Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
NÉPÚJSÁG 1985. február 20-, szerda Irodalmi délután az építőknél Csabai íróval találkoztak kedden délután a megye- székhely építők művelődési házának szocialista brigádklubjába járó munkások: Kőváry E. Péterrel, a „Nem jön többé a drótostót'’ című regény szerzőjével. A házigazda Sass Ervin költő volt, aki Kőváry Pétert első regényéről, írásainak csabai kötődéséről, s terveiről faggatta. Az író, akinek első regényét a Magvető Könyvkiadó tavaly jelentette meg, s várhatóan 1986-ban olvashatjuk újabb regényét, szólt arról is, hogy nemcsak e műfaj izgatja — a kecskeméti Forrás című folyóiratban az elmúlt években sorozatban jelentek meg elbeszélései, a rádióban pedig a minap aratott nagy sikert első hangjátéka. Az irodalomkedvelő békéscsabai munkásklub az est során ízelítőt kapott a csabai író csabai valóságban gyökeredző művészetéből: Szabó Zsuzsa, a Jókai Színház tagja részleteket olvasott föl a „Drótostót”-ból. Megkoszorúzták Sebes Imre emléktábláját Tegnap a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában — születésének 75. évfordulója alkalmából — megkoszorúzták Sebes Imrének, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának emléktábláját. A megemlékezés virágait az MSZMP budapesti, Fejér megyei és Pest megyei bizottságának, a Belügyminisztériumnak, a KISZ Központi Bizottságának, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének 'képviselői, valamint családtagjai, egykori harcostársai helyezték el. * * * Sebes Imre 1930-tól a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének, 1931-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának volt a tagja. 1937 —39 között Spanyolországban, nemzetközi brigádtagjaként harcolt. 1943—44-ben Grenoble-ban a helyi magyar pártszervezet vezetője volt. Magyarország felszabadulását követően a párt Fejér, illetve Pest megyei bizottságának titkára lett, majd 1957-től a Belügyminisztérium pártbizottságának titkáraként dolgozott, 1964-ben hunyt el. Majd ha fagy, hé lesz nagy... (Folytatás az 1. oldalról) se pénz, se posztó. Mindezekhez jön még a krónikus létszámhiány, és bizonyos fokon a laza munkafegyelem. Az alkalmi hómunkásoknak 20—25 forint órabért tudnának fizetni, ha lenne jelentkező. A munka sok, a harminc úttisztitó és a harmincöt parkfenntartó dolgozó kevés a feladatok viszonylag gyors megoldására. Mi lenne a kiút? Gépek kellenének: legalább három sószóró és hótoló, három speciális járdatisztító gép, s természetesen az ezekhez tartozó belső anyagelőkészítés eszközei. S mindezekhez legalább ötmillió forint... Ezért mit tudna vállalni a kertészeti és köztisztasági vállalat? Azt, hogy 4-5 órán belül a megyeszékhely útjait megtisztítják, természetesen a háztulajdonosok és a házfelügyelők közreműködésével. A vállalat július elsejétől újabb feladatot kap: az utak és járdá'k kezelői jogát, a városi közterületi felügyelettel. A nagyobb feladatok mind jobban sürgetik a gépesítést, e lehetetlen helyzet megoldását. Csak ezek együttes megvalósításával készülhetnek fel az elkövetkező tél feladataira, mert — úgy vélem — ezek hiányában jövőre a tél ismét lidérces álomként jelentkezik. —szekeres— Hármas ikerborjak Szeghalmon Az állattenyésztési szakemberek nem kis meglepetésére az első egészséges borját követte egy második, azután pedig egy harmadik is. Történt mindez február 19- én, tegnap a szeghalmi Fehér Lajos Termelőszövetkezet tehenészetében, ahol a Csinos nevű tehén második vemhességének eredményeként látott napvilágot a két bika- és egy üszőborjú, s mindhárom egészséges, életképes. A három kisborjú két napot az „újszülött osztályon” tölt, majd kezdik az ismerkedést az élettel, ami ebben a hidegben, az egyedi borjúkunyhókban talán nem lesz nekik kellemes, de mindenképpen a hasznukra válik. Amióta ugyanis ezt az elhelyezési rendszert vezették be a szövetkezet állattenyésztésében, azóta nagyon ritka a borjúelhullés. Ifjú feltalálók világkiállítása Az ENSZ által meghirdetett ifjúság nemzetközi éve alkalmából 1985. november 4—30. között a bulgáriai Plovdivban rendezik az ifjú feltalálók világkiállítását, amelyen 1945. január 1. után született feltalálók, feltaláló közösségek vehetnek részt. A kiállítás magyar főbiztosa, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke a műszaki haladás gyorsítását szolgáló találmányok széles körű bemutatása érdekében pályázatot hirdet a világkiállításon való részvételre. A pályázatra egyének, közösségek és vállalatok jelentkezhetnek, ha szabadalmazott vagy szabadalmaztatás alatt álló magán-, vagy szolgálati találmánnyal rendelkeznek. Nevezni lehet még új, és olyan új, megvalósítható, szabadalomképes gondolattal is, amelynek oltalmi eljárása még nem kezdődött meg. Kollektívák esetében az a feltétel, hogy a feltalálók kétharmada megfeleljen az életkori követelményeknek. A pályázati anyagnak tartalmaznia kell: a feltaláló nevét, személyi számát, szakképzettségét, munkahelyét és lakcímét; a találmány iparjogvédelmi helyzetét és annak adatait; a találmány legfeljebb 10 oldal terjedelmű leírását, funkcióit, a szükséges ábrákat, fényképeket, továbbá azt a kitöltött nevezési lapot, amelyet az érdeklődők az Országos Találmányi Hivatalnál, az MTESZ megyei szervezeteinél és a KISZ területi bizottságainál vehetnek át, illetve levélben is kérhetik ezektől a szervektől. A pályázatokat a következő címre kejl eljuttatni 1985. április 15-ig: Ifjú Feltalálók Világkiállítása, Országos Találmányi Hivatal, Budapest 1054, Garibaldi n. 2. (Telefon: 124-400); Bobrovszky Jenő főosztályvezető. A hazai eredményhirdetésre 1985. május 31-ig kerül sor. A következő díjak kerülnek odaítélésre: első díj 50 ezer forint, a két második díj 40—40 ezer forint, a három harmadik díj pedig 30—30 ezer forint. A világkiállításon való részvételre nem javasolt pályázatokat az Országos Találmányi Hivatal 1985. június 15-ig visszajuttatja a feltalálóknak. A beérkezett pályázatok közül a világkiállításon történő bemutatásra alkalmas találmányok kiválasztását az ezzel megbízott szakértői bizottság végzi. A világkiállításon bemutatásra kerülő találmányokat önálló nemzeti pavilonban helyezzük el. A rendezők a nemzetközi zsűri értékelése alapján hívják meg a legsikeresebb feltalálókat a kiállításra. Az előkészítéssel megbízott Országos Találmányi Hivatal az iparjogvédelmi előírásoknak megfelelően kezeli a találmányokat és segítséget nyújt a szabadalmaztatás egyes kérdéseiben. Színészbaleset a Vígszínházban Gálffi László színművész február 18-án, hétfőn este a Vígszínházban, a „II. Richárd” című dráma címszerepének eljátszása közben munkahelyi balesetet szenvedett. Az előadás utolsó jelentében Horváth László színművésznek szerepe szerint tőrrel „meg kell ölnie” II. Ri- chárdot. A jelenet beállítása szerint Gálffi László meztelen felsőtesttel, arccal a közönség felé fordulva térdel, amikor Horváth Lászlónak a tőrt tartó keze öklével a királyt alakító színész hátára ütve szúrást kell imitálnia. Az előadáson használt kellék a színpadi baleset- védelmi előírásoknak megfelelő, tompított végű és élű színpadi tőr volt. Ezzel a tőrrel és a beállításnak megfelelően játszották a jelenetet az igen hosszú próba időszaka alatt, és az eddigi 35 előadáson, így hétfőn is. Ezen a napon azonban véletlenül, a két művész össze nem hangolt, rossz mozdulata következtében Gálffi Lászlót vállsérülés érte. A szerepet végigjátszotta, anélkül, hogy a közönség a történteket észrevette volna. A kihívott mentők kórházba szállították, ahol sebét összevarrták. Állapota a Vígszínház igazgatójának kedd esti tájékoztatása értelmében kielégítő, s az orvosi vélemény szerint a kórházat a jövő héten elhagyhatja. Hz „ördög ünnepe” Télíízö farsangi felvonulás Eleken Farsangi fánk és a „kedves” kínáló „Na, végre kibeszélhetem magam ...” Forog a „bolondkerék” Ha idegen csöppen ide, az Elekről Kétegyháza felé vezető útra, bizonyára megdöbben: furcsa figurákat lát az egyik faluszéli ház felé szállingózni. A jobb oldali járdán komótosan lépked egy fekete csizmás, fehér Inges alak, hatalmas, őszes bajuszát lengeti a február végi csípős szél. Amott bő szoknyájában. ügyetlenül botladozik valaki. Időnként megcsúszik, s ilyenkor a nagykendő alól, a merev álarc mögül nem éppen nőies szavak hagyják el láthatatlan ajakát. A szekér elé fogott ló fázósan toporog. Csak akkor kezdik hegyezni fülüket, amikor szemből hangosan kiáltozni kezd különös „rokonuk”. Az igavonó szamár barátkozó természetű. Fürgén dobálja fekete nadrágba öltöztetett lábait, s csacsifüleivel a lassan gyülekező, kíváncsi tömeg felé integet, a gyerekek nagy örömére. Repedtfazék-hangja vetekszik a trombitáéval, amely a lassan induló farsangi menetnek kissé fals nótákkal diktálja az ütemet. A muzsikus igazi ördög: ökörszarv meredezik feje búbján, s nadrágja hátulján egykor szebb időket látott tehénfarok lengedezik. A piros köntösű Mikulás botra húzott fánkot kínál: van, aki szívesen vesz belőle. Amott egy maskarás muzeális értékű gramofont nyaggat, más nagyanyja rózsaszín bugyogóját húzta fázós lábára. A szekér mögött „bolondkerék” forog szüntelenül: a menyasszonybabát vőlegénybaba táncoltatja fáradhatatlanul. A nemrég átadott 3-as számú óvoda ablakából kíváncsi gyerekfejek kandikálnak ki az útra. Egy kormos képű maskarás oson oda, és fakanalával megkocogtatja az üveget. Vidám sikongatás a válasz _A felvonulók között m egrekedt Lada tulajdonosa nem ússza meg szárazon: három tenyér is nyúl felé, félreérthetetlenül. Kénytelen hát aprópénz után kotorászni. Ha nem tenné, úgy járna, mint a kis teherautó tulajdonosa: nem túl gyöngéden hátba veregetnék egy partvissal. „Az ördög ünnepe”, írták a vallásos középkori szerzők a farsangról, a karneválról. Talán akad még Eleken, aki megijed a vidáman kurjongató „alakoskodók”-tól, hisz mindent elkövetnek azért, hogy ijesztő látványt nyújtsanak. Padlások, sufnik rongyait öltik magukra, s talán nem is gondolják, hogy ily módon a többnemzetiségű nagyközség néphagyományairól, viseleti szokásairól is adnak némi képet. Ám hiába vesznek fel maskarákat. A gramofonos bújnak rémisztő álarcok mögé a mókás kedvű fiatalok és idősek, a télűző farsangi felvonulás már olyan megszokott látvány Eleken, amelytől a kisgyermek sem ijed meg. Sőt, mindenki jó szórakozásnak tartja, hisz, nemcsak a közintézmények, de a magánházak ablakai-: ból is sokan lesik a felvonulókat. Akik — egészen véletlenszerűen — hol ide, hol oda térnek be, s mindenütt örömmel fogadják őket. Nehéz eldönteni, miféle láthatatlan erő szelektálja szokásainkat. Egy biztos: a farsang — mely a római kori szaturnáliák emlékét őrzi, majd ötvöződött a pogány- kori tavaszvárás és termékenységet kérő szertartás szokásával — furcsa módon helyet talált modern korunkban is. Meglehet, e jelenségnek egész egyszerű a magyarázata: vágyunk a közösségre, a közösségi megmozdulásokra. Arra, hogy bármit — akár egy olyan természeti jelenséget, mint a tavasz — közösen kívánjunk, s tegyünk is valamit ezért — együtt. Habár — meglehet — hiába szóltak a kereplők, dudák, csörgők, dobok és trombiták Eleken, a tél még sokáig kitart. De vigasztaljon a tudat: mi megtettük a magunkét! —gubuez— A tél nem ijedt meg tőlük Fotó: Fazekas László
