Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
^ 1985. február 2., szombat u anuui ■ in r NAGYVILÁG Helsinki szelleme Jelek — 1985-re 0 konfrontáció vagy pedig a régóta várt enyhülés éve lesz-e 1985? Az új esztendő küszöbén szerte a világon sokan teszik fel ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy az új év néhány reményt ébresztő jellel kezdődött. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban érdekelt államok madridi találkozóján hozott határozatoknak megfelelően, immár egy éve tanácskozik a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferencia, ötödik szakasza január végén kezdődik a svéd fővárosban. Tavaly októberben, Velencében a földközi-tengeri országok gazdasági, tudományos és kulturális együttműködéséről tartottak szemináriumot. Hé( hónappal korábban Athénban a viták békés rendezése kérdéseinek szakértői ültek össze. S még a múlt év decemberében Budapesten befejeződött az 1985 októberében kezdődő európai kulturális fórumot előkészítő szakértői tanácsr kozás, Folynak az előkészületek az emberi jogok szakértőinek konferenciájára — ez 1985. május 7-én Ottawában kezdi meg munkáját. Ezek a tanácskozások, ha felelősségteljesen használják fel őket, ösztönzést adhatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének. Az európai, de az egész világhelyzetre kihatással volt az. atomfegyverkezési verseny, amelyet a NATO körei, elsősorban az Egyesült Államok robbantott ki. A genfi eurorakéta-tárgyalá- sok megszüntetése ésszerű válasz volt az Egyesül) Államoknak arra az ésszerűtlen törekvésére, hogy megváltoztassa a kialakult erő- egyensúlyt, és ezt a folyamatot törvényesítse a ..párbeszéd” során, ahol a tárgyaló partnertől, a Szovjetuniótól eleve megtagadták a legfontosabbat, az alapvető jelentőségűt: az egyenlőség és az egyenlő biztonság jogát. E tárgyalások megszüntetése azonban nem jelentette azt, hogy a Szovjetunió elutasítja az igazi, becsületes, egyenjogú párbeszédet. A Szovjetunió nemcsak kívánta a fegyverzetek korlátozásáról szóló tárgyalásokat, hanem állandóan ragaszkodott is hozzájuk. Ezek az erőfeszítések végül sikerrel jártak: 1984 novemberében a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy tárgyalásokat folytatnak az atom- és űrfegyverzetekkel kapcsolatos kérdések egész komplexumáról. 1985. január 7—8-án Genfben találkozott Andrej Gromiko George P. Shultz. Mint a találkozó után közzétett szovjet—amerikai nyilatkozatból kitűnik, a két fél megegyezett abban, hogy a tárgyalások témája az űr-, a hadászati és közepes hatótávolságú atomfegyverekkel kapcsolatos kérdések komplexuma lesz, ezeket kölcsönös összefüggésükben fogják megvizsgálni. A dokumentumból az is kiderül, hogy a tárgyalások célja „olyan hatékony megállapodások kidolgozása, amelyek a fegyverkezési versenynek a világűrben való megakadályozására és a Földön történő megszüntetésére, az atomfegyverzetek korlátozására és csökkentésére, a hadászati stabilitás megerősítésére irányulnak”. A szovjet—amerikai tárgyalások rendkívül fontos fórummai gyarapítják azoknak a tanácskozásoknak a körét, amelyeket sok ország képviselői folytatnak azért, hogy korlátozzák a fegyverkezési versenyt. Mindezek alapján van lehetőség a béke ügyének előbbrevitelére, a feszültség megszüntetésére. Fontos, hogy ezt a lehetőséget a felek valóban ki is használják. Micsoda hozzájárulás lehetne ehhez az ügyhöz, ha Stockholmban elhatároznák a résztvevők, hogy szerződésben mondanak le az atomfegyver elsőkénti alkalmazásáról, a katonai erő felhasználásáról. Ez jótékonyan hatna a szovjet—amerikai tárgyalásokra. Ma természetesen még nagyon nehéz megmondani, hogyan végződnek az ezekről a kérdésekről , Stockholmban folytatott tárgyalások. De nemcsak ez a körülmény tart vissza a túlzott optimizmustól. Elegendő, ha azokra a tervekre és határozatokra emlékeztetünk, amelyek a nyugat-európai országok, elsősorban az NSZK katonai potenciáljának növelésére irányulnak. A NATO-n belül a Rogers- terv azt szolgálja, hogy modern technológián ^lapuló, újfajta hagyományos fegyveres erőket hozzanak létre avégből, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződés államai védelmi rendszerének második és harmadik lépcsőjére. Ám az optimizmusról azért nem kelj lemondani. Már csak azért sem, mert az a gondolat, amely szerint meg kell szilárdítani az erő alkalmazásáról való lemondás elvét, mind nagyobb támogatásra lel. J ubileumi év lesz 1985. az idén ünnepeljük a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulóját. E nagy jelentőségű dokumentum megünneplésének legméltóbb, bár legnehezebb módja az volna, ha mindent megtennénk az általános nemzetközi helyzet megjavítására. Andrej Jefimov (APN — KS) A londoni fiatalok majd elolvadtak a gyönyörűségtől, hogy náluk is esett a hó. A brit főváros lakói három esztendeje nem láttak havat. A képen néhány fiatal hóembert épít a Buckingham palota előtt (Fotó: ap — mti) Mongólia egy napja Kolostor és jurták a főváros szélén (Fotó: Archív) A címet egy festménytől kölcsönöztem. A századelőn készült alkotás az egykori Mongóliát ábrázolja.' Aprólékosan megfestett képei hűen tükrözik az ázsiai ország gazdaságát, földrajzát, természetét. A vásznon megelevenedő figurák, jelenetek a századfordulón élt mongolok mindennapjairól, munkavitelükről „mesélnek”. Sajátos információértékűek a festményen „gőzölgő” ételek, a korabeli ruházat, a jurták bútorzata, a földművelési eszközök, a termelési módszerek. Az idegen, aki a mai Mongóliába látogat, nem indulhat útra anélkül, hogy meg ne tekintse ezt a monumentális alkotást. S a festmény láttán, akarva-akaratlanul, szinte nincs o]van külföldi, aki rögtön ne a hasonlóságokat, illetve az eltéréseket indulna felkutatni a nycl'-va- nas évek Mongóliájában. Az első felfedezés, s egyben egyezés is a festményen látottakkal az, hogy Mongóliában vidéken éppúgy, miként a gyors ütemben fejlődő főváros szegélyein is. vannak még jurták, ezek a tipikusan ázsiai lakósátrak. S a jurtaelet, amely meghatározó volt a mongolok számára a múltban, napjainkban is a közel kétmilliós lakosság felének jelent otthont, életmódot. / ma sátorlakásában, miként erről Mongóliában számos más dolog kapcsán is megállapíthatja az idegen, a több ezer éves" múlt szokásai, eszközei harmonikusan férnek meg a modern vívmányokkal, használati tárgyakkal, a modern élet követelményeivel, így például a főzésre, és általában fűtésre is használt tűzhelynek, a szélsőséges időjárásról is ismert Mongóliában, meghatározott helye van a jurtalakásokban. S bár a korabeli szabad tűzhelyeket napjainkra felváltották a, villamos főzőlapok, szerepük mit sem csökkent: a családi élet központja maradt. S talán már nincs is olyan látogató, aki csodálkozna azon, hogy a hagyományos jurtalakások tetején tv-antennát lát magasodni. A mai Mongólia lakossága amellett, hogy féltve őrzi és ápolja ősei hagyományait, követeli az újat, a korszerűt, s képes is gyorsan alkalmazkodni ahhoz, ami életét könnyebbé, hangulatosabbá teszi. Mongólia gazdasági eredményei ugyancsak a kor követelményeihez való rugalmas és késlekedés nélküli alkalmazkodását bizonyítják. A hajdan csupán állattartásra berendezkedett ázsiai országban napjainkban is meghatározó gazdasági ágazat maradt a szövetkezetekben, illetve az egyre nagyobb számban elterjedő háztáji gazdaságokban a haszonállatok tartósa. A megfelelő szakmai irányítás mellett azonban mind nagyobb szerep jut a növénytermesztésnek is. S amire tényleg büszke lehet a mai mongol könnyűipar, az az, hogy a mintegy 25 milliós állatállományára alapozva, egyre virágzóbb és termelékenyebb feldolgozóipart épít ki. A bőrkikészítés, a cipőipar, és az élelmiszer-feldolgozás nemcsak a gazdaságosság alaptörvényét igazolja, de munkát ad a nőknek is. Mongólia nem mentes a gondoktól sem. A függetlenség hat évtizede alatt elért eredmények naponként újabb és újabb bizonyításra, újabb és újabb korrekciókra szorulnak. Az ázsiai ország, ahol nem probléma a túlnépesedés, a nyersanyaghiány, s az ezekhez kapcsolódó, a világgazdaság egészét átható nehézségek, sajátos feladatok előtt áll. Mindenekelőtt abban szorul a szocialista országok segítségére, hogy kutatók és szakemberek köz-» reműködésével felszínre hozhassa értékes érceit, nyersanyagait, feldolgozhassa az állati és növényi alapanyagokat, s azokból külföldön is kelendő árucikkeket gyártson. A szocialista államok partnerek is ebben: csehszlovák segítséggel cipőgyár működik Mongóliában, magyar közreműködéssel biokombinát segíti a mezőgazdaságot, a szovjet kutatók a nyersanyaglelőhelyek felderítésében, illetve az értékes férnek kibányászásá- ban játszanak irányító szerepet. A mongol nép hű múltjához. Elfogadja a majd százéves, róla készített festmény minden kockáját. Magáénak vallja ősei életmódját, de büszke árra is, ami új hazájában. Maliár Éva Először a nagyvárosban mét arra, hogy a csomagokat veszélyt jelző Cédulával látta el, továbbá pontos leírást adott arról, hogy hol találhatók ezek a csomagocskák. Az, hogy tragédia ekkor nem történt, annak köszönhető, hogy a rendőrség élve „elővételi” jogával, .gyorsan begyűjtötte az édességeket. A cukorkák vizsgálata kimutatta, hogy azok darabonként 200 milligramm ciánt tartalmaztak, ami bőven elég egy felnőtt meggyilkolásához. A rendőrség azóta is nagy erőkkel folytatja a nyomozást a banda kézre kerítésére, a negyvenezer rendőr és detektív eddigi tevékenységét azonban nem sok siker koronázta, összeredményük Japán Az édesszájú szörny rémtettei Az élet gyakran felülmúlja a legmerészebb krimiíró fantáziáját is. Japánban bizonyára sokat gondolnak mostanában erre a megállapításra, mikor a 21 arcú szörny legújabb gaztetteiről hallanak, olvasnak. A titokzatos társulat múlt év tavasza óta tartja rettegésben a szigetország lakóit — főleg az édességkedvelőket. Első jelentkezésekor — 1984 márciusában — emberrablással próbált pénzhez jutni. A bűnszövetkezet elrabolta az egyik legnagyobb édességgyártó cég elnökét. A gyár azonban hallani sem akart a mintegy négymillió dolláros váltságdíjról, no, meg a nagy mennyiségű aranyról, amit a 21 arcú szörny a gyárosért cserébe kért.. Hogy-hogy nem, az áldozat mégis kiszabadult. Egyesek akkor azt rebesgették, hogy a banda mégis megkapta a pénzt, csak épp a rendőrség tudta nélkül. Mindenesetre a 21 arcú szörny beígérte a vállalatnak, hogy termékeit mérgezni fogja, ha nem kap újabb pénzt. Habár fenyegetéseit nem váltotta be, a céget így is tetemes veszteség érte. A történet második része tavaly szeptember végén kezdődött. Ekkor a szörny egy másik édességgyártó céget, a Morinagát nézte ki magának. A gyár nerp hajlott meg a zsarolás előtt, nem volt hajlandó a kért négymillió dollárt kifizetni. Ezúttal viszont a banda beváltotta fenyegetését. Több napilap szerkesztőségébe levelet juttatott el, melyben közölte, hogy néhány szupermarketben és élelmiszer-áruházban 20 zacskó mérgezett Mori- naga-cukorkát helyezett el. Felhívta a rendőrök figyelegy videofelvétel, melyen az egyik élelmiszerbolt édességeket tartalmazó pultja előtt topog egy szemmel láthatóan ideges férfi. Hogy a szörny „egyik arcáról” van-e szó, azt nem lehet tudni. Ha .pénzt nem is sikerült a bűnözőknek a Morinagától kicsikarni, annyit mindenesetre elértek, hogy Japán nyugati részén teljesen eltűntek a cég termékei a boltok polcairól. A gyár termelése 90 százalékkal csökkent, több száz alkalmazottat kénytelenek voltak ideiglenes otthonmaradásra felkérni. Ügy tűnik, a Morinagát már csak a csoda, vagy esetleg a kormány segélyprogramja mentheti meg a tönkremenéstől. Mindeközben a szörny nem riadt vissza a nagy rendőri készültségtől. Üjabb leveleiben foglalkozik a gondolattal, hogy ezután mérgezett édességcsomagokat ad fel postán. De hogy „jó szándékát” bizonyítsa, újévi tűzszünetet tartott január közepéig. Amikor ez a határidő lejárt, ismét jelentkezett, és ismét csak a Morinagát vette célba: ezúttal 1,3 milliárd jent követel az édességgyártól. Az ügyhöz tartozik, hogy még tavaly év vége felé egyik leveléhez egy fényképet is mellékelt a sötét társaság. A kép Tanaka Ka- kuei befolyásos politikust ábrázolja, akit nemrég vesztegetésért ítéltek el. A volt kormányfő szájába a következő szavakat adta a vicces kedvű szörny: „Fizessetek a 21 arcú szörnynek 12 millió dollárt, és elintézi, hogy újra kormányfő legyek.” Décsi Katalin Ciános cukorkát keresnek a rendőrök az Tanaka — a szörny pártíogoltja? egyik japán élelmiszer-áruházban (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat)
