Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
o 1985. február 7., csütörtök Nincs felelős? Az, amit a Békés megyei Népújság január 22-i számában a békéscsabai Millenniumi-lakótelep 126 lakásos társasházáról olvastam, bizonyára nemcsak engem, hanem másokat is felháborított. Hogy lehet az, hogy egy vállalat ilyen munkát ad ki a kezéből, egy másik és egy harmadik pedig a nagy árat fizető és egy életre szinte minden anyagi erejüket feláldozó emberek rovására elfogadja azt? Erre a kérdésre próbálok választ keresni a Békés megyei Beruházási Vállalatnál (BÉMIBER-nél), amelynek a műszaki ellenőrei kezdettől fogva ott voltak a társasház építésénél. Az volt a feladatuk, hogy az építkezés folyamatában a technológiai előírások megtartását, a terv szerinti munkák minőségét, a határidők tartását kísérjék figyelemmel és követeljék is meg. Észrevételeiket az építési naplóba is kötelesek voltak bejegyezni. Mi történt ennél az építkezésnél? Miért vették át azt, ami rossz, sőt hasznavehetetlen? A kérdésre Hertelendy Lajos főmérnök így válaszol: — Sajnos, az építőipar ilyen szinten dolgozik. Nemcsak a Millenniumi-lakótelepen. Más helyeken is. Ma például öten reklamáltak levélben. — Hogyan történik egy épület átvétele? — A műszaki átvétellel kezdődik, melynél jelen vannak az OTP, a kivitelező vállalat, a BÉMIBER, a tanács és a különböző hatóságok képviselői. Ez alkalommal jegyzőkönyv készül a hiányosságokról, amelyeket meghatározott időn belül pótolni kell. Véglegesen az OTP veszi át a lakásokat a műszaki ellenőr és a kijelölt lakók jelenlétében. A hibák azonban nem mindig mutatkoznak meg. Ha például plusz 10 fok külső hőmérsékletnél tartják meg a próbafűtést, lehet, hogy télen, amikor mínusz 15 fok is lesz, a berendezés felmondja a szolgálatot. — A műszaki ellenőr az OTP és természetesen a lakó érdekeit is képviseli. Nem engedhető meg tehát, hogy a lakót, aki nem szakember és nem veszi észre mindjárt a hibákat, megkárosítsák. — Ha a kulcs átvételekor durva hiba van, minőségi levonásra kerül sor. De van más is. A kulcsátvételt követő egy év múlva tartják meg az úgynevezett garanciális bejárást, amikor a mutatkozó hibák újbóli kijavítására kötelezik az építővállalatot. — Mit tehet a lakó, ha egy éven belül mutatkoznak a hibák? — A BÉMIBER azonnal intézkedik, hogy a kivitelező vállalat javítsa ki azokat. Sajnos, a végrehajtást elég nehéz elérni. Előkészületek a kollektív vezetésre Az élelmiszeriparban 68 üzemben készülnek az új vezetési forma alkalmazására. E vállalatok munkája nagyobb részben idényjellegű, ezért mindenütt lehetőség szerint gyorsítják a szervezeti korszerűsítéssel kapcsolatos előkészületeket, hogy az első idei érésű nyersanyagok — zöldségek, gyümölcsök — feldolgozását, értékesítését már a vállalati tanácsok, közgyűlések kollektív irányításával végezhessék. Az ÉDOSZ folyamatosan figyelemmel kíséri az átállás előkészületeit, szakmai tanácsokkal, javaslatokkal látja el az üzemi kollektívákat, és segíti a kedvező tapasztalatok széles körű elterjesztését. A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése kapcsán a MÉM főként azokat a vállalatokat jelölte ki az új vezetési forma alkalmazására, amelyek zöme korábban tröszti keretek között tevékenykedett. Néhány éve azonban már önállóan gazdálkodnak, s kellő gyakorlattal megalapozták a további belső szervezeti korszerűsítést, a vállalati irányítás átalakításit. Az üzemi szakszervezeti bizottságok kezdeményezésére ezeknél a vállalatoknál most sorra szervezik a munkásgyűléseket, s megválasztják az előkészítő bizottságokat, amelyek a vállalati tanácsok személyi összetételéről is szavaznak. — És ha a lakó a késedelem miatt kisiparost hív? — A kivitelező vállalat a költséget megtéríti. Hasonlóan a garanciális javítást is, ha az OTP ahhoz hozzájárul. Ebben az esetben az OTP és a BÉMIBER műszaki ellenőre előzőleg kivizsgálja a körülményeket. — Mit tanácsol a lakóknak? — Ne vegyék át a kulcsot, amíg minőségi kifogás van, illetve, amíg lakhatatlan a lakás. Elvárható, hogy amiért igen nagy árat fizetnek, annak a minősége kifogástalan legyen. Dancsó Ferenc, a BÉMIBER műszaki osztályának a vezetője úgy vélekedik, hogy először a műszaki előírásokon kellene változtatni. Például a tervező a lakóépületek hőveszteség-számításánál csak mínusz 15 fok külső hőmérsékletet vehet figyelembe. Nem csoda tehát, ha mínusz 20 foknál a fél ország fázik. De az is különös, hogy az összes ajtót, ablakot egy országos vállalat gyártja és az olyan, amilyen. Ám a műszaki előírás szerint megfelelő. Csak éppen nem zárnak. — Mit javasol még, hogy ne forduljon elő hasonló eset, mint a Millenniumi-lakótelep 126 lakásos társasházánál? — Szerintem alapos változtatásokra van szükség. Elsősorban legyenek az építőiparban jó szakemberek, legyen szervezett, fegyelmezett a munka és nem hiányozhat a szakmák egymás iránti megbecsülése sem. Ennyi kezdetnek. Aztán majd lehet arról is beszélni, hogy ki, miért felelős. Aki pedig felelős, annak addig legyen anyagi és erkölcsi megbecsülése, ameddig azt megérdemli. Semmivel sem tovább. Fent és lent is! Pásztor Béla ÉDOSZ értékelése szerint ,az üzemi kollektívák mindenütt nagy felelősséggel, körültekintéssel döntenek a kiválasztottak személyéről. A tapasztalatok szerint a legtöbb helyen magas arányban kapnak bizalmat a közvetlen munkahelyi irányítók és a részleg-, illetve üzemvezetők. A kollektívák szintén gondos mérlegelés után választják a vezetésbe a közvetlen munkahelyektől távolabb, magasabb beosztásban dolgozó vállalati irányítókat. Az ágazatban elsőként a Debreceni Tartósítóipari Kombinátban január elején már át is vette az irányítást a 32 tagú vállalati tanács. Első tapasztalataikat a szak- szervezet bevonásával közreadják a társvállalatoknak, többek között a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalatnak, a nyíregyházi és a Dunakeszi Konzervgyárnak. 0 mezőgazdaság technikusai lesznek Békés megyeiek Karcagon Az 1984-ben elfogadott és megjelent felsőszintű rendelkezéseknek megfelelően a mezőgazdaság területén is megkezdték az ötéves technikusképzést. Az új képzési forma a kijelölt intézményekben 1984 szeptemberében levelező tagozaton indult, míg nappali tagozaton 1985 szeptemberében kezdődik az új rendszerű képzés. Növénytermesztő és növényvédő technikusképzés a mezőgazdaság területén jelenleg két középfokú képzési célú szakközépiskolában indult meg az országban, a Dunántúlon Tatán, a Dunán innen pedig Karcagon. Mindkét intézmény nagy múltú mezőgazdasági szakoktatási intézmény. Jelenleg a karcagi két ötödik osztályban Békés megyéből 17 tanuló (27,4 százalék) vesz részt, mely két megye között a második részvételi arányt jelenti, Hajdú-Bihar megye (30,6 százalék) után. Az új technikusképzés a mezőgazdaság jelenlegi fejlődési üteméhez és szintjéhez kíván igazodni. Nemcsak magasabb szintű általános műveltséget, hanem korszerűbb és alaposabb szakmai alapozást, elméleti és gyakorlati oktatást biztosít. A középfokú képzési célú szakközépiskolákban a negyedik év után érettségi vizsgát tesznek a tanulók, melynek birtokában nagyobb eséllyel jelentkezhetnek főiskolára vagy egyetemre, illetve, akik technikusok kívánnak lenni, beiratkoznak a technikusi osztályba. Aki olyan középfokú képzési célú szakközépiskolában érettségizett, ahol nincs ötödik osztály, azok a karcagi intézetbe jelentkezhetnek a technikus 5. évre, ahol a vidéki leányok és fiúk részére kollégiumi elhelyezést is biztosítanak. Az 5. évfolyam elvégzése után (technikusi) képesítő vizsgát tesznek. A növényvédő-növénytermesztő technikusok igen sokféle munkakört tölthetnek be a termelő üzemekben, illetve a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb munkahelyeken. A technikusképesítő vizsgát tett szakemberek később bármikor továbbtanulhatnak. A technikusképzőt választó tanulók a szakmai elmélet és gyakorlat mellett második idegen nyelvet is tanulnak — a karcagi intézményben francia vagy angol nyelvet választhatnak — az orosz nyelv mellett. Ezen túlmenően megismerkednek az automatikával, a számítógép használatával is. Ma már a legtöbb munkakör betöltéséhez gépjármű-vezetői jogosítvány is szükséges, ezért harmadik osztályos korban erre is lehetősége van a tanulónak. A megye dinamikusan fejlődő mezőgazdasága a továbbiakban is igényli a kvalifikáltabb technikusok utánpótlását, melyet az új rendszerű technikusképzés biztosít. Erős András Megkérdeztük Jut-e pénz a beruházásokra, gépbeszerzésre? Sorakoznak a gépek az AGROKER-telepen. Vajon mikor láthatjuk ezeket a gépeket a földeken? Fotó: Fazekas László Másfél esztendeje, 1983 októberében megyénk egyik aszály sújtotta szövetkezetének vezető szakembere így fakadt ki: — Miből tudunk majd új gépeket vásárolni jövőre, ma még nem tudom. A javítás is egyre többe kerül. Az alkatrészekért pedig sokszor be kell járni a fél országot. Igaz, van még némi tartalékunk, de ha jövőre is szárazság lesz, jól megnézhetjük magunkat. A történet folytatása ismert. Tavaly is sújtotta az aszály az említett térséget. Hogyan tudnak megfelelni a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a nagyobb követelményeknek? Sikerül-e szinten tartani a gépparkot? Mennyi pénz jut beruházásra, fejlesztésre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Szűkülő lehetőségek Farkas Miklós, a békéscsabai Május 1. Tsz elnöke a következőket mondja: — Termelőszövetkezetünk 150 százalékra teljesítette múlt évi tervét. Ennek ellenére fejlesztésre csak kevés pénz jut. Az idei tervben 8 és fél millióval számolunk. Ebből hárommillió forintot fordítunk gépvásárlásra, szintén hárommillióba kerül a folytatódó komplex melioráció, s a geotermikus energia hasznosítására másfél milliót költünk, míg a fennmaradó összeget egyéb beruházásokra használjuk fel. Sajnos, a tsz gépparkja elöregedett. A nullára leírt gépek aránya 25 százalék körüli. Ügy vélem, meg kellene találni a módját annak, hogy a forgalmazó vállalatok, a kereskedelem bérbe adhassa bizonyos időszakokra a meglevő gépeket. Mert mi a helyzet ma? Az AGROKER- telepeken állnak a nagy értékű gépek. Az hogy nincsenek kihasználva, valameny- nyiünknek sokba kerül. Ügy vélem, Békés megyében a megnövekedett gabonatermő terület és az agrárágazat eddigi eredményei megérdemelnék azt, hogy bővíthes- sük a gépparkot. Közösen, mielőbb megnyugtató megoldást kellene találni. A gyulavári Lenin Tsz- ben sok nehézséggel kellett megbirkózni a tagságnak az elmúlt években. így aztán érthető, hogy Püspöki György, a közös gazdaság elnöke igencsak gondterhelt. — Nálunk az eszközök jó része elhasználódott. Igen magas a nullára leírt gépek aránya. Fejlesztési lehetőségeink szűkösek. A javítási költségek évről évre emelkednek. Mondok egy példát. A John Deere szecskázónkra tavaly 700 ezret költöttünk. Némiképp enyhít a gondokon, hogy beléptünk azIGP- be. Jó dolognak tartom, hogy a TSZKER fizetési kedvezményt ad az üzemeknek. Az alkatrészfronton is tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Az alkatrész szabadáras termék, hozzájutni rendkívül nehéz dolog. Ha több fejlesztési forrásunk lenne, csak új gépeket vásárolnánk. A javítás rendkívül sokba kerül. Fejlesztésre az idén az elképzelések szerint 8 és fél millió jut. Ebből az összegből a gázprogram megvalósítására kétmilliót fordítunk. A többit gépekre költjük. Több célú gépek kellenének A telekgerendási Vörös Csillag Tsz megyénk köiös gazdaságai közül az átlagosnál jobb helyzetben van. Kelle Mihály elnök határozottan leszögezi: — A legfontosabbnak azt tartanám, hogy a jövőben a hazai gépipar nőjön fel a nemzetközi követelményekhez. Több célú gépekre lenne szükség. A tőkés importból származó alapgépekre különböző adaptereket lehet felszerelni. Jó lenne, ha a hazai gyártók is hasonló berendezéseket állítanának elő. Mi a fejlesztési lehetőségeink jó részét gépbeszerzésre fordítjuk. Tavaly nyolcmillió forint állt rendelkezésre, az idén kevesebb, mintegy 6,2 milliót költhe- tünk beruházásra. Jelenleg 11 MTZ-nk nullára leírt, és a tehergépkocsik egy része is az. Ezeknek az üzemeltetése nem olcsó mulatság, de a kényszer rávisz bennünket. Nem könnyű az alkatrészbeszerzés sem. Gyakran éri az a vád a mezőgazdaságot, hogy drágán termel. Mindez az összehasonlításokat vizsgálva igaz. De kérdezem én, ha a termelési költségek 70 százaléka ipari eredetű és ezeknek a termékeknek az ára évről évre emelkedik, akkor mit lehet csinálni. A nagyüzemekben a hozamok egyre nagyobbak, ám a többlettermés nem fedezi a növekvő költségeket. Ügy vélem, a megye jó néhány üzemében már az egyszerű újratermelést is veszélyeztetik a fent említett gondok. Csökken a tsz-ek beruházási kerete Csukás Gyula, a TESZÖV titkárhelyettese kimutatásokat tesz az asztalra. — Míg 1981-ben a megye szövetkezetei 1,8 milliárd forintot fordítottak beruházásra, 1983-ban csak 1,49 milliárdot. A múlt évről végleges adatunk még nincs, de az előzetes tervekben csak 1,11 milliárd forint szerepel. Csökkent a gépbeszerzésre fordított összeg. Míg ’81-ben 855 millió, ’84-ben már csak 485 milliót használtak fel az üzemek erre a célra. Még hozzáteszem: időközben a gépárak is nőttek. A nullára leírt gépek aránya 1983-bari '28 és fél százalék volt megyénkben. Lassan már katasztrofálissá kezd válni a helyzet. Hogy mi lehet a megoldás? A megyében a csúcs- időszakokban elég gyakori a gépátcsoportosítás. Évente mintegy 100—120 kombájnt adnak át egymásnak az üzemek. Néhány gazdaság rákényszerül a bérgépek használatára. Nyolc tsz a KITE- től bérel öt évre gépeket és a bérleti díj az ötödik év végére eléri a gép beszerzési árának 170 százalékát. (!?) Hasonló a helyzet az IKR- rel is. Már két alkalommal kezdeményeztük, hogy nyaranta az AGROKER adjon bérbe kombájnokat a tsz- eknek. Azt a választ kaptuk: mindezt a jelenlegi pénzügyi szabályozások nem teszik lehetővé. A másik megoldás a külső forrás, azaz elsősorban a hitel lehetne. A téeszek a 14 százalékos kamatot magasnak tartják. A közelmúltban felterjesztéssel fordultunk a MÉM- hez, hogy az aszály sújtotta üzemeket részesítsék egyszeri fejlesztési támogatásban. Enyhíthet a gondokon az is, hogy a 19 aranykorona értékű földeken gazdálkodókra is kiterjesztették az állami támogatást. Meggyőződésem, változást csak az hozna, ha a tsz-ek elérnék az idén a másfél milliárdos nyereséget. Hozzáteszem, ’84-ben még az egymilliárdot sem tudták teljesíteni. A témát napirenden tartjuk, a jövőben a szövetség elnöksége is megvitatja a fentieket. * * * A mezőgazdasági szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy a mostani szabályozók mellett a nehezedő feltételek közepette, az egyre inkább műszakilag leromlott gépállománnyal nehezen tarthatók fent még a jelenlegi eredmények is. Az előrelépés azonban megkívánja, hogy ne feledkezzünk meg arról sem: a nagyüzemekben nem mindig kezelik úgy a gépeket a traktorosok, a szerelők, ahogyan kívánatos lenne. A dolgozókban erősíteni kell a tulajdonosi szemléletet, a vezetőkben pedig még inkább tudatosulnia kell annak: takarékosabban, ésszerűbben kell bánni a meglevő eszközeikkel. Verasztó Lajos
