Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. február 23., szombat NAGYVILÁG A barátság egyeteme A Szovjetunió igazán . nem szűkölködik nagy nemzetközi hírű, gaz­dag hagyományokkal rendel­kező felsőfokú oktatási in­tézményekben. Mégis a leg­fiatalabb, a mindössze hu­szonöt éve alapított, (Patrice Lumumba nevét viselő) Né­pek Barátsága Egyetem az, amelyet talán a legjobban ismernek, a világ országai­nak többségében leginkább számon tartanak. A szovjet egyetemeken és főiskolákon jelenleg mintegy százezer külföldi diák tanul a világ 149 országából. A moszkvai Népek Barátsága Egyetem kiemelkedő jelentő­ségét az adja, hogy ez az egyetlen olyan intézmény, ahol a külföldi diákokat ki­mondottan az ő számukra ki­dolgozott, anyaországuk adottságait és fejlődésének igényeit figyelembe vevő, „testre szabott” tanulmányi programok alapján oktatják. A Patrice Lumumba egyete­met éppen azzal a szándék­kal hozta létre negyed szá­zaddal ezelőtt több szovjet társadalmi szervezet, köztük a Szovjet Afro-ázsiai Szoli­daritási Bizottság, a Baráti Társaságok Szövetsége, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa, hogy a har­madik világ fejlődő országai számára képezzenek alapos elméleti felkészültségű, de legalább ilyen mértékben jól hasznosítható gyakorlati is­meretekkel is ellátott szakem­bereket. Olyanokat, akik tisz­tában vannak a szakterüle­tükhöz kapcsolódó tudo­mányágak legújabb eredmé­nyeivel, de más egyetemeken végzett társaikhoz képest több, a napi gyakorlati mun­kában jól hasznosítható, az elmaradott ipari és mező- gazdasági fejlődő országok sajátos körülményei között eredményesen alkalmazható gyakorlati ismerettel is ren­delkeznek. Jelenleg a világ 107 orszá­gából érkezett hat és fél ezer diák igyekszik elsajátítani ezt a tudást a Moszkva dél­keleti részén felépült, sok korszerű épületével külön kis városnegyedet alkotó egye­temen. A más intézmények­ben tanuló külföldi társaik­tól eltérően ők nem állam­közi megállapodások alapján érkeztek a Szovjetunióba. Döntő többségükben szegény családok gyermekei, akiket hazájuk társadalmi szerve­zeteinek ajánlása alapján is­koláztak be. Választott sza­kuknak megfelelően öt, hat, vagy hét évig tartó tanul­mányaikat az előkészítő fa­kultáson kezdik, ahol egy év alatt nemcsak az oktatásban használt orosz nyelvet sajá­títják el, hanem az egyetem oktatóinak segítségével pó­tolják a képzettségükben meglevő hiányosságokat is. Az egyetemi évek elteltével közgazdászok, jogászok, or­vosok, mezőgazdászok, gé­pész-, illetve építészmérnö­kök, geológusok, történészek, filológusok lesznek belőlük. A Lumumba egyetemen sokkal több a gyakorlati fog­lalkozások száma, mint más felsőoktatási intézmények­ben. Termelési gyakorlatra a diákok a Szovjetunió déli köztársaságaiba utaznak, amelyek adottságai a legin­kább hasonlítanak többségük hazájának természeti 'körül­ményeire. Az egyetemnek csak olyan tanárai vannak, akik hosszú éveken át dol­goztak egy vagy több fejlő­dő országban, jól ismerik azok helyzetét, s így a gaz­dasági és társadalmi fejlődé­sük támasztotta igényeket is. A Lumumba Egyetem vég­zősei nagyon széles 'körű is­meretekkel rendelkező em­berek. Mivel nem számíthat­nak arra, hogy szakismere-. teiket hazájukba visszatérve egy magas szervezettségi szinten jól működő népgaz­dasági szervezethez csatla­kozva hasznosíthatják, felké­szítik őket arra, hogy szak­tudásukat másoknak is to­vábbadják. A mérnökök és a geológusok alaposan megta­nulják a fémmegmunkáló gé­pek s az ásványkincsek 'ku­tatásában használt fúróbe­rendezések kezelését, s elsa­játíttatják velük a termelés- szervezés ismereteit is. A fi­zikusok, vegyészek, matema­tikusok. történészek, filoló­gusok kivétel nélkül pedagó­giai képesítést is szereznek. a z alapítás óta eltelt huszonöt év tapaszta­latai igazolták ezek­nek az oktatási elveknek a helyességét. A Lumumba Egyetem eddig húsz végzős évfolyamot bocsátott ki. Fazekas László Francia kommunisták Leszámolás az illúziókkal szédet alkalmazták, s a le­zárást nem kizárással kap­csolták egybe: hárman az újítók közül tagjai maradtak a Központi Bizottságnak is. Hogy minél többen fejthes­sék ki véleményüket az FKP XXV. kongresszusán, a kül­földi vendégek írásban ad­ták át az otthonról hozott üdvözletét, és csak néhányan kaptak szót a Balard-csar- nokban rendezett szolidaritá­si esten. Egyébként az FKP vezetése is ezt a fórumot választotta külpolitikai kon­cepciójának kifejtésére. En­nek során Georges Mar­chais több fontos témát érintett. Szólt arról, hogy társadalmi modelljüket egyetlen más társadalom sem inspirálja, de ők sem kívánják másra kényszeríte- ni a francia típusú szocia­lizmust. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a francia kommunisták viszonya a testvérpártokkal egymás köl­csönös tiszteletben tartásán, a függetlenségen, a be nem avatkozáson, a különbségek elismerésén, illetve a szigo­rúan vett egyenlőségen ala­pul. Végül a közös harc leg­főbb tennivalójaként jelölte meg a békéért, a lefegyver­zésért vívott harcot, továbbá az új gazdasági világrend megteremtésének szüksé­gességét, illetve az emberi jogok érvényesítését a vi­lágban. Új stratégia Ha a történészek évtize­dek múlva minősíteni pró­bálják az FKP XXV. kong­resszusát, minden bizony­nyal úgy értékelik majd, mint ami hangsúlyozottan belpolitikai vonatkozású volt, és: alapvetően arra irá­nyult, hogy lezárja az egysé­ges baloldal évtizedes illú­ziójának korszakát. Bár a szakítás jó fél évvel ezelőtt — amikor a kommunista mi­niszterek kiváltak a kor­mányból — megtörtént, de a döntés széles körű elfogad­tatása, a következtetések le­vonása, és. az új stratégia meghatározása a mostani kongresszusig váratott ma­gára. A Központi Bizottság be­számolója ezúttal már azt az egyértelmű álláspontot szögezte le, hogy illúziókat kergettek, amikor a párt stratégiai alapelvévé tették a közös választási program ki­dolgozását, majd pedig a közös kormányprogram meg­valósítását. A kormányzat a kommunista miniszterek ja­vaslatait figyelmen kívül hagyta, a valódi gondokra szociáldemokrata típusú po­litikával reagált. Mindebből logikusan következett: a múlt év nyarán lezajlott Európa-parlamenti választá­sok kudarca. A szavazatok látványos csökkenése jelez­te a nép csalódását a balol­dal egységesi fellépésében. Georges Marchais megálla­pításához önkritikusan hoz­zátette: a Francia Kommu­nista Pártot is felelősség ter­heli, mert a szocializmus francia programjának ki­dolgozása helyett, ami mos­tantól stratégiájuk alapja, a népfrontpolitika helyességé­ben hittek. Az új stratégia egyik fon­tos eleme a népi többség kialakításának elképzelése. A főtitkár azt mondta: tisz­tában van azzal, hogy az el­képzelés merésznek látszik. De lényegében arról van szó, hogy ebben a tömörülésben mindazok részt vesznek, vagy részt vehetnek, akik a kor­mánypolitika áldozatainak tekinthetik magukat. A vál­ság és a munkanélküliség a társadalom legkülönbözőbb rétegeit sújtja, és ebből a sokszínű-sokfajtájú tömeg­ből alakítható ki-az a népi többség, amely él a tudo­mány és a technika eszkö­zeivel, ési a nép érdekében fejti ki tevékenységét. Cél: a belső egység Az a párton belüli csoport, amelyet a francia lapok ál­talában újítóként szoktak emlegetni, elsősorban e két kérdésben, tehát a szocialis­ta párthoz való viszony, il­letve a régi többség jelsza­vának elfogadásában vall külön álláspontot. A csoport első nyilvános szembefor­dulása a vezetéssel azon a központi bizottsági ülésen történt, még a múlt év vé­gén, amikor megvitatták a pártkongresszus elé terjesz­tendő határozati javaslatot. Hatan tartózkodtak a sza­vazástól. Az ő hatásuk kö­vetkeztében három megyei pártértekezlet nem szavazta meg az említett határozati javaslatot. Ez a csoport azt is kérdésessé tette, hogy a demokratikus centralizmus élő és ható módszer a párt­vezetésben. Végül ezúttal is felvetették az FKP és a szo­cialista országok viszonyát. Konkrét tennivalók Végül szeretnék számot adni arról, hogy az új stra­tégia megfogalmazásával párhuzamosan milyen konk­rét tennivalókat jelöltek ki. A legfontosabb: az erőfor­rások sokoldalú mozgósítá­sával új munkahelyek te­remtése, vagyis a növekvő munkanélküliség elleni harc. Nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni a társadalmi igaz­ságosságra, s nagyobb szoli­A záróülés, középen Marchais A küldöttek azonnal és ke­ményen reagáltak. Lényegé­ben két délelőtt folyt a vita az újítók nézetei körül, és ennek is az volt a célja, hogy így akartak az ellenvélemé­nyek mélyére hatolni, elérni azt, hogy a párton belüli vi­ta lezáródjon, méghozzá egy­értelműen, az új stratégia megfogalmazásának meg­felelően. Ha a leszámolás a nép­front politikai illúziójával tekinthető a XXV. kongresz- szus első jellemvonásának, a második annak igénye, hogy a válság körülményei között fokozottan szükséges belső egységet megteremtsék. S ez utóbbi sikere érdekében eszközként a vitát, a párbe­főtitkár (Fotó: AP — MTI — KS> daritást kívánnak tanúsítani a válság által fokozottan érintett rétegek iránt. Szük­ség van bizonyos intézmé­nyek reformjára is. Az el­nöki hatalom rovására nagyobb felelősséget kell ad­ni a kormánynak és parla­mentnek. „A harc nem lesz könnyű, de tétjei fontosak és döntő­ek, s most azzal a bizo­nyossággal zárjuk a munkát, hogy a helyzetnek megfelelő politikát sikerült kialakíta­nunk” — mondta az ötnapos kongresszuson zárszavában Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt újjává­lasztott főtitkára. Ónody György Mi okozta a spanyol tömegmérgezést? Még mindig titok Egy madridi klinikán meghalt a 12 éves Nuria Ci- doncha, az 1981 májusában kezdődött titokzatos spanyol- országi tömegmérgezés egyik áldozata. Három és fél év alatt 352 személy vesztette ily módon életét, húszezer fölött van a megbetegedet­tek száma. Sokuk sorsa még ma is bizonytalan. NÉGYSZÁZ KUTATÓ Eddig még nem sikerült kideríteni, hogy tulajdon­képpen -mi okozta a mérge­zést. S miután nem ismerik a kórokozót, nem tudnak ha­tékony gyógyszert sem adni a betegeknek. Négyszáz spa­nyol kutató igyekszik fényt deríteni az ügyre, eddig minden eredmény nélkül. Madridban a múlt nyáron egy orvosi kongresszuson megállapították, hogy a toxikus szindrómának elne­vezett betegséghez hasonló­val eddig még nem találko­zott az orvostudomány. Elébb arra gyanakodtak, hogy vegyi anyagokkal vagy szennyvízzel mérgezett eper, paradicsom, vagy saláta okozta a bajt. A következ­mény: senki nem akart töb­bé főzeléket és gyümölcsöt enni. Majd egy, a tyúkok, macskák és kutyák között terjedő vírusra gyanakod­tak, mire Madridban és Ökasztíliában, ahol a leg­több megbetegedés fordult elő, tömegesen irtották a háziállatokat. AMERIKAI VEGYI FEGYVER Később elterjedt, hogy a vírus, amely elsőként a tü­dőt támadja meg, a Madrid közelében fekvő Torrejon amerikai támaszpont titkos vegyifegyver-raktárából szár­mazik. A spanyol hatóságok tagadták bármiféle vírus lé­tezését, ezért járványkorlá­tozásokat sem rendeltek el. Több mint egy hónapja terjedt már a vész, 6400-ra emelkedett a betegek száma, amikor arra a megállapítás­ra jutottak, hogy valószínű­leg hamisított repceolaj a kórokozó. A spanyol mező- gazdasági minisztérium nem sokkal korábban arra biz­tatta a gazdákat, növeljék a repcetermelést, hogy meg­törjék az Egyesült Államok­ból származó szójaolaj mo­nopóliumát. A tömegmérge­zés óta a spanyolok hallani sem akarnak a repceolajról, s az ország változatlanul ki­szolgáltatottja az amerikai szójának. A mezőgazdasági miniszter így kesergett: „A megmérgezett emberek drá­májához most mezőgazdasá­gunk drámája csatlakozik.” PANCSOLT OLAJ? Valószínűnek látszik, hogy a dráma mögött a gátlásta­lan olajkereskedők manipu­lációja áll. Az ipari célra anilinnal élvezhetetlenné tett repceolajat vegyileg mosták, és mint tiszta olíva­olajat feketén hozták forga­lomba. E feltevés ellen szól azonban, hogy a hamisított olajat fogyasztók közül nem mindenki betegedett meg. Más oldalról pedig olyanok­nál, akik diétájuk miatt olajat egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiség­ben fogyasztottak, hasonló mérgezési tünetek jelentkez­tek. Még furcsább, hogy az állatkísérletek semmiféle bi­zonyítékkal nem szolgáltak. A pancsolt olajjal etetett patkányoknak például sem­mi bajuk nem lett, sőt — híztak az olajtól. A hatóságok annak idején elrendelték a gyanús olajak azonnali begyűjtését. Nem különítették azonban el a betegek háztartásából szár­mazó olajat, hanem a be­gyűjtött több mint három­millió litert egybeöntötték, így a vizsgálat eredményte­len maradt. FERTŐZÉS? A közvélemény és az ér­dekeltek egyre türelmetle­nebbek. Tudósok serege ku­tatja azóta is a valódi okot, miközben olyan hírek ter­jednek, hogy nem is az olaj volt az ok, hanem a fertő­zés egy nyugatnémet vegyi konszern spanyolországi te­lepéről származik. A sevil­lai egyetem igazságügyi or­vosi intézetének vezetője nyilatkozott így a „Cambio 16” című lapnak. Később nyilatkozatát módosította, azt állította, hogy ő nem nevezett meg sem céget, sem terméket... A mérge­zés fertőzéses eredetét az Egészségügyi Világszervezet sem zárta ki, de később ezt a feltevést mégis elejtették. Pedig ebben reményked­nek azok az olajkereskedők, akik több mint három éve vizsgálati fogságban ülnek. Ha ugyanis a vizsgálat meg­állapítaná, hogy az általuk hamisított olaj mérgezett meg tízezreket, a legmaga­sabb büntetésre számíthat­nak, s emellett milliárdos nagyságú kártérítésre is kö­telezik őket. Ha kiderülne, hogy mégsem az olaj volt a bűnös, a kereskedőket min­den valószínűség szerint szabadon bocsátják. e i­Iskolai oktatás a kórházban a beteg gyerekek részére Fernando Bengoechea, letartóztatott olajnagykereskedő (Fotók. Spiegel — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents