Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
1985. Január 11., péntek Ma kezdődik a VII. országos szólótáncfesztivál Beszélgetés Born Miklóssal Próbál az orosházi versenyzőpáros. Kliment Marianna és Varga Zsolt Fotó: Fazekas László A Népművelési Intézet, Békéscsaba város Tanácsa és a Békés megyei Művelődési Központ rendezésében ma. január 11-én kezdődik Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban a VII. országos szólótáncfesz’ti- vál. A napokban felkerestük Born Miklóst, a Balassi néptáncegyüttes művészeti vezetőjét, beszéljen az eddigi fesztiválokról, s a most nyíló 3 napos rendezvényről . . . — Hogyan született meg annak idején a fesztivál gondolata? — A néptáncot kedvelő, és az együttest támogató békéscsabai közönség szolgálatára már régóta szerettünk volna valamilyen táncos fesztivált meghonosítani. Az 1957- ben, az első ízben benyújtott tervezetet az „Első vidéki országos táncfesztivál"-ról az akkori, megyei illetékesek elutasították. A hatvanas évek elején készült a másik tervezet, mely a „Békéscsabai nemzetközi táncfesztivál” nevet kapta volna, ám' ez sem jött össze. 1974. január 3-a és 5-e között végül is — zöldutat és pénzt kapva — sikerült az első fesztivált megrendeznünk. — Miként emlékezik visz- sza az első fesztiválra? — A kiírás nem sokban különbözött a mostanitól. Akkor is két kategóriában versenyeztek a táncosok. A kötelező versenyszámot tíz eredeti táncfolyamatból választhatták. a versenyprogram másik része Tcétperces improvizáció volt. Szakmai sikere mellett nagy eredménynek tartom, hogy mindvégig sikerült megőriznünk azt a sportszerű, segítőkész- baráti hangulatot, mely már az első fesztiválra jellemző volt. — Miben változott mégis a fesztivál? — Az elsőre hét együttes 14 táncosa jött el. Egy év múlva 17 csoport 40 versenyzője mérte össze tudását. Üjabb két év múltán — mert végül is ez az intervallum vált véglegessé —, már 16 együttes indított -versenyzőket, összesen 15 páros és 20 szólista versenyzett. Az idén 29 csoportból 93 versenyzőt várunk! Ilyen sokan még ’nem voltak, s valahol ez is bizonyítja, hogy a fesztivál hagyományt teremtett, a néptáncmozgalomban kivívott tekintélye az évek során egyre nagyobb. Természetesen egyéb változások is történtek. A harmadik fesztiválra született meg a tíz pontból álló versenyszabályzat. Itt vetettük be első ízben a képmagnót is. 1979-től az együttesek a versenyzőkön kívül is küldhette^ táncosokat, nézőként, és így tovább. A fesztivált már eredetileg ötös ciklusok szerint kívántuk megrendezni. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik rendezvény után megváltoztatjuk a kötelező táncanyagot. Ez idő alatt az adott táncok elterjednek a mozgalomban, az új ciklusban a táncosok ismét más anyag1 gal ismerkedhetnek meg. Meg kell még említenem a területi elődöntőket, melyeket a területi néptánctanácsok szerveznek, Békéscsabán az így továbbjutott, illetve a már korábban díjat nyert legjobb táncosok mutatkoznak be. — A Békés megyeiek mindegyike továbbjutott a területi elődöntőn . . . — Valóban így volt. Az együttesek által kiválasztott versenyzőkkel Gyalog László és Kurtucz Borbála külön foglalkozott. Ügy hiszem, lehet valamit keresnünk az idei fesztiválon is. Mert eddig szépen szerepeltek megyénk táncosai. Mlinár Pál, Gyalog László és Mlinárné Kolarovszki Mária a mi színeinkben nyerték el az „Örökös aranysarkantyús”, illetve „Örökös aranygyöngyös” címet. „Aranygyöngyös”, illetve „Aranysarkantyús táncos” lett még Botházi Béla, Csapó Béla, Putnoki Elemér, Hankó Faragó Emese és Zombori Katalin. Juniordíjasok lettek Békésből Csapó Béla, Gyalog László, Hankó Faragó Emese, Putnoki Elemér és Born Gergő. — Az idei program mi lesz? — Pénteken délután 14 órakor kezdődik a kötelező táncok próbája, majd 20-tól 24 óráig a szabadon választott táncokat próbálják a versenyzők. Ez az idők folyamán szabályos előversennyé alakult, hiszen a harmadik fesztiváltól már a próbákat is figyelemmel kíséri a zsűri. Az ünnepélyes megnyitó szombaton délelőtt 9 órakor lesz, aztán kezdődik a verseny. A harmadik nap délelőttjén szakmai tanácskozáson értékeli a zsűri a táncosok produkcióit. A gála délután. 3 órakor kezdődik. E fesztiválra megjelenik a Békési Műhely különszáma, melyben a fesztivál történetéről olvashatnak többek között az érdeklődők .. . — Kik lesznek a zsűriben? — Az elnök Pesovár Ernő, az Országos Néptánctanács elnöke lesz. Tagjai: Lányi Ágoston kinetográfus. Molnár Lajos, Osskó Endrévé, Stoller Antal, Vásárhelyi László koreográfusok, Zsu- ráfszky Zoltán, a Kodály együttes vezetője, valamint az „Örökös aranysarkantyús” táncosok képviseletében, Hidas György. Kezdődjék hát a fesztivál, mely a versenyzőknek bizonyára sikert, nekünk, a nézőknek pedig — reméljük — felejthetetlen művészi élményt nyújt majd. Nagy Ágnes Varjak Mostanában a környékünkön, a lakótelepi fákon gubbaszt vagy tíz-tizenkét varjú. Különös a tartásuk. Tollazatukat kissé mintha felborzolnák és testükkel leereszkednek a lábukra, hogy melegítsék azt. __ Ilyenkor mindig viszek nekik egy kis ételmaradékot, darabokra vágott száraz kenyeret, sajthéjat és amit még találok. Amikor megpillantanak, először kiegyenesednek, kissé megrázzák magukat és fel- készülten várják a fejleményeket. Az idegesebbek fel is röppennek és újra le- szállnak egy másik ágra. Egyik-másik közelebbi fára repül, s onnan leskelődik. A megszokott helyen leszórom a nekik szánt ennivalót, s alig megyek 5—10 métert, a bátrabbak máris ereszkednek le az ágakról. Ha hirtelen megállók vagy visz- szafordulok, irányt változtatva felröpülnek és a levegőben körözve vizsgálódnak, hogy mikor lesz végre biztonságos a leszállás. Aztán végre földet érnek és egykét ugrással a „terített asztalnál” teremnek. Az esélyek persze nem egyformák. Az erősebbek elverik a gyengébbeket. Sőt! A minap egy erős és különösen agresszív varjú egyetlen társát sem engedte oda. Bekapott egy falatot, majd a csőrével nagyot csapott arra, amelyik a -legközelebb merészkedett. Ez a jelenet megismétlődött néhányszor. Ám az éhség kényszerhatása alatt a gyengébbek egyre merészebbé váltak és bár verés árán, de legalább egy morzsányit el-elcsentek. Egy odatévedt csóka ügyesebb volt. Nagy zajt csapva, fürgén lopta el a lomha varjú csőre elöl a kenyérdarabokat. Persze a madarak mégiscsak állatok. Az ilyenfajta agressaeorok tehát ne szolgáljanak példaképül az embereknek. —or Mit várhatnak a békéscsabai olvasók ? A tél könyvslágerei a Radnóti Könyvesboltban Ha nem ‘jut eszünkbe más, mindig jó ajándék a könyv. Sokan gondolkodnak így, ez lemérhető a könyvesboltok megnövekedett decemberi forgalmán. Megyeszékhelyünk Radnóti Könyvesboltjában sem panaszkodhattak az ünnepi forgalomra, hiszen mintegy két és fél millió forint értékű könyv és hanglemez talált gazdára az elmúlt hónapban. Sőt, nem panaszkodhatnak az egész évi teljesítményükre sem, hiszen a tervezettnél csaknem egymillió forinttal több szellemi „árucikket” értékesítettek: éves forgalmuk így 13 millió forintot tett ki. A legtöbben megtalálták a nekik tetsző könyvet vagy hanglemezt, ám akadt, akinek csalódottan kellett távoznia, hisz most is voltak könyvslágerek, amelyekből a bolt nem kapott elegendőt. December egyik legnépszerűbb olvasmányának bizonyult Norman Mailer A hóhér dala című kétkötetes könyve, amelyből igen hamar elfogyott a 400 példány. A 22-es csapdájának írója, Joseph Heller Gold a mennybe megy című új kötete ugyancsak a téli időszak egyik legkeresettebb regénye volt. Sokan szerették volna megvásárolni Száraz György Történelem jelenidőben és Malonyay Dezső A magyar ' nép művészete című kötetét. Szílvási máig sem veszített népszerűségéből: A néma című új regényét — mindössze 100-at kapott a békéscsabai könyvesbolt — hamar elkapkodták. Gyorsan gazdára talált A magyar színészet nagy képeskönyve karácsony előtt érkezett néhány kötete, annak ellenére, hogy nem volt éppen olcsó. A gyermekkönyvek „slágerlistájának” elején kapott helyet Az álomtündérek című francia mese- és gyermekverskötet, valamint Scarry „Tesz-vesz-város”-a. A tél két népszerű ifjúsági ismeretterjesztő olvasmánya: A vikingektől az űrhajósokig és Az oroszlán nem az állatok királya. Gyermekkönyvekből egyébként az idén elég jó volt az ellátás. És mi a helyzet az új könyvekkel? Egy szállítmányt kapott január elején a bolt, melyben megtalálható például a 400 receptet tartalmazó kínai szakácskönyv, A biológia aktuális problémái, s a Tanuljunk nyelveket sorozat részeként a Francia nyelv alapfokon című kötet. Hamarosan a könyvesboltokba kerül a békéscsabai szerző, Sarusi Mihály új kötete. A Magvető Ra-Re sorozatában megjelenő könyv címe: A kaporsza- kállú. Ugyancsak az év első felében várható újabb szállítmány Agárdi Tamás: Grafológiáról mindenkinek című népszerű munkájából. Bizonyára sok lemezkedvelő várja Sass ■Szilvia könnyűzenei összeállítását, a Neo- ton együttes, valamint Kovács Kati új nagylemezét, amelyeket várhatóan az első negyedévben már megvásárolhatnak a békéscsabai zenekedvelők is. — gubucz — Most játszunk vagy játszunk?! A Békés megyei színjátszónapokról visszafelé jövet, a vonaton újra hallottam egy régi panaszt. Az általános iskolák színjátszó csoportjait, színjátszó szakköreit, irodalmi színpadjait (egyéb iránt a középiskolákét is) szinte megfojtja egy lerázhatatlan feladat: műsort kell csinálniuk évente háromszor. Szó sincs arról, hogy egy iskolai tsoport eleve képtelen egy emlékműsort összeállítani, eljátszani. Ám hogy ezzel az erejéhez mérten óriási feladattal megbirkózzon, ahhoz összeszokott, remek együttes szükséges. Ha azonban évente háromszor, (november 7-én, március 15-én és április 4-én) is elvárják a csoporttól ezt a nagy birkózást, abból csak bukás lehetr Hiszen egy csoport jó, ha két műsort ösz- szehoz. Hármat csak a legprofibbak képesek előadni évente. Legjellemzőbb, hogy egy évben egy nagy feladatnak tud eleget tenni egy amatőr színjátszó együttes. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy csoport azért létezzen, mert produkál egy vagy két megemlékezést évente. Tegyük fel azt az esetet, . hogy a színjátszóknak csak egy megemlékezést kell megoldaniuk. Csakhogy abban a pillanatban, mikor kimondtuk azt a szót, hogy kell, már létrehoztunk valamit, aminek nem sok köze van a kötelező órákon túli szakköri tevékenységhez. Rendben van, csináljon egy csoport évente három megemlékezést, de csak akkor, ha van hozzá ötlete, ha ö ajánlja magát, s ha tényleg meg tudják a gyerekek abban a feladatban fogalmazni önmagukat. Miért, is olyan nagy feladat az ünnepi műsor? Először: nehéz jó emlékműsort írni, szerkeszteni. A forrásanyagok nagy része elcsépelt, újragondolva őket korszerűt, szokatlant, s ráadásul még vitathatatlanul igazat írni keveseknek adatik meg. Ráadásul az emlékműsorok nem annyira a realista színjátékot választják stílusuknak, hanem legszívesebben az expresszioniz- mussal kacérkodnak, nem kevés szimbolizmussal spé- kelve. Ám roppant felkészültséget kíván egy jelképet következetesen végigvinni, nemhogy az egész darabban, de egyetlen jelenetben is, vagy valamely expresz- szív elem hatásosságát biztosítani. A téma és a megszokás ezen elemek használatára ösztönzi (nem minden alap nélkül) az együttesvezetőket. Viszont egy színjátszó csoportnak előbb a legegyszerűbb szituációkat kellene eljátszani; rögtönözni minél több földhözragadt, életszagú, mindennapos helyzetet. Olyat, ami a csoport tagjainak életéről, gondolatairól, gyerekes „semmiségeiről” szól. S ezzel elérkeztünk a másik kardinális akadályhoz. Mit érthet egy 10—15 éves gyerek a 40, 70, 140 évvel ezelőtt élt felnőtt emberek sorsából? Egy-egy sorsforduló megannyi értetlenséggel találkozott még saját korában is. Mennyien voltak visszahúzódók, gyávák, egyetnemértők azok közül, akiket minden a cselekvésre sarkallt. Vagyis egy kor, egy helyzet megértéséhez hallatlan érettség kell. Ha nem értek valamit, akkor milyen alapon játszom? A megértés a játék előszobája. Talán van, aki azt '§7trr-- dolja, elég az érzelmi töltés, hiszen a színjátékban a megérzés csodákat szülhet. De vajon egy gyerek érvelése a társadalmi sorsfordulókról mennyire megszenvedett? Mihez köti akár bátor, akár gyáva érveit? Tudja-e mi veszíthető, és mi nyerhető? Átérezheti-e, mit jelent az a pofon egyszerűnek tűnő gondolat, hogy valaki csak a láncait veszítheti ? Talán van is köztük olyan, aki ráérez valamire abból, mi az, hogy éhezés, elnyo- mattatás, a halálfélelem teljes megvetése, de annál szörnyűbb, ha a többiek értetlenül és .teljes érzelmi kívül- maradással lézengenek a csillogó szemű, lelkesült tehetséges körül, s ezzel ágá- lássá silányítják az értéket. A színjáték ugyanis csapatmunka. A többi szakkörben sosem annyira fontos, hogy partnere legyen a leg- jobb(ak)nak. S erre csak akkor van esélye a gyengébbeknek, ha saját magukat játszhatják. Ez a lehetőség azonban ezekben a műsorokban a legritkább esetekben adott. Tudják, érzik ezt a gyerekek. De azt nem, hogy amit csinálnak, annak nincs köze a színjátékhoz. Azt hiszik, ez a színjáték, s nem sok örömüket lelik benne, legfeljebb a próbák által biztosított néhány órányi lógásban. Ahogy megszűnik a munka, többé nem néznek a színjátszó szakkör felé. A színjátszókra rárakni a megemlékezések terhét egyszerű. Nem kell gondolkodni a megemlékezés tartalmán, formáján. A forradalmi eseményekhez viszont aligha lehetünk kevésbé méltók, ilyen letudó adminisztratív módon. Mit tudok ajánlani a „jól bevált” helyett? A variációk megszámlálhatatlanok. Például: vetíthető adott korról, sorsfordulóról egy játékfilm vagy egy dokumentumfilm, utána az osztályokban megvitathatják a filmben látottakat. Lehet a megemlékezés egy kötetlen beszélgetés is, amely előtt a tanár néhány oldalas olvasmányokat javasol, az órán igyekszik vitatkozva is tanítani növendékeit. De beszélhet a tanár néhány szóban arról, hogy mi az adott történelmi esemény legfontosabb tanulsága mai életünkben. Lehet az óra kiindulópontja lemezhallgatás: versek, zeneművek szólalhatnak meg, s azok sok értelmes gondolat csiholói lehetnek. Meghívhatnak az osztályok művészeké^, akik rövid műsorral lépnek fel, de vendégül láthatnak — például felszabadulásunk negyvenedik évfordulója alkalmából — az akkori eseményeket aktívan megélők közül is valakit, s faggathatják őt a múltról. Ezeken a rendhagyó órákon, az összeszokott osztálynyi közösségek figyelme, érzékenysége, felkészültsége kerül megméretésre, míg az iskola legnagyobb termében végighallgatott műsor közben csak a rendfenntartás minősíthető. Persze sokkalta nehezebb a felkészülés ezekre a variációkra. Ám ezek adhatnak valamit, amire máskor nincs idő. Ezekben az osztálynyi közösségekben még egy koszorúzás is más, vagy egy egyperces néma vigyázzban állás, s ha egy osztály sétál el egy emlékműhöz, s rója le kegyeletét, annak sajátos érzelmi töltése van. Még ennél is bátrabban elszakadhatunk azonban a szokásos formáktól. Lehet megemlékezni néhány órányi társadalmi munkával, máskor valami sportrendezvénnyel. November 7-én az őszi erdő, március 15-én és április 4-én a tavasz ezer jele tetten érhető, egy biciklikirándulással vagy egy gyalogtúrával. A színjáték a világ és önmagunk megismerésének egyedülálló eszköze. Csodaszép fogalom: ember ábrázolás. Minden hazug, unalomból született ábrázolás árt az igazságnak, s magának a színjátszó embernek. Ideje volna, hogy az iskolai színjátszás elfoglalja méltó helyét. De ehhez meg kell szabadítani őt minden működését gátló tehertől. Hadd ficánkoljon, akár csak a többi szakkör, amelyeket soha senkinek nem jutott eszébe hasonló roppant vállalásokkal megrokkantam. Ungár Tamás
