Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS B MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. FEBRUÁR 27., SZERDA Ára: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM Megyei tanácsülés — tárt ajtókkal Békés megye Tanácsa február 26-án, tegnap — Gyula­vári Pál megyei tanácselnök vezetésével — Békéscsabán ülést tartott. Az elnökségben ott volt többek között Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Szikszai Fe­renc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára, Szálkái Tóth István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökhelyettese, Kovács Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának munkatársa. A napirendek a következők voltak: — beszámoló Békés megye Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának munkájáról, különös tekintettel a Tanácsi Koor­dinációs Bizottság állásfoglalására — a tanács és bizottságai 1985. évi munkaterve — beszámoló a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság mun­kájáról, az idei ellenőrzési program jóváhagyása — bejelentések, interpellációk. Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését mára, február 27-re összehívták. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bizottságnak, hogy vitassa meg a kongresszusi előkészítő munkáról szóló jelentést. Tegnap Békéscsabán a megyei tanácsnál Vámos László, a művelődésügyi osztály vezetője és dr. Tóth Bgláné, a megyei pártbizottság munkatársa fogadta Ivanov Anatolijt, a pen- zai Lunacsarszkij Drámai Színház főrendezőjét, aki február 20-tól 28-ig tartózkodik megyénkben. Ősszel visszatér, mert a Jókai Színházban orosz klasszikus darabot állít színre, melynek díszleteit a penzai színház díszlettervezője, Kur- csepko Larisza készíti Fotó: Fazekas László R környezetvédelem fejlesztése A mostani tanácsülés több vonatkozásban is eltért a szokásostól. Már maga a helyszín — az úttörő és ifjú­sági ház — arra engedett kö­vetkeztetni, hogy a megszo­kottnál jóval többen lesz­nek. Ez így is volt, a ko­rábbi 140—150 helyett csak­nem 350-en vettek részt a testületi ülésen, miután a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a témák köz­érdekűségére való tekintet­tel nagyobb nyilvánosságot kapjon a tanácsülés. A ta­nácstagok mellett ott voltak a megyei pártbizottság tit­kárai, a megyei tanács tiszt­ségviselői, a városi, községi párt-, állami, társadalmi szervek képviselői, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai, s érkeztek a telepü­lésekről olyanok is, akiket érdekelt, milyen is egy me­gyei tanácsülés. Nos, nem csalódtak, egy mozgalmas, színvonalas testületi munka élményével térhettek haza. Az első napirend keretéi­ben Gyulavári Pál megyei tanácselnök számolt be a végrehajtó bizottság munká­járól, különös tekintettel a Tanácsi Koordinációs Bizott­ság állásfoglalására. Mint is­meretes, a múlt év decembe­rében szerepelt a végrehaj­tó bizottság a TKB előtt. A főhatóságok ott jelenlevő képviselői egyöntetűen reá­lisnak, kritikusnak és ön­kritikusnak minősítették a beszámolót. Megállapították, hogy a végrehajtó bizottság működése megfelel a tanács- törvényben foglaltaknak, ér­vényre juttatta a központi döntéseket, rugalmasan iga­zodott a megyei sajátossá­gokhoz. A tanács testületi munkájának színvonala ja­vult, demokratizmusa erősö­dött, képviseleti tevékenysé­ge fejlődött. Az állásfoglalás egyben megfogalmazta azo­kat a feladatokat, amelyek a munka továbbfejlesztéséhez szükségesek. A bizottság elé készült be­számoló átfogó értékelést adott a gazdasági munkáról, a terület ellátottságának helyzetéről. A bizottság meg­erősítette a. Minisztertanács 1980-ban hozott megállapítá­sát: a megye lépéshátrányát önerőből pótolni nem tudja, továbbra is szükséges, hogy az érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szer­vek segítsék a megyei ta­nács végrehajtó bizottságát a minisztertanácsi határozat megvalósításában. Mint arról már korábban lapunkban is szóltunk, különösen három terület — az oktatás, az egészségügy és az ivóvíz- ellátás — gondjainak megol­dása sürgető. Mint a me­gyei tanács elnöke hangsú­lyozta, történelmi felelőssé­günk a sok évtizedes hátrány felszámolása. A vitában elsőként dr. Barkóczi István (Füzesgyar­mat) kért szót, s két figye­lemre méltó adatot mondott. Az egyik, hogy 25 év alatt 2 ezerrel csökkent a falu la­kossága, a másik, hogy az iskolákban minden negyedik órát képesítés nélküli peda­gógus tart. Hiába a lakás, nem jönnek a faluba a pe­dagógusok és más szakembe­rek. Ennek okát a szolgálta­tás, az infrastruktúra ala­csony színvonalában látja. Mint mondotta, ez — ha az arányok más helyeken vál­toznak is — nemcsak füzes­gyarmati probléma. Szilágyi Menyhért (Csorvás) a köz- igazgatás átszervezésének ta­pasztalatairól szólt. Csorvás közvetlen megyei irányítás alá tartozik, itt már megva­lósult az egyszerűbb, kor­szerűbb kétlépcsős igazgatás. A továbbiakban hasznosnak, szükségesnek ítélte a me­gyei tanács vb. által kiírt különféle pályázatokat, köz­tük a telekellátás javítására és az energia racionalizálá­sára vonatkozókat. Dorogi Ferencné (Körösladány) az oktatás helyi tárgyi feltéte­leiről szólva elmondta, hogy 100—150 éves épületekben folyik a tanítás. Nem fiatal a közműhálózat sem, a szá­zadfordulón épült csatornák a mai igényeknek nem felel­nek meg. Jenei Bálint (Gyo- maendrőd) meghívottként kapott szót a tanácsülésen. Bevezetőben a tanácsi mun­kában tapasztalható nyíltsá­got, őszinteséget méltatta. Ezután a település ivóvíz­gondjairól beszélt, elmondta, hogy 25 éve épül a vízmű, eddig 100 millió forintba ke­rült, de se elég, se jó ivóvíz nincs. Takács Lajos (Gyula) szintén az ivóvízellátásról szólt, és javasolta, hogy — a bejelentések között szerep­lő vízellátás-fejlesztési rend­szerben foglaltakkal ellen­tétben — Gyulát sorolják előbbre és 1988-ig kapcsol­ják be a regionális rendszer­be. A gyógyhely cím külö­nösen indokolja a jó ivóvi­zet. Dr. Sajti Imre (Békés­csaba) a közigazgatás ered­ményeinek elismerése mel­lett a még tapasztalható bü­rokratikus ügyintézés ellen emelte fel szavát. Fehér Miklós (Békéscsaba) azt hangsúlyozta, hogy a nehe­zebb feltételek mellett is (Folytatás a 3. oldalon) Napirenden a fogyasztási szövetkezetek irányítása A fogyasztási szövetkeze­tek irányításának fejlesEté- séről volt szó a SZÖVOSZ elnökségének keddi ülésén. A tanácskozáson elhang­zott : a korszerűsítések nyo­mán az ÁFÉSZ-ek kiskeres­kedelmi egységeinek 12, a vendéglátóhelyek 50 száza­lékánál tértek eddig át a szerződéses rendszerre, amely így összesen 6000 üzletet érint. A tapasztalatok igen kedvezőek. Ezekben az egy­ségekben az érdekeltség fo­kozódása nyomán általában javult a kiszolgálás színvo­nala, gazdagabb az árukíná­lat, jobb az ellátás, s az üz­letek gazdálkodása is jöve­delmezőbb mint korábban. Éppen ezért az idén újabb boltokat igyekeznek bevon­ni a szerződéses üzemeltetés­be. Bővíteni kívánják a jöve­delemérdekeltségben mű­ködő kereskedelmi egységek körét isi E rendszerben a költségek csökkentésére, a forgalom növelésére ösztön­zik az egységek vezetőit. Ta­valy már 750 üzlet működött jövedelemérdekeltség alap­ján, s az idén újabb 200— 300 nagyobb forgalmú kiske­reskedelmi egység, ABC-üz- let, szakáruház térhet át er­re a korszerű gazdálkodási formára, s ennek nyomán várhatóan tovább emelke­dik a, szövetkezeti kereske­delem színvonala. Hát, amit mi telefonon ke­resztül kaptunk! Először is megtudtuk: a Népújság te­het a sorbanállásról. Megír­tuk ugyanis qz emlékezetes február 4-i cikkünket a bé­késcsabai TÜZÉP-telepen tapasztalható állapotokról, és így véget kellett vetni annak a — vezető szerint — „jól bevált” rendszernek, hogy a fuvarosok „intézték” a szén­elosztást. Pedig — a „jól be­vált” módszer érdekében — Opauszkj Mihály még felet­tesei utasítását is figyelmen kívül hagyta, mégpedig azt. hogy senki sem kaphat 5 mázsánál többet, és először a lakosságot kell kiszolgálni, fuvarost csak akkor, ha ma­gánvásárló már nem áll a pénztárnál. Amíg így volt, volt is „rend”, minek szólt közbe az újság? Kedden a Parlamentben ülést tartott az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Tanács, hogy megvi­tassa a környezetvédelem VII. ötéves: tervi fejlesztési koncepcióját. Az eddig elért eredmé­nyeket összegezve" a testület megállapította, hogy az erő­feszítéseknek köszönhetően több területen sikerült meg­fékezni a környezet minősé­gének romlását. A szigorú rendeletek hatásaként mér­séklődött a termőterület csök­kenésének üteme, s felgyor­sult a kihasználatlan mező- gazdasági területek újrahasz­nosítása. A vizek védelmé­ben is születtek eredmények. A környezetvédelmi tervek azonban mindezek ellenére nem teljesültek kellőkép­pen: a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése az esetek többségében nem éri el a tervezett mértéket. A megelőzés helyett még mindig az utólagos beavat­kozás a jellemző — a rá­No, de nincs minden vesz­ve, van azért megoldás — mondja a TÜZÉP vezetője. — Véget lehet vetni a tortú­rának, csak a Népújság írja le: a lap tehet az éjszakai sorbanállásról! Nem vagyok TÜZÉP-es szakember, de azért gyanús volt, hogy a dolog talán nem ilyen egyszerű. Érdeklődtünk néhány helyen, hogy miként csinálják, de mindenki vala­mi más módszert mondott, mint a kinyomtatott „önkri­tika”. Persze, ha biztosak lennénk benne, hogy éz segít a szénhiányon, mi igazunk ellenére is elismernénk „té­vedésünket”, de a beszélge­tés során végig úgy tűnt: ránk akarják kenni az egé­szet, és mintha mestersége­sen is fokoznák az egyéb­ként is meglevő gondokat. fordítások ilyenkor rendsze­rint mór lényegesen maga­sabbak, mint a megelőzés költségei —, a gazdaságpoli­tikai döntésekben nem ér­vényesülnek megfelelően a környezetvédelmi szempon­tok. A VII. ötéves tervidőszak­ban a környezetminőség meg­őrzésére csak akkwr számít­hatunk — állapította meg a tanács —, ha a környezet- szennyezés megelőzése a tár­sadalmi-gazdasági élet min­den területén előtérbe kerül, és általánossá válik. A tanács kijelölte azokat a földrajzi régiókat is, ame­lyek védelmével- kiemelten kell foglalkozni az elkövetke­ző években. Ezek közé tarto­zik a Balato.n; a fővárosi agglomeráció; Tata, Tatabá­nya, Oroszlány és a Duna menti ipari sáv; a közép-du­nántúli iparvidék; Pécs, Komló, Nagyharsány, Bere- mend, Mohács térsége; a Sa­jó völgye és a Velencei-tó. Felhívtuk tehát telefonon Búza Endrét, az Alföldi TÜ­ZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét is. Elis­merte: amit leírtunk, igaz volt. Súlyosan hibás, vissza­élésekre alkalmat adó volt a régebbi békéscsabai gyakor­lat! De hát, ami volt, volt, a nagyobb baj az, hogy a mostani sem’jó! Az igazga­tóhelyettes szerint úgy kell elosztani a rendelkezésre álló készletet, hogy minden sorbanállónak jusson, legfel­jebb nem öt mázsát kap mindenki, hanem keveseb­bet. Ezt egyébként minden TÜZÉP-vezetővel közölték, és az utasítás megtartására haladéktalanul újra utasít­ják a békéscsabaiakat. Ko­moly javulást az ellátásban az igazgatóhelyettes sem tud ígérni, de azt igen: szigorú­an megköveteli, hogy a ren­delkezésre álló készleteket igazságosan osszák el. Ki tehet ezek után az éj­szakai sorbanállásokról? Nem hisszük, hogy valakire rá lehetne mutatni, hogy ő az, hiszen az okok — az el­húzódó hideg tél. a tervétől elmaradt bányászat, a csök­kenő importlehetőségek — összetettek. Azt sem hisszük, hogy amíg kevés a szén, tel­jesen megszüntethető a sor- banállás. Azt viszont elvár­nánk a békéscsabai TÜZÉP- vezetéstől, hogy legalább próbáljon megoldást keres­ni a feszültségek enyhítésé­re. Mert másra mutogatni, és a Népújságot felelőssé tenni a gondokért, az nem más, mint felelőtlen dema­gógia. Lónyai László A tanácsülés résztvevőinek egy csoportja Fotó: Fazekas László Mi tehetünk mindenről? Két telefon — szénügyben Hogy milyen érzés lehet mínusz 10 fok alatti hideg­ben egész éjszaka sorban állni szénért, azt nyilván az is el tudja képzelni, aki még sohasem próbálta. Az elhú­zódó nagy hideg, a bányászat gondjai és az energia- import problémái miatt kevesebb a szén, és azt minden­ki megérti, hogy ha valamiből nincs elég, akkor azt el kell osztani a lehető legigazságosabban. Ilyen esetekben gyakran elkerülhetetlen a sorbanállás. A baj csak az, hogy Békéscsabán jó néhányan vannak, akiknek egymás után többször is részük van az éjsza­kai fagyoskodás „élvezetében”, mert mire rájuk kerül a sor, nekik már nem jut szén. Próbáltunk valamit segí­teni azzal, hogy fölhívtuk a békéscsabai TÜZÉP veze­tőjét, Opauszki Mihályt, és megkérdeztük: nem lehet­ne-e valahogy másként, emberségesebben intézni a szén­elosztást?

Next

/
Thumbnails
Contents