Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 13., szerda Elüldözlek egy diákot Életre szóló lecke erőszakból Ha a kedves olvasó szenzációs, sosem hallott történetet vár, csalódni fog. Mert hasonló eseteket bizonyára nagyon sokan mesélhetnének még. S hogy mégis előhozakodom N. Béla történetével, azt éppen a fiatalok körében terjedő durvaság, erőszak, nemtörődömség, s a gyengébbek, a védtelenebbek növekvő kiszolgáltatottsága, félelme indokolja. A ,,mese” gyermekekről szól. Én mégis úgy mondanám, hogy az alábbi történet gyermekekről szóló mese felnőtteknek . . . „Ennyire meg voltak felemlítve?!” N. Jánosné, az édesanya, túl az első ijedelmen, higgadtan, de nagyon határozottan beszél. S talán egy árnyalatnyi hitetlenkedéssel. Mint aki nem egészen érti, hogyan is történhetett ez meg. — Azért fordultam önökhöz, az újsághoz, hogy segítsenek : máshol, másnak a gyerekével ilyen ne fordulhasson elő. — Talán kezdje a legelején. — Jó négyes tanuló volt a fiam, s mindig elektroműszerész szeretett volna lenni. A pályaválasztási intézetben ajánlották neki a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskolát, ahol van műszergyártó és karbantartó szak. A gyerek szerette az iskolát, és a kollégiumot is. Január végén jön haza egy hétfői nap. az arca össze volt verve. Mesélte, hogy éjjel bementek hozzájuk a harmadikosok, fölmásztak az ágyára, és kérdezgették, ki a háló besúgója. ö nem mert nevet mondani, s akkor összeverték. De nem csak őt, hanem még három gyereket. Tizenhatan voltak még rajta kívül a hálóban ■— emeli meg a hangját felháborodásában —. és mindenki csak lapított! Érti ezt? Hát ennyire meg voltak félemlítve?! Az alatta fekvő akart szólni a nevelő tanárnak, őt azért verték meg. Az édesanya higgadtsága elszáll. A sebek még nem hegedtek be . .. — Látleletet vetettünk az orvossal, aztán harmadnap visszamentünk Battonyára, az iskolaigazgatóhoz. Illetve, kihagytam azt, hogy hétfőn este még beállított a fiam kollégista barátja, aki szintén Gyulán lakik, mint mi. és megkérdezte, mi van a fiammal. A kollégium vezetője küldte, mert aggódott, hogy a fiam szó nélkül eljött. — Az igazgatónál tartottunk . . . \ — Igen. Akkor fegyelmi tárgyalást rendeztek. A gyerek mindent elmondott, amit tudott. Az igazgató nem akarta elengedni Bélát, mert miért ő menjen el, mikor nem ő volt a hibás. De a férjem megkérdezte: — Tudja-e a gyerek biztonságát szavatolni? A válasz nem volt. Meglepett, hogy az ifjúságvédelmi felelős maga mondta, hogy helyesen tesz- szük, ha feljelentjük a bűnösöket. „Mintha ítéletvégrehajtó volnék” Utólag nagyon sajnáljuk a gyereket. Szerette az iskolát, azt tanulhatta, amit akart. S más miatt neki kellett megfutamodni. Nincs ez így jól. Hogy mennyire nincs, az a fegyelmi tárgyaláson részt vevő ifjúságvédelmi felelős, dr. Takács Lászlóné szavaiból is kiderül. — Gyerekpárti vagyok. Védem őket. Mert a gyerekekben megnyilatkozó agresszivitás a felnőttektől ered. S ha nem is mindig támogatjuk őket ebben, de nem is gátoljuk. Megfigyeltem, hogy nemcsak az . idősebb gyerekek akarnak uralkodni a fiatalabbakon, de azonos korosztályon belül is az erősebb elnyomja a gyengébbet. A felnőttek nem kaphatnak felmentést a gyerekek körében terjedő erőszak, vandalizmus alól, mert a gyerekek a mi tükörképeink. Béla esete nem előzmény nélküli. Harminc éve vagyok a pályán, s már a kollégium megalakulásakor észrevettem, hogy igen rossz hagyományokat alapoznak meg. Például igen durván folyt az elsősök avatása. A fegyelmi tárgyaláson azért helyeseltem a szülők döntését, hogy elviszik a gyereket, mert így legalább, ezen a példán keresztül, talán sikerül javítani valamit a helyzeten. — Akkor ez nem más, mint a pedagógiai tehetetlenség beismerése . . . Maga mondta ki. Egyébként — s ez is ide tartozik —, a kollégiumban nem ismernek másfajta alternatívát, mint kirúgni a renitens gyereket. Ezeken a fegyelmi tárgyalásokon úgy érzem magam, mintha ítéletvégrehajtó volnék. Próbálok á jelenlegi gyakorlat ellen harcolni, hiszen a gyerekben levő agresszivitás gyakran azért bújik elő, mert szeretet nélküli otthonból érkezik a kollégiumba, s a pótlást itt sem kapja meg. Ez pedig kemény dacot vált ki belőle. Azt azért nem tagadom, hogy a három verekedő gyerek közül az egyik valóban megérdemelte az iskolából és a kollégiumból való eltávolítást. Történelmi leckék Vékonyka, sápadt fiú vár rám a gyulai szakmunkásképző intézetben. Láthatóan nem örül „népszerűségének”. Aztán mégis belelendül a sokszor kérdezett történet elmesélésébe. — Január 27-én este lefeküdtünk, de sokáig mász- káltattak a nagyobbak, hol ..vízért, hol cigiért. Aztán 11 után bejött a három fiú: A. Gyurka, J. András és M., a keresztnevét neki nem tudom. Kiszúrtak. Feljöttek hozzám, mert emeletes ágyon aludtam, és maceráltak, miért szóltam a tanároknak. Meg hogy mondjam meg, ki az elsősök hálójában a nyálas. — Ne haragudj, ezt nem értem. — Hát, hogy ki a besúgó. Én mondtam, tudtommal ilyen nincs. Erre elkezdtek verni, aztán kínomban mégis bemondtam K.-t. — Miért pont őt? — Mert talán vele nem voltam annyira jóban. — De egy ártatlan társadat adtad fel. . . — Hát persze, de nagyon vertek. (Rossz ízű, szerencsére csak olvasmányélmények jutottak az eszembe. Történelmi leckék . . .) — Aztán otthagytak, s mentek a másodikhoz, harmadikhoz. R.-nél azért hagyták abba, mert kiment nekik vízért, szomjasak voltak. — Hogy lehet, hogy három fiútól 16-an megijedtetek? Ilyen gyávák lennétek? — Mi nem csak attól a háromtól féltünk . . . Zúzódásokkal az arcán a fiú másnap nem mert iskolába menni. A nevelő tanár és a kollégiumvezető kérdésére azt válaszolta; elesett. Aztán a második rákérdezésre, mikor kettesben marad a kollégiumot vezető Sz. Istvánnéval, azaz Gabi nénivel, már bevallotta, hogy megverték. Csak éppen „sötét volt, és nem látta, kik”. — Miért nem mondtad meg, kik bántalmaztak? — Mert akkor biztos lett volna folytatása a verésnek. — Milyen szokások voltak még az avatáson kívül? — Volt úgy, hogy a nagyobbak rávettek, igyunk meg másfél liter vizet. Nekem csak egy litert kellett. — És sikerült? — Persze — vágja ki büszkén. „Sok mindenre képesek” A középiskolás fiúkollégium épülete sok mindenre alkalmas lehet, csak éppen kolégiumnak nem. Ósdi, s az ellenőrzés szempontjából is beláthatatlan labirintus. Határozottan, kedvez a történetünkben szereplő cselekedetek kiagyalóinak. A kollégium vezetője, Gabi néni nem csodálkozik megjelenésemen Tárgyilagosan jegyzi meg: — Ebben az esztendőben már három fegyelmi ügyünk volt. Bélából nagyon nehéz volt kihúzni az igazságot. Pedig tudni szerettem volna, ki terrorizálja a többieket. Második beszélgetésünkkor is csak az évfolyamot árulta el. Félt. Pedig sokat beszélgetünk a gyerekekkel, hogy tilos a durvaság, a trágárság, az embertelenség ... — teszi hozzá lemondó hangsúllyal. A tanárnő elém teszi a fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvét. Csak néhány mondat belőle: „Hazudozás után beismerték tettüket.” „Amikor J. András és M. Sándor tudomást szerzett arról, hogy lesz az ügynek folytatása, életveszélyesen megfenyegették az elsősöket.” A tanárnő: — Megváltoztak a gyerekek. Ha nem úgy történik valami, ahogyan szeretnék, sok mindenre képesek . . . Bár általánosítani ez esetben sem helyes. A három „erős” fiúból kettőt az iskolából és a kollégiumból is kizártak. Már volt fegyelmi ügyük, s igen gyengén tanultak. A harmadik fiú. A. György, akin még a verést elszenvedett Béla is csodálkozott, mert szerény, kedves fiúnak tartja ma is, így nyilatkozott: — Ez az eset egy egész életre szóló lecke volt számomra. Ez utóbbi fiú mondta: — „Én nem ittam.” S ekkor jutott eszembe, mit mondott J. Béla: — Nem olyan rosz- szak ezek a fiúk, csak ha isznak egy kicsit. Van egy Gyógygödör nevű kocsma, meg ott a Fényes is. Ahol, mint megtudtam, a diákokat is igen előzékenyen szolgálják ki. A kollégium vezetőjével, az akkor éppen ügyeletes nevelő tanárral még hosszan elbeszélgettünk. A nevelő tanár, L. Rudolf kicsit indulatosan fogalmazta meg, hogy nincs a kezükben hatásos fegyelmező eszköz. Mert a kimenő elvonását nem lehet annak nevezni. Még az hat a legjobban, ha értesítik a szülőket. S mindketten azon a véleményen voltak, hogy még meg is köszönik a szülőknek, hogy a három verekedő diákot feljelentették. Béla gyulai barátja, az aprócska, mosolygós J. Misi többször is |djelentette: — Most már szerintem senki nem meri megkockáztatni, hogy bosszút álljon. * * * A történethez fölösleges bármit is hozzáfűzni. Pedig jótanácsból, bölcs mondásokból szép, tanulságos befejezést lehetne kerekíteni. A felnőtt „meseolvasók” bizonyára nagyon is tudják, mit, hol hibáztunk el. S az iskola, a kollégium, a szülők felelőssége mellett ott van a kiskocsmák, az erőszakra bujtogató filmek, a rossz családi, társadalmi példák felelőssége is. És a fiataloké. Mert felmenteni őket sem szabad. A tettekért vállalni kell a felelősséget. De nemcsak nekik. (Az ügyben büntető eljárás indult.) B. Sajti Emese Amatőrök is vannak! Páternoszterként hordja a posta a különböző műsorszervező intézmények, gmk-k cifrábbnál cifrább ajánlójegyzékeit. Amikor a dömping kezdődött, még örült is a szívem. Főképpen akkor, amikor a megszaporodott szervező gárda a „nagyok” konkurrenciáját is hozta. Mára már kiegyenlítődtek az árak. S a ceruza nem lefelé kerekített... A lényeg: lassan már mindegy, hogy egy kis művelődési ház merre keres. ugyanazt találja: az éves költségvetését meghaladó árakat ... De akkor is! Ez az egész valahol félig igaz, nem teljes, egy kicsit hazug is. Mert a közönséget műsorral ellátni nemcsak a „hivatásosokkal” lehet. Az idézőjel szándékos, hiszen mindezek ellenére a minőség, a jóság még a legnagyobb szervezőknél sincs igazán garantálva. A hakni nem szűnt meg, csak átalakult; szimpatikusabb és jól leplező álruhát öltött. Tehát, van még tartalék, lehet jó műsort szervezni nagyon- nagyon kis pénzből. Egy teljes estét néhány százasért! Ne döbbenjenek meg, nincsen semmi bajom; ezért a kijelentésért vállalom a felelősséget! A Népművelés című folyóirat legutóbbi számának Szín- Kép című mellékletében megakadt a szemem az 1984. évben Kiváló Együttes címet nyertek listáján. Erről azonnal eszembe jutott, hogy bár a névsorban most megyénkben nincs, de jeles együtteseink azért szép számmal vannak. S olyanok is, akik ugyan nem kapták, még meg ezt az elismerést (például, mert nem kérték!), de munkájuk alapján gyakran lenne helyük a közönség előtt. Nos, ez az a csoport, amelyet a kedves olvasó figyelmébe ajánlok. A közönség kegyébe és a műsorokat szervező népművelők, hivatalnokok figyelmébe. De hogy erre igény is legyen, először talán az elmúlt évtizedek mára már alaptalan, de megkövesedett előítéleteit kellene felszámolni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha megmutatjuk: ha valaki amatőr, attól még lehet jó, csinálhat profi színvonalút. Vagyis alkalmazni, szerepeltetni kell a táncosokat, a színjátszókat, a bábosokat, az énekeseket, a zenészeket. Gyakran, minél többet. S legfőképpen nem garnirung- ként, egy-egy ünnepi megemlékezés kísérőjeként. Az amatőr művészet nem lehet köznapi értelemben vett szolgáltatás. Tagjai, alkotói többre érdemesek. Elsősorban a közönség elismerésére, ha ezt megszolgálják. S képesek rá. Persze, vannak ellenpéldák is. Nem egy együttessel, csoporttal megesett már, hogy felkapott lett. Elsősorban olyan művészeti ágakban, ahol a profinak nevezhető művelő alig akad, vagy pedig ezek színvonala alig közelíti meg az amatőrökét. De legyünk őszinték, írjunk neveket! A gyulai Körös, a gyomai Körösmenti, a békéscsabai Balassi táncegyüttesek, a Napsugár bábegyüttes, több szimfonikus kamarazenekar és nagyegyüttes, vagy éppen több csabai kórus mára inár kénytelen visszamondani a meghívásokat. Igaz ugyan, hogy a megyehatárokon kívül nagyobb az ázsiójuk, mint szűkebb hazájukban ... Több éve már, hogy egy kellemes decemberi estén bemutatóra hívták meg Békéscsaba közönségét az ifjúsági házba. Kizárólag amatőrök léptek színpadra; a penzai vendégszereplésük programját tárták városuk közönsége elé. Osztatlan volt a siker: zúgott a taps. Akkor az illetékesek megígérték a folytatást. Azóta tart a csend... Sőt: egy-egy amatőrfesztiválon és -bemutatón alig lehet találni a nézők között népművelőt, „illetékest”. Érdektelenség, s közben hangzik a panasz? Pedig van, kell lennie megoldásnak. S ez úgy hangzik: neki kell vágni! Érdemes... (nemesi) A hagyományokhoz híven ez évben is megtartotta a Mezö- berényi 2. sz. Általános Iskola Petőfi Sándor úttörőcsapata kulturális seregszemléjét. A képen az 5. a osztályos úttörők láthatók, „Mi már csak ilyenek vagyunk” című paródiajátékuk előadása közben Mai műsor KOSSUTH KÁDIÖ 8.20: Tudomány és gyakorlat. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Kamarazene. 9.30: Operettfelvételek. 9.49: Francia gyermekmuzsika. 10.10: Közvetítés Moszkvából Konsztantyin Csernyenko temetéséről. 11.07: Hegedűverseny. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Weiner-vonósnégyes felvételeiből. 14.10: A magyar széppróza századai. 14.25: Operaslágerek. 15.00: A Népzenei Hangos ÜJ- ság melléklete. 16.05: MR 10—14. 17.00: Kossutri-díj — korhű keretben. 17.25: Reflektorfényben egy operaária. 18.02: Kritikusok fóruma. 19.15: íróvá avatnak. Illés Endre indulása. 20.00: A zeneirodalom remekműveiből. 21.02: Melis György nótafelvételeiből. 21.30: Amiről a világ vitatkozik. 22.20: Vértes Éva svédországi sorozata. 22.30: Rózsa Miklós: Bűvölet. 22.41: Hol tart a holográfia? 22.56: A Rádió lemezalbuma. 0.10: Barokk kórusmuzsika. PETŐFI RÁDIŐ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika. 9.05: Napközben. 10.45: Láttuk, hallottuk. 12.10: Fúvószene. 12.25: Néhány szó zene közben. 12.30: Nóták. 13.10: Pophullám. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 15.25: Körkapcsolás. 16.20: Nemcsak zene. 17.05: Varga Miklós énekel. 17.20: ötödik sebesség. 18.20: Körkapcsolás. 18.50: Diákfoci. 19.05: Kottafejek, indigó alatt. 19.35: Zenés összeállítás. 20.05: A Wham felvételeiből. 20.50: Fémötvözetek a szervezetben. 21.05: Nemzedékek. 22.00: Nosztalgiahullám. 23.20: Népzene. Nóták. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Horatius és a Gergely- járás. 9.33: Sztravinszkij: Duó concertante. 9.50:. Operarészletek. 11.05: .Felhívjuk a figyelmet! 11.10: Zenés játékokból. Í2.00: Mahler: IV. szimfónia. 13.05: Szonda. 13.35: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 14.10: Könnyűzene. 15.00: A rózsalovag. 16.00: Zenekari muzsika. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Kb. 18.10: Milos Sadlo gor- donkázik. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Sullivan operettjeiből. 20.10: Vesszőparipáink. 20.40: Népdalkórusok. 20.55: A Magyar Rádió Händel- ciklusa. 22.30: Mándy Iván írása. 23.16: Üj dzsesszfelvételeinkből. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Énekegyüttesek műsorából. 17.15: Közgazdasági kislexikon. 17.20: A Budapes Ragtime Band játszik. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—L8.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna. 8.35: Iskolatelevízió. 10.15: Közvetítés Moszkvából Konsztantyin Csernyenko temetéséről. 16.05: Hírek. 16.10: S. O. S. Tengeri csigák. 16.30: Hatvanon túl. 16.50: Képújság. 16.55: Reklám. 17.00: Hűségesek. 17.55: A dolgok értelme. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Bizonyíték híján. 20.55: A velünk élő történelem. 21.50: Tv-híradó 3. 22.00: Himnusz. II. MŰSOR 16.05: Jesse Haliam büszkesége. 17.40: Az út végén. 18.10: Képújság. 18.15: A nyelv világa. 19.00: Tévé BASIC-tanfolyam. 19.30: Antonina Kowtunowa énekel. 19.50: A kezdet. 20.00: Gondolkodó. 20.50: Reklám. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Unokáink is látni fogják .. . 21.55: Képújság. BUKAREST 20.00: TV-híradó. 20.15: Román körkép. 20.45: Képzőművészet. 21.00: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja kiáltványából. 21.05: Fiatalok a harcban. Folytatásos film IV. ^ész. 21.50: TV-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: Kétszersült. 9.15: Sor sor mellett. 9.30: Történelmi elbeszélés. 10.00: Tanácsadó szülőknek. 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Sólymok. 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Tribün. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: Dokumentumadás. 21.50: A VI. zágrábi dzsesszvá- sár. SZÍNHÁZ 1985. március 13-án szerdán, 15 órakor, Békéscsabán: ÁGACSKA Lúdas Matyi-bérlet. 1985. március 13-án, szerdán, 19 órakor, Békéscsabán: FURCSA PAR Justh Gyula-bérlet. 1985. március 14-én, csütörtökön, 15 órakor, Békéscsabán: Ágacska Kinizsi-bérlet. 1985. március 14-én, csütörtökön, 19 órakor, Békéscsabán: FURCSA PAR Madách-bérlet. MOZI Békés Bástya: 4 és 6-kor: Gumi Tarzan, 8-kor: Filmklub. Békéscsaba Szabadság: de. 10, 4 és 6-kor: A magányos farkas, 8-kor: Tű a szénakazalban. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Akit Bulldózernek hívtak, fél 8-kor: Altatódal nászágyon. Gyula Er- kei: fél 6-kor: Szüret, fél 8-kor: Edénkért a sikátorban. Gyula Petőfi: 3 és 5-kor: Zsaru vagy csirkefogó, 7-kor: Filmklub. Orosháza Partizán: fél 4-kor: A királylány zsámolya, fél 6 és fél 8-kor: Ki kém, ki nem kém. Szarvas Táncsics: King Kong.
