialista brigádmozgalom az állami és társadalmi szervektől, ugyanakkor a szocialista közösség nevelő hatását használjuk fel jobban a munkásság nevelésében.

b) A termelőszövetkezeti parasztság létszáma 70 533, az aktív dolgozók száma 36 367, közülük 3080 alkalmazott. A dolgozó tagság fiatalodik.

Munkafeltételeik és konkrét munkájuk kedvezően változik, jellegét tekintve egyre közelebb kerül a munkásokéhoz.

Mind nagyobb arányt képvisel a termelőszövetkezeti összmunkában az ipari tevékenység. A mezőgazdasági jellegű termelőmunka nagymértékben gépesített, a főbb termékféléket komplex termelési rendszerekben állítják elő. Ez is hozzájárult a dolgozói létszám stabilizálódásához. Megyénk szövetkezeti parasztsága nemzetközi mércével is kiemelkedő teljesítményeket ér el. Általános, politikai és szakmai műveltségét fokozatosan javítja, szakmai felkészültségi szintje csaknem azonos a munkásokéval.

Kialakult a szövetkezeti parasztság új belső rétegződése, melynek alapja elsősorban a munkában elfoglalt hely. Ez azonban összefonódik és átszövődik a munkásokkal, értelmiségiekkel és más rétegbeliekkel való kapcsolatokkal. Életkörülményei nem különülnek el lényegesen a községekben lakókétól.

Általános sajátossága, hogy háztáji gazdálkodást is folytat, ez irányú tevékenysége tovább szélesedett, néhány esetben méreteiben is megnövekedett. Ez sajátos életmódot eredményez. Munkájuk alapján megélhetésük biztos, jövőjüket is megnyugtatónak tartják. Az országosan jelentkező gazdasági gondokat elsősorban a termelési folyamatban érzékelik.

A kis jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok, a járadékosok, az ifjúság egy részénél — miként más rétegeknél —, itt is érzékelhetők társadalmi feszültségek.

Fokozódik a szövetkezeti parasztság politikai, közéleti szerepe. A községek arculata változásának meghatározója egyre inkább a termelőszövetkezeti kollektíva. Erősödik felelősség- tudatuk, a közös tulajdon tisztelete, védelmezése. Szélesedtek a különböző munkamozgalmak.

Rendszeres és szervezett politikai tevékenységük, nő közöttük a párttagok, a társadalmi tisztségviselők száma és részaránya. Pártunk politikáját elfogadják és támogatják, a különböző társadalmi csoportokkal való együttműködésük szoros, erőteljes a közeledés, helyenként az összeolvadás.

Továbbra is fontos feladatunk, hogy:

— emeljük tovább a szövetkezeti parasztság általános, szakmai és politikai rhűveltségi színvonalát;

— erősítsük politikai, közéleti aktivitását, a helyi problémák megoldásában való részvételét, ez irányú együttműködését a lakosság más rétegeivel;

— a szövetkezeti parasztság a tartalékok további feltárásával, a hatékonyság növelésével fokozza eddig is jelentős

társadalmi, gazdasági eredményeit. Mindez kapjon nagyobb politikai é$ erkölcsi elismerést.

c) Az értelmiség száma, társadalmi szerepe tovább növekedett megyénkben, követve a társadalmi igények, a fejlődés követelményeit. Bár a fejlődés üteme, az igények kielé- gítettségi szintje ágazatonként változó, több területen növekszik a szakemberhiány. A. felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív dolgozók száma meghaladta a 11 000-t. de a tényleges értelmiségi létszám ennél jóval nagyobb. Üj értelmiségi csoportok jelentek meg megyénkben. Az értelmiségiek aránya az országos átlagtól és a megyei szükséglettől elmarad.

Az értelmiségiek szorosan kapcsolódnak a munkásosztályhoz és a szövetkezeti parasztsághoz, politikailag alapvetően elkötelezettek, aktív közéleti tevékenységet folytatnak, ideológiai felkészültségük fokozatosan emelkedik. A politikai kérdések iránt érzékenyek, de különböző rétegeik eltérő módon reagálnak azokra. Esetenként fellelhetők körükben szélsőséges nézetek, saját helyzetük, társadalmi szerepük túlértékelése.

Az értelmiségiek munkájukat szorgalommal, lelkiismeretesen ellátják, további haladásunk egyre inkább függ jó munkájuktól is.

Életkörülményeik, szociális helyzetük a társadalmi átlagosnál jobb, de ez rétegenként lényegesen eltérő. Elsősorban a fiatal humán értelmiségiek vannak hátrányos helyzetekben, különösen azok, akiket szüleik nem tudnak anyagilag támogatni pálya- és önálló életkezdéskor, a családalapításkor. Helyenként a szociális feszültség jelentős, levezetésére csak a pályán kívüli lehetőségekben nyílik mód. Ott, ahol a gondok feszítőbbek, gyakrabban kapnak lábra téves nézetek.

Az értelmiség növekvő társadalmi szerepe szükségessé teszi, hogy:

— növeljük az értelmiségiek számát és részarányát megyénkben, csökkentsük a néhány területen tartósan jelentkező szakemberhiányt (pedagógusok, közgazdászok, műszakiak);

— emeljük az értelmiségiekkel szemben támasztott szakmai, politikai, ideológiai követelmények szintjét;

— javítsuk, különösen néhány értelmiségi réteg élet- és munkafeltételeit, biztosítsuk, hogy a bennük levő energiák minél teljesebben megvalósulhassanak;

— kapjon az értelmiségiek munkája, közéleti, politikai tevékenysége nagyobb politikai, erkölcsi elismerést.

d) Az alkalmazottak száma növekedett (arányuk az aktív dolgozók közel 20" »-a), leginkább a reális társadalmi szükségletek alapján.

Műveltségük, szakmai felkészültségük emelkedett, nagyobbrészt arányban a velük szemben támasztott követelményekkel. Politikai érdeklődésük széleskörű, fokozódik aktivitásuk a közéletben, ehhez az ideológiai ismereteket is igyekeznek megszerezni. Munkakörülményeik általában kedvezőek, életkörülményeik, egyéb szociális feltételeik a társadalmi átlagosnál jóval alacsonyabb szinten vannak. Mindez arra ösztönözzön bennünket, hogy:

— a létszámnövekedés csak a tényleges szükségleteknek megfelelően történjék;

— a magasabb szintű szakmai és politikai műveltség alapján szilárdítsuk a munkafegyelmet, következetesebben és gyorsabban hajtsák végre a rájuk bízott feladatokat, csökkentsék a hivatali bürokráciát;

— az alkalmazotti szférában végzett tisztességes, becsületes munka kapja meg a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést.

e) A magánfoglalkozásúak száma nő. 1970-ben az. aktív dolgozók 2,1" o-a, 1980-ban 4,4",'«-a tartozik hozzájuk, többségükben férfiak, mindössze egynegyedük nő. Tevékenységük elsősorban a szolgáltatásra és a kereskedelemre terjed ki, de számuk növekszik a .termelés területén is. Többségük reális társadalmi szükségleteket elégít ki. A közvélemény eltúlozza társadalmi szerepüket és jelentőségüket. Szakmai, politikai műveltségük rendkívül differenciált. Társadalmi közéleti aktivitásuk elmarad a kívánatostól. Számolnunk kell a tevékenységükhöz kapcsolódó negatív ideológiai hatásokra. A következőkben is kívánatos, hogy:

— csak olyan helyen kapjanak működési lehetőséget, ahol arra tényleges szükséglet mutatkozik;

— tevékenységüket szigorú feltételek között szabályozzuk és ellenőrizzük;

— adott esetben kapják meg a szükséges támogatást;

— fordítsunk nagyobb figyelmet az ennek kapcsán megjelenő téves nézetek tisztázására.

f) Jelentős eredményeket értünk el a nők társadalmi egyenlőségének megteremtése útján. A munkaképes nők közül az aktív és a gyesen levő dolgozók aránya 87,5"'«-ra

o