Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
NÉPÚJSÁG Csak ami hasznot hoz! Mire vállalkozott a Mezöhegyesi Kisipari Szövetkezet A február másodiki, me- „zőhegyesi nagyközségi pártértekezleten Kovács József, a helyi vasipari szövetkezet elnöke, felszólalásában arról tájékoztatta ß küldötteket, hogy termelő kollektívájuk ebben az esztendőben több mint 20 százalékkal növeli a nyereséget. Erre a bejelentésre többen fölkapták a fejüket, de olyanok is ültek körülöttem, akik hangos csettintéssel nyilvánították tetszésüket. A mai gazdasági helyzetben, ilyet vállalni nem akármi! — Tartok tőle, hogy semmi olyat nem tudok mondani, amit egy újságíró igazán érdekesnek tartana — fogadott Kovács József, amikor néhány nappal később felkerestem, hogy többet is megtudjak erről a húsz százalékról. A fogadtatás egyébként „sötét” és „hűvös” volt: érkezésemkor már éppen két órája dideregtek, vakoskodtak a szövetkezetiek, miután a nagy hidegben eltartott egy ideig, míg a DÉMÁSZ dolgozói fölszámolták az áramkimaradás okát. Mire a fények a műhelyekben és az irodákban kigyúltak, előttem is világossá vált, hogy a Mezöhegyesi Vasipari Szövetkezetben kár lenne talányok és rendkívüli lelemények után kutatni. azonnali elszámoltatással Arról van szó, hogy ezt a cikket sem kellene tulajdonképpen tovább írni. mert az elnök kijelentése mögött sejtett, vagy feltételezett rejtélyt egyetlen mondattal el lehetne intézni. Ebben a szövetkezeti üzemben ugyanis nem tesznek mást, mint azt, hogy csak hasznot hozó termékeket gyártanak! — A kis üzem óriási előnye a mammutcégekhez képest, hogy az információk azonnaliak és nem akadnak el sehol. Mindössze kétszázan vagyunk, nap mint nap találkozunk, szót váltunk, s így azonnal kiderül, ha valamelyik gyártmányunkkal baj van — magyarázza az elnök azt is hozzátéve, hogy túl ezen, bevezették a termékenkénti azonnali elszámoltatás hivatalos rendjét is, ami legfőbb biztosítéka és alapja a gyors, hathatós döntésnek, intézkedésnek, a csalódást okozó termékek késlekedés nélküli „lecserélésének”. Mindez nem új keletű gyakorlat ebben a szövetkezetben. Az elmúlt négy év alatt gyártmányai 40 százalékát váltották új termékre. Ezen belül például a lakatosipari termékeket gyártó részlegük ma már egy darabot sem készít azokból a gyorsgőzfejlesztő gépalkatrészekből, amelyeket pedig 15 éven át szállítottak az ÉLGÉP pécsi gyárának. Méreténél és többnyire jól megválasztott termékösszetételénél fogva az üzem a legnehezebb időkben is megtehette azt, hogy évről évre az átlagosnál jobban fokozta a megfelelően nyereséges termékek gyártását. így a már említett négy év alatt 50 százalékkal növekedett a termelés úgy, hogy a nyereség nagysága rendre 12—15 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábbit. 0 legjobb sakkhúzás A legjobb sakkhúzásnak eleddig — saját bevallásuk szerint is — a hajlékony fémtömlőgyártás átvétele bizonyult. Jelenleg is egyedüli gyártói ennek a nagyon fontos háttéripari terméknek. Az első évben, 1981-ben 10 millió forint értékben állítottak elő ilyen tömlőket, tavaly — változatlan áron számítva — 20 millió forintnyit. Külön kiemelendő, hogy miután a Ikarusz blúzok kipufogórendszeréhez is gyártanak speciális fémtömlőt, s a MOGÜRT-ön keresztül vállalták eme alkatrész utánpótlását is a vásárló országokban, évi négymillió forintos exporttal is dicsekedhetnek. E termékek iránt a belföldi és külföldi kereslet, érdeklődés esztendőről esztendőre fokozódik — minőségével és viszonylagos olcsóságával állja is a versenyt a különböző piacokon — ez sarkallja a szövetkezetieket további fejlesztésekre, újításokra. Egyfelől az importból származó alapanyagok hazaira cserélésével kísérleteznek sikerrel: horganyzott acélszalag helyett, ahol lehet alumíniumot használnak. Az utóbbi az anyagköltségekből már egyharmados részt képvisel. Másfelől a korábban átvett tömlőféleségek mellett új típusúak gyártásával is próbálkoznak. így fejlesztették ki a gőzvezetésre alkalmas tömlőket, amelyekhez a drága import tömítés helyett újabban a közeli kendergyártól kapott kenderzsinórt alkalmazzák — a megrendelők megelégedésére. Kötődés és fogadókészség Állandó célirányos termékszerkezet-váltás, minden lehetőséget megragadó, kiaknázó termelésbővítés — e két jól bevált jelszó mellé tegyük oda harmadikként a folyamatos piackutatást, a nyereséget szaporító kooperációs kapcsolatok kiépítését. A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetnek már három éve készítenek vasalótalpakat, kávéfőző-alkatrészeket, most 12 százalékkal bővül ez az együttműködés. De a Battonyai Asztalos Szövetkezetnek is több fémvázat készítenek az ott gyártott iskolabútorokhoz, mint eddig. Ezekhez társul a legújabb, az Orosházi Vas-, Műanyag Szövetkezettel kötött szerződés, amelynek értelmében a vákuumformázó gépek gyártásában vesznek részt a mezőhegyesiek, akik ettől az együttműködéstől várják a lakatosrészlegük profiljának kialakulását is. Mindezeket ismerve, már nincs abban semmi meglepő — bár ezzel együtt is elismerésre méltó -T-, hogy a Mezöhegyesi Vasipari Szövetkezet az idén 10 millió forinttal tervez többet termelni, s hogy a tavalyi hatmillió forinttal szemben, ebben az esztendőben nyolcmillió forint nyereséget készül elérni. — Természetesen azt se felejtsük el — mondta még befejezésül Kovács József—, hogy szövetkezetünk dolgozóiban az évek folyamán kialakult az az erőteljes kötődés és az új feladatok megoldásához szükséges fogadó- készség, amely éppen a kérdéses években vált tartalékokat mozgósító termelőerővé. Kőváry E. Péter TITA művészetét siker koronázza Ez egy kedves darabom, mondotta (a képen balra álló) E. Szabó Margit textiltervező iparművész Fotó: veress Erzsi Bársonyos hangja megértőén cseng a telefonban: — Ne okozzon gondot, hogy nem ért ide délelőtt, itt talál délután 4-ig — mondja. Gépkocsivezetőnk jégbordák között igyekszik Bé- késszentandrásra, hogy ígéretünknek — miszerint időben ott leszünk — eleget tehessünk. Amikor megérkezünk, a szövetkezet elnöke kávéval kínál, majd korty olgatás közben megjön mosolygósán, jókedvűen E. Szabó Margit, Tita, a szőnyegszövő iparművésze is. — Jöjjenek — invitál fotós kolléganőmmel együtt —, megmutatom a szövőszékeken készülő munkákat. EZT IS ELVISZEM ZSŰRIZÉSRE — Ebben az a piros nem az igazi, egy kicsit élőbbet álmodtam ide — áll meg az egyik szövőszék mellett. — Nincs olyan pirosunk, csak ilyen — mondja két szál átfűzése közben Tóth Mátyásné szövőnő. — Hát, meg kell alkudni — legyint szomorúan a művész. — Nehezebb ám ezt szőni, mint a hagyományos torontálit, mert zavar egy-egy csík, a színek ugyan dinamikusak, de nehéz beszőni a rajzolt helyére — magyarázza társával együtt Oszt- roluczki Györgyné szövőnő. A szövőszékről lekerült szőnyegek alapanyaga hagyományos, de színei már nem azok. A határozott barnák, vaníliaszín, a piros, a fekete helyett, fekete alapon lila kazettákat látunk, amikben stilizált, geometrikus rózsák éledeznek a lila árnyalataiban. — Ezt is elviszem zsűrizésre — teríti szét az asztalon az iparművész. — Ilyen színekből ez az első darab. Markáns, szemet vibráló, mégis vonz mindannyiunkat. Egy újabb darab kerül elő a fekete, a szürke, a piros dominál benne, keretbe töltött grafikus játékkal kidolgozott csíkjaival a bútoraim közé képzelem. Sárga és szürke, azok árnyalatai öltenek formát egy újabb alkotásban. A rózsás olasz, amerikai igényeket jelégít ki, a másik svéd, és a rákövetkező japán és német vevőkhöz jut. Színek árnyalatai, kombinációi, dinamikusak és nyugalmasak egyszerre. Tetten érhetjük, hogyan állnak harmonikusan össze a sárga és szürke árnyalatai, s elképzeljük, milyen környezetben lehetnek mutatósak. IGAZOLÓDTAK A MEGRAJZOLT ALMAIM A békésszentandrásiakkal kötött „házasság” 14. évébe lépett, s már évek óta jó- résizt, vagy csaknem teljesen Tita tervei szerint készül, és talál gazdára a nyugati exportra induló áru. Frankfurtban a Heimtextil kiállításon nagy sikert aratott a szövetkezet és a tervező iparművész. — No, meg el is keseredtem, mert a tavalyi, kiválasztott termékeket a májusi milánói nemzetközi vásáron — némi motívummódosa'tással — ott láthattuk a fejlődő országok pavilonjaiban. Az feltétlenül öröm, hogy az új — idei — termékeinknek ismét sikere volt. Amikor a fekete kazettást és a sárgaszürke kombinációt meglátták, a többi feledésbe merült, mindenki ezt nézte. — Hagyomány és modernség. Mennyiben kell együvé tartozniuk az ön által formált munkákban? — A soproni szőnyeggyárban fél évet bírtam ki, mert adott volt öt szín ési a gépi technika. Itt viszont a kézi munka kínálja az ötleteket, és a hagyományos technika, a festődéi lehetőség együtt teremtheti meg azt, hogy a hagyományos szövésre építve grafikus, újszerű minták, ötletek ékesíthetik a „lábtörlőket”, a falvédőket. Az itt eltöltött évek alatt szabad kezet kaptam — az igényeket figyelembe véve — a színvilág, a motívumok kidolgozásában. Sok munkám teszi emlékezetessé az elmúlt esztendőket: a bonni megrendelésre készített ki- lencszer-tizenkettes szőnyeg, vagy a Parlamentbe, az Átrium Szálloda előcsarnokába tervezett darabok. Megvalósultak a megrajzolt álmaim. Leginkább az ebben a jó, hogy kísérleteim sikerülnek, piacuk van termékeinknek, termelés áll mögöttem. Én nem vagyok sztár, szégyellném ha az lennék, ha tele lennék kitüntetésekkel, de nem születnének napról napra új ötleteim. A GYERMEKVILÁG közel Állt hozzam — Piaci igény, termelői adottság, mindkettőhöz alkalmazkodni kell. Hogyan sikerül ez? — Tisztelem az elődeim munkáit, mindent ami nemes, szeretem ismerni, átvenni azt, ami abban jó. Meggyőződésem, hogy ehhez kell egy olyan gyerekkor, mint az enyém, ami engem nem szakított el az anyagtól, érzelmi kapcsolatom van vele, kötődöm hozzá. — Stílusát miként befolyásolja ez? — Egyáltalán a stílus kérdésével úgy állok, hogy előbb-utóbb ráun a közönség, ha nem tudja magát megújítani a művész, ha beleragad a saját világába. Bennem megért annak az igénye, hogy ne ismerjenek rám. Ilyen a rózsás, ami egy kicsit abszurd, és mégis óriási a sikere. Magam úgy vagyok ezzel: amit elkészítettem, azon túl vagyok, arra a hatodik ugyanolyan után ráunok. Tita szerencsére „termékeny”, mint mondotta. A bé- késszentandrási 14. évében megérkezett az anyagi siker is, hiszen eddig havi 3000 pár száz forintért dolgozott. Ezután pedig zsűrizett munkái után tervezői díjat, és a forgalom után bizonyos százalékot tudhat a magáénak. Minderre ő azt mondja, „akkor is ezt csinálnám, ha nekem kellene fizetni érte”. Szerénységére vall, hogy alig tudtuk „kihúzni” belőle az elismerések dátumát, többek között azt, hogy Ipari Formatervezői Díjat kapott 1984-ben a Szentandrá- son termelt, általa tervezett Vénusz szőnyegcsaládért. Legújabb elképzeléseiről pedig csak ennyit: a gyermek- világ felé fordult hangulatos, stilizált alakjaival, a gyermeki játékosságra komponált munkáival. — A gyermekvilág közel áll hozzám, szívesen szolgálom a játékosságot, no meg, jöjjön valami más... Számadó Julianna Üzletszerző bábolnai brigádok Meleget fújnak a sólyatérbe Több mint 39 millió forint többletbevételhez jutott a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a szocialista brigádok üzletszerző munkájával. A 4600 dolgozót tömörítő brigádok egy évvel ezelőtt kezdeményezték, hogy a fizikai dolgozók is vállaljanak részt a bábolnai termékek eladásából. ötletük gyorsan pártfogókra talált, s hónapról hónapra egyre több brigádtag 'kapcsolódott be az üzletszerzői munkába. Természetesen nem a nagy volumenű üzletek lebonyolításáról van szó, ezzel változatlanul a kereskedelmi szakemberek foglalkoznak. A szocialista brigádok a háztáji gazdaságoknak kínálják a kombinát termékeit. A brigádtagok csupán a vevőket kutatják fel, magát az eladást már a kombinát kereskedelmi irodája bonyolítja le. Ehhez minden brigád részletes listát kap a bábolnai termékekről és azok áráról, hogy pontos tájékoztatást adhassanak róluk. Mivel üzletszerző kőrútjukon elsősorban a maguk által előállított terméket propagálják, közvetlenül lemérhetik munkájuk piaci értékét, tapasztalhatják az esetleges minőségi kifogásokat, vagy az elismerést. A kisebb meny- nyiségek értékesítésére a kombinát jó feltételeket teremtett : Vasváron, Szentgott- hárdon, Uraiújfaluban, Tamásiban, Budapesten, Kiskunfélegyházán és Szendrőn levő termelőegységét értékesítő részlegekkel is kiegészítette. A bábolnai kombinát 267 szocialista brigádja közül eddig 218 kapcsolódott be az üzletszerzői munkába. Egy évvel ezelőtt a kereskedelmi iroda és a szocialista brigádok között megkötött szerződés alapján 18—20 millió forint értékű forgalomra számítottak, ezzel szemben ennek kétszeresét is meghaladta a háztáji, a kisegítő és a kisgazdaságoknak eladott baromfi, tápszer és vegyszer értéke. Az eladási ár fél százalékát a brigádok kapják meg, s az így összegyűlt pénz felhasználásáról maguk döntenek. Kályhaajtókat is gyárt a Rába A kisebb tételű és értékű termékek gyártásának is van becsülete a Rába gyárban. A győri nagyvállalat pápai üzemében kályhaajtó-garnitúrák előállítására rendezkedtek be, s erre a célra öntőműhelyt, valamint szereidét létesítettek, megmunkáló gépsort szereltek fel. Ezek a cikkek az üzletekben hiánycikknek számítanak, pedig igen nagy kereslet van irántuk. Erre az évre 50 ezer kályhaajtó-gar- nitúrára kaptak megrendelést. Elsősorban a jobb minőségű, nikkelezett garnitúrákat keresik, így a legtöbb ezekből készül. A Pápán gyártott kályhaajtók és egyéb tartozékok felhasználhatók a hagyományos, valamint a hordozható cserépkályhákhoz és kisebb kazánokhoz egyaránt. Meleg levegőt fújnak a hajógyári sólyatérbe, ahol a nagy hidegben sem áll le a munka. Az MHD óbudai gyáregységében tolóhajókat, az angyalföldiben úszódarukat szerelnek, s a Duna-par- ti munkahelyeken néhány fokkal még hidegebb van, mint a zártabb, üzemcsarnokokkal körülvett szabadtéri szerelőhelyeken. A vállalati szakszervezeti bizottság kezdeményezésére könnyen és gyorsan telepíthető kis kazánokat vásároltak, amelyekből csöveket vezettek a sólyatérbe. A cső végére szerelt zsákvászon búrákból folyamatosan meleg levegő áramlik a hajótesten dolgozókhoz, így több fokkal sikerül enyhíteni a csípős hideget. A sólyatérben dolgozó mintegy száz szerelő naponta többször is citromos meleg teát kap, s a jól fűtött melegedőkbe is gyakrabban mennek mint máskor. Valamennyi ük részére biztosítják a meleg védőruhát, a vattabéléses nadrágot, kabátot. A —10, —15 fokos hidegben mégsem lehet minden munkát elvégezni, például az egyes vaselemek varratainak precíz hegesztését. Ezért a hegesztő munkásokat átcsoportosították a zárt műhelyekbe, ahol a következő munkák előkészítésénél dolgoznak, amíg nem enyhül az időjárás.
