Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

EmnEE3­Ledöntött falak 1985. február 11., hétfő o Lesz-e ABC-áruház Kamuton Fotó: Veress Erzsi A kamuti iparcikk- és élelmiszerbolt falai tavaly- szeptemberben leomlottak. Vagy ledöntötték? A mesz- sziről jött látogató ezt már aligha derítheti ki. A lát­vány mindenesetre elszomo­rító. Körös-körül régi és új építőanyagok; vályog, tégla, szúette gerenda. Amott friss alapozás, betonozás nyomai. Az aszfaltút felőli részén még állnak a falak. A kira­katnak használt négy nagy ablakban poros reklámdobo­zok, a kopott cégtábla fölött szélverte fekete fólia. Mesé­lik, hogy egy napon Volga állt meg a hajdani bolt előtt. Fényképeztek, beszélgettek, majd elhajtottak. Néhány nap múlva hozták a fóliát. Szemben, a zöldségbolt sarkán buszra váró emberek. — Látom, épül az új üz­let — mutatok a romok felé. — Az már nem épül — mosolyog a fejkendős néni. — A tanácselnök a falu köz­pontjában akarja az ABC-t. Itt autóparkoló lesz. — Tagja a szövetkezetnek? — Persze, de célrészjegyet nem írattam. öregek va­gyunk, a kevéske nyugdíjból élünk. A lányom jegyzett, azt hiszem, ötezer forintot. Balogh László: — Szerintem kár volt hozzányúlni — Annyira rossz volt az épület, hogy összerogyott? — érdeklődöm tovább. Balogh László, a nyugdí­jas kézbesítő közelebb jön. Kerékpárján, a fonott vesz- szőkosárban napilapok. Le­gyint. — Szerintem kár volt hoz­zányúlni. A vert fal valóban elavult, ezt a bal oldali részt viszont 15 éve építet­ték, amely még sokáig bír­ná. Szívesen adnék pénzt, de mi is építkeztünk, első a család. — Mi lesz a bolttal? — Honnan tudjam? De­hogy volt itt falugyűlés! A kultúrházba költözött a bolt, oda járunk vásárolni. Az ideiglenes üzletet alig találom. Csak a kerékpárok jelzik, hogy errefelé a szo­kásosnál többen járnak. A szűk helyiségben pult, pénz­tár, hűtőszekrény, polcok. Csúcsidőben bizony egymást és az árut sodorják a ve­vők. Bora Ferencné, az üz­let vezetője panaszkodik. — Nem vagyunk rózsás helyzetben. A forgalom a fe­lére csökkent, három helyen van a raktárunk, messziről, lépcsőkön bukdácsolva ci­peljük az árut, vödörben mossuk a kezünket. A kész­let is jócskán megcsappant. Nem tartunk többek között készruhát, kötöttárut, ágy­neműket, vas-műszaki cikke­ket. Az emberek Csabára, Békésre, Mezőberénybe jár­nak olyan árukért, amelye­A látvány elszomorító két ezelőtt itthon megkap­hattak. Az útiköltség viszont drága. Azt ígérik, hogy ka­rácsonyra készen lesz az új ABC-áruház. Ehhez azonban pénz is kellene. A hírek szerint a SZÖVOSZ elzárkózik, a bé­kési ÁFÉSZ-nek pedig 16 millió forint az adóssága. Az alig ezer lelket számláló községben a tanács és a la­kosság sem képes az ABC- áruház felépítéséhez szüksé­ges összeg előteremtésére. — Mindent megmozgat­tunk a sikerért — mondja Nagy Károly, a szövetkezet helyi ügyintézője, aki nyug­díjasként négy esztendeje van ezen a poszton. — A 400 szövetkezeti tag túl­nyomó része idős ember. A fiataloknak és a tehetőseb­beknek kellene jó példával elöl járni. — Mikor kezdték a cél­részjegyek szervezését? — Még 1982-ben. össze is gyűlt 400 ezer forint, de amikor látták, hogy csönd van az építkezés körül és hí­re ment a gázvezetésnek, so­kan kivették a pénzüket. Je­lenleg alig 300 ezer forint van a célrészjegyes számlán, ebből nem lehet ABC-áruhá- zat építeni. Többen nem voltak tisztában a kamattal, azt sem tudták, hogy hol, mikor kaphatják vissza a jegyzett összeget. Inkább be­tették a pénzt az OTP-be, a takarékszövetkezetbe. — Akkor a szervezéssel is bajok voltak ... — A tanácstagok a vá­lasztókörzetükben agitáltak. A többség azt mondta: adna pénzt, de másra kell. Ha lát­ná az építőanyagot, talán jobban meggondolná. El­mentem a takarékszövetke­zetbe, amikor a hízókért já­ró pénzt fizették és meg­próbáltam célrészjegyet írat- tatni. De ezt nem vették jó néven az ott dolgozók. Benkő András tanácselnök a falu szülötte. Még gyerek volt, amikor az ötvenes években felépítették a bol­tot, amely szerinte annyira rossz állapotba került, hogy megérett a lebontásra. — Az üzletek korszerűsí­tése legalább 20 éve napi­renden van — magyarázza. — A két ÁFÉSZ egyesülése óta semmiféle hálózatfejlesz­tés nem volt Kamuton. Ezért kötöttünk megállapodást a szövetkezettel még az V. öt­éves terv elején. Ennek alapján közművesített telket vettünk a falu központjá­ban, célrészjegyekből össze­jött 420 ezer forint, a me­gyei tanács is ígért 400 ez­ret. Ebből már el lehetett volna kezdeni az építkezést. — Az ÁFÉSZ mégsem vá­gott bele ... — Nem. Azt javasolták: a célrészjegy összegét fordít­suk az üzletek felújítására. Én ezzel nem értettem egyet, mert a bolt nem újítható fel gazdaságosan. A padlásra életveszélyes volt felmenni, a raktárakban patkányok ta­nyáztak, az épületnek egy­szerűen nincs alapja és a pince is elavult* Ráadásul a község rendezési tervének megfelelően nem szabad ezen a helyen építkezni. En­nek ellenére az ÁFÉSZ meg­állapodott a helyi Béke Tsz építőbrigádjával, akik hoz­záláttak a tető bontásához. A falak ledőltek. Erről az akcióról a tanács hivatalo­san nem is tudott. — Egyszóval: önnek lett igaza. — A jelek erre vallanak. Nézze, a felújítás is beleke­rülne 1,5 millióba, vélemé­nyem szerint 3,5 millióért már új ABC-t is építhet­nénk. Eddig a MESZÖV-től, a megyei tanácstól, az ÁFÉSZ-től kaptunk 2,5 mil­lió forintot, saját fejlesztési alapunkból mi is hozzáte­szünk 100 ezret. Még 1 mil­lió kellene! De honnan? Paczuk József, a szövet­kezet elnöke is' bizonytalan. A tanácselnök: — Az üzle­tek korszerűsítése 20 éve na­pirenden van — A szemünk most a me­gyei tanácson van — kezdi a beszélgetést —, hiszen 500 ezer forintot felajánlottak, viszont 1,5 millió kellene, hogy ABC-áruház legyen Kamuton. Nem is nagy, csak 200 négyzetméteres, tehát ki­sebb, mint a régi üzlet volt. — A SZÖVOSZ azonban egy fillért sem ad ... — Nem egészen így van. Január 1-től a felhalmozási adót átvállalhatja az orszá­gos szövetség, ami 700 ezer forintot jelentene. Re­ménykedünk ... Csakhogy manapság re­ménykedésből aligha lehet megélni. A jó szándék ke­vés. Megalapozott, megfele­lően előkészített döntésekre van szükség. Egy beruházás csak akkor áll biztosan a lá­bán, ha elegendő anyagi és erkölcsi fedezettel bír. Le­omlott, vagy ledöntött falak­kal befolyásolni, erőltetni az építkezést naiv és felelőtlen vállalkozás. A szakemberek bontás nélkül űs képesek megállapítani, hogy egy épü­letet fel lehet-e újítani vagy sem. Akkor mire volt jó a felesleges alapozás, amely nem kevés pénzébe került az amúgy is eladósodott szövet­kezetnek. Az emberek jogo­san bosszankodnak a rossz áruellátás miatt. De mit te­hetnek? Várnak, hogy meg­felelő körülmények között vásárolhassanak. Vajon med­Seres Sándor A szükségbolt forgalma a felére csökkent (P)árbeszéd helyen — díjbirkózás Túlfűtött lakásban — túlfűtött hangulatban Pocsékol az egycsöves, mégis azt készítik ill a víz a pincében Felelős nincs, a lakúk fizetnek Az IKV tehetetlen - és mások...? Pálfordulás — az öregek szerint — elsősorban az időjárásban jelent változást. Igaz, Pál napja már régen elmúlott, ám a télnek még messze a vége. Biztosan vár­nak ránk februárban is hi­deg napok, mint ahogyan az elmúlt hetekben is átéltünk jó néhányat, amikor vi­szont sokaknak melegük volt. Ez utóbbi félmondat nem elírás: tény! Békéscsabán, a Vécsey utcában. Amikor kint mínusz 22—23 Celsius fokot mutatott , a hőmérő, bent, mint például a Vé­csey utca 8. II. emelet* 6. szám alatti lakásban, 29 Celsius-fokot mértek. Szó­val fűtöttek. Tisztességesen. A következő sorok erről a bosszankodásról, torzsalko­dásról, méltatlankodásról ta­núskodnak. „1977 januárjában köl­töztem jelenlegi lakásomba, és azóta folyik már-már tisztességtelen, lassan ölre- menő vitám az IKV-vel, az 58 négyzetméteres alapterü­letű lakásom fűtése miatt... Kötelezhet-e az IKV az el­pocsékolt energia megfize­tésére...?” — írja Fábián Lászlóné, a fentebb említett lakás bérlője. Otthonunkban már férje teszi elém a mé­rési jegyzőkönyveket és a lakbérkönyvet, melyből egy­értelműen kitűnik: 1984-ben a kétszobás lakás fűtési díja 7 ezer 277 forint volt. — A túlfűtés miatt nyolc éve hadakozunk, levelezünk eredménytelenül — csukja össze a könyvecskét Fábián László. — Nálunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Ist­ván, a Vécsey utca 6. II. emelet 6. szám alatti lakos — enyhébb volt az idén: csak 27 Celsius-fokot mér­tünk. — A szélső, három­szobás lakás mérési jegy­zőkönyveit lobogtatja. — A baj csupán az, hogy indoko­latlanul ezreseket húznak ki a zsebünkből. — S indulato­san folytatja: — Tavaly 6 ezer 554 forint volt a fűté­si díjunk, de csak azért, mert az előző évben 3 ezer 280 forint túlfizetésünk mutat­kozott. Érti ezt?! — néz rám magyarázatot várva. — Pécsett hasonló, három­szobás lakásban laktunk, s annak az évi fűtési díja alig rúgott 2 ezer 400-ra — teszi a teát az asztalra Ko- vácsné. Ivicz Jenő nyugdíjas — Kovácsékkal szemben lakik — kimért mozdulatokkal la­pozgat a lakbérfizetési könyvben, ö is őslakó a pa­nelházban. Kétszobás laká­sukban négyen laknak. — Amikor ide költöztünk, 4 ezer forintot fizettünk a fűtésért, az elmúlt esztendő­ben már ennek, majdnem a kétszeresét. Kíváncsi va­gyok, a mostani tél után mennyi lesz a végszámlám? — húzza fel szemöldökét, miközben szertartásosan hát­rasimítja haját. — Csupán azt kérjük: ész­szerűen fűtsenek — folytat­ja Fábián László. — Kértük a szakaszos fű­tést, vagyis azt, hogy nap­közben ne fűtsenek, mert nincs itthon senki. Hátha így olcsóbb lenne... De semmit sem tettek, kéré­sünk süket fülekre talált — legyint Ivicz Jenő. — Már-már az IKV bosz­szújának tartjuk a túlfűtést; „azért is megmutatjuk, men­nél többször jöttök, annál többet fizettek” — sorolja vádlóan, indulatait vissza­fojtva Kovács István, majd kisvártatva csendesen meg­jegyzi: — Tisztességes bért fizetünk, tisztességes szolgál­tatást várunk ezért a pén­zért. Mi tagadás, „túlfűtött” hangulatban beszélgetünk. Nem csupán vélt igazukért, hanem az igazságért törtek lándzsát beszélgetőpartnere­im, évekkel ezelőtt, s azóta a kesztyűt senki sem veszi fel... Némi pironkodással mondják is, hogy az évek során tartó hadakozások, csatározások nyomán már- már amolyan kellemetlen embereknek számítanak. Kazamér Károly, a Bé­késcsabai IKV igazgatója előtt nem újkeletűek az említett és a hasonló gon­dok. — Amióta tetőtéri kazá­nokkal épülnek a panelhá­zak, a fűtés azóta probléma. A Békéscsabai IKV kezelé­sében levő lakások közül 1080-ban központi fűtés szol­gáltatja a meleget. A me­gyeszékhelyen a legelsőként épült panelos lakásoknál egy légköbméter fűtési költsége napjainkban — régi gáz­áron számolva — 32—63,14 forint, az újabbaknál ez az összeg 38,95—51 forint 52 fillér között mozog. Az em­lített házak fűtési konstruk­ciója egycsöves. Ami költsé­get az építés során megta­karítottak a tervezők, majd a kivitelezők, azt az üzemel­tetés időszakában többszörö­sen fizetik ki a bérlők. — Akkor miért készíte­nek ilyen fűtésű lakásokat? — szakítom félbe Kazamér Károlyt. Kisvártatva, mi­után gondolatait rendezte, válaszol: — Nem tudom... — tárja szét kezeit. — így túlfűtöttek a laká­sok ... — bizonygatom to­vább helyszíni tapasztalatai­mat. — Nem mindegyik! — vág közbe az igazgató. — Ne­künk 20 Celsius-fokot kell biztosítani, ennek a hőmér­sékletnek az alapját a leg­rosszabb fekvésű lakás ad­ja. A fűtési költségekben mi azt számoljuk el, amit a gázóra mutat, a fűtési sze­zon végén ezeket a költsé­geket Osztjuk — magyaráz az igazgató, miközben meg­érkezik Regös István, az IKV üzemfenntartási osztá­lyának vezetője. Beszélgeté­sünk során kiderül: az or­szágban területenként és fű­tőértéktől függően más és más az ára a földgáznak. Megtudom azt is, hogy Bé­késben csaknem 10 ezer ka­lóriás a földgáz fűtőértéke, s máris a paneles lakások fűtésével kapcsolatos gondok műszaki problémáját ecsete­li az osztályvezető. — Tulajdonképpen arról van szó: a paneles lakóházak olyan hőszigeteléssel készül­tek, ami a mai követelmé­nyeknek nem felel meg, az épületek alatt pince készült — bennük állandóan 60—70 centiméteres víz áll — a ve­zetékek onnan jönnek fel. Szóval ez az egyik tényező, ami rontja a fűtés hatásfo­kát. Aztán: a lakásokban a hőleadó radiátorok nem min­denütt a terv szerint kerül­tek beépítésre. Ezen már mi próbáltunk változtatni, sza­bályozással és a radiátorok cseréjével. Ez utóbbiakat egy évvel ezelőtt megrendeltük, ám még a mai napig nem kaptuk meg. Ha megérkezik, a fűtési idényt követően, ahol kell, azonnal cseréljük majd. Utoljára említem a lakókat: van, akinek a 20 Celsius-fok is sok, s van, akinek a 23 Celsius-fok is kevés. — Ez mind tiszteletre méltó törekvés, ám a fűtési többletköltségeket évek óta a lakók fizetik... — jegyzem meg. Az igazgató és az osz­tályvezető egymásra néz, mintha egymástól várnák a választ. Végül is az igazgató töri meg a csendet. — Évek óta országos vita van a fűtés körül. Mi bebi­zonyítottuk, nem a lakók, hanem a ház konstrukciója igényli ezt a fűtést. Ezek a lakások megépültek, ám az alapdolgaik nem úgy ké­szültek el, ahogyan kellett volna. Aztán az eltérő la­káshőmérsékletek miatt a panelekben feszültség kelet­kezne, ami károsítaná a szer­kezetet. Mi csak üzemelte­tésre vettük és vesszünk át a lakásokat... Az épületek­nek van egy hővesztesége, amit, sajnos, a lakóknak kell megfizetniük. Más: ha min­den lakó Fábiánékhoz ha­sonlóan, jó gazda módjára szigetelné lakását, úgy sze­rintem a magas költségből is 10 százalékos megtakarítást lehetne elérni. — Jönnek a lakók, de nem tudunk sokat segíteni. Jogos a problémájuk, ilyen adott­ságokkal kapjuk és adjuk bérbe a lakásokat. Sajnos, gyógyíthatatlan beteggel ál­lunk szemben — summázza Kazamér Károly. Szóval igazságtalannak tartom: az adott technoló­gia, egy sokba kerülő fűtési rendszer, egy esetleges rossz tervezés, építkezés miatt a lakók fizessenek az országos átlagnál jóval magasabb fű­tési költséget. Más megyék­ben, városokban a magasabb árak ellenére is alacsonyab­bak a fűtéssel kapcsolatos költségek — az országos át­lag légköbméterenként alig 29 forint. Mindezen gondok a lakók pénztárcáját (is) ér­zékenyen érintik. A lakók nem dotációra áhítoznak, csupán nyolc éve az ésszerű fűtési lehetőséget szorgal­mazzák. Jogosan. A fentebb említett gondok vegyes érzelmeket, rossz közérzetet szülnek, az együt­tes teherviselés olykor a la­kók közötti kapcsolatokat is lehűti. S a megnyugtató vá­lasz? Egyelőre várat magá­ra... Szekeres András R többletmunkát vállalók egészségéért Figyelemre méltó intézke­dést vezettek be a Tatabá­nyai Szénbányáknál az át­lagosnál több munkát vál­lalók egészségének védelmé­re. Ennél a vállalatnál már eddig is sokféle szűrővizsgá­latot rendszeresítettek a föld alatti és a külszíni munka­helyeken különböző beosz­tásban dolgozók érdekében. A mostani legújabb előíráso­kat azonban a több munka- viszonnyal rendelkezők foko­zottabb egészségvédelmére is kiterjesztették. A szénbányák vezérigaz­gatójának utasítására min­den üzemrészben összeállí­tották azoknak a névsorát, akik a főállásuk mellett, vál­lalaton belül és kívül más vállalkozási formákban is közreműködnek. A kilenc­venhat vállalati gazdasági munkaközösségben kilenc- százötvennyolcan vállaltak munkát, arányuk a vállalat összlétszámának 6,7 százalé­kát teszi ki. Háromszázötven azoknak a száma, akik mel­lék- és másodállással rendel­keznek. Névsorukat elküld­ték az üzemorvosi rendelők­be, ahol az ilyen dolgozók egészségügyi lapján feltün­tették a többletmunka-válla­lások tényét is. Az üzemor­vosok felmérik a második és az ennél több munkavi­szonnyal rendelkezők általá­nos fizikai, idegi állapotát.

Next

/
Thumbnails
Contents