Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

©­1985. február 13., szerda Egy rossz út első vagy utolsó lépései?... Izgatott hangú, szenvedé­lyes beszélgetésnek lehet­tem részese. Vozár Imre, a békéscsabai Városi Tanács főépítésze és Csaba Márton, a tanács műszaki osztályá­nak vezetője voltak a be­szélgetőpartnereim. Nehéz kérdésekkel kellett megbir­kózniuk. A megyeszékhely folyamatosan épülő város- központja (a Trefort utca, Illésházi utca, Luther utca, Élővíz-csatorna, Bartók Béla út és Gábor Áron utca ál­tal határolt terület) az el­múlt évben esztétikailag nem túl szerencsés alkotásokkal gyarapodott. A területre befészkelődött panelházakkal van a legke­vesebb baj. Sokkalta jobb megjelenésűek, mint lakóte­lepi társaik. Tömegarányuk csöppet sem bántó, színeik egyéniek, helyenként üdítő- ek, és változatos tereket ha­tárolnak. Ezzel együtt jó tudni, hogy több nem lesz belőlük a városközpontban. A baj két egyedi tervvel van, amire — úgy tűnik — túlzottan rátelepedett az épí­tőipar ipar szerűsége. A Ta­nácsköztársaság út és Pető­fi Sándor utca sarkán levő lakóház — a csabaiak szelle­mes elnevezésével élve a „rakétakilövő” — az egyik félresikerült. A másik a Korzó melletti faburkolatú épület. Esztétikai elvekről na­gyon nehéz vitatkozni. Az építészet esztétikai kérdé­seiről talán a legnehezebb. A képzőművészet egyetlen ága sem találkozik olyan széles tömegekkel, s ezáltal annyi bírálattal, mint az építészet. A másik oldalon a képzőművészet egyetlen ága sem olyan behatárolt le­hetőségű, mint az építészet: a házakat nem tervezők, ha­nem gazdasági és szociális kényszerek „tervezik”. Az építészet képzőművészet vol­ta a múlté. Egy-egy épület még megfelel a régi elvárá­soknak, de egy lakótelepen már aligha beszélhetünk mű­vészetről. Csekély kivételtől elte­kintve a városközpontok az utolsó bástyái az építészet művészetének. Minden vá­ros számára létkérdés, hogy központját mennyire tudja sajátossá, vonzóvá, városias­sá, emberarcúvá álmodni. A leírtakban mindannyian egyet is értettünk. Ám mi­kor konkrét épületekről kezdtünk beszélni... Kezdjük a legszembetű­nőbbel, a „rakétakilövővel”! Miért is biggyesztetett oda ez a furcsa saroképítmény? A terv nem ez volt. Az ott kialakítandó tér, s az utcák találkozásában levő épület kívánta volna a sa­rok építészeti eszközökkel való befejezését (ami ezút­tal egy 45 fokban levágott sarok lett volna). Az épü­letnek ezen a részén laká­sok, vagy közösségi helyisé­gek kaphattak volna helyet. Á ’70-es évek közepén ké­szült tervet az OTP nem fogadta el a felesleges költ­ségekre hivatkozva, a kivi­telező pedig nem vállalta a sarok élőmunkaigényét. Ne­gatív sarok viszont nem ma­radhatott. Ezért vált szük­ségessé ez az elem, ami semmiképp sem illeszkedik szervesen az épülethez. Egy jó ötlet — vagyis hogy a városközpont egyik fontos helye kapjon egy klasszikus saroképületet — a szó leg­szorosabb értelmében elve­télt. Valamit segíteni fog, ha az elemre egy óra kerül majd. Ez a lakóház azonban amúgy sem szép. Elfogadom a szakemberek véleményét, hogy sosem az egyes épüle­tek szépsége, hanem egy épületegyüttes összhangja és szépsége a döntő. Ám ettől még a kis ablakos, magas mellvédű, szürke épület csú­nyasága aligha vitatható. Az épület monotonságát a lépcsőházak megtörik ugyan, az alsó szint üzletsora is ment valamit a helyzeten, de milyenségét, túlméretezett- ségét legfeljebb az itt ki­alakítandó tér másíthatja majd. A Jókai utca és a Tanácsköztársaság út sarkán levő tér ad majd helyet né­hány fontos megyei intéz­mény épületének. Ezek homlokzati kiképzése feltét­lenül részletgazdagabb lesz, s ezekkel nem is volt célja vetekedni a szürke háznak. Véleményem szerint lehetett volna „néhány körrel” szebb, s akkor sem vetekedett vol­na. De ehhez a függőfolyo- sós megoldás alkalmatlan. Ugyanis az északi oldalra — a Tanácsköztársaság út felől — csakis belépőt, konyhát, fürdőszobát tervez­hettek. Ám még ezeket is vé­deni kell a széltől, a már másutt is leszerepelt magas mellvéddel. A Tanácsköz­társaság út többi lakóháza lépcsőházas megoldás, s így a homlokzatok szerencséseb­bek. Itt az OTP gazdasági okokra hivatkozva ragasz­kodott a függőfolyosóhoz. Mostantól nincs más le­hetőségünk, várjuk a tér szebb épületeinek elkészül­tét, amivel remélhetőleg ké­pes lesz együttműködni ez a kaszárnyalátvány. A csú­nyát már megépítettük ... A Korzó melletti lakóház fába csomagolt betondoboz. Hogy a műszaki osztály mennyire nem volt a terv­vel elégedett, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a pá­lyázat, amit a tér berende­zésére írtak ki. Ebben úgy fogalmaztak, hogy a tér be­rendezése (burkolata, utca- bútorzata, parkosítása, kép­zőművészeti alkotásai és minden egyéb eleme) igye­kezzen javítani az építésze­ti környezetet. S tették ezt akkor, amikor még az épü­lethez épp hogy hozzáfog­tak. Ugyanis a jelenlegi tör­vények nem teszik lehetővé a tervelfogadás után egy rossz terv kijavítását, vagy meg nem valósítását. Még ha arról mindenki tudja is, A „rakétakilövő” hogy gyenge, még ha évek múltán valósul is meg. Köz­ben változnak a gazdasági kényszerek, ám a tervhez hű épület megőrzi ezeket, így az építészetet megfojtó kényszerek túlélik önmagu­kat. Esztétikai indokkal új tervet kérni eleve nincs le­hetőség ! Itt is ez történt. Az épü­let burkolására fát használ­tak. Ám ez a nemes építő­anyag — nem tudok jobb ki­fejezést használni — nincs helyzetbe hozva. Nem kom­binálódik a többi építő­anyaggal. Mitől van így? Mert mikor a terv készült, akkor az volt a fontos, hogy minél kisebb legyen az élő­munkaigény. Ettől függött a nyereség. Az úgynevezett szendvicsfal, melynek bur­kolata fa, nem pedig dísze, Fotó: Gál Edit előre gyártott találmány. Az épület egyébként a mel­lette levő magas tetős lakó­házért folytatott küzdelem árnyékában született. Ahhoz képest jó nagy lett. A ma­gas tetős is elkészült, bár senki sem akarta. Kár. így se rossz, de akkor tán még szebb lett volna, ha szívből vállalja a beruházó, a ter­vező és a kivitelező. A jó építész terve har­monizál a természeti kör­nyezettel — hallottam be­szélgetőpartnereimtől, de hozzátették —, a rossz épí­tész mentsége az élő fa és a növényzet. Azzal el tud takarni minden nem kívá­natost. Ha így folytatjuk, akkor Békéscsaba városköz­pontjában erdőkre lesz szük­ség ... Ungár Tamás „Gyerünk a moziba be...” A televízió térhódítása óta — aminek lassan már két és fél évtizede — fel-fel- újulóan tart a vita a mozik, a filmforgalmazás sorsáról, jövőjéről. Nem kevesen van­nak azok, akik végleg meg- kondították a lélekharangot a legáltalánosabb, és évti­zedek óta a legnépszerűbb szórakoztatási ág, a mozi fölött. A film azonban nem adja meg magát! Annak el­lenére sem, hogy a helyi — vagyis a megyei — filmfor­galmazási vállalatok évről évre csökkenő állami támo­gatással, szinte már telje­sen önerőből veszik fel a harcot a közönség meghódí­tásáért. S közben jelentke­zik az „új ellenség”, a vi­deo is. Számszaki adatokkal is alá lehetne támasztani, hogy ebben a kategóriában ha­zánk egyik leghányatottabb sorsú megyéje Békés. A mo­zipark jelentős része bérle­mény; az épületek állaga enyhén fogalmazva, szá­nalmasan rossz. Az elmúlt húsz évben épített községi művelődési házak zöme úgy készült, hogy abban a bi­zonyos nagyteremben tart­hassa vetítéseit a mozi is. Itt az előzőeknél lényegesen jobb a helyzet, már ami a statisztikai adatokat illeti. Hiszen ezek a művelődési házak akkor már elavultak voltak mind szerkezeti, mind felszerelési vonatko­zásokban. S közben a közön­ség igénye egyre nagyobb ütemben nőtt. Igen, nagy­szerű ez; ha ebből a szem­pontból nézzük. Bizonyára nem kell bizonygatni, hogy az eltelt néhány évben is — a lakosság jövedelmi-anya­gi viszonyait vizsgálva — olyan rohamos ütemű fej­lődésnek lehettünk résztve­vő tanúi, amelyre még nem volt példa történelmünk­ben. A művelődésnek — sok egyéb mellett — azon­ban az is a feladata, hogy a fejlődés előtt járjon, azt sa­játos eszközeivel motiválja, befolyásolja, irányítsa. így tehát aligha marasztalhatok el azok, akik inkább választ­ják az otthoni kényelmet, mint a mozi nyikorgós szé­két, huzatos termét, az „esős” kópia, a recsegő hang „élvezetét”. Én azonban nem aggó­dom annyira a mozi jövő­jéért. A korábbi évek már- már kilátástalan hadakozá­sából is — noha nem egy életveszélyesnek minősíthe­tő, vérző sebbel, de — győ­zedelmesen került ki. En­nek okai között az első az a művészetpolitika, ame­lyet a filmforgalmazás foly­tatni tud. S bár manapság „illik” leszólni a magyar ké­szítésű filmeket, mégis a tényt le kell szögezni: az évenként bemutatott huszon­egy néhány hazai alkotás kö­zönségfogadtatása már eleve biztató tényező. Hangsúlyoz­ni szükséges a közönségfo­gadtatást. Bár ugyan min­den olvasónak a könyökén jön ki a „klasszikus dilem­ma”, miszerint „kinek ké­szítik” a filmeket, a válasz egyértelmű: csakis a közön­ségnek, nekünk kell, lehet, szabad, érdemes. Ehhez já­rul az a közel kettőszáz im­portált alkotás — szocialista és nyugati filmek —, ame­lyeket még évente bemutat­nak. A jót megszokni nem nehéz: szinte már észre sem vesszük, hogy a bemutatás­ra kerülő filmek jelentős része olyan, ami méltán ér­demli ki a hazai közönség elismerését. A nemzetközi fesztiválok díjnyerteseinek java egy-két éyes késéssel kerül' a magyar mozinézők elé. A „csúszás” oka talán köztudott: hazánkban szin­te kizárólagosan csak szink­ronizált filmeket forgal­maznak. Az egyetlen mű­hely, a Pannónia Filmstú­dió pedig már két évtizeddel ezelőtt is erején felül tette dolgát. A megfeszített mun­ka pedig a szinkronizálás minőségében jelentkezik. Bizonyára még sokan emlé­keznek, a Z, avagy egy po­litikai gyilkosság anató­miája című francia—görög filmre Yves Montand-al a főszerepben. Sajnos, azt a szinkronizálási teljesítményt azóta sem tudták felül­múlni. S azt is le kell szö­gezni: hazánk már-már egyedülálló abban, hogy szinte kizárólagosan ilyen, magyarul beszélő filmeket mutat be. Külföldön ez már régen nem, alig szokás ... De a mozik közönsége is megváltozott. Ennek a film- forgalmazás újabb formái is elébe mentek. Bár, talán megkésve egy kicsit... A klubmozihálózatra gondo­lok, amelynek dicséretére alig lehet igazán találó jel­zőt említeni. Valóban a leg­frissebb, politikusán válo­gatva a világ legjelesebb terméséből kerülnek filmek azok elé, akik veszik a fá­radságot, és megváltják a — sokak szerint aránytala­nul olcsó — klubmozijegyet. Volt rá példa, hogy a világbemutatót követően lát­hattuk Békéscsabán (!) is az alkotást. Kik járnak ma moziba? Érdekes, és nehezen megvá­laszolható kérdés. A klub- mozi-előadásoknak (számuk az összes mozielőadáshoz viszonyítva talán kevésbé, de művelődéspolitikai szem­pontból igencsak jelentős!) új közönsége teremtődött. Szinte egyenlő arányban épül fel elsősorban a fiata­labb korú ipari és agrár­szakmunkások kvalifikált munkát végző rétegeiből, valamint az értelmiségiek­ből. S természetesen ezeken a vetítéseken ott vannak a tanuló fiatalok is; sokkal kevesebben, mint ahogyan feltételezhetnénk. Főkép­pen a gimnáziumi tanulók aránya csekély .. . De hát a zöm mégiscsak a mozi. Általánosítható a megállapítás: egy „jó film” kedvéért telt ház van min­denütt. S hogy mit neve­zünk annak? Lassan felol­dódnak az előítéletek. Ha azonban a filmforgalmazás elmulasztja a kellő propa­gandát, nem helyez súlyt a reklámra, akkor indokolat­lanul üresek a széksorok. Állítom, a mozi visszanyer­heti régi presztízsének leg­nagyobb részét, ha körülte­kintően, s az igényeket haj­szálra ugyan, de megelőzi. S abban is biztos vagyok, hogy ehhez nem mindig kell sok-sok millió. Ügy is lehet, ahogyan a megyei moziüze­mi vállalat próbálja szol­gálni a közönség és a saját (gazdasági) érdekeit. A fel­újításokkal, s egyelőre csak az „utánlépésekkel”. S a siker még nagyobb lehetne, ha azok a bizonyos sza­bályzók több szabadságot (s nem szabadosságot!) enged­nének a filmek műsorra osz­tásában is... (nemesi) Jelenet egy új, jeles magyar filmből: Szirmok, virágok, ko­szorúk Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.20: A főnök előszobájában — riport. 3.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Zenekari muzsika. 9.35: Dalok Budapest felszaba­dulására. 9.49: Csipkerózsika. Muzsika gyerekeknek. 10.05: Pincenapló. 10.55: Mi ez a gyönyörű? 11.07: Bécsi vér. Részletek Jo­hann Strauss operettjéből. 12.45: Törvénykönyv. 13.04: Liszt-művek. n. 13.40: A városparancsnok — ri­port. 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. 14.26: Operaslágerek. 15.01: A Népzenei Hangos TJjság melléklete. 16.05: MR 10—14. 17.00: ... hogy jobban menjen a munka ... — riport. 17.25: Reflektorfényben egy ope­raária 18.02: Kritikusok fóruma. 19.15: Gyönyörűségem, gyötrel­mem: Budapest. 20.15: Haydn: G-dúr trió. 20.39: A Rádiózenekar történe­te — xnAO. 21.30: Jaltáról jelen időben. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Hangversenykeringők fú­vósokra. 22.48: Egy új létesítmény ku­lisszái mögött. 23.03: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 0.10: Berkes Kálmán klarinéton játszik. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05: Napközben. Közben: 10.45: Láttuk, hallottuk. 11.25: Világújság. 11.40: Zárójelben. 12.10: Magyar indulók. 12.25: Néhány szó zene közben. 12.30: Cigánydalok, csárdások. 13.10: Pophullám. 14.00: Betűtenger. 15.05: Mesélő mikrofon IV. 16.05: Ugyanaz többször. 17.05: Zongoramuzsika. 17.20: Diákfoci. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Nóták. 19.05: Kritikusan. 19.49: A Kaláka együttes népze­nei felvételei, rv/4. 20.05: A Depeche Mode felvéte­leiből. 20.50: Egy új fogalom — az épü­letbiológia. 21.05: Nemzedékek. Sikerek és kudarcok. 22.00: Böngészde a Zenei Antik­váriumban. 23.20: Victor Máté szerzeményei­ből. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Felejthetetlen arcok az Operaházból. 9.36: Kiss Gyula (zongora) hangversenye. 11.30: Pillanatkép. 11.35: Zenekari muzsika. 13.05: Szonda. 13.35! Magyar előadóművészek felvételeiből. 14.10: Rockarchívum. 15.01: Wilhelm Furtwängler ve­zényel. 16.22: James King operaáriákat énekel. 17.00: Iskolarádió. 17.30: A Benkó-dixieland blues- felvételeiből. 17.59: Üj Melódia-lemezeinkből. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Barokk muzsika. 20.15: Külföldi tudósoké a szó. 20.30: Muszorgszkji: Hovanscsi­na. ötfelvonásos opera. 22.17: Schiff Ervin versei. 22.30: Az operaközvetítés foly­tatása. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05; Üj felvételeinkből. 17.15: Gazdálkodni okosan. 17.20: Billy Preston slágerfelvé­teleiből. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tv-torna. (ism.) 8.05: Iskolatévé. 16.45: Hírek. 16.55: A Montague-sziget. Ausztrál rövidfilm. 17.25: Képújság. 17.30: Simándy József énekel, (ism.) 17.55: Reklám. 18.00: A Közönségszolgálat tá­jékoztatója. 18.05: Élni, élni, élni. Riport- műsor. 18.35: Reklám. 18.50: Tévétorna. 18.55: Esti mese. 19.05: Ünnepi gálaest Budapest felszabadulásának 40. év­fordulójára. I. 19.50: Tv-híradó. 20.20: Ünnepi gálaest. II. 21.05: A velünk élő történelem. VII/2. 22.05: Tv-híradó 2. 22.15: Himnusz. II. MŰSOR 17.30: Képújság. 17.35: Shacketonnal a Déli Sark­ra — 16/2. (ism.) 18.05: Energiatakarékosság hő- szigeteléssel. (ism.) 18.25: Fókusz, (ism.) 19.00: Tévé BASIC-tanfolyam XVI/5. 19.30: A jégmadár. Angol tévé­film. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Harmonia Pastoralis. Bet- lehemes játék Edmund Pascha műveinek felhasz­nálásával. (ism.) 21.40: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.15: Politikai fórum. 20.35: Dalok. 20.45: Kulturális híradó. 21.00: Fiatalok a harcban. 11. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: Berlin — tv-sorozat gyer­mekeknek. 9.15: Mondd meg nekem, mondd. 9.30: Mezopotámia régi kultúrái. 10.00: Tanácsadó szülőknek. 10.30: Hírek. 10.35: Téli művelődési műsor. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Merlin — tv-sorozat gyer­mekeknek. (ism.) 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Színes fény bevezető, utá­na: játékfilm. II. MŰSOR 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Társadalmi témák. 19.30: Tv-napló. 20.00: Hangverseny. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: Dokumentumadás. 21.50: Dzsesszvásár. SZÍNHÁZ 1985. február 13-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: ORPHEUSZ ALÁSZÁLL Szakmai bemutató 14-én, csütörtökön 19 órakor Bé­késcsabán : ORPHEUSZ ALASZÄLL Madách- és Pécsi-bérlet MOZI Békés Bástya: 4-kor: A férfika­land elmarad, 6-kor: Nagyrozs- dási eset, 8-kor: Filmklub. Bé­késcsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Gumi Tarzan, 6 és 8-kor: Farkasok ideje. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Játszani kell, fél 8-kor: Kezesség egy évre. Gyula Erkel: Luxusbordély Pá­rizsban. Gyula Petőfi: 3-kor: A kő fia, 5-kor: Ki kém, ki nem kém, 7-kor: Filmklub. Orosháza Partizán: fél 4-kor: Repülőszá­zad, fél 6 és fél 8-kor: Bomba­jó bokszoló. Szarvas Táncsics: István, a király.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents