Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. február 9., szombat NAGYVILÁG Az élethez való jogért Irta: Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára M oszkva egy alkalommal már gazdája volt a dolgo­zó ifjúság világtalálkozójának. Tizenkét év óta sok minden megváltozott a világban. Ma az érez­hetően megnövekedett háborús veszély közepette vitat­juk meg az ifjúság legfontosabb problémáit. Napjaink­ban bármilyen problémához nyúlunk, szinte közvetlenül összefügg a legfontosabbal: a béke megőrzésével. A fegyver még soha senkit sem segített hozzá a boldo­gabb élethez, nem tudta megetetni az éhezőket, meg­gyógyítani a betegeket, nem tudja meleg födél alá jut­tatni a hajléktalanokat. Az ENSZ szakértői több alka­lommal egyértelműen bebizonyították, hogy a fegyverze­tek akár jelentéktelen csökkentése is óriási gazdasági és emberi tartalékokat szabadítana fel. Igen rövid időn be­lül a munkanélküliség gyors csökkenését tenné lehető­vé a tőkés és a fejlődő országokban. ,A fegyverzetcsök­kenés hatásos eszközzé válhatna az éhség, a betegségek, az írástudatlanság, a kulturális elmaradottság elleni harcban. A fegyverkezési verseny hívei ennek az ellenkezőjéről akarják meggyőzni a világ közvéleményét, nevezetesen arról, hogy a leszerelés, a hadiüzemek bezárása, a ter­melés általános hanyatlásához, vagyis a .munkanélküli­ség növekedéséhez vezetne. Nem kell közgazdásznak len­ni ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: a militarizmus lég­körében élő országok többségében állandóan csökken a gazdasági fejlődés üteme. Az emberiség nem tud meg­békélni ezzel a helyzettel. Annál inkább nem, 'mivel napjainkban egy katona kiképzésére 60-szor többet köl­tenek, mint arra, hogy egy gyermek megtanuljon írni, olvasni. A világ dolgozó ifjúsága hatékonyan hozzájárulhat az egészségesebb nemzetközi légkör kialakításához. A szov­jet fiúk és leányok optimistán ítélik meg a haladó if­júsági mozgalom közös háborúellenes tevékenységének további perspektíváit. A fiatal generáció napjainkra a termelőerők fontos részét képezi, hisz a föld lakosságának jelentős része fia­talokból áll. Az ENSZ előrejelzése szerint a ’80-as évek végére a 25 éven aluli fiatalok száma eléri az egymil- liárdot. Természetesen, a különböző országok ifjúságának helyzete távolról sem egyforma. Mások a konkrét törté­nelmi körülmények, eltérő a társadalmi-gazdasági rend­szer jellege, tehát a fiatal dolgozók tényleges jogai is kü­lönbözőek. A jelenlegi körülmények között az ifjúság ilyen vagy olyan jogairól csak ott lehet szó, ahol a jogokat a tör­vény garantálja. Ilyen vonatkozásban a törvény világo­san megfogalmazza azoknak a jogoknak az összességét, amelyek érvényesítésére a fiatal dolgozó számíthat. De ez csak a lehetőségek szférája. Ahhoz, hogy a törvénybe iktatott jogok társadalmi gyakorlattá váljanak, megbíz­ható garanciákra, a törvények maradéktalan betartására van szükség. Ez jól ismert igazság — a dolgozó ifjúság reális helyzete megértésének nyitja, különösen most, amikor a dolgozók több generációjának hosszas küzdel­me után sikerült elérni a tőkés országok uralkodó osz­tályainál, hogy a munkás- és parasztfiatalok többféle jo­gát is rögzítse az alkotmány és azokat törvény biztosít­sa. A tőkés oi’szágokban ma a fiatalok legégetőbb prob­lémája a kellő számú munkaalkalom hiánya. A hivata­los adatok szerint, hét vezető kapitalista országban több mint 10 millió 16—24 év közötti fiatalnak az a sorsa, hogy „felesleges emberként” tengődjön. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakértőinek véleménye szerint pedig a valóságos mutató több mint az egyharmad. Ez a mutató — a jogtalanság mutatója. A társadalmi igazság­talanság mutatója, bármely oldalról nézzük is. És az NSZK-ban? És az a már-már igazi háború, amit a to- ry-kormány folytat a sztrájkoló bányászok ellen? Más a helyzet a szocialista társadalomban. A társada­lom — az ifjúságért, az ifjúság — a társadalomért. Ez a mi elvünk is, ez az alapja a szovjet ifjúság egységes jo­gainak és kötelességeinek. Amikor a Szovjetunióban arról beszélnek, hogy a fia­tal munkásoknak, kolhoztagoknak, szakembereknek meg kell teremteni a feltételeket a magas fokú termelékeny pihenéshez, akkor ez nem csak jámbor óhaj, hanem megvan hozzá az alap is. Nálunk mindenhol érvényesül a munkához való jog, vagyis mindenekelőtt a gyakorlat­ban tapasztalható, hogy mindenki kaphat munkát, az elvégzett munka mennyiségének és minőségének meg­felelő fizetésért. A szovjet alkotmány nemcsak a munká­hoz való jogot biztosítja, hanem ezzel együtt azt is, hogy a fiatal szabadon választhat szakmát, foglalkozást, mun­kát hivatásának, képességeinek, szakmai felkészültségé­nek, műveltségének és a társadalom igényeinek megfele­lően. Nem a jámbor óhajok, hanem a realitások talaján ál­lunk. Vitathatatlan az a tény, hogy a Szovjetunióban a fiatalok aktívan részt vesznek az állami és társadalmi ügyek irányításában. A helyi tanácsok képviselőinek egy- harmada 30 évesnél fiatalabb. Országunk parlamentjé­ben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában az 1500 kép­viselő közül 225 komszomolista. Több mint 3,6 millió fiú és leány dolgozik a szakszervezetek választott terüle­teiben, 1,6 millió komszomolistát beválasztottak a népi ellenőrzés szerveibe. Alkotmánya feljogosítja a Komszo- molt a törvényhozás kezdeményezésére. Él is ezzel a jo­gával: az elmúlt hét esztendőben a Komszomol kezde­ményezésére körülbelül 200 törvényjavaslatot emeltek jogerőre. a béke és a munka — az élet alapja. Ez a legfon­tosabb, amiben egyek vagyunk a föld minden józanul gondolkodó emberével, az egész demok­ratikus ifjúsággal. Bármilyen véleménykülönbségek és más és más nézetek válasszanak is el más országok fia­taljaitól, a legfontosabb dologban megvan az egység. Ez a záloga annak, hogy a nemzetközi ifjúsági mozgalom mind aktívabban tömörül a békéért, a leszerelésért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folyó harc­ban. APN—KS Koreai-félsziget Tárgyalások helyett Feszültség, katonai szem­benállás, fegyveres provoká­ció — ezek a kifejezések azok, amelyek negyven év óta a leginkább jellemzik a Koreai-félszigeten kiala­kult helyzetet. Az elmúlt év vége felé már-már úgy tűnt, hogy a kommentátorok más szavakkal fogják illetni a térséget. A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kez­deményezésére első ízben került sor Phenjan és Szöul között miniszterhelyettesi sízinten gazdasági jellegű megbeszélésre. A jelen levő tudósítók meglepve tapasztal­ták, hogy a tárgyalóküldött­ségek között igen jó légkör alakult ki. Ez a külsőségek­ben is megmutatkozott. Panmindzsonban addig az volt a szokás, hogy a fegy­verszüneti .megállapodást el­lenőrző bizottság találkozóin a harakkok északi oldaláról a KNDK, déli oldaláról pedig az ENSZ zászlaját kisajátító amerikaiak — ritkább eset­ben a dél-koreaiak — érkez­tek. A középen elhelyezett asztal — pontosabban fo­galmazva a felezőpontján áthaladó mikrofonzsinór — jelezte a demarkációs vona­lat. A tavalyi megbeszélé­seken az asztalt hosszában állították fel, és itt az észak­ról érkezett delegátusok — a barakkon belül —jelképe­sen átléptek déli oldalra, míg a déliek az északira. Az akkori gazdasági meg­beszélések témája az volt, hogy az immár negyven éve kettészakított ország két ré­sze között hogyan alakulhat ki olyan együttműködési, amely mind Phenjan, mind pedig Szöul hasznára válna. Délen már .meghonosodott a fejlett japán és amerikai technológia, viszont nincs meg hozzá a szükséges nyers­anyagbázis. A Koreai-félszi­get északi felén ezzel szem­ben ritka fémek egész tár­háza, valamint gazdag szén- lelőhelyek találhatók. Mind­ezen kívül még szóba került vegyes vállalatok alakításá­nak lehetősége is. A két Vö­röskereszt megbízottjai szin­tén tárgyalóasztalhoz ül­tek. Ez a második „csator­na” legalább ugyanannyira fontos, mint az első. Negy­ven év óta nincs semmifaj­ta érintkezés észak és dél között. A családtagok szemé­lyesen nem találkozhattak egymással, még csak nem is levelezhettek. E humanitá­rius problémák megoldása volt a fő feladata az akkori megbeszéléseknek. A tárgyalások jó légkörét tulajdonképpen az alapozta meg, hogy a KNDK a meg­beszélések előtt rendkívül nagy összegű építőanyag- és gyógyszersegélyt nyújtott a dél-koreai árvízkárosultak­nak. A biztató kezdetet azon­ban egy szintén tavaly tör­tént incidens megzavarta, amikor is Panmindzsonban dél-koreai katonák megöltek három KNDK-határőrt. Ez ugyan nem szakította meg az érintkezést a két ország­rész között, sőt, január 17- re, illetve 23-ra, mindkét témakörben kitűzték a tár­gyalások folytatásának idő­pontját. A megbeszélések egyikére Szöulban került volna sor, és ez igen figye­lemreméltó, mert a KNDK megbízottai első ízben láto­gattak volna el Dél-Koreába. Azért szükséges feltételes módban fogalmazni, mert Phenjan mindkét találkozót lemondta. A Koreai Köz­ponti Hírügynökség nyilat­kozata szerint a KNDK kép­viselői azért nem vesznek részt sem« az egyik, sem a másik megbeszélésen, mert Dél-Koreában február else­jétől újra megtartják a 200 ezer dél-koreai és több ezer amerikai katonát „megmoz­gató” Team Spirit ’85 monst­re hadgyakorlatot. Az éven­ként sorra kerülő erőde­monstráció célja, hogy egy feltételezett, északról jövő támadást visszaverjenek, majd ellenakcióba menje­nek át. A népi Korea hír- ügynöksége felhívja a figyel­met arra, hogy a békés tár­gyalások és a katonai had­gyakorlat nem fér meg egy­más mellett. Phenjan joggal várhatta volna el, hogy Dél- Korea jóindulata jeléül — amit eddig csak szavakban juttatott kifejezésre — el­halasztja, legalább a tárgya­lások időpontjára a hadgya­korlatot. Reményt jelenthet ugyan­akkor az, hogy Phenjan ré­széről nem történt olyan ha­tározott utalás, amely a tár­gyalások teljes megszakítá­sát helyezte volna kilátás­ba. Sőt, Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt főtitkára, a KNDK elnöke újévi rádió- és televízióbeszédében a tár­gyalások magasabb szintre való emelését javasolta. A megbeszélésekre azonban csak akkor kerülhet sor, ha Szöul részéről határozott lé­péseket tesznek a félszigeten kialakult feszültség csök­kentésére. G. Fehér Péter Ásatások Székelyföldön Hamu, sáros edénycserepek, rozsdás vasdarabok — ezek vol­tak az első leletek, amelyek a székelyföldi Csekefalván kutató régészeket az ásatások megkez­désére sarkallták, hogy végül nagymértékben gyarapítsák a középkori székely falvak életé­vel kapcsolatos ismereteket. A történet — mint Benkő Elek ré­gész beszámolójából kiderül — azzal kezdődött, hogy Csekefal- va határában, Székelykeresztúr közelében istállókat akartak épí­teni a hetvenes évek végén, s a talajmunkák során vermek, tűzhelyek maradványai bukkan­tak« elő. Nem volt sok remény arra, hogy középkori leletek, házmaradványok kerülnek elő, hiszen Hargitában eddig alig találtak ilyen emlékeket, a ha­gyományos középkori házaknak eddigi ismeretek szerint nyo­muk veszett. A boronaházak zö­me maradéktalanul eltűnt, sem­mi sem emlékeztethette az utó­kort a hajdanvolt falvakra. Az ásatások az előkerült sze­gényes leletek alapján 1981-ben mégis megindultak, főként lel­kes keresztúri diákok dolgoztak, s ma már mintegy 1000 négy­zetméter területet tártak fel. Az itt talált leletek a XII—XVII. század közötti időszakról szár­maznak. Az egykori Csekefalva használati tárgyainak tömege került elő. Sok száz összetört, de kiegészíthető edényt, gyűrű­ket, bronzvereteket, fém kés­nyeleket, pénzérméket, mázatlan kályhacsempéket, sarkantyút, zabolát találtak, sőt előkerült egy agyagpipa is, ami bizonyít­ja, hogy a Székelyföldön is ko­rán megbarátkoztak a török pöfékeléssel. Felfedeztek néhány XVI. századi üvegedényt, főként hasas, hosszú nyakú boros pa­lackot, s ez módosítja a régé­szek eddigi feltételezéseit arról, hogy az 1500-as években még nemigen terjedt el ezen a kör­nyéken az üveg. A leleteket többnyire a házhe­lyeket jelző gödrökben találták, ugyanis a házakat annak idején félig földbe ásták, s az elpusz­tult épületek helyén fennmarad­tak a gödrök. Ezekbe a mélye­désekbe később szemetet dob­tak, így lassan feltöltődött. A többnyire téglalap alakú gödrök alapján sikerült képet alkotni az itteni középkori épületek szerkezetéről, a háztípusokról. Kiderült, hogy az egy helyiség­ből álló épületeket a XVI. szá­zad környékén kezdtek felválta­ni a kétosztatú házak, s ebből az időből már egy pince ma­radványait is sikerült megtalál­ni. A leletek közt érdekes mó­don nem volt mezőgazdasági szerszám, egyetlen sarlómarad­vány leszámításával, az előke­rült használati tárgyak és szer­számok inkább arra utalnak, hogy a középkori Csekefalván állattartással foglalkoztak. A le­letek feldolgozása, lajstromozá­sa, részletes bemutatása még várat magára — egyelőre mú­zeumi raktárba kerültek. B. Walkó György Gondoskodás a mezőgazdasági dolgozókról Képek és tények Potehy községben a szövetkezet pénzén épült új üzemi kony­ha és étterem 800—1000 személyes Néhány éve Csehszlovákiában a mezőgazdasági és ipari dolgozók jövedelme lényegében kiegyenlítődött. De más té­ren is figyelemre méltó a gondoskodás. így például minden évben 248 000 ember, a szövetkezeti tagok 40 százaléka vesz részt megelőző orvosi vizsgálaton, s 24 ezer azoknak a száma, akik gyógyfürdői kezelésben ré­szesülnek. A mezőgazdasági szövetkezetek tagságának majd­nem a fele étkezik üzemi konyhán. Az ebéd ára igen ala­csony, a költségek egy részét a szövetkezet fedezi. Csehszlo­vákiában a mezőgazdasági szövetkezetek óvodáiban összesen 55 000 férőhellyel rendelkeznek, így a 3—6 éves gyerekek 95 százaléka kerül be ezekbe a gyermekintézményekbe. Az 1976 —1982 között a mezőgazdasági szövetkezetek 50 000 új lakást építettek. A falu óvodáját a szövetkezet a helyi tanáccsal közösen épí­tette (Fotó: CTK — MTI — KS) Immunológiai kutatások a geriátriában Az emberi immunrendszer az életkorral változik, a szervezet ellenállóképessége az öregedés során fokozato­san csökken. A geriátria — az öregkori betegségeket vizsgáló tudományág — szakembereit világszerte fog­lalkoztatja az időskori ellen­állóképesség növelhetőségé- nek kérdése. A belgrádi klinika geriát­riai osztályán jelenleg ilyen céllal próbálnak ki hormon- készítményeket. Ezek egyike a Timex—L., amelyet a bor­jú thymusából — csecsemő- mirigyéből — választottak ki. A gyógyszer Milan Pesic ju­goszláv kutató készítménye, aki ma az NSZK-ban dolgo­zik, de tagja volt annak a bostoni orvoscsoportnak is, amely elsőként fedezte fel a csecsemőmirigy szerepét az i mmunrendszerben. A készítmény közel egyévi használata meglepően ered­ményes volt. A páciensek felélénkültek, megerősödtek, javult a vérképük és a köz­érzetük. S ami még inkább számít: az ágyban fekvő be­tegek talpra álltak. Az ered­ményeket ismertették a Thymus-kutató Nemzetközi Egyesület kongresszusán is. A belgrádi Toriak Immu­nológiai Intézet is rendelke­zik egy hasonló készítmény­nyel. Neve: Timolip. Ezt a szert is állati csecsemőmi­rigyből különítették el. Tu­lajdonképpen régebbi erede­tű, mint a Timex—L., de ed­dig a klinikusok nem tanú­sítottak érdeklődést iránta. A Timex—L. sikeres 'kipró­bálása után azonban a Ti­molip iránt is megnőtt az érdeklődés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents