Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
f 1985. január 8., kedd o KHilUkfeMFejlődő mezőgazdasági termelési rendszerek A termelési rendszerek további fejlesztéséhez jó alapot adnak az eddigi eredmények. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban a rendszerszervező nagyüzemek, közös vállalatok munkájára továbbra is igényt tartanak a partnergazdaságok, ám több ágazatban is a feltételek korszerűsítését várják, és nagyobb támogatásra számítanak például az üzem- és munka- szervezésnél, valamint a kedvezőtlen termőhelyek kihasználásánál — ezt állapította meg a MÉM-ben elkészült összesítés, amely a mezőgazdasági termelési rendszerek működésének tapasztalatait összegezte. Különös tekintettel a fejlesztés irányaira. A mezőgazdaságban jelenleg 69 termelési rendszer működik. A szántóföldi növénytermesztőket húsz ilyen szervezet fogja össze, a taggazdaságok, vállalatok száma már meghaladja a 2200- at. A hozzájuk tartozó termőterület megközelíti a 3 millió hektárt. A fontosabb növények nagyüzemi vetés- területének közel 90 százalékát művelik e társulások keretében. A továbbiakban a rendszereket szervezők, gazdaságok és közös vállalatok nagyobb szakmai lehetőséget kínálnak a különféle ágazatok társítására; igyekeznek bővíteni az eddiginél széles- körűbben használható géprendszerek körét, és elterjeszteni azokat az üzem- és munkaszervezési módszereket, amelyeket több növényi kultúra termesztésénél is fölhasználhatnak. Javítani akarják a szaktanácsadói munkát a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek felkarolására. A takarmánytermesztés hatékonyságának javítására azt tervezik, hogy korszerűsítik a termőföld többszöri hasznosítását elősegítő termelési struktúrákat. Az állattenyésztési rendszerek száma jelenleg 24, a rendszereket szervezők 2500- nál több gazdasággal alakítottak ki szoros együttműködést. Méreteikre az is jellemző, hogy a sertéságazat nagyüzemi termelésének mintegy felét integrálják. A MÉM szakemberei szerint ezek a rendszerek jói segítették a hozamok növelését a mezőgazdaságnak ebben az ágazatában is, ám a továbbiakban jobban kell törekedniük arra, hogy a takarmánytermeléstől a végtermék értékesítéséig átfogják a termelés egész láncolatát. Eddig ugyánis többnyire a szorosan vett tenyésztéssel, tartással foglalkoztak, igaz, az esetek többségében jó eredménnyel. A kertészeti termelésben a rendszerek száma fokozatosan csökken, ugyanúgy a hozzájuk tartozó termőterület is. Mindez összefüggésben . van a kistermelés fellendülésével is. A termelési rendszereknek ezt a folyamatot egészséges határok közé kell szorítaniuk, ami egyebek között azt jelenti, hogy többet kell tenniük a nagyüzemi és kisüzemi kertészeti munkamegosztás észszerűbb elrendezéséért. II megújulás forrásai Zsolnay Gyár: nyereségesebb, . olcsóbb eljárások — értékelemzéssel Talán valami jobb elnevezést kellene találni gazdaságaink, vállalataink egy, eddig nem eléggé szorgalmazott közgazdasági módszerének, az 'értékelemzésnek ... Vállalataink „hallották hírét”, de többnyire egyszerűen az olcsóságot, a takarékosságot célzó eljárásnak tartják, pedig alapvetően másról van szó... Hogy miről, azt a pécsi Zsolnay Porcelángyárban igyekeztünk megtudni, ők ugyanis Baranyában az elsők között kezdték sikerrel alkalmazni az eljárást. — Az értékelemzés nem egyszerűen módszer, hanem szemlélet, amit sokféle módszerrel lehet alkalmazni a gyakorlatban — szögezi le Mariák András osztályvezető. — Három lényeges vonását szeretném kiemelni. Az első: a terméket, termelési eljárást az értékelemzésben a gyártónak — hogy úgy mondjam — nem a saját szemével kell néznie, hanem a vásárló, a felhasználó szemével, tehát egy bizonyos távlatból, mintegy „kívülről”. A másik követelmény: funkciókban kell gondolkozni. Ez annyit jelent: fel kell tenni a kérdést, mire való az, ami készül, s minden funkciót teljesítsen, ami szükséges, de ne kívánjon . semmiféle fölösleges befektetést. A harmadik szempont: a szükséges funkció teljesítését a lehető legkisebb költséggel kell elérni, de csak olymódon, hogy ez a használati értéket ne rontsa. Egy triviális példa: otthon, a televíziónkon általában tizenkét csatorna van, ám, mivé] csak hármat-négyet használunk, a többi gyakorlatilag, értékelemzési szempontból fölösleges ... Az értékelemzés gyakorlata náluk még akkor kezdődött, amikor a pécsi gyár fnég a Finomkerámiaipari Művek része volt. Ekkor alakították ki a pécsiek a Mediset nevű edénycsaládot, ami a kórházi étkezést, étkeztetést volt hivatva szolgálni, és mint ilyennek, eleget kellett tennie számos újszerű gyakorlati követelménynek. A folytatás részben a gyárnak azzal a törekvésével kapcsolódik össze, hogy a hagyományos edénygyártás)- megújítsák, közelítsék — megjelenésben, formában és természetesen árban is — a valós fogyasztói igényekhez. A másik fontos terület: szigetelő gyáregységük energiafelhasználásának értékelemzése. Az elsővel, ami önmagában is sokféle, sokfelé ágazó, több munkacsoport munkáját igénylő feladatot jelent, szakembereik lényegében arra kerestek választ, hogy a változtatásra, módosításra már amúgy is megérett edénygyártásban milyen új termékekre és eljárásokra van szükség. Még konkrétabban: hogyan lehet olyan háztartási edényeket gyártani, amelyek a korábbiaknál olcsóbbak, és így új fogyasztói igényeket elégítenek ki, ám egyúttal — díszítésben, színekben, formában —■ nem maradnak el a korábbi, míves termékektől. Ezzel párhuzamosan azt is vizsgálták, „kérdezték”, milyen tartalékai vannak a termelési folyamatnak. Azaz: hogyan lehet egyes elemeinek kisebb-nagyobb megváltoztatásával feltárni a gyártás _ úgynevezett „gyenge pontjait”, s úgy növelni a termék értékét, hogy a költségeknél jobban nőjön a használati érték? A választ röviden összegezhetjük: nagyrészt az értékelemzési munka következetes alkalmazásával alakult ki a Zsolnayban a „Pompadour” edénycsalád, amelynek első része már tavaly KÁF-emblémát, az idei őszi BNV-n pedig vásárdíjat kapott. Az értékelemzés „bevetésével” több új, hasznosítható eljárást fedeztek fel, vezettek be — többek közt például az egyszerűbb, termelékenyebb festést, a terméket láttató, megmutató zsugorfóliás csomagolást —, amelyek jelentősen csökkentették például az anyagköltséget, ám egyben — nemegy esetben — sokszorosára növelték a termelékenységet. Csupán a zsugorfólia bevezetésével egymillióval csökkent például a csomagolás anyagköltsége. Ennél is többet értek el az energiafelhasználás korszerűsítésével. Ez utóbbihoz tekintélyes befektetésre is szükség volt, ám ez — egyértelműen kimutathatóan — két-három év alatt megtérül. Sok okos, hasznosítható tapasztalatot szereztek a Zsol- nayban persze - arról is, mennyi mindent kell még az értékelemzés bevezetésénél figyelembe venni. Anélkül, hogy részletezhetnénk, csupán utalunk arra, hogy az értékelemzés mindenütt alapos, komoly elhatározást és mindenekelőtt vezetői támogatást igényel, elsősorban azért, mert mindenhez, ami hagyományos, érdekek, személyes érdekek kötődnek. Egy adott vállalati struktúrában, szervezetben tehát nem könnyű, de nem is lehetetlen megtalálni azokat a pontokat, ahol az értékelemzés célja találkozik a szervezet s benne a személyek érdekeivel. A Zsolnay-gyári- ak „kulcsmondata” ezzel kapcsolatban így hangzik: „Tapintatosan, a személyi vonatkozásoktól eltekintve kell rávezetni az érdekelteket arra, hogy egy-egy folyamat, eljárás újragondolásával többet nyernek, mint amit — esetleg — elveszíthetnek a már ismert tartalékokból ...” Varga J. Együttműködés vállalatalapítás menedzselésében A Magyar Kereskedelmi Kamara Vállalkozói Tanácsadó Vállalata és az Econo- service Rt. együttműködési megállapodást kötött magyarországi vegyesvállalatok létesítésének támogatására. A 'két vállalat bel- és külföldön egyaránt propagálja az ilyen jellegű vállalkozások gazdasági előnyeit, szaktanácsot ad az alapításhoz az ügyfeleknek. Vállalkoznak a partnerek összehozására, a vállalatalapításhoz és -működtetéshez szükséges okmányok elkészítésére, a cégbírósági törzskönyvi bejegyeztetésre, és közreműködnek a hatósági engedélyek megszerzésében. Külön megbízás alapján elvégzik a könyvviteli és a könyvvizsgálói feladatokat, gondoskodnak a vállalat elhelyezéséről, és a külföldi dolgozók alkalmazásához szükséges munkavállalói engedélyek beszerzéséről, valamint számos más tárgyi feltételről is. Zárszámadás előtt Kondoroson Ezekben a hetekben javában tart a zárszámadási előkészület megyénk valameny- nyi termelőszövetkezetében. Az elmúlt évben gyakran kémlelték az eget Kondoroson, várva a csapadékot, ám az csak késve érkezett a földekre. Az 1983-as szárazság következményeit még — a tartalékok felhasználásával — ki tudták „védeni” az Egyesült Tsz-ben, s mintegy 24 millió forintos nyereséget értek el. Aztán jött 1984. A tervben 34 millió Ft-os nyereség szerepelt. A veszteség fő oka: az aszály Tihanyi Mihály főkönyvelő a következőket mondja a múlt évi gazdálkodásukról: — A nyári betakarításé növények, búza, borsó hozták a tervezett eredményt. Augusztusban azonban már láttuk a bajt. Olyan intézkedésre, mint 1983-ban, amikor nyolc nap fizetés »nélküli szabadságot adtunk valamennyi dolgozónknak, • s mindez 3,2 százalékos, bér- szint-megtakarítást jelentett, már nem vállalkozhattunk. Igyekeztünk lépéseket tenni a károk enyhítésére.. Így például 24 hektár hagymát a szocialista brigádok társadalmi munkában takarítottak be. Mindez azonban pénzügyileg nem hozott sokat a konyhára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1980—82 között, hároméves átlagban, a tenyészidőben — január 1-től augusztus 31-ig — 308 milliméter csapadék hullott. 1983- ban 156 milliméterrel, a múlt évben pedig 66 milliméterrel volt kisebb ezen időszak alatt az eső mennyisége. Megpróbálkoztunk az öntözéssel is, egyelőre kevés sikerrel. Szmola Gyula párttitkár így fogalmaz: — Amikor éreztük a bajt, elbeszélgettünk a tagsággal. Azt valamennyien megértettük, hogy az állatállománynak szüksége van a takarmányra, ezért döntöttünk úgy, hogy lucernaszénát vásárolunk Sarkadról, s mivel a siló és másodvetésű kukoricák termése is alacsony volt, így talpon vettünk siló- kukoricát a gyomaendrődi Lenin Tsz-től. A múlt év végén úgy láttam, hogy a tagok őszintén mondtak véleményt. Az 1985-ös terveket illetően optimisták az emberek, bíznak abban, hogy egy átlagos időjárás esetén jövedelmező gazdálkodást tudunk folytatni. Persze, a két év kiesését még egy jó évjárat sem tudja teljesen pótolni. Számítógépes készletgazdálkodás Visszatérve tehát a zár- számadási előkészületekre: az Egyesült Tsz-ben 1984. július elsejétől folyamatosan leltároztak. December 31-én csak az állatok mérlegelése adott munkát, s ezzel ez a nagy feladat befejeződött. A mezei leltár összeállítása a főagronómusra várt. Indokolatlanul nem takarékoskodtak a kondorosiak, hiszen mind vetőmagból, mind műtrágyából, és a szükséges talaj műveletekből annyit teljesítettek, amennyi egy jó termést tud . megalapozni. A készletgazdálkodásban már hetvennyolc január elseje óta számítógépes feldolgozást valósítanak meg, amelynek kifejlesztője a közös gazdaság kollektívája volt. Az adatokat a KSH kecskeméti központja dolgozza fel, s juttatja vissza. Várhatóan január 20. körül készül el a mérleg, amely azonban csak a hozzávetőleges adatokat tartalmazza, ugyanis a tsz-nek a különböző társulásokban mintegy 100 millió forint körüli vagyona fekszik, és ezek a közös vállalatok csak később juttatják vissza a szövetkezetnek a nyereséget. Az aszály miatt sem maradt abba az említett rendszer továbbfejlesztése. Ez év januárjától indult a személyi nyilvántartás, a munkadíj-, a munkaérő-gazdál- kodás, a bérszámfejtés és a segédüzemi szolgáltatások számítógépes információs rendszere. így a szakemberek együtt kapják kézhez egy-egy ágazat élő- és holt- munkaértékéről az információt. Hogyan tovább? A kondorosi Egyesült Tsz-t 1983-ban a tervhez képest a növénytermesztés nettó árbevételében több mint 36 millió forintos kiesés érte. Tavaly ez a szám 25 millió forint körül alakult. Mindemellett 1984-ben növekedtek a költségek is. így várhatóan a közös gazdaság mintegy 10 millió forintos veszteséggel zár, s körülbelül ugyanennyi lesz az alaphiá- nyók összege is. December közepén átmeneti pénzügyi intézkedés folytán csaknem hatmillió forintot kaptak az MNB-től. Kondoroson igyekeztek a múlt évben fejleszteni a kiegészítő tevékenységet is. A Mezőberényi Faipari Szövetkezettel kialakított együttműködés keretében kárpitosüzemet hoztak létre, amely 21 dolgozónak ad munkát. Az idén tovább folytatódik ez a folyamat, és bútorlapgyártásra rendezkednek be. összefoglalva: miközben várják az aszályos üzemekre vonatkozó kormányzati intézkedéseket, önkritikusan elemzik a helyzetet, és bíznak abban, hogy az idén egy átlagos időjárás mellett, közepes eredményt tudnak majd produkálni. Úgy érzem, a sikerélményre szükség is van a több. mint 1700 tagot számláló szövetkezetben, hiszen mindez további erőt, lendületet adhat az elkövetkező évek még nagyobb feladatainak megoldásához. Verasztó Lajos Olcsó házi- és utcai cipők Dunaföldvárról Hazánkban mindeddig hiánycikknek számító cipők gyártására készült fel a Du- naföldvári Gumiipari Szövetkezet. A szellős, könnyű és olcsó lábbelik felső része különböző textilanyagokból készül, az egyik változatban házicipőkhöz, a másikban pedig utcai cipőkhöz. A házicipők gyártását már e hónapban megkezdik, 34-es nagyságtól a 46-osig, összesen 150 ezer párat akarnak készíteni az idén. Az utcai textilcipők szériagyártásához májusban fognak hozzá a dunaföldvári üzemben. Úgy számítják, hogy ezekhez a cipőkhöz 200 forintnál olcsóbban jut hozzá a vevő. A gyártmányfejlesztést • pénzügyileg támogatja a Pécsi Cipő-nagykereskedelmi Vállalat, és átveszi az ösz- szes terméket. A gyártáshoz szükséges gépek Gottwal- dovból, a csehszlovákiai legnagyobb gumi- és cipőgyárból érkeztek Dunaföldvárra, mégpedig árucserével. A szövetkezet dolgozói évente 8—10 millió forint értékben varrnak textil és bőr cipő- felsőrészt a gottwaldovi gyár megrendelésére, s ezért cserébe kapta a dunaföldvári szövetkezet a cipőgypártó gépeket, valamint azt a textilanyagot, amely az itthon forgalomba kerülő kényelmes lábbelik készítéséhez szükséges. A két cég között tíz év óta áll fenn kapcsolat, a csehszlovákiai vállalat közreműködésével korszerűsítették néhány éve Duna- földváron a gumicsizmagyártást. A Skála Budapest Nagyáruház második emeletén a közelmúltban nyílt meg az ország első szoftver áruháza. A Commodore 64 mintájú személyi számitógépre elkészített programokat a gazdálkodó szervek kitünően hasznosíthatják a közlekedésszervezésben és az anyagnyilvántartásban (MTI-fotó — Varga László felv. — KS)
