Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

1985. február 14„ csütörtök NÉPÚJSÁG Könyvtár épül Kétsopronyban cserélni, s kellene néhány fontos szemléltetőeszköz is. De hát nem futhatja min­denre ... Kétsopronyról azt tartják: gazdag község. Szó ami szó: szép házak sorakoznak a fő­utca két oldalán, s a rövid mellékutcák sem szégyen­kezhetnek. Régi épületeket ali^ látni, újat, épülőt an­nál többet. Könnyű erre magyarázatot találni, hisz’ maga a falu sem régi. Pár évtizede még csak tanyák álltak ezen a vidéken. A ta­nyaközpontból az ötvenes években körvonalazódott a falu, amelynek lassan ala­kul ki az arculata. Két régiből egy újat A tanácsháza hosszú, kis­sé jellegtelen épület. Apró irodáinak egyikében székel Petrovszki Mihály, aki ta­nács- és tsz-elnök egy sze­mélyben. A falu és a szövet­kezet természetes módon fonódik össze. A • mintegy 1700 kétsopronyi jelentős ré­sze a tsz tagja, s . községi beruházásba nemigen kez­denek a tsz segítsége nél­kül. — Bár a két aszályos esz­tendő megnyirbálta az anya­gi lehetőségeinket, azért most is tervezünk valamit — árulja el Petrovszki Mi­hály. — A két régi iskola lebontásából származó anyag felhasználásával könyvtárat és öregek napközi otthonát szeretnénk építeni, sok-sok társadalmi munkával. Na­gyon friss terv még ez, bő­vebbet egyelőre nem mond­hatok — szögezi le. Az új létesítmény a mű­velődési ház szomszédságá­ban kap majd helyet. A mé­reteit tekintve városinak is beillő kultúrház, amely va­lamikor, a hatvanas évek elején készült el, épp szem­közt van a tanácsházzal. Be­járatánál 1984-es dátumozás­sal tábla olvasható: a gáz­lánggyújtás emlékére ké­szült. — Bizony, sok pénzt el­vitt a gáz — jegyzi meg kí­sérőm, Viczián Pálné vb­titkár. — Így aztán a közel­jövőben nem tudjuk kicse­rélni a ház berendezését. Pedig mindig szégyenkezem, ha ránézek ezekre az ócska székekre — mutat már oda­bent a nagyterem harisnya­szaggató ülőkéire. A 200— 250 embert is befogadó te­remben előző este gyűlést tartottak; az asztalok még őrzik a rendezvény nyomait. Két munkaruhás fiatalem­ber létrán állva festi rikitó sárgára a gázcsöveket. Tanévkezdésre átadták A bejárattól jobbra ajtó: ez vezet — két klubtermen keresztül — a könyvtárba. A hosszúkás helyiségben, mely hajdan két irodának ké­szült, tízezer könyv zsúfo­lódik a polcokon. — Most már a szomszédos klubterem is a könyvtáré — siet kiegészíteni a látottakat Kukely János, az iskola, il­letve az integrált művelődé­si intézmények igazgatója. * — Tulajdonképpen kettős rendeltetésű ez a helyiség: klub, szakkör működik itt (hisz kisteremben nem bő­velkedik az intézrűény), de a könyvtár nyitva tartási idejére átalakul olvasóte­remmé. Dénes Lajos, a könyvtár vezetője épp órát tart. Át­ballagunk hát a szomszédos iskolaépületbe, s míg a szü­netet jelző csengőre várunk, körülnézek. — Ez az új szárny — mutatja büszkén az igazgató, s nem állja meg, hogy be ne nyisson a négy tanterem egyikébe. — Csaknem négymillió fo­rintba került, de nem is ez a lényeg. Egy év alatt elké­szült; ebben a tsz építőbri­gádjának, s a szocialista brigádoknak oroszlánrészük volt. Tanévkezdésre átadták az új termeket. A felsősök tanulnak itt; láthatja, iga­zán korszerű körülmények között. Azért persze arról sem fe­ledkezik el, ami még hiány­zik. — A régi épületrész • be­rendezését nem ártana ki­Több szakkönyvet... Közben kicsöngetnek. Dé­nes Lajos hamarosan meg­érkezik, s készségesen be­szél arról, hogyan is lett „másodállásban”, földrajz­biológia szakos pedagógus létére könyvtáros. — Már húsz esztendeje annak, hogy megkaptam ezt a feladatot. Szerencsére, na­gyon sokat segítettek a bé­kési könyvtárosok: tőlük, s egy tanfolyamon tanultam meg a legfontosabbakat. A körülmények? Pár évvel ez­előtt még az egyik régi is­kola pedagóguslakásának szo­bájában kölcsönöztem. Ah­hoz képest —• főleg, hogy már olvasótermünk is van — sokat javult a helyzet. — Az olvasók 80 százalé­ka gyerek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a felnőttek alig olvasnak. Hagyomány itt — talán még a tanyavilág­ból maradt vissza —, hogy a gyerekek viszik apunak, anyunak fs az olvasnivalót. Örülök annak, hogy új könyvtárat terveznek. Bár, azt hiszem, ez már az utó­domat fogja érinteni . . . — Szeretnénk, ha lenne egy főállású népművelő­könyvtárosunk — mondja Kukely János. — Nemcsak a könyvtár és a művelődési ház vezetője pedagógus, de a kiscsoportok többségét is tanítók, tanárok irányítják, s ez bizony nem kis mun­ka. Ilyen kis faluban is egy­re nőnek az igények. Vala­mikor ritkaságszámba ment a könyv, ma már a tsz-ta- gok, a háztájikban gazdál­kodók egyre több szakköny­vet forgatnák. Családláto­gatások alkalmával tapasz­taljuk: nincs olyan lakás, ahol ne szedhetnénk össze legalább egy polcra való könyvet. Akad lexikon, ver­seskötet, értelmező szótár ... és biztos, hogy egyik sem csak lakásdiszül szolgál. Gubucz Katalin a sci-fi-pályázat eredményhirdetEse Megjelent a Kincskereső februári száma Ha február — akkor hu­mor . . . Ezzel a mondattal jellemezhetnénk a folyóirat korábbi februári számait, melyek a farsangi vidámság jegyében szerkesztődtek. Hu­mor most is bőven akad a februári Kincskeresőben. Például A lesből támadó ru­haszárítókötél, Csukás Ist- István népszerű Pom Pom- sorozatának legújabb darab­ja. Jócskán humoros azon­ban az a scí-fi-csokor is, amelyet Ez fantasztikus! címfej alatt majd egy ív­nyi terjedelemben közöl a lap. Itt olvashatják a gyere­kek Clarké: Nehéz a benn­szülöttekkel című novellájá­nak második részét. Az első rész az októberben meghir­detett sci-fi-pályázat alapjá­ul szolgált. A szerkesztőség értékeli a beérkezett íráso­kat; közli k a nyertesek ne­vét és a két legsikerültebb pályázatot. A témához kap­csolódik Cenrih Altov: A fantázia vektorai című írá­sa, mely az alkotó képzelet fejlesztésének módszereit elemzi; ehhez pedig egy újabb fantáziafejlesztő pá­lyázatot kapcsolt a szer­kesztőség. A versrovat szép téli ver­sek csokrával búcsúztatja a telet: Farkas Árpád, Ga- lambosi László, Kiss Bene­dek és Csányi Judit tollá­ból. A folytatásos regényben (Annus József: Békebeli csa­ták) többek között egy nem éppen követendő pedagógiai büntetőeljárásról esik szó. A Világjáró magyarok sorozat ezúttal Almássy György kö­zép-ázsiai expedíciójáról szól. A neves kutató útiraj­zából Vadászat — sassal . címmel olvashatunk részle­tet. A Miért szép? kérdésre keresi a választ a Kincske­reső új sorozata. A kezdő darabot Török Gábor, a je­les szegedi esztéta írta: Nép­dalvers, népi líra, igazi köl­tészet címmel... Figyelem­re méltó az Örökség rovat Űttörőkkel Dardzsilingben című cikke is. Történelmi regényekről olvashatunk a Könyvek között rovatban, képszerű beszédünk szépsé­geit ' elemzi az Édes anya­nyelvűnk. A Rejtvény ro­vatban ezúttal is gyerekek alkotta fejtörők szerepelnek. A februári szám illusztrá­torai : Csala Károly, Magyar Mihály, Sajdik Ferenc és Szemethy Imre. Bibliofil kiadvány Orosházán Az .orosházi Petőfi Műve­lődési Központ több alka­lommal megrendezte már az önéletíró parasztok előadói estjét. Ezeken minden al­kalommal ott volt a 83 éves Csizmadia Imre, akinek há­rom évvel ezelőtt jelent meg első könyve a Magvető Ki­adónál Pirkadattól delelőig címmel. A könyv országos sikerén felbuzdulva az orosházi mű­velődési központ elhatározn­ia, hogy ez év nyarára 500 példányban bibliofil köny­vet jelentetnek meg Csiz­madia Imrétől, s a kiad­ványban közzéteszik a Kö­röstájban megjelent novel­lákat és a szerző versválo­gatását. (s) HANGSZÓRÓ Hétvége Ha csak tehetem, meghallgatom a Petőfi rádió egyik is­métlődő, jeles műsorát, a Hétvégét, melyben a vendéglátó háziakkal beszélgető Antal Imre és Kertész Zsuzsa kitűnően kiegészítik egymást. Ezen az elmúlt hét végén Fekete Sándor író, lapszerkesz­tő és felesége, Háry Márta újságíró volt a vendéglátó, Fe- ketéék otthona pedig a helyszín, ahonnan „rálátni a Duná­ra, a Halászbástyára, a Mátyás templomra”, szóval egész Bu­da- csodálatos panorámájára, amely (Antal Imre fogalmazta imigyen:) „méltó egy íróhoz”. Ezt azután (érezve, hogy ma­gyarázat szükséges) meg is magyarázta, szóval, hogy ilyen látványok közepette az inspiráció is felfokozódik . . . Nem tudom, hogy az a „méltó”-baki tette-e, de az a Hét­vége most nem sziporkázott úgy, mint sok előző társa. Pe­dig az Antal—Kertész duó igyekezett, volt szín, ötletes for­dulat és vicc is arról, hogy ha egy építőipari dolgozót meg­kérdeznek a lét és a tudat viszonyáról, a következő a vá­lasz; „ha bekapod a lét, oda a tudat...” Nos, most ez egy­szer lassan jött el a műsor vége. Nem sikerült úgy kitölteni a másfél órát, hogy mi is vendégnek érezzük magunkat Fe- ketéék otthonában. Bizony, bizony: idegenek maradtunk. Amikor azonban Avar István (az egyik vendég) felidézte a Gyulai Várszínház Lilla villa titka című. nyári előadását, an­nak apropóján, hogy Fekete Sándor darabját éppen most mutatták be újra és nagy sikerrel Budapesten is, nos, a mi békési szívünk felfigyelt, de, hogy Antal Imre következete­sen „gyulai szabadtéri színpadot” mondott a várszínház he­lyett, attól megint csak „elidegenedtünk”. Felrémlett ben­nem az a 220 kilométer, ami Pest és a békési táj között el­terül, meg az a (mégis?) leküzdhetetlen messzeség, ami az egyetlen Budapestet a vidéktől elválasztja. Úgy is, hogy a Gyulai Várszínház Pestre érve szabadtéri színpaddá szürkül. Különben a Fekete család nagyon szeret pecázni és ha­lászlét főzni, és azt is megtudtuk, hogy a Lilla villa titka „lechnikai okok miatt” tíz évig pihent az asztalfiókban, amíg (a várszínházban!) bemutatták. Háry Márta pedig úgy lett rádiókritikus, ahogyan az ember reumát kap. Mi ebből a tanulság? Hogy nem minden Hétvége jó, nem minden vendégség egyenlő a jó hangulattal, az igazán tar­talmas csevegéssel. 168 óra Szeretem ezt a műsort. Szeretek vendége fenni, már csak azért is, mert szeret vendégeket fogadni.' Meg vendégségbe menni, olyan esetben is, amikor nem különösebben hívják, így kopogtatott be (egy felháborodott hangú levél nyomán) Szántó Zsóka riporter Budapesten, a Hunyadi János Ének­zenei Általános Iskola, igazgatójához, dr. Pászti Józsefhez.* Gyorsan kiderült; nagy vívás van kilátásban! A vívás (vagy vita?) tárgya az iskola új, 35 pontból álló házirendje, mely­nek több pontját nehezményezte az, aki „levelét a rádiónak megírta”. Például, hogy ezek és ezek az osztályok „csak a második szünetben ehetik meg a tízórait”. Gondolom, erre sokan fel­figyeltek. Amikor pedig a riporter (hivatkozva a hallgató levelére) közölte, miszerint a második szünetben nem éhe­sekkel a harmadikban szemétbe dobatták (!) a sonkás, va­jas, kolbászos kenyeret vagy zsemlét, fel kellett, hogy erő­sítsem a hangot. Elképesztő, gondoltam, itt már csak az hi­ányzik, hogy valaki egy mai, rossz kis falansztert találjon ki, ahol a gyereksereg vezényszóra emeli szájához a vajas kenyeret, vezényszóra harap, rág és nyel, miközben arra gondol, hogy szép az élet. Terítékre került még egy-két „túl-katonás” pont (például az udvarra való levonulás szabályos módozatairól), majd az igazgató idézetekkel és egyebekkel alátámasztott, abszolút ellenvéleménye, feldúsítva azzal, hogy a házirendet minden­ki elfogadta, akinek kellett, még a szülői munkaközösség is. Nem kevésbé lehangolt néhány pedagógus „hozzáállása”, melyek legtöbbje a „felelősek vagyunk a jövő nemzedékért” című mondattal kezdődött, de nem tartalmazott semmi tar­talmasat. A telefonon érkező friss, hallgatói vélemények pe­dig túlnyomó többségükben „demagóg intézkedésnek” mi­nősítették az ominózus házirend néhány pontját, hozzátéve, hogy „az ilyen intézkedéseknek semmi közük a neveléshez”, és azt is, hogy „régen bármikor lehetett tízóraizni, mégis felépítettük az országot”. Hosszú ideje töprengek azon, hogy alkalmasint miért ve­szünk el a részletekben? Miért „ideologizáljuk” meg a tart­hatatlant? Kinek vagy kiknek az érdekéből? Vagy nem is azért? Ez már csak egyfajta rossz szokás? Jó lenne bizto­sat tudni . . . Sass F.rvin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Köznapi ügyeink. 8.30 : Perényi Miklós gordonká- zik. 8.51: Weber: Abu Hasszán. Egyíelvonásos opera. 9.47: A gyermekeknek válogat­ta J. S. Bach. 10.05: Diákíélóra. 10.35: Labirintus. 10.50: Népzenekedvelőknek. 11.20: Kórusmuzsika. 11.39: Wilhelm Meister tanuló­évei. XXI/20. 12.30: Ki nyer ma? 13.00: Nikolaus Harnoncourt ve­zényel. 13.40: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. „Böszörmény bel­vize.” 14.10: A magyar széppróza szá- zadaí. 14.26: Romantikus muzsika. 15.00: Olvasókör. 15.30: Zenei Tükör. 16.05: Révkalauz. 17.00: Jóisten farmerban. Vészi Endre hangjátéka. 17.52: Orosz. Júlia operettfelvéte­leiből. 19.15: Üzenet a virágüzletben. Dokumentumműsor. 20.15: A Rádiózenekar története. Xll/ll. 21.05: Grabócz Miklós népdalfel­dolgozásaiból. 21.30: Hová. lett a himlővirus? 22.20 r Tíz perc külpolitika. 22.30: A Magyar fúvósötös ját­szik. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Rácz Aladár cimbalmozik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Indulók, táncok fúvósze­nekarra. 8.20: A Szabó család. 8.50: Tíz perc külpolitika. 9.05: Napközben. 12.10: Operettdalok. 12.25: Néhánv szó — zene köz­ben. 12.30: „Énekeltem én: Tanka Gábor.” 12.45: Archívumunkból. 13.05: Pophullám. 13.45: Népzenei kamarahangver­seny. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek. 15.45: Törvénykönyv. l6.00: Találkozás a stúdióban. 17.05: Dzsesszzene. 17.30: Kézfogások. 18.30: Slágerlista. 19.05: Bihari verbunkosok. 19.15: Férfi kosárlabda: Magyar- ország—Jugoszlávia. 19.45: Operettegyüttesek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: A Rádiószínház bemutató­ja. 21.43: Kálmán Imre operettjei­ből — I. 22.48: Könnyűzene — hangszer- szólók. 23.20: Nóták. 24.00: Éjféltől hajnalig. TEL MŰSOR 9.08: Az elmúlt év hazai dzsesszhangversenyeiből. 10.00: Szimfonikus zene. 11.39: Kamaramuzsika. 13.05: Amiről a világ vitatkozik. 13.35: Operafinálék. 14.25: Régi magyar dalok és táncok. 14.44: Magyarán szólva. 14.59: Csak fiataloknak! 15.45: Üj lemezeinkből. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Az MRT énekkara énekel. 18.00: Rádióhangversenyekről. 18.30: In limba ma te ma. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Barokk kamarazene. 20.00: Operaest. 20.52: Zenekari muzsika. 21.59: Kilátó. 22.44: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal. egy előadó. 17.15: Hazai holmi. 17.20 : Szaszkó József túrái cite- rás felvételeiből. 17.25: Tervek, célok, eszközök. 17.50: Könnyű hangszerszólók trombitára. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) 8.io r Iskolatévé. 16.00: Hírek. 16.05: A rövidfilmstúdiók műhe­lyéből. 17.00: Száz híres festmény. 17.10: Perpetuum mobile. 17.45: Képújság. 17.50: „Nem úgy, mint a felnőt- nek manapság ...” avagy tíz felejthetetlen nap kró­nikája. Dokumentumfilm. 18.25: Reklám. 18.30: Bűvös kockázat. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A béke hetedik napja. Té­véfilm. 21.05: Lakás, lakóhely, közérzet. 22.05: Tv-híradó 3. 22.15: Himnusz. II. MŰSOR 17.30: Képújság. 17.35: Nas Ekran. 17.55: Férfi kosárlabda: Magyar- ország—Jugoszlávia. 19.30: Bartók: A csodálatos man­darin — szvit. 19.50: Északi tájak művészete. Szovjet kisfilm. (ism.) 20.00: Gondolkodó. 20.45: Tv-híradó 2. 21.05:. Apának lenni nehezebb. 21.55: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.25: Fiatalok stúdiója. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.20: Tv-naptár. 8.30: Jelenko — tv-sorozat gyer­mekeknek. 9.00: Mesét mondunk 9.15: A Föld múltjának tanúi. 9.35: Fizika a sportban. 9.55: Szünetetekre. 10.00: Az Antarktisz. 10.30: Hírek. 10.35: Téli művelődési műsor. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Jelenko — tv-sorozat gyer­mekeknek. (ism.) 18.15: Vetélkedő. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Panoráma — politikai ma­gazin. 21.05: Hat láb föld — filmsoro­zat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Ifjúsági adás. 19.27: Ma est£. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Tegnap, ma, holnap. SZÍNHÁZ 1985. február 14-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: ORPHEUSZ ALÄSZALL Madách- és Pécsi-bérlet 15-én, pénteken 19 órakor Bé­késcsabán : ORPHEUSZ ALASZALL Jókai-bérlet MOZI Békés Bástya: Bombajó bokszo­ló. Békéscsaba Szabadság: de. 10, 6 és 8-kor: UFO Arizónában, 4-kor: Koma kalandjai. Békés­csaba Terv: fél 6-kor: A va­don szava, fél 8-kor: Egymásra nézve. Gyula Erkel: fél 6-kor: Valaki figyel, fél 8-kor: Scapin furfangjai. Gyula Petőfi: Az is­tenek a fejükre estek. Orosháza Béke: 5-kor: Barbara királynő sírfelirata, 7-kor: Dühöngő bi­ka. Orosháza Partizán: fél 4- kor> A kő fia, fél 6 és fél 8- kor: Fele-barát-nőm. Szarvas Táncsics: 6-kor: István, a király, 8-kor: Filmklub, 22-kor: Idegen szenvedélyek. Szeghalom Ady: Szenzáció áldozata. Kétsopronyban az olvasók 80 százaléka gyerek ... Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents